Röviden

  • A Legfőbb Semmítő- és Ítélőszék (ÎCCJ) nem volt hajlandó megmondani, hogy a 76/2002. sz. törvény 851. cikkében előírt kétéves tilalom azzal a kötelezettséggel is jár-e, hogy a munkáltató visszafizesse a két év alatt, más megállapodások alapján felvett támogatásokat. A Bákói Ítélőtábla megkeresését elfogadhatatlanként elutasították, mivel a szabályozás világos, a kérdést előterjesztő bíróságnak pedig kéznél vannak a szokásos jogi eszközei. A 2026. szeptember 21-i 89. sz. határozatot 2026. október 28-án tették közzé.
  • Ami egyáltalán nem változik: annak a személynek a támogatását, akinek a szerződése túl korán megszűnt, teljes egészében vissza kell fizetni. A törvény 85. cikkének (4) bekezdése arra kötelezi azt a munkáltatót, aki a 18 hónapos határidő lejárta előtt megszünteti a munkaviszonyt, hogy az érintett személyért felvett összegeket teljes egészében visszafizesse, a Román Nemzeti Bank referencia-kamatlábával növelve, a munkaviszony megszűnésének napján érvényes mértékben. A megkeresés elfogadhatatlansága ezt a kötelezettséget nem érinti.
  • Az ügyiratban szereplő összeg megmutatja, mennyibe kerül a két szöveg közötti különbség. A Bákó Megyei Foglalkoztatási Ügynökség egyetlen, 18 hónap letelte előtt megszüntetett munkahelyből kiindulva összesen 503 961 lej követelést állapított meg. Az érintett munkavállalóért ténylegesen felvett 28 221 lej támogatás a követelésnek mindössze 5,6%-a; a többi a munkaviszony megszűnése után aláírt hat megállapodásból, valamint a kamatokból és a késedelmi pótlékokból származik.
  • Az érintettek azok a munkáltatók, amelyek a nehezen foglalkoztatható kategóriák után vettek fel támogatást. A 85. cikk (1) bekezdése havi 2250 lej támogatást ad 12 hónapon át minden 50 év feletti munkanélkülinek, egyszülős család egyedüli családfenntartó szülőjének, tartósan munkanélkülinek, NEET-fiatalnak, a 16. cikk g) pontja alá tartozó családon belüli erőszak áldozatának, legalább három eltartott gyermeket nevelő munkanélküli anyának vagy volt elítéltnek, akit határozatlan idejű szerződéssel alkalmaznak. A (2) bekezdés a fogyatékossággal élő személyekkel egészíti ki a kört, a 80. cikk pedig ugyanezt teszi a frissen végzettekkel. Mindezekhez a támogatásokhoz az a kötelezettség társul, hogy a munkáltató az érintettet legalább 18 hónapig megtartsa a munkakörben.
  • A határozat 2026. október 28-tól kötelező, de csak arra nézve, amiről döntött. A Polgári perrendtartás 521. cikkének (3) bekezdése „a jogkérdésre adott megoldást” teszi kötelezővé, itt pedig megoldás egyáltalán nincs: a kérdést minden bíróság maga dönti el, amelyik találkozik vele.
Jogi aktus: A Legfőbb Semmítő- és Ítélőszék 2026. szeptember 21-i 89. sz. határozata, a jogkérdések eldöntésére létrehozott tanács, 944/1/2026. sz. ügy
Megjelent: Romániai Hivatalos Közlöny (Monitorul Oficial), I. rész, 902. szám, 2026. október 28., 2-6. oldal
Hatálybalépés: 2026. október 28., a közzététel napja, a rendelkező részben hivatkozott alap a Polgári perrendtartás 521. cikkének (3) bekezdése; a kérdést előterjesztő Bákói Ítélőtáblára nézve a hatás a meghozatal napjától, 2026. szeptember 21-től keletkezne

Ha nehezen foglalkoztatható munkavállaló után támogatást kapott, és a munkahelyet 18 hónap letelte előtt megszüntette, az illető támogatását teljes egészében vissza kell fizetni, a Legfőbb Semmítő- és Ítélőszék pedig nem volt hajlandó megmondani, mi lesz közben a többi megállapodás alapján felvett pénzzel. A Bákói Ítélőtábla megkeresését a 2026. szeptember 21-i 89. sz. határozat mint elfogadhatatlant elutasította, a határozatot 2026. október 28-án tették közzé. Ez egy héten belül a második ilyen elutasítás munkajogi kérdésben: a közvetlenül megelőző számú határozatban ugyanez a tanács 2026. október 22-én kimondta, hogy a gyermekbántalmazással gyanúsított munkavállaló gyermekektől való távol tartását a törvény világosan és egyértelműen szabályozza, így ott sem merül fel valódi jogkérdés. Mindkét határozat ugyanazon a napon született, szomszédos számú ügyekben, a 942/1/2026. és a 944/1/2026. számúban.

