Röviden

  • Az a két szövegrész, amely a belügyi bérezést miniszteri rendeletekre bízza, talpon marad. Az Alkotmánybíróság egyhangú szavazattal elutasította azt a kifogást, amelyet egy a Brassói Ítélőtábla előtt perben álló ember emelt, és megállapította, hogy a 153/2017. sz. kerettörvény VI. sz. mellékletének 90. cikke, valamint a 30/2007. sz. sürgősségi kormányrendelet 7. cikkének (5) bekezdése a megfogalmazott bírálatokhoz képest alkotmányos. Az első szövegrész azt mondja ki, hogy a honvédelmi, közrendvédelmi és nemzetbiztonsági intézmények módszertani normákat bocsátanak ki, amelyeket a fő hitelutalványozó rendelettel hagy jóvá. A második azt, hogy a belügyminiszter rendeleteket és utasításokat ad ki.
  • A konkrét tét a doktori tudományos címért járó havi juttatás. A kifogás szerzője a bíróságon a belügyminiszter 2019. április 19-i S48. sz. rendeletének megsemmisítését kérte, benne azoknak a módszertani normáknak a megsemmisítését is, amelyek e juttatás odaítéléséről szólnak, és amelyek ugyanannak a miniszternek egy másik rendelete mellékletében szerepelnek. Az érvelése, amelyet a határozat 5-11. bekezdése foglal össze, az volt, hogy az ilyen rendeletekkel olyan odaítélési feltételekkel toldják meg a törvényt, amelyeket a törvény nem ír elő, és hogy mindaz, ami a rendőrök és a csendőrök jogállásához tartozik, sarkalatos törvényben, nem rendeletben volna szabályozandó.
  • A bíróság röviden válaszolt, és áttette a vitát egy másik terembe. A bérezési rendszer nem tartozik a sarkalatos törvénynek fenntartott tárgykörök közé, a doktori címért járó juttatás pedig kiegészítő bérjogosultság, nem alapvető jog. Ami a miniszteri rendeleteket illeti, azokat nem az Alkotmánybíróság ítélheti meg, hanem csak a közigazgatási per. A határozat 2026. szeptember 15-től végleges és általánosan kötelező. Elutasító határozatról lévén szó, nem nyitja meg a már jogerőre emelkedett ítéletek perújításának útját.
Jogi aktus: az Alkotmánybíróság 2025. november 11-i 592. sz. határozata a közpénzből fizetett személyzet bérezéséről szóló 153/2017. sz. kerettörvény VI. sz. melléklete 90. cikke, valamint a Belügyi és Közigazgatási Reformügyi Minisztérium szervezetéről és működéséről szóló 30/2007. sz. sürgősségi kormányrendelet 7. cikke (5) bekezdése rendelkezéseinek alkotmányellenességére vonatkozó kifogásról
Megjelent: romániai Hivatalos Közlöny (Monitorul Oficial) 778. szám, 2026. szeptember 15.
Hatálybalépés: 2026. szeptember 15-től, a közzététel napjától

Aki a Belügyminisztériumban dolgozik, és a doktori címéért járó pénzre vár, egy miniszteri rendeletből tudja meg a feltételeket, nem a törvényből, az Alkotmánybíróság pedig úgy döntött, hogy a törvény így is hagyhatja a dolgokat. A 2025. november 11-i 592. sz. határozat, amely a romániai Hivatalos Közlöny 2026. szeptember 15-i 778. számában jelent meg, megalapozatlanként elutasítja azt a bírálatot, amely arra a két szövegrészre irányult, amelyen a belügyminiszter pénzbeli jogosultságokról szóló rendeleteinek egész építménye nyugszik. Két hét alatt másodszor erősít meg a bíróság egy mechanizmust a bérezési törvény ugyanazon mellékletéből, azután a határozat után, amellyel megállapította, hogy a rendőröknek járó pótlék odaítélésének szabályai titkos rendeletben is maradhatnak.

A 153/2017. sz. kerettörvény VI. sz. melléklete a „Honvédelem, közrend és nemzetbiztonság” foglalkozási családot fedi le, vagyis a katonákat, a rendőröket, a csendőröket, a tűzoltókat és a büntetés-végrehajtás különleges jogállású köztisztviselőit, valamint az ezekben az intézményekben dolgozó polgári személyzetet. Az utolsó cikkei technikai jellegűek, és rendszerint észrevétlenek maradnak. A 90. cikk egyike ezeknek, és egyetlen mondatból áll: „E törvény alkalmazása során a honvédelmi, közrendvédelmi és nemzetbiztonsági közintézmények módszertani normákat bocsátanak ki, amelyeket a fő hitelutalványozó rendelettel hagy jóvá.” A Belügyminisztériumban a fő hitelutalványozó a miniszter.

