Röviden

  • A helyi hatóságok további két évig fizethetik saját költségvetésükből az egyedi gázkazánokat azokban az épületekben, amelyek 50 végfelhasználónál kevesebbet kiszolgáló távhőközpontra vannak kötve. Az Alkotmánybíróság szavazati többséggel elutasította a Románia elnöke által emelt kifogást, és megállapította, hogy a 16/2025. sz. kormányrendeletet jóváhagyó törvény a megfogalmazott kritikák tekintetében alkotmányos. Az 54. pont lezárja a kérdést: a Parlament alkotmányos keretek között gyakorolta azt a kizárólagos jogkörét, hogy megválassza az irányelv átvételének formáját és módszereit, ideértve a sajátos helyzetekre szabott kétéves időszak megállapítását is.
  • Annak az európai tilalomnak, amelyet a kivétel megkerül, kötött dátuma van: 2025. január 1. Az (EU) 2024/1275 irányelv 17. cikkének (15) bekezdése szerint a tagállamok legkésőbb ettől az időponttól nem nyújtanak pénzügyi ösztönzőket fosszilis tüzelőanyaggal üzemelő önálló kazánok beszerelésére. A bíróság az irányelvet az Európai Unió működéséről szóló szerződés 288. cikkén keresztül olvasta: az államot az eredmény kötelezi, a forma és az eszközök megválasztása az ő dolga marad. Az 51. pont szerint a kivétel, lévén ideiglenes és sajátos, nem ellentétes sem az irányelv rendelkezéseivel, sem annak céljával, amely szerint a meglévő épületeket 2050-ig kibocsátásmentes épületekké kell alakítani.
  • Egy bíró különvéleményt írt, és maga a Kormány is a törvény megsemmisítését kérte. Dacian-Cosmin Dragoș bíró szerint az EUMSZ 288. cikke szerinti mérlegelési mozgástér az átvétel formájára és eszközeire vonatkozik, nem az elérendő célra, a kétéves kivétel pedig egyik olyan esetbe sem illik bele, amelyet az irányelv megenged. A Kormány ugyanezt az álláspontot képviselte: saját beadványában megalapozottnak találta a kifogást, és így azt kérte a bíróságtól, hogy semmisítse meg a saját rendeletét jóváhagyó törvényt. A szöveget a Képviselőház elnöke védte, a Szenátus elnöke pedig semmilyen álláspontot nem küldött.
Jogi aktus: Románia Alkotmánybíróságának 837. sz. határozata, 2026. július 15., az épületek energiahatékonyságáról szóló, 2024. április 24-i (EU) 2024/1275 európai parlamenti és tanácsi irányelv 17. cikke (15) bekezdésének átvételéről, valamint a lakóépületek energiahatékonyságának javításáról szóló 18/2009. sz. sürgősségi kormányrendelet módosításáról és kiegészítéséről szóló 16/2025. sz. kormányrendeletet jóváhagyó törvényt érintő alkotmányellenességi kifogás tárgyában
Megjelent: Romániai Hivatalos Közlöny I. rész, 890. szám, 2026. október 23., 2-10. oldal
Kihirdetve: 2026. július 15., szavazati többséggel, kilenctagú tanácsban, egy különvéleménnyel
Végleges és általánosan kötelező: 2026. október 23., a közzététel napja

A fosszilis tüzelőanyagú kazánokra szánt közpénz nem áll meg az európai határidőnél. Az Alkotmánybíróság a 2026. július 15-i 837. sz. határozatával, amelyet 2026. október 23-án tettek közzé, megállapította, hogy a Parlament jogosult volt a 16/2025. sz. kormányrendeletet jóváhagyó törvénybe kétéves kivételt írni éppen abból a tilalomból, amelyet az a rendelet vett át az európai jogból. Négy nappal korábban, 2026. október 19-én a Kormány 2,67 millió eurót csoportosított át az Országos Helyreállítási és Rezilienciaépítési Tervből a távhő dekarbonizációs reformjára, így a közpénz két folyama most párhuzamosan fut: az egyik kiveszi a fosszilis tüzelőanyagokat a fűtési rendszerekből, a másik azok beszerelését fizeti ott, ahol a távhőnek túl kevés fogyasztója van.

A bíróság elé került szöveg rövid. A Képviselőház egyetlen kiegészítéssel fogadta el a rendeletet, egy új bekezdéssel a III. cikk alatt: „Az I. cikktől eltérően a helyi közigazgatási hatóságok saját forrásaikból, illetve a központi hatóságok és intézmények európai forrásokból pénzügyi ösztönzőket nyújthatnak fosszilis tüzelőanyaggal üzemelő önálló kazánok vagy más egyedi fűtési rendszerek beszerelésére az 50 végfelhasználónál kevesebbet kiszolgáló távhőközpontra kötött épületek vagy épületcsoportok esetében, az e rendeletet jóváhagyó törvény hatálybalépésétől számított legfeljebb 2 éves időszakra.” Két szám, egy küszöb és egy időtartam: ennyi az egész kivétel.