A megválaszolatlanul maradt kérdés szó szerint szerepel a rendelkező részben: vajon a munkanélküli-biztosítási rendszerről és a foglalkoztatás ösztönzéséről szóló 76/2002. sz. törvény 851. cikkét úgy kell-e értelmezni, hogy „arra kötelezi a munkáltatót, hogy visszafizesse azokat a támogatásokat, amelyeket azelőtt kötött megállapodások alapján vett fel, hogy az Országos Foglalkoztatási Ügynökség megállapította volna a munkaviszonyok megszűnését”. Munkáltatói nyelven: ha az ügynökség két évnél hosszabb idő után, ellenőrzés során fedezi fel, hogy egy támogatott munkahelyet túl korán megszüntettek, csak az egy személyért kapott pénzt követeli vissza, vagy mindazt, amit azóta más megállapodások alapján kapott?

Az ügyirat, amelyből a kérdés származott, számokban adja meg az ügynökség válaszát. 2021. október 1-jén a felperes társaság a Munka törvénykönyve 65. cikkének (1) bekezdése alapján, vagyis a munkakör megszüntetésével, a 18 hónap letelte előtt megszüntette egy hátrányos helyzetű személy szerződését, akit a határozat C.N.-nek nevez. Az érte felvett 28 221 lejt önként, kamatokkal együtt visszafizette. 2024. január 25-én a Bákó Megyei Foglalkoztatási Ügynökség ellenőrzési jegyzőkönyvvel összesen 503 961 lej követelést állapított meg, amelybe a megszűnést követő két évben aláírt hat megállapodás szerinti támogatások értéke, valamint késedelmi pótlékok és kamatok is beletartoztak. Az arány 17,86 az 1-hez: a túl korán elbocsátott munkavállalóért felvett minden egyes lej támogatás után az ügynökség csaknem tizennyolcat kért.

A szankció mechanizmusa két, egymáshoz hasonló, mégsem ugyanazt végző szövegben rejlik, és az egész megoldás ezen a megkülönböztetésen áll. A 85. cikk (4) bekezdése a pénzről szól: az a munkáltató, amely az (1) és (2) bekezdésben említett személyek munkaviszonyát a 18 hónapos határidő előtt megszünteti, „köteles teljes egészében visszafizetni a foglalkoztatási ügynökségeknek az egyes megszűnt munkaviszonyú személyek után felvett összegeket”, továbbá a Román Nemzeti Bank referencia-kamatlábát. A 851. cikk a tilalomról szól: ugyanaz a munkáltató „a munka- vagy szolgálati jogviszony megszűnésének napjától számított 2 évig nem kaphat új támogatást a munkanélküli-biztosítási költségvetésből”. Az első azt mondja meg, mennyit kell visszafizetni, a második azt, hogy újat nem lehet kapni. Egyik sem mondja meg, mi történik azzal a pénzzel, amelyet mégis felvettek abban az időszakban, amikor nem lett volna szabad.

Itt lépett közbe a Legfőbb Semmítő- és Ítélőszék, de nem érdemben. Az 55. bekezdésben a tanács megállapítja, hogy a 851. cikk a tilalmat „külön és sajátos jogi konfigurációban” szabályozza a 85. cikk (1) és (4) bekezdéséhez, a 83. cikk (2) bekezdésével összeolvasva képest, ezért értelmezése „nem jelent valódi nehézséget”. Ezután két eljárási érvet fűz hozzá. Az első az 57. bekezdésben: a jogvita egyedi, a többi bíróságnál nem találtak azonos kérdésben eldöntött vagy folyamatban lévő ügyet, így nincs az eltérő ítélkezési gyakorlat veszélye. A második az 59. bekezdésben: a megkeresés „a felperes társaság konkrét ténybeli helyzetére korlátozódik”, az előzetes döntéshozatali mechanizmussal pedig nem lehet olyan értelmezés megerősítését elérni, amelynek célja kizárólag a kérdést kiváltó jogvitában rejlik. Röviden: a kérdés egyetlen ügyiratnak túl jó volt, egy szabálynak túl gyenge.