A másik megtámadott szövegrész abból a kormányrendeletből származik, amely a minisztériumot szervezi. A 30/2007. sz. sürgősségi kormányrendelet 7. cikkének (5) bekezdése azt mondja ki, hogy a miniszter a törvényes hatásköreinek gyakorlása során rendeleteket és utasításokat ad ki, amelyek normatív vagy egyedi jellegűek lehetnek. A két szövegrész együtt alkotja azt az alapot, amelyen a minisztérium megírja a bérezés alkalmazására vonatkozó saját szabályait.

Az a per, amelyből mindez elindult, egy közigazgatási per a Brassói Ítélőtábla előtt, az 566/64/2020. sz. ügyiratban. A felperes a belügyminiszter 2019. április 19-i S48. sz. rendeletének megsemmisítését kérte, vele együtt pedig azoknak a módszertani normáknak a megsemmisítését is, amelyek a doktori tudományos címért járó havi juttatás odaítéléséről szólnak, és amelyek a belügyminiszter S/7/2018. sz. rendeletének 31. sz. mellékletében szerepelnek. 2021. április 5-én a bíróság átküldte az ügyiratot az Alkotmánybíróságnak, amely 1.236D/2021. szám alatt iktatta.

A szerző érvei, ahogy a határozat összefoglalja őket, egyetlen gondolat körül forognak: közigazgatási norma nem szabályozhatja azt, amit az alkotmány sarkalatos törvénynek tart fenn. Az alkotmány 1. cikkének (4) és (5) bekezdésére hivatkozott, a hatalmi ágak szétválasztásáról és a törvények betartásáról, valamint a 73. cikk (3) bekezdésének j) pontjára, a köztisztviselők jogállásának sarkalatos törvényben való szabályozásáról. A 7. bekezdésben azt is mondta, hogy a szolgálati viszonyokat és a bérjogosultságokat szabályozó aktusokat a romániai Hivatalos Közlönyben kellene közzétenni, „éppen a rendkívüli fontosságuk miatt”. A 8. bekezdés hozzáteszi a konkrét szemrehányást: a megtámadott szövegrészek alapján kibocsátott rendeletek a doktori címért járó juttatás odaítélési feltételeit illetően megtoldják a törvényt.

A Brassói Ítélőtábla úgy értékelte, hogy a szövegrészek alkotmányosak. A Parlament két házának elnökei, a Kormány és a Nép Ügyvédje nem küldött álláspontot. Az ügyész az elutasítást kérte, arra mutatva rá, hogy azt, hogyan tartja be egy miniszteri rendelet a törvényt, csak a közigazgatási per bírája vizsgálhatja, nem az alkotmánybíró.

A bíróság indokolása hét bekezdést tesz ki, a 19-estől a 25-ösig, és két szintje van. Az első: a megtámadott szövegrészek nem a szolgálati értékelésre vonatkoznak, ahogy a szerző állítja, hanem csak arra a lehetőségre, hogy egyes közigazgatási szervek végrehajtási aktusokat bocsássanak ki. A rendőrök értékelését más aktus szabályozza, a rendőr jogállásáról szóló 360/2002. sz. törvény, amely a 26-266. cikket szenteli neki. A doktori címért járó juttatás pedig, ahogy a bíróság 2009-ben és 2013-ban megállapította, kiegészítő bérjogosultság, amely nem tartozik az alapvető jogok körébe. A második szint a 24. bekezdésben: amit valójában bírálnak, az egyes miniszteri rendeletek jogszerűsége, ez pedig meghaladja a bíróság hatáskörét, mert a 47/1992. sz. törvény 29. cikkének (1) bekezdése törvényekre és kormányrendeletekre korlátozza azt.

Milyen hatásokkal jár

A határozat végleges és általánosan kötelező. Az alkotmány 147. cikkének (4) bekezdése szerint a bíróság határozatai a közzététel napjától válnak általánosan kötelezővé, és csak a jövőre nézve hatnak, tehát a hatásaik 2026. szeptember 15-től futnak.

A két szövegrész érintetlenül hatályban marad. Az elsőt, a 153/2017. sz. kerettörvény VI. sz. mellékletének 90. cikkét a törvény 2017-es közzététele óta soha nem módosították. A 30/2007. sz. sürgősségi kormányrendelet 7. cikkének (5) bekezdése szintén hatályos, abban a formában, amelyet a 18/2012. sz. sürgősségi kormányrendelet adott neki, és amely 2012. május 18-tól alkalmazandó. Ezzel a határozattal semmi nem változott a törvény szövegében.