A bekezdés módosító javaslatként került be a döntéshozó kamarában. A határozat 45. pontja megismétli a közigazgatási és területrendezési bizottság, az ipari és szolgáltatási bizottság, valamint a környezetvédelmi és ökológiai egyensúly bizottsága közös jelentésében felhozott indokokat: az alulhasznosított hőközpontok üzemeltetési, fenntartási és személyzeti állandó költségeit nem lehet néhány tucat kedvezményezett tarifáiból fedezni, törvényes alternatíva nélkül pedig a helyi tanácsoknak veszteséggel kellene továbbműködtetniük őket. A bizottságok szerint a módosítás „nem bátorítja a fosszilis tüzelőanyagok általános megoldásként való használatát”, hanem „ideiglenes és sajátos eszközt” ad.

Az időrend megmutatja, milyen szoros volt a kontroll. A törvényt sürgősségi eljárásban fogadták el 2026. április 1-jén, és 2026. április 9-én küldték kihirdetésre. Románia elnöke 2026. április 27-én fordult a bírósághoz, az Alkotmány 77. cikke (1) bekezdésének második mondatában megállapított 20 napos kihirdetési határidő tizennyolcadik napján, két nappal a lejárta előtt. A kifogást 6.964. sz. alatt vették nyilvántartásba, és a 2.785A/2026. sz. ügyirat lett belőle. A megkeresés és a döntés között 79 nap telt el, a döntés és a közzététel között további 100, így a törvény az elfogadásától számítva 205 napig állt elakadva a kihirdetésnél.

Az elnök kritikái az Alkotmány 1. cikkének (5) bekezdését, 147. cikkének (4) bekezdését, valamint 148. cikkének (2) és (4) bekezdését érintették, az egészséges környezethez való jogról szóló 35. cikkel és az államnak a környezet helyreállítására és védelmére vonatkozó kötelességéről szóló 135. cikk (2) bekezdésének e) pontjával együtt olvasva. Az érdemi érv: az európai szinten lefektetett szabály alóli általános kivétel annyit tesz, mint felfüggeszteni az irányelv hatását a román jogban. A megkeresés arra is emlékeztet, hogy az átvétel késedelme miatt az Európai Bizottság megnyitotta a COM 2025/0168. sz. eljárást Romániával szemben, a kiegészítést pedig „meg nem engedett jogalkotási visszalépésként” írja le, mert leszállítja a már elért védelmi szintet.

A védelem a Képviselőház elnökétől jött, aki arra hívta fel a figyelmet, hogy a szabály megengedő, választható és ideiglenes, tehát senkit nem kötelez gázkazán vásárlására, és hogy maga az irányelv írja elő a tagállamoknak „a piaci akadályok elhárítására alkalmas megfelelő finanszírozás, támogatási intézkedések és egyéb eszközök” biztosítását. A Kormány ezzel szemben megalapozottnak találta a kifogást, és a rendelet saját indokolására, valamint a Bizottság C/2024/6206. sz., a fosszilis tüzelőanyaggal üzemelő önálló kazánok pénzügyi ösztönzőinek fokozatos megszüntetéséről szóló közleményére támaszkodott, amely az Európai Unió Hivatalos Lapjának 2024. október 18-i C sorozatában jelent meg. A Szenátus elnöke nem küldött semmit.

A bíróság először az elfogadhatóságot vizsgálta az Alkotmány 146. cikke a) pontjának első mondatában és a 47/1992. sz. törvény 15. cikkének (2) bekezdésében szereplő három feltétel mentén: ki fordulhat a bírósághoz, milyen határidőn belül és mi lehet a vizsgálat tárgya. Mindhárom teljesült. Ezután arra a mércére tért át, amelyet 2011-ben állított fel magának a 2011. május 18-i 668. sz. és a 2011. július 7-i 921. sz. határozatban: az európai jog szabálya csak akkor használható közvetített normaként az alkotmányossági vizsgálatban, ha elég világos, pontos és egyértelmű, és ezen túl alkotmányos relevanciája is van. A 49. és az 50. pont mindkét feltételt teljesítettnek találja, tehát az irányelv 17. cikkének (15) bekezdése valóban mércéül szolgálhatott.