Milyen hatásokkal jár

Az első hatás a bákói ügyet érinti. A társaság fellebbezése a Bákói Törvényszék 2024. június 20-i 313. sz. ítélete ellen folytatódik, a Bákói Ítélőtábla II. Polgári, Közigazgatási és Adóügyi Osztálya pedig végső fokon jár el, és maga dönti el, mit jelent a 851. cikk. Ítélete végleges lesz, az 554/2004. sz. közigazgatási bírósági törvény 20. cikkének (1) bekezdése alapján, a Polgári perrendtartás 634. cikke (1) bekezdésének 5. pontjával összeolvasva. Ez lezár egy 232 napig tartó zárójelet: 2026. március 10-én a bíróság hivatalból felvetette a felekkel a megkeresés szükségességét, 2026. március 24-én kiadta a megkeresést elrendelő végzést, a válasz pedig 2026. október 28-án vált nyilvánossá, anélkül, hogy válasz lett volna.

A második hatás minden más munkáltatót érint, amelynek túl korán megszüntetett munkahelye után támogatása van, és finomabb, mint amilyennek látszik. Megoldás nincs, tehát a kérdés érdemében semmilyen bíróságot nem köt semmi. Ami viszont az aktusban megmarad, és amire hivatkozni fognak, az az 55. bekezdés megállapítása: a szöveg világos. Az a bíró, aki ugyanezt a védekezést hallja, már úgy találkozik vele, hogy az a „nem jelent valódi nehézséget” címkét viseli, holott senki sem mondta meg, milyen értelemben kell olvasni a szöveget.

A harmadik hatás az, amiről senki sem vitatkozik, mert már biztos: a 85. cikk (4) bekezdése szerinti kötelezettség érintetlen. A 85. cikk (1) bekezdése alapján alkalmazott személy esetében könnyű kiszámítani, legfeljebb mennyit veszíthet a munkáltató e szöveg alapján. A támogatás havi 2250 lej 12 hónapon át, így a felső határ személyenként 27 000 lej, plusz a Román Nemzeti Bank referencia-kamatlába a munkaviszony megszűnésének napján. Az ügyiratban szereplő 503 961 lejes követelés ennek a felső határnak a 18,67-szerese, vagyis tizennyolc és egy kicsi személy maximális támogatásával egyenlő, noha csak egyetlen szerződés szűnt meg túl korán.

A negyedik hatás a naptárat érinti, és ezt érzi meg leginkább a munkáltató. A szöveg szerint a kétéves tilalom „a munka- vagy szolgálati jogviszony megszűnésének napjától” számít, tehát a bákói ügyben 2021. október 1-jétől 2023. október 1-jéig. Az ellenőrzés 2024. január 25-én érkezett, vagyis a megszűnés után 846 nappal, és 116 nappal azután, hogy a tilalom ablaka már bezárult. A hat megállapodást, amelyeket az ügynökség visszakért, az aktus szerint 2021. október 4. és 2023. október 1. között írták alá: az elsőt három nappal a megszűnés után, az utolsót éppen a tilalom lejártának napján. Ez idő alatt semmi nem jelezte a munkáltatónak, hogy tilalom alatt áll, az ügynökség pedig sorra aláírta a megállapodásokat.

Az ötödik hatás azt érinti, ki végzi a megállapítást. A kérdés, majd a rendelkező rész is „az Országos Foglalkoztatási Ügynökség általi megállapításról” beszél, ám a 76/2002. sz. törvény 1161. cikke a munkaviszonyok fenntartására vonatkozó kötelezettség betartásának ellenőrzését a megyei ügynökségeken belüli aktív intézkedési ellenőrző szervekre bízza, a 85. cikk (4) bekezdése pedig a területi ügynökségeknek írja elő a visszafizetést. Az ügyiratban a megtámadott aktusok a Bákó Megyei Foglalkoztatási Ügynökségtől származnak, nem az országostól. Aki azt a határidőt keresi, amelyen belül az ügynökség ellenőrzést végezhet, nem fog találni: a 1161. cikk nem ír elő ilyet.