Annak, akinek folyamatban van egy keresete a belügyminiszter valamelyik rendelete ellen, a gyakorlati következmény az, hogy elveszít egy érvet. Többé nem állíthatja, hogy az a törvényi szövegrész, amelyen a rendelet nyugszik, alkotmányellenes, mert a kérdés általánosan kötelező erővel választ kapott. Megmaradnak neki a rendelet jogellenességére vonatkozó érvek, pontosan azok, amelyeket a bíróság a 24. bekezdésben a közigazgatási per bírája elé utal.

Annak az útnak van egy sajátossága, amelyet érdemes tudni. Normatív jellegű miniszteri rendelet nem támadható jogellenességi kifogással: az 554/2004. sz. közigazgatási perrendtartási törvény 4. cikkének (4) bekezdése világosan kimondja, hogy normatív jellegű közigazgatási aktusok nem képezhetik jogellenességi kifogás tárgyát, és hogy az ellenőrzésük megsemmisítés iránti keresetben történik. Az ellensúly az, hogy ugyanennek a törvénynek a 11. cikke (4) bekezdése szerint a jogellenesnek tartott normatív közigazgatási aktus bármikor megtámadható, határidő nélkül.

Az, amit a határozat nem vált ki, ugyanilyen fontos. Az elutasító határozat nem nyitja meg a perújítás útját. A polgári perrendtartás 509. cikke (1) bekezdésének 11. pontja csak akkor engedi meg a perújítást, ha az Alkotmánybíróság „az adott ügyben emelt kifogásról határozott, és alkotmányellenesnek nyilvánította azt a rendelkezést, amely a kifogás tárgya volt”, a büntetőeljárási törvénykönyv 453. cikke (1) bekezdésének f) pontja pedig ugyanígy megköveteli, hogy a rendelkezést alkotmányellenesnek nyilvánítsák. Következésképpen az a három hónapos határidő, amelyet a polgári perrendtartás 511. cikkének (3) bekezdése erre a perújítási okra szab, itt el sem kezd telni. Aki ezen az alapon jogerősen elvesztett egy pert, annak nincs mit újranyitnia.

Az az ügyirat sem állt közben, amelyből a megkeresés indult. A 47/1992. sz. törvény nem ír elő felfüggesztést az alkotmányossági vizsgálat idejére, a 2021. április 5-i megkereső végzés és a határozat közzététele között pedig 1 989 nap telt el, vagyis több mint öt év és öt hónap. Nagyon valószínű, hogy a brassói per jóval azelőtt véget ért, hogy a bíróság válasza kötelezővé vált volna.

Végül ugyanezekre a szövegrészekre vonatkozó új kifogás formálisan nem tilos. A 47/1992. sz. törvény 29. cikkének (3) bekezdése csak a már alkotmányellenesnek megállapított rendelkezéseket zárja ki, ezek pedig nem azok. A gyakorlatban viszont, új elemek nélkül, a bíróság fenntartja a megoldását, ahogy más, költségvetési bérezésről szóló ügysorozatokban is tette.

Mi változott a korábbi helyzethez képest

A törvény szövegében semmi nem változott. Csak az változott, amit valaki a bíróságon mondhat róla.

A bíróság álláspontja nem új. Két ítélkezési vonalon nyugszik, amelyeket maga a határozat idéz. Az első: a doktori címért járó juttatás kiegészítő bérjogosultság, nem alapvető jog, amelyet a 2009. november 17-i 1.520. sz. és a 2013. június 25-i 329. sz. határozat állapított meg. A második: a bérezési rendszer, foglalkozási kategóriától függetlenül, nem tartozik azok közé a tárgykörök közé, amelyeket az alkotmány 73. cikkének (3) bekezdése sarkalatos törvénynek tart fenn, amelyet a 2005. november 29-i 645. sz. és a 2020. szeptember 22-i 627. sz. határozat állapított meg. Érdemben a 2025-ös határozat nem tesz hozzá új gondolatmenetet, hanem egy húszéves gondolatmenetet alkalmaz egy új szövegrészre.

Ami viszont megváltozott, az éppen az a jog, amelyért az ember pereskedett. A 153/2017. sz. kerettörvény 14. cikkének (1) bekezdése a doktori tudományos címért járó juttatást a garantált országos bruttó minimális alapbér feléhez köti, és ahhoz a feltételhez, hogy a tevékenységet a cím szakterületén végezzék, valamint hogy a munkaköri leírásban objektív és számszerűsíthető feladatok szerepeljenek. 2026-tól azonban, eltérést engedve, a romániai Hivatalos Közlöny 2026. február 25-i 146. számában megjelent 7/2026. sz. sürgősségi kormányrendelet LIV. cikke havi 500 lej bruttóban rögzíti a juttatást, ugyanennek a kormányrendeletnek az LVII. cikke pedig előírja, hogy az érintettek havi bérjövedelme ennek megfelelően csökken. Aki ma újrakezdi a vitát erről a pénzről, rögzített összegről vitatkozik, nem százalékról.