Az eredmény ennek ellenére elutasítás lett. Az 51. pont szerint az „ideiglenes és sajátos jellegű” kivétel nem ellentétes az irányelv rendelkezéseivel és céljával. Az 52. pont behozza az EUMSZ 288. cikkét, amely szerint az irányelv „az elérendő célokat illetően minden olyan tagállamra kötelező, amelynek azt címezték, azonban a formát és az eszközök megválasztását a nemzeti hatóságokra hagyja”. Az 54. pont a kétéves időszakot sajátos helyzetekre megállapított „végrehajtási határidőnek” minősíti, az 57. pont pedig „az állam kötelezettsége teljesítésének felfüggesztő határidejének” nevezi, és azt a következtetést vonja le, hogy a törvény „átveszi az irányelvet, és biztosítja annak teljes és hatékony alkalmazását”. Az egészséges környezethez való joggal kapcsolatban az 56. pont megállapítja, hogy az időben korlátozott és csak a kis hőközpontokra alkalmazandó intézkedés nem bátorítja általános megoldásként a fosszilis tüzelőanyagokat. A bíróság saját határozatainak kötelező erejére alapított kritika egyetlen mondatban, az 58. pontban dőlt el: a hivatkozott esetjog nem alkalmazható.

Dacian-Cosmin Dragoș bíró különvéleménye az indokolás központi darabját támadja. Az EUMSZ 288. cikke szerinti mérlegelési mozgástér az átvétel formájára és eszközeire vonatkozik, „és nem az elérendő célra”, írja, a törvény bevezette kivétel pedig egyikre sem hasonlít azok közül, amelyeket az irányelv megenged: a meglévő kazánok fenntartása, javítása vagy leszerelése, a jelentős megújuló részaránnyal működő hibrid rendszerek, a megújuló forrásból származó gázra való átállás, az energia árának a kazán beszerelésétől független támogatása, az állami támogatás, valamint a 2025. január 1. előtt elfogadott programok. A kétéves időszak az ő olvasatában sérti az irányelv célját és az államnak azt a tevőleges kötelezettségét, hogy csökkentse a klímaváltozás esetlegesen visszafordíthatatlan hatásait; erre a kötelezettségre az Emberi Jogok Európai Bíróságának a Verein KlimaSeniorinnen Schweiz és társai kontra Svájc ügyben 2024. április 9-én hozott ítéletét hívja fel.

Milyen hatásokkal jár

A határozat 2026. október 23-tól, a közzététel napjától végleges és általánosan kötelező. A törvény szempontjából a közvetlen következmény az, hogy felszabadult a kihirdetéshez vezető út: az Alkotmány 77. cikkének (3) bekezdése szerint, ha alkotmányossági vizsgálatot kértek, a kihirdetésre a törvény alkotmányosságát megállapító határozat kézhezvételétől számított legfeljebb 10 napon belül kerül sor. A határozatot megküldik Románia elnökének, tehát a törvényt várhatóan 2026 novemberének első napjaiban hirdetik ki és teszik közzé a Romániai Hivatalos Közlönyben, és mint törvény a 24/2000. sz. törvény 12. cikkének (1) bekezdése alapján a közzétételt követő 3. napon lép hatályba.

A legfeljebb kétéves időszak ettől a pillanattól kezd futni. Ki fizethet: a helyi közigazgatási hatóságok saját forrásaikból, a központi hatóságok és intézmények pedig európai forrásokból. Mit lehet fizetni: fosszilis tüzelőanyaggal üzemelő önálló kazánok vagy más egyedi fűtési rendszerek beszerelését. Hol: az 50 végfelhasználónál kevesebbet kiszolgáló távhőközpontra kötött épületekben vagy épületcsoportokban. Ezen a körön kívül a 16/2025. sz. kormányrendelet I. cikkében szereplő tilalom érintetlen marad, és mellette továbbra is érvényesek a III. cikk (1) és (2) bekezdésében, valamint a VIII. cikkben szereplő régebbi kivételek.

A lakástulajdonos számára a saját pénzből való vásárlásban semmi nem változik. A tilalom kezdettől a közpénzből nyújtott pénzügyi ösztönzőkre vonatkozott, nem a kazán zsebből vagy banki hitelből való megvásárlására. Ami változik, az a közpénzhez való hozzáférés a kis hőközpontok kiszolgálta épületekben lakók számára, és itt a határozat semmilyen jogot nem teremt: a bekezdés azt mondja, „nyújthatnak”, tehát minden helyi tanács maga dönti el, megnyit-e ilyen támogatást, és mekkora költségvetéssel.

Európai szinten a határozat semmit nem zár le. A COM 2025/0168. sz. ügyben a kötelezettségszegési eljárást az Európai Bizottság nyitotta meg, és ha arra kerül a sor, az Európai Unió Bírósága előtt dől el, amely az egyetlen bíróság, amelynek az irányelvre vonatkozó értelmezése kötelező. A nemzeti alkotmánybíróság döntése nem köti és nem állítja meg, tehát az elnöki megkeresésben felhozott pénzügyi kockázat továbbra is az asztalon van. Romániának mostantól olyan törvénye is van, amelynek a 17. cikk (15) bekezdésével való összeegyeztethetőségét Bukarestben megerősítették, a saját Kormánya pedig vitatta a bíróság előtt.

