Röviden
- Az Alkotmánybíróság megerősítette, hogy a közpénzből fizetett személyzet egyes bérjellegű jogosultságainak évről évre megismételt felfüggesztése alkotmányos volt.
- Négy egymást követő sürgősségi kormányrendelet rendelkezéseiről van szó, amelyek 2017-ben, 2018-ban, valamint 2019 és 2021 között halasztották el egyes jogosultságok alkalmazását.
- A testület elutasította azt a kifogást is, amely szerint a hatályon kívül helyezett jog utóbb már nem függeszthető fel, és saját korábbi gyakorlatára hivatkozott.
Megjelent: romániai Hivatalos Közlöny (Monitorul Oficial) 700. szám, 2026. augusztus 24.
Kihirdetve: 2026. február 5.
Alkotmányos marad az a mechanizmus, amellyel az állam évről évre elhalasztotta egyes közszférabeli bérjellegű jogosultságok kifizetését, még akkor is, ha az érintett jogokat időközben már kivették a törvényből. A 2026. február 5-i 101. sz., a romániai Hivatalos Közlöny 2026. augusztus 24-i, 700. számában megjelent határozatával az Alkotmánybíróság mint megalapozatlant utasította el azt a kifogást, amelyet több személy emelt a Bukaresti Ítélőtábla VIII., közigazgatási és adóügyi perekkel foglalkozó tanácsa előtt folyamatban lévő ügyben. Ez újabb megerősítése azoknak a korlátoknak, amelyeket az alkotmánybíráskodás a közszférabeli javadalmazást vitató kereseteknek szab, a nyugdíjak újraszámítására vonatkozó határozatok mellett.
A megtámadott rendelkezések négy, különböző években elfogadott sürgősségi kormányrendeletből származnak: a közpénzből fizetett személyzet javadalmazására vonatkozó egyes intézkedésekről szóló 99/2016. sz. sürgősségi kormányrendelet 10. cikkének (1) bekezdése, a 2017. évi egyes költségvetési intézkedésekről szóló 9/2017. sz. sürgősségi kormányrendelet 1. cikkének (3) bekezdése, az egyes adó- és költségvetési intézkedésekről szóló 90/2017. sz. sürgősségi kormányrendelet 11. cikkének (1) bekezdése, valamint a 114/2018. sz. sürgősségi kormányrendelet 41. cikkének (1) bekezdése.
Mindegyiknek ugyanaz a szerepe: évről évre elhalasztják vagy felfüggesztik a közpénzből fizetett személyzetet megillető egyes bérjellegű jogosultságok alkalmazását. A kifogást előterjesztők lényegében azt állították, hogy az a jog, amelyet időközben a közpénzből fizetett személyzet javadalmazásáról szóló 153/2017. sz. kerettörvény hatályon kívül helyezett, utóbb már nem lehet felfüggesztés tárgya, az ismételt meghosszabbítás pedig sérti a jogbiztonság elvét.
Milyen hatásokkal jár
Az első hatás a négy rendelkezés fennmaradása. A testület megállapította, hogy azok a megfogalmazott kifogásokhoz képest alkotmányosak, így a bíróságok a folyamatban lévő perekben már nem mellőzhetik az alkalmazásukat.
A második hatás a hatályon kívül helyezés és a felfüggesztés viszonyát érinti. Az Alkotmánybíróság a 2021. július 8-i 472. sz. határozatára utalt, és fenntartotta azt a megoldást, amely szerint az egymást követő halasztások mechanizmusa nem válik alkotmányellenessé pusztán attól, hogy az alapul szolgáló rendelkezést időközben hatályon kívül helyezték.
A harmadik hatás a törvény egyértelműségéhez kapcsolódik. Az Alkotmány 1. cikkének (5) bekezdésére, a törvény tiszteletben tartására és a szabályozás minőségére alapított kifogást a testület elutasította. Rámutatott, hogy nem azonosítható valódi értelmezési nehézség sem a normák felfüggesztő vagy hatályon kívül helyező hatására vonatkozó rendelkezéseknél, sem a törvény időbeli hatályát megszabó elvek meghatározásánál.
A negyedik hatás a visszaható hatály tilalmát érinti. A testület hasonló tartalmú rendelkezések esetében megállapította az Alkotmány 15. cikkének (2) bekezdésével való összhangot, és rögzítette, hogy a megtámadott rendelkezéseknek nincs visszaható hatályuk.