Megváltozott az is, hogyan állapítják meg, mikortól jár a kifizetés. A romániai Hivatalos Közlöny 2025. május 20-i 464. számában megjelent 118/2025. sz. határozatával a Legfőbb Semmítő- és Ítélőszék megállapította, hogy a munkáltató köteles módosítani a munkaköri leírásokat ott, ahol a munka jellege lehetővé teszi objektív feladatok azonosítását, a juttatás pedig a munkaköri leírás módosításának napjától illeti meg a munkavállalót. Ez minden bíróságra kötelező értelmezés, és az első gyakorlati lépést a pénz kéréséről a munkaköri leírás módosításának kérésére helyezi át.

A harmadik megváltozott dolog a szakmai értékeléshez kötődik, ahhoz, amelyre a szerző hivatkozott. 2016. július 22-től, amikor a 152/2016. sz. törvény hatályba lépett, a rendőr jogállásáról szóló törvény tartalmazza a 26-266. cikket, amely a szolgálati értékelést szabályozza: ki értékel, milyen időszakot értékelnek, milyen minősítések vannak, és hogyan lehet megtámadni az eredményt. Ez az az érv, amelyet a bíróság a 21. bekezdésben használ annak kimondására, hogy a megtámadott szövegrészek nem az értékelésre vonatkoznak.

Előnyök és hátrányok

Mi a jó benne

  • A határozat világosan megmondja, hol mit ítélnek meg. A törvény alkotmányosságáról az Alkotmánybíróságon vitatkoznak, a miniszteri rendelet jogszerűségéről a közigazgatási perben. Aki jól választja meg a termet, nem veszít el öt évet egy zárt úton.
  • Egyhangú szavazattal erősít meg egy vonalat, amelyet a bíróság 2005 óta tart: a költségvetési bérezés nem sarkalatos törvénynek fenntartott tárgykör. A kiszámíthatóságnak is van értéke, még annak is, aki veszít.
  • A 21. bekezdésben megmutatja, hogy a rendőrök szolgálati értékelését részletesen maga a sarkalatos törvény szabályozza, a 360/2002. sz. törvény 26-266. cikkével. Az a szemrehányás, hogy a jogállást teljes egészében a miniszterre hagyták, ezen a ponton nem állja meg a helyét.
  • Az indokolás rövid, és jogi képzettség nélkül is olvasható. A 22-24. bekezdés néhány mondatban elmondja, mit kértek, miért nem lehet, és hol lehet.
  • A szövegrészek változatlanok maradnak, tehát a Belügyminisztériumban és a többi honvédelmi és közrendvédelmi intézményben kibocsátott bérezési módszertani normák nem veszítik el az alapjukat. Nem keletkezik szabályozási űr, amely a kifizetéseket érintené.

Mi marad probléma

  • Az érdemi szemrehányás válasz nélkül marad. Az ember azt mondta, hogy nem tudja elolvasni azokat a szabályokat, amelyek szerint megadják vagy megtagadják tőle a pénzt, mert az azokat megállapító rendeletek nem jutnak el a romániai Hivatalos Közlönybe. A bíróság ezt nem dönti el, hanem a közigazgatási perbe utalja, ahol a rendelet szövegéhez való hozzáférés problémája ugyanaz.
  • A határozat a kihirdetéstől számított 308. napon jutott el a címzettekhez. Ez alatt az idő alatt a megoldás létezett, de nem járt következménnyel, a bíróságok pedig nélküle ítélkeztek.
  • A 17. bekezdés a megtámadott szövegrészt olyan formában adja vissza, amely 2012. május 18. óta nincs hatályban, „közigazgatási és belügyminiszterrel” a „belügyminiszter” helyett, és nem jelzi, hogy egy korábbi formát idéz.
  • A 17. és a 20. bekezdés a vizsgált aktust „a Kormány 30/2017. sz. sürgősségi rendeleteként” azonosítja, ami egészen más aktus, mint amely a határozat címében szerepel.
  • A bíróság az alkotmány 73. cikke (3) bekezdésének j) pontjára alapított bírálatra azzal felel, hogy a bérezés nem sarkalatos törvényi tárgykör, a szerző viszont a köztisztviselők jogállásáról beszélt, nem magáról a bérezésről. A kettő közötti kapcsolatot két mondatban teremtik meg, a 22. és a 23. bekezdésben, kifejtés nélkül.
  • A 90. cikkben szereplő felhatalmazás az összes honvédelmi, közrendvédelmi és nemzetbiztonsági intézményre vonatkozik, nem csak a Belügyminisztériumra. A határozat viszont kizárólag a belügyminiszter rendeleteit tárgyalja, tehát semmit nem mond a felhatalmazás határairól a hadseregben, a büntetés-végrehajtásban vagy a titkosszolgálatoknál.