A második, kevésbé látható hatás az indokolásé. Az Alkotmány 147. cikkének (4) bekezdése általánosan kötelezővé teszi, az 52. és az 54. pont pedig írásba foglalja a mérlegelési mozgástér nagyvonalú olvasatát: az állam „sajátos helyzetekre” maga állapíthat meg végrehajtási határidőket az irányelv megsértése nélkül. Ez a formula bármely más, irányelv átvételéről szóló jogvitában felhívható, nem csak a kazánokról szólóban, és a határozatnak ez az a része, amelyet a leggyakrabban fognak idézni.

Mi változott a korábbi helyzethez képest

A jóváhagyó törvényig a nemzeti szabály egyszerű volt. A 2025. augusztus 21-én elfogadott és a Romániai Hivatalos Közlöny I. részének 2025. augusztus 22-i 787. számában közzétett 16/2025. sz. kormányrendelet I. cikke megtiltja, hogy közpénzből pénzügyi ösztönzőket nyújtsanak fosszilis tüzelőanyaggal üzemelő önálló kazánok beszerelésére. A tilalom a rendelet hatálybalépésétől, 2025. augusztus 25-től alkalmazandó, a közzétételt követő 3. naptól.

Kivételek korábban is voltak, de más jellegűek. A III. cikk (1) bekezdése kiveszi a tilalom alól a kazánok fenntartását, javítását és leszerelését, az épületautomatizálást, a földgázkazánok beszerelését ott, ahol a helyi hálózat már megújuló forrásból származó gázt szállít, a megújuló energiával kombinált rendszereket, a megújuló gázra való átállás munkálatait, az energia árának a kazán beszerelésétől független támogatását, valamint a végső kedvezményezettekkel a rendelet hatálybalépése előtt közölt ösztönzőket. A (2) bekezdés hozzáteszi a vállalkozásoknak nyújtott állami támogatást, a VIII. cikk pedig kiveszi az Országos Helyreállítási és Rezilienciaépítési Tervből, az Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alapból, valamint szigorú feltételekkel az Európai Regionális Fejlesztési Alapból és a Kohéziós Alapból finanszírozott beruházásokat, ha a programokat 2025. január 1. előtt fogadták el.

Az új bekezdés érdemi különbsége a kritérium. A régebbi kivételek mind vagy a kiadás jellegén, vagy a finanszírozási program elfogadásának időpontján fordulnak meg. Az új a hőközpont méretén: 50 végfelhasználó alatt szabad, 50-nél és fölötte nem. Ez az első kivétel ebben a jogi aktusban, amely emberek számától függ, nem a munka típusától vagy egy naptártól, és az egyetlen, amelynek az indoklása a helyi költségvetések veszteségéből jön, nem az irányelv szövegéből.

A törvény jogi állása is megváltozott. 2026. április 1. és október 23. között a kétéves időszakban bízó helyi tanácsoknak nem volt mire támaszkodniuk, mert a törvényt nem hirdették ki. Az eredményt sem lehetett előre látni: a Kormány és az elnök ugyanazt kérte, és az egyetlen hatóság, amely a szöveget a bíróság előtt megvédte, az azt megszavazó kamara volt.

Előnyök és hátrányok

Mi a jó benne

  • Azok a helyi tanácsok, amelyeknek szinte üres hőközpontjuk van, kikerülnek a 21. és a 45. pontban leírt csapdából: az üzemeltetés, a fenntartás és a személyzet állandó költségeit néhány tucat felhasználó számláiból nem lehet fedezni, és az alternatívára eddig nem volt törvényes alap.
  • Ezeknek az épületeknek a lakói számára a szolgáltatás kiváltható egy működőre, ahelyett hogy formálisan életben tartanának egy hőközpontot, amely szakaszosan ad meleg vizet, és a csöveken elveszíti a hőt.
  • A szabály megengedő, nem kötelező. Egyetlen hatóság sem köteles ösztönzőt nyújtani, és egyetlen tulajdonosi társulás sem köteles leválni, és éppen ez a megkülönböztetés az az érv, amelyen a bíróság megoldása nyugszik.
  • A törvény kijön a bizonytalanságból. Az elfogadásától számított 205 nap után a helyi tanácsok és a minisztériumok végre tudják, építhetnek-e programot a kétéves időszakra.
  • Az indokolás megerősíti a nemzeti mérlegelési mozgásteret az átvételben, ami más ügyekben is hasznos, ahol Romániának szoros európai határidőkkel és azokhoz nem illeszkedő helyi valóságokkal kell szembenéznie.