Az ötödik hatás eljárási jellegű. A határozat végleges és általánosan kötelező, így a Bukaresti Ítélőtábla előtti ügy és az ugyanebben a kérdésben felfüggesztett többi per is folytatódhat, anélkül hogy a megtámadott rendelkezéseket ezen az alapon még vitatni lehetne.
Mi változott a korábbi helyzethez képest
A törvények tartalmában semmi. A négy rendelkezés változatlan marad, azokkal a hatásokkal együtt, amelyeket 2017-ben, 2018-ban, valamint 2019 és 2021 között kiváltott.
Ami változik, az a bizonyosság. Az a per, amely abból indult ki, hogy az egymást követő felfüggesztések alkotmányellenesek, elveszítette ezt az érvet, a bíróságok pedig más jogalapokon ítélkeznek tovább, ha vannak ilyenek.
A második változás a hatályon kívül helyezésről szóló vitát érinti. A kifogást előterjesztők szerint attól kezdve, hogy a 153/2017. sz. kerettörvény hatályon kívül helyezte a korábbi rendeletek egyes jogosultságokat megállapító rendelkezéseit, ezeket a jogokat a következő években már nem lehetett felfüggeszteni, mert nem is léteztek. Az Alkotmánybíróság saját gyakorlatának fényében vizsgálta meg az érvet, és elutasította.
A harmadik változás a legfelsőbb bírói fórum értelmezéséhez kapcsolódik. A határozat felidézi, hogy az ÎCCJ olvasatában a jogalkotó szándéka nem az volt, amit a kifogást előterjesztők állítanak, és az Alkotmánybíróság ezt az értelmezést a saját elemzésének elemeként vette át.
Ami nem változik, az a bérhez való jog. A határozat egyes járulékos jogosultságok alkalmazásának elhalasztásáról szól, nem magáról a javadalmazáshoz való jogról, amelyet az Alkotmány 41. cikke garantál.
Előnyök és hátrányok
Mi a jó benne
- Feloldja azokat a pereket, amelyeket a testület e kérdésben adott válaszára várva függesztettek fel.
- Megerősít egy állandó ítélkezési irányt, egy 2021-es határozatra hivatkozva, tehát nem teremt új és kiszámíthatatlan megoldást.
- Tisztázza, hogy a normák felfüggesztő vagy hatályon kívül helyező hatásáról szóló vita nem vet fel a törvény minőségével kapcsolatos problémát.
- Újra kimondja, hogy a megtámadott rendelkezéseknek nincs visszaható hatályuk, ami elzárja az Alkotmány 15. cikkének (2) bekezdésére alapított keresetek egész sorát.
Mi marad probléma
- Az évről évre megismételt halasztás gyakorlata továbbra is állandó eszköz marad egyes bérjellegű jogosultságok elodázására.
- A közpénzből fizetett személyzet továbbra sem kap választ arra, mikortól kellene az elhalasztott jogosultságokat ténylegesen alkalmazni.
- A határozat több mint öt évvel a testület megkeresése után jelenik meg, és ez alatt az idő alatt a rendelkezések már teljes egészében kifejtették a hatásukat.
- Az indokolás nagyrészt a korábbi gyakorlatra való hivatkozásokon nyugszik, az ismételt halasztások együttes hatásának új elemzése nélkül.
Hasznos tanácsok
- Ha pere van ebben a tárgyban, nézze meg pontosan, milyen jogot követel és melyik évre. A négy rendelkezés mindegyike más költségvetési évet fed le.
- Ne arra az érvre építse a keresetet, hogy a hatályon kívül helyezett jogot már nem lehetett felfüggeszteni. A testület megvizsgálta és elutasította, a határozat pedig általánosan kötelező.
- Ellenőrizze, hogy az Ön joga olyan rendeletben szerepelt-e, amelyet utóbb a 153/2017. sz. kerettörvény helyezett hatályon kívül. Ez az a választóvonal, amellyel a testület dolgozott.
- Ha a bíróság a határozat bevárása miatt függesztette fel az eljárást, kérje annak folytatását. A határozat megjelent, tehát a felfüggesztés oka megszűnt.
- Ne keverje össze a halasztást a jog megszüntetésével. A halasztás egy norma alkalmazását tolja el, anélkül hogy kivezetné a hatályos jogból.