Hasznos tanácsok

  1. Ha folyamatban van pere, amelyben a doktori címért járó juttatást vagy a belügyminiszter rendeletével szabályozott más pénzbeli jogosultságot kér, ne építsen többé az alkotmányossági érvre. Az 2026. szeptember 15-től, általánosan kötelező erővel zárva van. Tegye át a vitát a rendelet jogellenességére, vagyis arra, hogy olyan feltételekkel toldja meg a törvényt, amelyeket a törvény nem ír elő.
  2. A helyes úton támadja meg a rendeletet. Normatív jellegű közigazgatási aktusról lévén szó, nem támadható jogellenességi kifogással: az 554/2004. sz. törvény 4. cikkének (4) bekezdése kifejezetten tiltja, és a megsemmisítés iránti keresethez utalja. A jó hír az, hogy ugyanennek a törvénynek a 11. cikke (4) bekezdése szerint az ilyen aktus bármikor megtámadható, jogvesztő határidő nélkül.
  3. Ne kérje jogerősen elvesztett ítélet perújítását. A polgári perrendtartás 509. cikke (1) bekezdésének 11. pontja és a büntetőeljárási törvénykönyv 453. cikke (1) bekezdésének f) pontja egyaránt csak akkor nyitja meg a perújítást, ha a bíróság alkotmányellenesnek nyilvánította a rendelkezést. Itt pontosan az ellenkezőjét tette. A perújítási kérelmet elutasítják, Ön pedig megfizeti a költségeket.
  4. Ellenőrizze, mekkora összeget kér, mielőtt ügyvédet fizet. 2026-ban a doktori tudományos címért járó juttatás havi 500 lej bruttó, eltérve a 153/2017. sz. kerettörvény 14. cikkének (1) bekezdésében szereplő százalékos szabálytól. Az eltérés a 7/2026. sz. sürgősségi kormányrendelet LIV. cikkében szerepel.
  5. A munkaköri leírással kezdje, ne a pénzzel. A törvény a juttatást ahhoz köti, hogy a munkaköri leírásban legyenek olyan objektív és számszerűsíthető feladatok, amelyek megmutatják, hogyan hasznosul a cím többletként. A Legfőbb Semmítő- és Ítélőszék a 118/2025. sz. határozatával megállapította, hogy a munkáltató köteles módosítani a munkaköri leírást ott, ahol a munka jellege ezt lehetővé teszi, a kifizetés pedig a módosítás napjától jár. A munkaköri leírás módosítására irányuló írásbeli kérelem gyakorlatilag rögzíti azt a napot, amelytől a pénz kezd járni.
  6. Kérje írásban az egységtől azoknak a módszertani normáknak a közlését, amelyek arra a jogra vonatkoznak, amelyet követel. Még ha a rendelet nem is jelenik meg a romániai Hivatalos Közlönyben, azok a szempontok, amelyek szerint értékelik Önt, közvetlenül érintik. Egy írásbeli válasz, bármilyen legyen is, később hasznos a bíróságon.
  7. Ha az elégedetlensége a szolgálati értékeléshez kötődik, nem a bérezéshez, az alap nem a VI. sz. melléklet 90. cikke. Hanem a 360/2002. sz. törvény 26-266. cikke, amely az eljárást és a minősítés megtámadását szabályozza, a módszertant pedig a 266. cikk szerint a belügyminiszter rendelete hagyja jóvá.
  8. Minden más előtt olvassa el a határozat 24. bekezdését. Ez az egyetlen hely, ahol a bíróság közvetlenül megmondja, mit lehet tovább tenni, és ki előtt.
  9. Ha új keresetre készül, ne emelje újra ugyanazt a kifogást ugyanazokra a szövegrészekre más eredményben reménykedve. Formálisan nem tilos, de olyan érvek nélkül, amelyeket még nem vizsgáltak meg, ugyanazt a megoldást kapja, a szokásos késéssel.