Mi változott a korábbi helyzethez képest

2026. október 28-ig ebben a kérdésben egyáltalán nem volt semmi, és a határozat ezt háromszor is kimondja. A 28. bekezdésben: a hazai bíróságok válaszaiból kiderült, hogy „nem azonosítottak releváns ítélkezési gyakorlatot”. Két bekezdéssel később, a 32.-ben: az Ügyészség nem vizsgál ítélkezési gyakorlatot e tárgyban a jogegység érdekében benyújtandó esetleges fellebbezéshez. A 33. bekezdésben: nem azonosítottak releváns határozatot sem a Legfőbb Semmítő- és Ítélőszéktől, sem az Alkotmánybíróságtól. Az egyetlen létező anyag két ítélőtábla területén dolgozó bírák elméleti véleménye, amelyek a 30. és 31. bekezdés szerint éppen a megkeresést elrendelő végzésben leírt két ellentétes irányban oszlottak meg.

Ez változott, hogy van már egy közzétett aktus, amely szerint a szöveg valódi nehézséget nem vet fel. Ez nem értelmezés, hanem a kérdés besorolása. A különbség a gyakorlatban számít: a 851. cikk homályosságára épített védekezés továbbra is ugyanúgy megtehető, de gyengébb helyzetből indul, és az ugyanerre irányuló új kérelmet, hogy a kérdést ismét a Legfőbb Semmítő- és Ítélőszék elé terjesszék, szinte biztosan elutasítják, mert a határozat már megállapította, hogy a Polgári perrendtartás 519. cikkének feltételei nem teljesülnek.

A vitatott szöveg körüli jog is változott, ez azonban a határozat szokásos olvasatánál feltűnés nélkül marad. A 85. cikk (1) bekezdését, amelyet az 54. bekezdés idéz, a 11/2026. sz. sürgősségi kormányrendelet írta át, amelyet a Romániai Hivatalos Közlöny I. részének 181. számában, 2026. március 9-én tettek közzé, vagyis mindössze tizenöt nappal a megkeresést elrendelő végzés előtt. Ugyanez igaz a 83. cikk (2) bekezdésének b) pontjára és a 16. cikk g) pontjára. A határozatban idézett szöveg tehát az ítélet napján hatályos, nem az, amelynek hatálya alatt a 2021. és 2022. évi megállapodásokat aláírták. A 851. cikk szövegét ezzel szemben 2008. december 30. óta nem érintették, amikor a 192/2008. sz. sürgősségi kormányrendeletnek a 226/2008. sz. sürgősségi kormányrendelet 14. cikke általi hatályon kívül helyezése visszaállította korábbi alakját. A szöveg, amelyet a Legfőbb Semmítő- és Ítélőszék világosnak nevez, csaknem tizennyolc éve változatlan, a tisztázás első kérelme pedig 2026-ban jutott el a legfelsőbb bírósághoz.

Nem változott a végzettekre vonatkozó szabály sem, amely párhuzamosan fut, és amelyet gyakran összetévesztenek a most vizsgálttal. A 80. cikk (1) bekezdése szintén havi 2250 lejt ad 12 hónapon át minden határozatlan idejű szerződéssel alkalmazott végzett után, a 83. cikk (1) bekezdése pedig legalább 18 hónapos fenntartást ír elő. A visszafizetés azonban nem a 85. cikk (4) bekezdéséből, hanem a 83. cikk (2) bekezdéséből következik, ugyanazzal a megszűnési okokat felsoroló listával és ugyanazzal a referencia-kamatlábbal. A 851. cikk szerinti tilalom viszont mindkét helyzetet lefedi: a két év azt a munkáltatót sújtja, amely „a 80. cikk vagy a 85. cikk (1) és (2) bekezdése alapján” kapott támogatást.

Előnyök és hátrányok

Mi a jó benne

  • A két szöveg közötti különbség kifejezetten le van írva az 55. bekezdésben: a további támogatások felvételének tilalma a visszafizetési kötelezettségtől elkülönülő jogi konfiguráció. Ez az az érv, amelyet a munkáltató közvetlenül felhasználhat, még ha megoldás nélkül érkezik is.
  • Az ügy felszabadult. A fellebbviteli bíróság szabad kezet kapott, hogy maga értelmezze a szöveget, ahelyett hogy várna, ítélete pedig végleges lesz.
  • Az előzetes döntéshozatali mechanizmus az általános kihatású kérdések számára marad fenntartva. Az 58. és az 59. bekezdés kifejezetten megtagadja, hogy egyetlen jogvita jogi tanácsadásává alakítsák, ami megkíméli a tanács ügyterhét azoktól a kérdésektől, amelyek valóban az egész országot érintik.
  • A biztos kötelezettség nevén van nevezve. Aki az aktusban azt keresi, mit kell mindenképpen visszafizetni, a 85. cikk (4) bekezdését találja teljes terjedelmében idézve, a 18 hónapos határidővel, a teljes visszafizetéssel és a Román Nemzeti Bank referencia-kamatlábával.