Mi marad probléma

  • Az 50 végfelhasználós küszöböt sehol nem határozzák meg. A távhőszolgáltatásban a „felhasználó” általában a tulajdonosi társulást jelenti, nem a lakást, és a két olvasat közötti különbség egy egész tömbházat átvisz a küszöb egyik oldaláról a másikra.
  • Az európai forrásokra vonatkozó ág ütközik ugyanannak a rendeletnek a VIII. cikkével, amely csak két együttes feltétel mellett engedi át az európai pénzt. Az új bekezdés egyiket sem kéri, tehát az erre támaszkodó irányító hatóság nem elszámolható kiadást kockáztat, az pedig visszaszáll a közköltségvetésre.
  • A határozat semmit nem csökkent a COM 2025/0168. sz. ügy kockázatán. Az Európai Bizottságot nem köti a nemzeti alkotmánybíróság döntése, az irányelv kötelező értelmezése pedig az Európai Unió Bíróságáé.
  • A rendeletnek az ösztönzőt nyújtó hatóságokra rótt nyomonkövetési kötelezettségét, amelyre a 4. pont emlékeztet, nem terjesztették ki az új kivételre, tehát az ezen az úton fizetett kazánok kimaradnak a jogi aktus egyetlen kontrollmechanizmusából.
  • Egy 2027-ben beszerelt kazán élettartama túlnyúlik 2050-en, azon az éven, amelyre a meglévő épületeknek kibocsátásmentesnek kellene lenniük. Aki most fizeti a beszerelést, ezen a szakaszon belül a cserét is fizetni fogja.
  • A szöveg a „más egyedi fűtési rendszerekre” is kiterjed, amelyeket az irányelv soha nem tiltott. A kivétel egy része tehát olyan tilalomtól tér el, amely nem létezik.

Hasznos tanácsok

  1. Ha távhőre kötött tömbházban lakik, és érdekli a támogatás, kérdezze meg írásban a helyi tanácstól vagy a szolgáltatótól, hány végfelhasználót szolgál ki az a hőközpont, amelytől függ. Az 50 alatti szám az egyetlen belépő, és egy írásos válasz később, az iratcsomóban is jó lesz.
  2. Ne a lakásokat számolja. A törvény végfelhasználókról beszél, a hőszolgáltatási szerződésekben pedig a felhasználó általában a tulajdonosi társulás. Kérdezze meg, melyik meghatározás érvényes a támogatást megnyitó helyi tanácsi határozatban.
  3. A határidőt naptári dátumban ellenőrizze, ne években. Az időszak a jóváhagyó törvény hatálybalépésétől fut, nem a kérelem benyújtásának napjától, tehát aki a második évben lép, kevesebb idővel gazdálkodik, mint aki most.
  4. A központi hatóságoknak: mielőtt az új bekezdés alapján európai forrású pályázatot indítanak, vessék össze a 16/2025. sz. kormányrendelet VIII. cikkével és a finanszírozási program szabályaival. A nemzeti jog egy bekezdése nem teszi elszámolhatóvá azt a kiadást, amelyet az európai szabályok elvetnek.
  5. A lehetőségeket mérlegelő társulásoknak: a 20 évre számított költséget kérjék, ne a beszerelés évét: beszerelés, szerviz, tüzelőanyag és csere. A határozat nem változtatja meg a 2050-es célt, és senkinek nem ígéri, hogy a támogatás a két év után megismétlődik.
  6. Ha a jogi érvelés érdekli, menjen egyenesen a 47. ponttól az 57. pontig tartó részhez és a különvéleményhez. Az 54. pont tartalmazza azt az érvelést, amelyen a megoldás nyugszik, a különvélemény pedig az egyetlen hely a jogi aktusban, ahol az ellentétes érv teljes terjedelmében le van írva.