Gyakori kérdések

Mit döntött az Alkotmánybíróság, röviden?
Megalapozatlanként elutasította a kifogást, és megállapította, hogy a 153/2017. sz. kerettörvény VI. sz. mellékletének 90. cikke, valamint a 30/2007. sz. sürgősségi kormányrendelet 7. cikkének (5) bekezdése a megfogalmazott bírálatokhoz képest alkotmányos. A határozat egyhangú szavazattal született, nyolc bíróból álló tanácsban.
Van még értelme perelni a doktorátusért járó pénzért?
Van, de más alapon. Az az út zárult be, amelyen azoknak a törvényi szövegrészeknek a megsemmisítését kértük, amelyek lehetővé teszik a minisztériumnak módszertani normák megírását. Nyitva marad magának a rendeletnek a megtámadása a közigazgatási perben, arra hivatkozva, hogy megtoldja a törvényt. A 24. bekezdésben maga a bíróság mondja, hogy egy miniszteri rendelet jogszerűségét ezen az úton vizsgálják.
Kérhetem egy elvesztett per újratárgyalását, most, hogy a határozatot közzétették?
Nem. Az alkotmányellenességre alapított perújítás csak akkor működik, ha a bíróság alkotmányellenesnek nyilvánította a rendelkezést, a polgári perrendtartás 509. cikke (1) bekezdésének 11. pontja és a büntetőeljárási törvénykönyv 453. cikke (1) bekezdésének f) pontja szerint. Az elutasító határozat megerősíti a szövegrészt, tehát semmit nem nyit meg.
Mikortól jár következménnyel a határozat?
2026. szeptember 15-től, a romániai Hivatalos Közlöny 778. számában való közzététel napjától. Az alkotmány 147. cikkének (4) bekezdése a közzététel napjához köti a kötelező erőt, és kimondja, hogy a határozatok csak a jövőre nézve hatnak.
Mennyi ma a doktori tudományos címért járó juttatás?
2026-ban havi 500 lej bruttó, eltérve a 153/2017. sz. kerettörvény 14. cikkének (1) bekezdésétől, amely másképp, a garantált bruttó minimálbér feléhez köti. Az eltérés a romániai Hivatalos Közlöny 2026. február 25-i 146. számában megjelent 7/2026. sz. sürgősségi kormányrendelet LIV. cikkében szerepel. Csak akkor jár, ha a tevékenységet a cím szakterületén végzik, és ha a munkaköri leírás ilyen értelmű objektív és számszerűsíthető feladatokat tartalmaz.
Kikre vonatkoznak a bíróság által megerősített szövegrészek?
A VI. sz. melléklet 90. cikke a honvédelmi, közrendvédelmi és nemzetbiztonsági közintézmények teljes személyzetére: katonákra, rendőrökre, csendőrökre, tűzoltókra, a büntetés-végrehajtás különleges jogállású köztisztviselőire és az ezekben az intézményekben dolgozó polgári személyzetre. Ami a szervezeti kormányrendelet 7. cikkének (5) bekezdését illeti, az szigorúan a Belügyminisztériumra vonatkozik.
Miért tartott ilyen sokáig a közzététel?
A kihirdetés 2025. november 11-én történt, a közzététel pedig 2026. szeptember 15-én, vagyis 308 nap különbséggel. A törvény semmilyen legkésőbbi határidőt nem szab a kihirdetés és a közzététel közé, ez alatt az idő alatt pedig a határozat nem jár következménnyel, mert a kötelező erő a közzétételtől fut.
Mit jelent a „megalapozatlanként elutasítva” a „elfogadhatatlanként elutasítva” mellett?
A megalapozatlan azt jelenti, hogy az érdemi kérdést megítélték: a bíróság megvizsgálta a bírálatot, és az alkotmánnyal összhangban lévőnek találta a szövegrészeket. Az elfogadhatatlan azt jelenti, hogy az érdemi kérdést egyáltalán nem érintették, mert a megkeresés nem teljesített valamilyen alaki vagy tárgybeli feltételt. Itt az érdemi kérdést ítélték meg.

Hibák és ellentmondások a közzétett szövegben

  • A 17. és a 20. bekezdés a vizsgálat alá vont aktust „a Kormány 30/2017. sz. sürgősségi rendeleteként” azonosítja, a 30/2007. sz. helyett. A hiba kétszer fordul elő, abban a két bekezdésben, amely a legfontosabb: a 17. bekezdés az, amely rögzíti a kifogás tárgyát, és visszaadja a megtámadott szövegrészt, a 20. bekezdés pedig az, amelyben a bíróság elemzi. Ugyanabban a 17. bekezdésben, tizenkét sorral feljebb, ugyanezt az aktust helyesen idézik, 30/2007. számmal és a közzétételi hivatkozással, romániai Hivatalos Közlöny 309. szám, 2007. május 9., a határozat címe és a 25. bekezdésben szereplő rendelkező rész pedig szintén 30/2007-et mond. A hibás hivatkozás sehova nem vezet: a romániai Hivatalos Közlöny 2017. április 13-i 263. számában megjelent 30/2017. sz. sürgősségi kormányrendelet az Országos Lakásügynökség létrehozásáról szóló 152/1998. sz. törvényt módosítja és egészíti ki, I-III. számozású cikkei vannak, és nem tartalmaz sem 7. cikket, sem (5) bekezdést. Mivel a bíróság határozatának indokai ugyanúgy kötelezők, mint a rendelkező rész, aki a 20. bekezdést idézi, átveszi a vizsgált aktus téves azonosítását.