Mi marad probléma

  • A kérdés megválaszolatlan maradt, noha a határozat maga mutatja, hogy a szöveg kétféleképpen olvasható: két ítélőtábla területén dolgozó bírák a 30. és 31. bekezdés szerint ellentétes választ adtak.
  • Az eltérő ítélkezési gyakorlat hiányára épített érv önmagát emészti fel. Ha a párhuzamos ügyek hiánya elfogadhatatlanná teszi a megkeresést, akkor a tisztázás csak azután válik lehetségessé, hogy a gyakorlat megoszlott, pedig éppen ezt akarta megelőzni a mechanizmus.
  • A követelés nagysága a közzétett szövegből nem rekonstruálható. Ugyanaz a hat megállapodás egyszer úgy szerepel, mint amelyet 2021. október 4. és 2023. október 1. között kötöttek 45 személyre, másszor úgy, mint amelyet 2021. október 4. és 2022. október 3. között kötöttek 23 személyre, 493 879 lej összegben.
  • A gyakorlatban a tilalom visszamenőlegesen érvényesül. Az ügyiratban a megállapítás 116 nappal a két év leteltét követően érkezett, az ügynökség pedig maga írta alá azokat a megállapodásokat, amelyeket aztán visszakért.
  • A munkáltatónak nincs módja magától megtudni, hogy tilalom alatt áll. Nincs értesítés, nincs nyilvános nyilvántartás, és nincs határidő, amelyen belül az ügynökség ellenőrzésének meg kell történnie, a 1161. cikk ugyanis nem ír elő ilyet.

Hasznos tanácsok

  1. A 18 hónapot a szerződéskötés napjától számítsa, nem attól az első hónaptól, amelyben a támogatás megérkezett. A támogatást 12 hónapra adják, a munkakör fenntartásának kötelezettsége viszont 18 hónapig tart, így az utolsó hat hónapot a saját zsebéből viseli, és az ezen időn belüli megszüntetés teljes visszafizetést von maga után.
  2. Ellenőrizze a megszüntetés jogcímét, mielőtt aláírja a döntést. A visszafizetést csak a 83. cikk (2) bekezdésében felsorolt jogcímek váltják ki, vagyis az 53/2003. sz. törvény 55. cikkének b) pontja, 56. cikkének d) és e) pontja, 61. cikkének d) pontja és 65. cikke szerinti megszüntetés, valamint a szolgálati jogviszonyokra vonatkozóan az 57/2019. sz. sürgősségi kormányrendelet megfelelő rendelkezései. A munkavállaló felmondása és a felek közös megegyezése nincs a listán.
  3. Ha már bekövetkezett ilyen megszűnés, jelölje be a naptárában attól a naptól számított két évet, és ez idő alatt ne írjon alá új támogatási megállapodást, az utolsó napon sem. A bákói ügyben a visszakért hat megállapodás közül az utolsót éppen a tilalom lejártának napján írták alá.
  4. Az érintett személy után járó összeget fizesse vissza önként, a Román Nemzeti Bank referencia-kamatlábával növelve, a megszűnés napján érvényes mértékben. Az ügybeli társaság így tett, és az elsőfokú bíróság kifejezetten megjegyezte ezt; ez nem akadályozta meg a 851. cikk szerinti követelést, de kivette a vitából a vitathatatlan részt.
  5. Kérje alternatívaként a költségvetési követelés részletekben történő megfizetését, magában a bírósághoz benyújtott keresetben, ahogyan a felperes társaság tette. Az aktus megsemmisítése és a részletfizetés különböző keresetkérelmek, és a második akkor is hasznos marad, ha az első nem jár sikerrel.
  6. Őrizzen meg minden személyről, minden megállapodás szerint annak bizonyítékát, hogy a munkakört 18 hónapig fenntartották. Az ellenőrzés a történtek után több mint két évvel is érkezhet, ebben az esetben a kiváltó megszűnés után 846 nappal érkezett.
  7. Ne építse védekezését kizárólag arra a gondolatra, hogy a teljesített és soha meg nem semmisített megállapodás megvédi Önt. A Legfőbb Semmítő- és Ítélőszék ezt az érvet nem támogatta, csupán megtagadta a megvitatását, az elsőfokú bíróság pedig elutasíthatja.