Gyakori kérdések

Pontosan mit döntött az Alkotmánybíróság?
Megalapozatlanként elutasította a kifogást, és megállapította, hogy a 16/2025. sz. kormányrendeletet jóváhagyó törvény a megfogalmazott kritikák tekintetében alkotmányos. A záró megfogalmazás számít: a megerősítés csak a Románia elnöke által felhozott indokok tekintetében szól, nem a törvény egészére. A megoldás szavazati többséggel született, kilenctagú tanácsban, egy különvéleménnyel.
Hatályba lépett már a törvény?
Nem. A határozat közzétételének napján a törvény még kihirdetés nélkül állt. Az Alkotmány 77. cikkének (3) bekezdése szerint a kihirdetésre az alkotmányosságot megállapító határozat kézhezvételétől számított legfeljebb 10 napon belül kerül sor, a törvény pedig a Romániai Hivatalos Közlönyben való közzétételét követő 3. napon lép hatályba. Addig a rendelet I. cikkében szereplő tilalom a kétéves kivétel nélkül alkalmazandó.
Beszerelhetek-e továbbra is gázkazánt a saját pénzemből?
Igen, és ezt soha nem tiltották. A rendelet a beszerelésre közpénzből nyújtott pénzügyi ösztönzőket tiltja, az államtól vagy a helyi tanácstól jövő pénzt, nem a zsebből, hitelből vagy a társulás javítási alapjából való vásárlást. Ami külön szabályozás alatt állt és áll, azok a műszaki engedélyek, a távhőrendszerről való leválás és a biztonsági feltételek.
Mit jelent az, hogy „50 végfelhasználónál kevesebb”?
A jogi aktus nem mondja meg, és ez a kivétel legnagyobb gyakorlati bizonytalansága. Sem a törvény, sem a határozat nem határozza meg a végfelhasználót, és nem mutatja meg, ki számol. A hőszolgáltatási szerződésekben a felhasználó általában a tulajdonosi társulás, tehát egy 40 társulást kiszolgáló hőközpont a küszöb fölött van, egy 10 társulással és 400 lakással pedig alatta. Amíg nincs pontosítás, a választ a támogatást megnyitó helyi tanácsi határozat adja meg.
Kiviszi-e a határozat Romániát a kötelezettségszegési eljárásból?
Nem. A COM 2025/0168. sz. ügyet az Európai Bizottság nyitotta meg az átvétel késedelme miatt, és az uniós jog alapján dől el, nem a román Alkotmány alapján. A Bizottságot nem köti a nemzeti alkotmánybíróság döntése, az irányelv 17. cikke (15) bekezdésének kötelező értelmezése pedig az Európai Unió Bíróságáé. Ha odáig jut, a különvéleményben szereplő érv pontosan az, amelyet a Bizottság használni fog.
Miért kérte a Kormány a saját rendeletét jóváhagyó törvény megsemmisítését?
Mert a rendeletnek és a kiegészítésnek más a szerzője. A Kormány azért fogadta el a 16/2025. sz. kormányrendeletet, hogy átvegye az európai tilalmat, az új bekezdést pedig a Képviselőházban vezették be módosító javaslattal, az egyetértése nélkül. A bíróságnak megküldött álláspontjában a Kormány megalapozottnak találta a kifogást, és a saját indokolására, valamint a Bizottság 2024. október 18-i C/2024/6206. sz. közleményére támaszkodott.
Mi történik a két év után?
Az időszak magától bezárul, új jogi aktusra nincs szükség, és az I. cikkben szereplő tilalom minden esetre újra egész lesz. A jogi aktus nem ígér hosszabbítást, és senkit nem kötelez arra, hogy e határidő után finanszírozást nyújtson. Aki az időszakon belül kazánt szerel be, ott marad vele és a működtetési költségeivel, beleértve a kibocsátásmentes épületekre vonatkozó 2050-es cél által megkívánt cserét.
Változtat-e a különvélemény bármit a gyakorlatban?
Jogi hatást nem fejt ki: a rendelkező rész és a többség indokolása kötelez. Az értéke más természetű. Megmutatja, hogy a megoldás többséggel ment át, nem egyhangúlag, és a legrövidebb formában írásba foglalja azt az érvet, amelyen minden jövőbeli támadás nyugodni fog: a 288. cikk szerinti mozgástér a formára és az eszközökre vonatkozik, nem a célra.

Hibák és ellentmondások a közzétett szövegben

  • Az 56. pont és a különvélemény az Alkotmány 34. cikkére hivatkozik az egészséges környezethez való jog kapcsán. Az 56. pont a környezeti kritika elemzését a „consacrate de art. 34 și art. 135 alin. (2) lit. e) din Constituție” formulával zárja, és a különvélemény ugyanazt a hivatkozást ismétli meg. Az Alkotmány 34. cikke az egészség védelméhez való jogot szabályozza; az egészséges környezethez való jog a 35. cikkben van, ahogyan azt a 32., az 50. és az 55. pont, valamint a kifogás indokolása végig helyesen írja. Ez nem a szövegátalakítás vesztesége: mindkét előfordulás így olvasható a nyomtatott kiadásban, a Romániai Hivatalos Közlöny I. részének 890. száma 9. és 10. oldalán. A következmény az, hogy az egyetlen pont, amelyben a bíróság lezárja a környezeti kritikát, egy olyan pont, amelyet az Alkotmány 147. cikkének (4) bekezdése szerint az indokolás kötelező ereje fed, más alkotmányos szövegre mutat, mint amelyet elemzett.
  • A 8. pont a 16/2025. sz. kormányrendelet hatálybalépését 2025. augusztus 21-re teszi, egy nappal a közzététele előtt. A szöveg szerint a rendelet „preia interdicția din directiva europeană de la momentul intrării sale în vigoare, respectiv 21 august 2025”, miközben a 31. és a 38. pont megmutatja, hogy a jogi aktus a Romániai Hivatalos Közlöny I. részének 2025. augusztus 22-i 787. számában jelent meg. A 24/2000. sz. törvény 12. cikkének (1) bekezdése szerint a felhatalmazási törvény alapján kiadott rendeletek a közzétételt követő 3. napon lépnek hatályba, ha nem rendelkeznek későbbi időpontról, tehát a valódi dátum 2025. augusztus 25., a közzétételt megelőző hatálybalépés pedig lehetetlen. A dátum nem díszítés: a rendelet III. cikke (1) bekezdésének g) pontja kiveszi a tilalom alól a végső kedvezményezettekkel „înainte de data intrării în vigoare a prezentei ordonanțe”, vagyis a rendelet hatálybalépésének napja előtt közölt ösztönzőket, tehát egy 2025. augusztus 22-én, 23-án vagy 24-én közölt ösztönző a helyes dátum szerint a kivételbe esik, a határozatban kinyomtatott dátum szerint pedig kívül marad rajta. A hiba a kifogás indokainak ismertetésében szerepel, nem a bíróság saját indokolásában, de ez az egyetlen, a rendelet hatálybalépésére vonatkozó dátum, amelyet a jogi aktus az olvasónak nyújt.