A szerkesztőség elemzése

A megoldás helyes, és előre látható volt. Az Alkotmánybíróság nem semmisíthet meg miniszteri rendeletet, a két megtámadott szövegrész pedig semmit nem mond arról, milyen feltételekkel adják a doktori címért járó juttatást; azok csak azt mondják meg, kinek szabad végrehajtási normákat írnia. Az ember problémája nem a törvényben volt, hanem a rendeletben, és oda is küldték. Nem a megoldás a kellemetlen rész, hanem az út.

Az első megfigyelés az időre vonatkozik, és nem csak azért, mert sokáig tartott. A határozatot 2025. november 11-én hirdették ki, és 2026. szeptember 15-én jelent meg a romániai Hivatalos Közlönyben, 308 nap múlva. Ugyanazon az ülésen, 2025. november 11-én, a bíróság kihirdette az 594. sz. határozatot is, szintén a rendőrök és a katonák bérezéséről, amely a romániai Hivatalos Közlöny 2026. szeptember 9-i 767. számában jelent meg, vagyis 302 nap múlva. Az ugyanazon az ülésen hozott két határozat, sorrendben egymást követő számokkal, hat nap különbséggel jutott el az olvasóhoz, és a kisebb számú jött ki utoljára. A mindent elmondó összehasonlítás azonban a 183/2026. sz. határozattal adódik, amely ugyanennek a VI. sz. mellékletnek egy szövegrészéről szól: 2026. február 26-án hirdették ki, tehát három és fél hónappal később, és 2026. augusztus 31-én tették közzé, 186 nap múlva, vagyis két héttel korábban. Az a sorrend, amelyben a határozatok kötelezővé válnak, semmilyen összefüggésben nincs azzal a sorrenddel, amelyben meghozták őket.

A második megfigyelés a 4. bekezdés, a 24. bekezdés és a közigazgatási perrendtartási törvény összevetéséből jön. A 24. bekezdésben a bíróság azt mondja, hogy amit valójában bírálnak, az egyes miniszteri rendeletek jogszerűsége, és hogy ezt csak a közigazgatási per útján lehet megvizsgálni. Márpedig a 4. bekezdésből kiderül, hogy pontosan ott volt az ügyirat: megsemmisítés iránti kereset az S48/2019. sz. rendelet ellen a Brassói Ítélőtábla közigazgatási és adóügyi perekkel foglalkozó szekciója előtt. Az ember nem tévesztett termet, csak egy kéréssel többet tett hozzá. És az a kérés nem is segíthetett rajta, mert az 554/2004. sz. törvény 4. cikkének (4) bekezdése kifejezetten kizárja a normatív aktusokat a jogellenességi kifogás köréből, és a megsemmisítés iránti kereset felé utalja őket, vagyis oda, amit már benyújtott. Az Alkotmánybíróságon eltöltött öt év és öt hónap semmit nem változtatott az ügyiratán.

A harmadik megfigyelés a bíróság legerősebb érvét érinti, a 21. bekezdésben szereplőt, és azt, amit nem mond ki. A bíróság arra a szemrehányásra, hogy a rendőr jogállását a miniszterre hagyták volna, azzal felel, hogy a szolgálati értékelést „részletesen” szabályozza a 360/2002. sz. törvény 26-266. cikke, vagyis egy sarkalatos törvény. Az érv jó, de egy cikkel túl korán áll meg: ugyanennek a törvénynek a 266. cikke azt mondja, hogy „A rendőrök szolgálati értékelésére vonatkozó módszertant a belügyminiszter rendelete hagyja jóvá”. Más szóval, éppen az a sarkalatos törvény, amelyet annak bizonyítékaként hívnak fel, hogy a tárgykört nem hagyták a közigazgatásra, pontosan azt teszi, amit a szerző szemére vetett. A jogi különbség létezik, és valóságos, a szempontok és a minősítések a törvényben vannak, csak a módszertan a rendeletben, de a határozat ezt nem fejti ki, az olvasó pedig, aki a hivatkozás végén kinyitja a rendőr jogállásáról szóló törvényt, éppen azt a felhatalmazást találja ott, amelyről azt mondták neki, hogy nem számít.