Gyakori kérdések

Megmondja-e a határozat, hogy a szerződés megszűnése után aláírt megállapodások szerinti támogatásokat is vissza kell-e fizetnem?
Nem. A megkeresést elfogadhatatlanként elutasították, így érdemi megoldás nincs. A kérdés továbbra is felmerül minden bíróság előtt, a határozat csupán azt a megállapítást hozza, hogy a szöveg értelmezése valódi nehézséget nem vet fel.
Melyik kötelezettség marad biztos, bármit mond is ez a határozat?
A 76/2002. sz. törvény 85. cikkének (4) bekezdése szerinti: az a munkáltató, amely a támogatott személy munkaviszonyát a 18 hónapos határidő előtt megszünteti, teljes egészében visszafizeti az érte felvett összegeket, a Román Nemzeti Bank referencia-kamatlábával növelve, a megszűnés napján érvényes mértékben, ha a megszűnés a 83. cikk (2) bekezdésében felsorolt jogcímek egyikén történt.
Kit sújt a kétéves tilalom?
Azt a munkáltatót, amely a 80. cikk alapján, vagyis a végzettek után, vagy a 85. cikk (1) és (2) bekezdése alapján, vagyis a nehezen foglalkoztatható kategóriákba tartozó munkanélküliek és a fogyatékossággal élő személyek után kapott álláshelytámogatást, és a munkaviszonyokat a törvényben előírt határidők előtt, a 83. cikk (2) bekezdésében felsorolt jogcímeken megszüntette.
Mikortól számítanak a két év, az elbocsátástól vagy az ellenőrzéstől?
A szöveg szerint „a munka- vagy szolgálati jogviszony megszűnésének napjától”, tehát az elbocsátástól. Ez az ügy vitájának is a lényege: az ügynökség megállapítása később, olykor jóval később érkezik, és közben a munkáltató új megállapodásokat ír alá.
Mi történik, ha az ügynökség a két év leteltét követően fedezi fel a megszűnést?
A törvény erről semmit nem rendelkezik, és éppen innen származott a kérdés. A bákói ügyben az ellenőrzési jegyzőkönyv kelte 2024. január 25., a kétéves ablak pedig 2023. október 1-jén zárult be, 116 nappal korábban.
Mit jelent a „Kötelező, a Polgári perrendtartás 521. cikkének (3) bekezdése szerint” megjegyzés az elfogadhatatlansági határozat végén?
A Polgári perrendtartás 521. cikkének (3) bekezdése „a jogkérdésre adott megoldást” teszi kötelezővé, a megkeresést előterjesztő bíróságra a meghozatal napjától, a többi bíróságra a Romániai Hivatalos Közlöny I. részében való közzétételtől. Ahol a megkeresést elfogadhatatlanként elutasítják, ott megoldás egyáltalán nincs, így a megjegyzés puszta formaság marad.
Kérheti-e még valaki, hogy egy bíróság ismét a Legfőbb Semmítő- és Ítélőszékhez forduljon e szöveg miatt?
Kérheti, de az esélyek erősen csökkennek. A Polgári perrendtartás 519. cikkének egyik feltétele, hogy a Legfőbb Semmítő- és Ítélőszék még ne döntött a kérdésről, itt pedig kimondta, hogy a kérdés valódi jogkérdést nem vet fel, amire az új bíróság azonnal hivatkozni fog.
Ki végzi az ellenőrzést, és kinek kell visszafizetni a pénzt?
Az ellenőrzést a 76/2002. sz. törvény 1161. cikke értelmében a megyei foglalkoztatási ügynökségeken és a bukaresti ügynökségen belüli aktív intézkedési ellenőrző szervek végzik, a visszafizetés pedig a 85. cikk (4) bekezdése szerint a területi ügynökségeknek történik. Az ügyiratban az aktusokat a Bákó Megyei Foglalkoztatási Ügynökség bocsátotta ki.