A szerkesztőség elemzése

A probléma, amelyből a kivétel indul, valódi, és minden kisvárosi polgármester ismeri: egy néhány száz lakásra tervezett hőközpont, amelyre húsz lakás maradt rákötve, üres csövekben veszíti a hőt, és olyan üzemeltetési béreket fizet, amelyeket egyetlen számla sem fedez. Ott egy szervezett leválás, a hőforrás kiváltásának támogatásával, mindenkinek kevesebbe kerül, mint a rendszer életben tartása. Az érv meggyőzte a bíróságot, és bárkit meggyőzött volna.

Csakhogy az egész ügy egy meg nem mért állításon nyugszik. A határozat 59 pontja, a két hatóság álláspontja és három parlamenti bizottság közös jelentése együttesen egyetlen számot sem tartalmaz az 50-es küszöbön és a 2 éves időtartamon kívül: nincs a küszöb alatti hőközpontok száma, nincs számszerűsített éves veszteség, nincs becslés arról, hány kazánt támogatnának és milyen pénzből. Egy európai tilalom alóli kivétel úgy ment át az alkotmányossági próbán, hogy az egyetlen bizonyítéka a „jelentős pénzügyi veszteség” volt. Összehasonlításképpen: az elnök kifogása egy ellenőrizhető elemmel jön, a kötelezettségszegési ügy számával, a Kormány pedig egy másodikkal, a Bizottság C/2024/6206. sz. közleményével.

A második észrevétel inkább a naptárból jön, mint a szövegből. Az irányelv 2025. január 1-jére kérte a megfelelést. A tilalmat átvevő rendelet 2025. augusztus 22-én jelent meg, 233 nappal a határidő után, és a késedelem miatt az Európai Bizottság már eljárást nyitott. Erre a késedelemre a törvény további két évet tesz, és azok a saját hatálybalépésétől futnak, egy olyan pillanattól, amely csak most, 2026 novemberében közelít. Ha a törvényt a 10 napos határidőn belül kihirdetik, és 2026 november elején hatályba lép, az időszak 2028 novemberében zárul, vagyis 1400 nappal, csaknem 46 hónappal azután a dátum után, amelyen az európai tilalom kötelezővé vált. Az állam késedelmei együtt hosszabbak, mint az a derogáció, amelyet az állam önmagának adott.

A harmadik észrevétel nem látszik, ha az ember a jogi aktust elejétől a végéig olvassa, mert csak akkor jön elő, ha az új bekezdést az általa kiegészített rendelet VIII. cikke mellé helyezzük. A VIII. cikk kizárólag két együttes feltétel mellett engedi, hogy európai pénz fosszilis kazánokat finanszírozzon: a finanszírozási programot 2025. január 1. előtt kellett elfogadni, a kiadásnak pedig elszámolhatónak kell lennie az (EU) 2021/1058 rendelet 7. cikke (1) bekezdése h) pontjának i) alpontja vagy az (EU) 2021/2115 rendelet 73. cikke alapján. Az új bekezdés megengedi a központi hatóságoknak, hogy ugyanazokat az ösztönzőket „európai forrásokból” nyújtsák, minden feltétel nélkül. Ugyanaz a jogi aktus most két, különböző szélességű kaput tartalmaz az európai pénz számára, és amelyet a Parlament nyitott, szélesebb, mint amit az azt a pénzt szabályozó rendeletek megengednek. A bíróság a 42. pontban idézi a VIII. cikket, annak bizonyítékaként, hogy a régebbi kivételek beleillenek az irányelvbe, de az új kivételt soha nem állítja vele szembe. A gyakorlati kockázat nem elméleti: a nem elszámolhatónak minősített kiadás visszaszáll arra a költségvetésre, amely kifizette.