A negyedik megfigyelés annak a szövegnek a formájához kötődik, amelyet a bíróság megítélt. A 17. bekezdés így adja vissza a 7. cikk (5) bekezdését: „A törvényes hatáskörei gyakorlása során a közigazgatási és belügyminiszter rendeleteket és utasításokat ad ki, amelyek normatív vagy egyedi jellegűek lehetnek.” Az Igazságügyi Minisztérium jogi portálján közzétett egységes szerkezetű változatban ugyanez a norma „belügyminisztert” mond, azután, hogy a 7. cikket a 18/2012. sz. sürgősségi kormányrendelet módosította, amely 2012. május 18-tól alkalmazandó; ugyanott a kormányrendelet címe is „a Belügyminisztérium szervezetéről és működéséről” lett, noha a határozat, a címében is, a 2007-es elnevezéssel idézi. Ebből semmi nem változtatja meg a megoldást, mert a cikk és a bekezdés ugyanaz, és hatályban van, de a 47/1992. sz. törvény 29. cikkének (1) bekezdése a bíróság hatáskörét hatályban lévő szövegrészekhez köti, az a határozat pedig, amely tizennégy éve elhagyott formát ad vissza anélkül, hogy megmondaná, hogy ezt teszi, arra kényszeríti az olvasót, hogy két különböző szöveget hasonlítson össze, és ne tudja, melyiket ítélték meg.

Végül egy pontossági megjegyzés magának a határozatnak a legtöbbet idézett mondatában. A 24. bekezdés helyesen kezdődik, azt mondva, hogy a bírálat „egyes közigazgatási aktusok jogszerűségére” irányul, de azzal zárul, hogy „egy ilyen normatív aktus alkotmányossága” csak a közigazgatási per útján vizsgálható. A közigazgatási per az aktus jogszerűségét vizsgálja, nem az alkotmányosságát. A megkülönböztetés tankönyvinek tűnik, márpedig éppen az volt a per tétje, az a bekezdés pedig, amely megmagyarázza, úgy használja a két kifejezést, mintha egy volna.

Mit kellene megváltoztatni

  • Törvényben előírt legkésőbbi határidő az alkotmánybírósági határozat kihirdetése és a romániai Hivatalos Közlönyben való közzététele között. Hatás: a megoldás akkor válna kötelezővé, amikor az őt kiváltó ügyirat még folyamatban van. Itt a kihirdetés és a közzététel között 308 nap telt el, a bíróság megkeresése és a közzététel között pedig 1 989 nap, vagyis több mint öt év, amely alatt a brassói per anélkül ment tovább, hogy megkapta volna a kért választ.
  • A VI. sz. melléklet 90. cikke alapján kibocsátott módszertani normákból legalább a pénzbeli jogosultságok odaítélési szempontjainak közzététele a romániai Hivatalos Közlönyben. Hatás: aki egy feltételt köteles teljesíteni, elolvashatná, mielőtt a jogát kéri, a mostanihoz hasonló perek pedig a tényekről szóló vitával kezdődnének, nem a szöveghez való hozzáférésről szólóval.
  • A VI. sz. melléklet 90. cikkének kiegészítése a felhatalmazás határaival: mit állapíthatnak meg a módszertani normák, és mi tilos nekik. Hatás: a közigazgatási per bíróságának lenne törvényi viszonyítási pontja annak vizsgálatakor, hogy egy rendelet megtoldja-e a törvényt, ahelyett hogy általános elvekből vezetné le a határokat. A jelenlegi szöveg egyetlen mondatból áll, és semmit nem mond a normák tartalmáról.
  • Annak megjelölése a bíróság határozataiban, hogy melyik formát és melyik időállapotot adják vissza, ha az aktust az ügyirat tényállása és az ítélkezés között módosították. Hatás: az olvasó, aki a határozatot a hatályos törvénnyel veti össze, tudná, melyik változatot elemezték, ahelyett hogy ugyanannak a normának két különböző megfogalmazását találná, mint itt, a 7. cikk (5) bekezdésénél.
  • A 17. és a 20. bekezdésben szereplő, „a Kormány 30/2017. sz. sürgősségi rendeletére” való hivatkozás helyesbítése a romániai Hivatalos Közlönyben közzétett helyreigazítással. Hatás: a határozat indokai, amelyek ugyanúgy kötelezők, mint a rendelkező rész, a teljes terjedelmükben ugyanazzal a számmal azonosítanák a vizsgált aktust, aki pedig idézi őket, nem venne át többé egy lakásokról szóló aktusra mutató hivatkozást.

A jogi aktus eredeti szövege

Az alábbi szöveg románul szerepel, a hivatalos közzétett formában.

A teljes szöveg a romániai Hivatalos Közlönyben megjelent formában

Romániai Hivatalos Közlöny 778. szám, 2026. szeptember 15. 16 oldal PDF, 115 KB a jogi aktus a(z) 2. oldalon kezdődik

A hivatalos PDF megnyitásaPDF letöltése

Kis képernyőn a megjelenítő nem látszik. A fenti gombokkal nyithatod meg vagy töltheted le a fájlt.

Ez a cikk tájékoztató jellegű, és nem minősül jogi tanácsadásnak. Konkrét helyzetekben forduljon ügyvédhez vagy engedéllyel rendelkező adótanácsadóhoz.