Hibák és ellentmondások a közzétett szövegben

  • A 10. bekezdés a 11. bekezdéssel szemben. A Bákó Megyei Foglalkoztatási Ügynökség ugyanazon jegyzőkönyve két különböző dátummal szerepel. A 10. bekezdésben a bíróság előtt megtámadott aktus „Procesul-verbal nr. xxx din 25.01.2024”, vagyis az ellenőrzési jegyzőkönyv, a 15. bekezdés pedig ugyanezt a dátumot, 2024. január 25-ét ismétli meg a jogsértés megállapításának napjaként. A 11. bekezdésben az okirat, amellyel az ügynökség az 503 961 lej követelést megállapította, „Procesul-verbal de control nr. xxx din 1.01.2024”, vagyis az ellenőrzési jegyzőkönyv. Hogy egyetlen aktusról van szó, azt a 38. bekezdés mutatja, amely az ügy tárgyát így írja le: „procesul-verbal și decizia emise de pârâta A.J.O.F.M. Bacău, prin care s-a stabilit în sarcina societății reclamante o creanță fiscală”, vagyis az alperes ügynökség által kibocsátott jegyzőkönyv és határozat, amely a felperes társaság terhére adókövetelést állapított meg. Az olvasó így két változattal marad, és mindkettőnek következményei vannak: vagy a megtámadott aktus az, amely a követelést megállapította, és két dátumot visel, vagy az az aktus, amely a követelést megállapította, nem a megtámadott. A megállapítás dátuma éppen az a mérce, amelyen az egyetlen megmaradt fellebbezési ok nyugszik, nevezetesen hogy a szankció csak attól a pillanattól fejthet ki hatást. A hivatalos kiadással összevetve mindkét alak a 3. oldalon szerepel.

A szerkesztőség elemzése

A határozat alapjául szolgáló kritérium ellentmond a saját megállapításainak. Az 55. bekezdés szerint a 851. cikk értelmezése „nem jelent valódi nehézséget”, az 56. bekezdés pedig hozzáteszi, hogy az eltérő ítélkezési gyakorlat veszélye nem áll fenn. A négy oldallal korábban írt 30. és 31. bekezdés azonban rögzíti, hogy két ítélőtábla területén dolgozó bírák ugyanarra a kérdésre ellentétes értelemben válaszoltak, a 29. bekezdés pedig megmutatja, hogy e két vélemény pontosan azt a két értelmezést fedi, amelyeket a megkereső bíróság szembeállított. Az a szöveg, amelyet két bíró másképp ért, még egyetlen ügy létezése előtt, nem válik világossá attól, hogy az ügyek hiányoznak. A mechanizmusnak a határozat saját szavaival „megelőző funkciója” van, itt pedig a megelőzést azért tagadták meg, mert még nem volt mit megelőzni.

Az a szám, amely az aktus átolvasásakor nem tűnik ki, az arány. A mai szöveg szerint a legtöbb, amit a munkáltató a 85. cikk (1) bekezdése alapján alkalmazott személy után felvehet, 27 000 lej, vagyis havi 2250 lej 12 hónapon át. Az ügyben C.N. után visszafizetett támogatás 28 221 lej, 1221 lejjel a felső határ fölött, ami azt jelenti, hogy a támogatást a foglalkoztatás időszakában másként számították ki; a határozat nem mondja meg, milyen alapon és melyik időszakban alkalmazták az illetőt, így a szám a közzétett szövegből nem rekonstruálható. Tovább: a 28 221 lej az 503 961 lejes követelés 5,6%-a: a megmaradó 94,4% a 851. cikk szerinti tilalomból származik, vagyis abból a szövegből, amelyet a legfelsőbb bíróság nem volt hajlandó tisztázni. A személyenkénti 27 000 lejes felső határhoz mérve a követelés 18,67 személy maximális támogatásának felel meg, egyetlen túl korán megszűnt szerződésből kiindulva.

A második szám, amelyet az aktus nyitva hagy, a személyek száma. A 13. bekezdés szerint a hat megállapodást 2021. október 4. és 2023. október 1. között kötötték 45 személyre; a 15. bekezdés szerint ugyanezt a hat megállapodást 2021. október 4. és 2022. október 3. között kötötték 23 személyre, 493 879 lej összegben. A két változat számtanilag sem egyeztethető össze: a 493 879 lej és a C.N. után visszafizetett 28 221 lej együtt 522 100 lej, ami 18 139 lejjel több az 503 961 lejes teljes követelésnél. 23 személyhez mérve a követelés az elméleti felső határ 81,2%-a, 45-höz mérve 41,5%-a. Az első szám csaknem teljes szankciót ír le, a második körülbelül feleannyira súlyosat, az aktusból pedig nem állapítható meg, melyik a valós.