Az érvelés felépítésében is van egy probléma. Az 54. és az 57. pont az időszakot „végrehajtási határidőnek” és „az állam kötelezettsége teljesítésének felfüggesztő határidejének” nevezi. A felfüggesztő határidő olyan kötelezettséget tol el, amely még nem járt le, az irányelv 17. cikke (15) bekezdése szerinti kötelezettség pedig 2025. január 1. óta lejárt, 15 hónappal a törvény elfogadása előtt. A törvény tehát nem tol el határidőt; a határidő lejárta után tér el tőle. A különvéleményt író bíró más úton, a forma és a cél közötti megkülönböztetésen keresztül jut ugyanerre a következtetésre, de a dátumok sorrendjét a jogi aktusban senki nem tárgyalja. Szintén megbeszélés nélkül marad az, hogy a kivétel „más egyedi fűtési rendszerekre” is kiterjed, egy olyan kategóriára, amelyhez az irányelv soha nem nyúlt: egy hőpumpának soha nem kellett a Parlament engedélye, a beemelése pedig szélesebbnek mutatja a derogációt, mint amilyen. Végül a különvélemény az új szöveget „art. III1” néven, cikként azonosítja, miközben a törvény bekezdést vezet be, a III. cikk (11) bekezdését; a tévedés nem változtat a megoldáson, de más helyre küldi az olvasót a rendeletben.

Mit kellene megváltoztatni

  • Az Alkotmány 34. cikkére való hivatkozás javítása az 56. pontban és a különvéleményben. Ez a Romániai Hivatalos Közlönyben közzétett helyreigazítással történik, ami az elírások szokásos eljárása. A gyakorlati hatás: az a pont, amely a környezeti kritikát lezárja, és amely egyedül kerül be ebben a kérdésben a kötelező esetjogba, azt a szöveget idézné, amely valóban garantálja az elemzett jogot, és az arra hivatkozó bíróságnak nem kellene többé hallgatólagosan javítania a hivatkozást.
  • Az európai forrásokra vonatkozó ág feltételhez kötése a VIII. cikkben szereplő együttes feltételekkel. A legegyszerűbb megoldás az, hogy ezt az ágat kivegyék a bekezdésből, és a kivétel a helyi hatóságok saját forrásain maradjon. A gyakorlatban egy pályázatot indító irányító hatóság nem kockáztatna többé korrekciót nem elszámolható kiadás miatt, a helyi költségvetés pedig nem lenne kitéve a visszafizetésnek azután, hogy a pénzt már odaadta a kedvezményezetteknek.
  • A végfelhasználó meghatározása és a küszöb alá eső hőközpontok listájának közzététele. A meghatározás átvehető a közösségi távhőszolgáltatásra vonatkozó szabályozásból, a lista pedig bekérhető a szolgáltatóktól és a helyi hatóságoktól. A gyakorlati hatás: a küszöb nem attól függne, hogy ki számol, és egy társulás még a tervezésre fordított pénz előtt ellenőrizhetné, beleesik-e a kivétel körébe.
  • Az időszak naptári dátumhoz kötése a törvény hatálybalépése helyett. Az időtartam ekkor kötött lenne, nem nyúlna minden eljárási késedelem napjával. Ebben az ügyben a törvény elfogadása és a határozat közzététele között eltelt 205 nap csaknem hét hónappal tolta ki a végső határidőt, anélkül hogy bárki így döntött volna.
  • Beszámolási kötelezettség az időszak lezárulásakor: hány ösztönzőt nyújtottak, hány hőközpontra és milyen összegben. A következmény: két év után lenne egy szám az Európai Bizottságnál lévő iratcsomóhoz és egy esetleges hosszabbításhoz, nem ugyanaz a minőségi állítás, amelyre a kivételt építették.
  • A rendelet nyomonkövetési kötelezettségének kiterjesztése az új kivételre. Az ösztönzőt nyújtó hatóság követné a minimumkövetelmények további betartását, ahogyan a többi kivétel esetében teszi. A gyakorlatban az ebben az időszakban közpénzből fizetett kazánok ugyanabban a kontrollmechanizmusban maradnának, mint a többi, és a két év végén tudni lehetne, mit szereltek be, és működik-e még az előírtak szerint.

A jogi aktus eredeti szövege

Az alábbi szöveg románul szerepel, a hivatalos közzétett formában.

A teljes szöveg a romániai Hivatalos Közlönyben megjelent formában

Romániai Hivatalos Közlöny 890. szám, 2026. október 23., 2-10. oldal 16 oldal PDF, 145 KB a jogi aktus a(z) 2. oldalon kezdődik

A hivatalos PDF megnyitásaPDF letöltése

Kis képernyőn a megjelenítő nem látszik. A fenti gombokkal nyithatod meg vagy töltheted le a fájlt.

Ez a cikk tájékoztató jellegű, és nem minősül jogi tanácsadásnak. Konkrét helyzetekben forduljon ügyvédhez vagy engedéllyel rendelkező adótanácsadóhoz.