A megkövetelt és a ténylegesen felhasznált határidők viszonya szokás szerint egyenetlen. Az 520. cikk (10) bekezdése szerint a félnek legfeljebb 15 napja van arra, hogy a jelentés kézbesítésétől számítva benyújtsa álláspontját. A megkeresést elrendelő végzés kelte 2026. március 24., az ügyet 2026. május 14-én, vagyis 51 nappal később iktatták a Legfőbb Semmítő- és Ítélőszéknél, a tárgyalást az iktatás után 130 nappal tűzték ki, a meghozatal és a közzététel között pedig újabb 37 nap telt el. Összesen 218 nap a végzéstől a közzétételig, vagy 232 nap attól a pillanattól, hogy a bíróság felvetette a kérdést a felekkel, egy olyan aktusért, amely megállapítja, hogy nem volt mit tisztázni. Ugyanakkor a munkáltatónak nincs megadva határidő arra, hogy megtudja, tilalom alatt áll, az ügynökségnek pedig arra, hogy mikorra kell az ellenőrzést elvégeznie: a bákói ügyben a tilalom lejárta után 116 nappal jött.

Mit kellene megváltoztatni

  • A 851. cikknek a szövegében kellene kimondania, mi történik a kétéves ablakban felvett támogatásokkal. Egyetlen mondat, bármelyik értelemben, lezárna egy kérdést, amely a fellebbviteli eljárás 232 napját emésztette fel, és amely, tisztázatlanul hagyva, több százezer lejes követelést tesz attól függővé, melyik bírósághoz kerül az ügy.
  • Határidő az ellenőrzésekre a 1161. cikkben. Ma a szöveg nem ír elő ilyet, a megállapítás pedig, mint a bákói ügyben, a megszűnés után 846 nappal és a tilalom lejárta után 116 nappal is érkezhet. A megszűnés bejelentésének napjától futó határidő azt jelentené, hogy a szankciót akkor alkalmazzák, amikor a szabályt még be lehet tartani.
  • A munkáltató kötelezettsége a megszűnés bejelentésére, amely elindítaná az ellenőrzési határidőt. Ma az ügynökség az ellenőrzéskor értesül, a munkáltató pedig az ellenőrzéskor tudja meg, hogy megszegett egy tilalmat, amelyről nem tudhatott. Ugyanez a bejelentés az ügynökségnek is okot adna arra, hogy ne írjon alá új megállapodásokat a tilalom alatt álló munkáltatóval, ami ebben az ügyben hatszor megtörtént.
  • A 851. cikknek a megyei ügynökséget kellene megneveznie, nem az országosat. Az ellenőrzések a területi ügynökségek hatáskörébe tartoznak a 1161. cikk alapján, a visszafizetés pedig nekik történik a 85. cikk (4) bekezdése szerint. A Legfőbb Semmítő- és Ítélőszéknek feltett kérdés, majd a rendelkező rész ehelyett az Országos Foglalkoztatási Ügynökség általi megállapításról beszél, ami a releváns pillanatot egy olyan ügynökséghez köti, amely az aktust nem bocsátja ki.
  • Az elfogadhatatlansági határozat rendelkező részének ki kellene mondania, pontosan mi kötelező. Az „Obligatorie, potrivit dispozițiilor art. 521 alin. (3) din Codul de procedură civilă” megjegyzés, vagyis a kötelező erő jelzése, azonos szavakkal kerül oda, akár van megoldás, akár nincs, noha a hivatkozott szöveg éppen a megoldást teszi kötelezővé. A figyelmeztetés nélküli olvasó úgy érti, hogy az érdemben eldőlt valami.

A jogi aktus eredeti szövege

Az alábbi szöveg románul szerepel, a hivatalos közzétett formában.

A teljes szöveg a romániai Hivatalos Közlönyben megjelent formában

Romániai Hivatalos Közlöny 902. szám, 2026. október 28., 2-6. oldal 8 oldal PDF, 88 KB a jogi aktus a(z) 2. oldalon kezdődik

A hivatalos PDF megnyitásaPDF letöltése

Kis képernyőn a megjelenítő nem látszik. A fenti gombokkal nyithatod meg vagy töltheted le a fájlt.

Ez a cikk tájékoztató jellegű, és nem minősül jogi tanácsadásnak. Konkrét helyzetekben forduljon ügyvédhez vagy engedéllyel rendelkező adótanácsadóhoz.