- Ha meg akarja érteni az érvelést, olvassa el először a 2021. július 8-i 472. sz. határozatot, amelyre a mostani döntés az indokok tekintetében utal.
Gyakori kérdések
Mely rendelkezéseket támadták meg?
Mit döntött az Alkotmánybíróság?
Mi volt a kifogást előterjesztők fő érve?
A jog elhalasztása azt jelenti, hogy a jog megszűnik?
Van visszaható hatályuk a megtámadott rendelkezéseknek?
Mi lesz a folyamatban lévő perekkel?
Hibák és ellentmondások a közzétett szövegben
- A 20. bekezdés: négy sürgősségi kormányrendeletet „legi anuale de salarizare”, vagyis évenkénti bérezési törvényként ír le. A szöveg szerint „dispozițiile de lege criticate fac parte din legi anuale de salarizare a personalului plătit din fonduri publice”, vagyis a támadott törvényi rendelkezések a közpénzből fizetett személyzet bérezéséről szóló évenkénti törvények részei. A négy aktus teljes címe azonban öt bekezdéssel feljebb, a 12. bekezdésben szerepel, és mind a négy a Kormány sürgősségi rendelete, nem törvény. Sőt, kettő közülük nem is a bérezésről szól: a 90/2017. sz. sürgősségi kormányrendelet címe „privind unele măsuri fiscal-bugetare”, vagyis egyes adó- és költségvetési intézkedésekről, a 114/2018. sz. sürgősségi kormányrendeleté pedig „privind instituirea unor măsuri în domeniul investițiilor publice”, vagyis a közberuházások területén hozott intézkedések bevezetéséről. A különbség nem szóhasználati: az, hogy egy jogot törvénnyel vagy sürgősségi kormányrendelettel függesztenek fel, önmagában alkotmányossági kérdés, amelyet az Alkotmány 115. cikke szabályoz.
- A 21. bekezdés lerombolja azt az előfeltevést, amelyre a 20. és a 27. bekezdés támaszkodik. A 21. bekezdés megállapítja, hogy a 284/2010. sz. kerettörvényt 2017. július 1-jei hatállyal hatályon kívül helyezték, és hogy „noua reglementare nu conține nicio dispoziție similară celor din Legea-cadru nr. 284/2010, care instituiau ajutoarele și indemnizațiile”, vagyis az új szabályozás nem tartalmaz a 284/2010. sz. kerettörvény azon rendelkezéseihez hasonlót, amelyek a segélyeket és a juttatásokat megállapították. Más szóval 2017. július 1-je után a jog már nem létezik a törvényben. A határozat mégis alkotmányosnak nyilvánítja a 90/2017. sz. sürgősségi kormányrendelet 11. cikkének (1) bekezdését, amely ugyanezeknek a segélyeknek a nyújtását 2018-ban felfüggeszti, valamint a 114/2018. sz. sürgősségi kormányrendelet 41. cikkének (1) bekezdését, amely 2019 és 2021 között függeszti fel, anélkül hogy bárhol megmondaná, milyen jogra hat a felfüggesztés azokban az években. Pontosan ez az 5. bekezdésben megfogalmazott kérdés, és a határozat elmegy mellette.
- A 25. bekezdés válaszként olyan szöveget idéz, amely csupán felteszi a kérdést. Az ÎCCJ 2019. május 20-i 20. sz. határozatából átvett részlet szerint „trebuie observat în ce măsură un act normativ ulterior (în speță, Ordonanța de urgență a Guvernului nr. 90/2017) poate suspenda drepturi care făceau obiect de reglementare al actului abrogat”, vagyis meg kell vizsgálni, mennyiben függeszthet fel egy későbbi jogszabály olyan jogokat, amelyek a hatályon kívül helyezett aktus szabályozási tárgyát képezték, majd hogy „rezolvarea chestiunii de drept sesizate nu presupune decât aplicarea corectă a regulilor referitoare la succesiunea legilor în timp”, vagyis a felvetett jogkérdés megoldása nem kíván mást, mint a törvények időbeli egymásutánjára vonatkozó szabályok helyes alkalmazását. A legfelsőbb bíróság ott azt állapítja meg, hogy a probléma nem vet fel értelmezési nehézséget, ezért nem is dönti el. Az Alkotmánybíróság úgy használja ezt a részt, mintha az érdemi megoldást tartalmazná, holott csak annyit mond, hogy a megoldás az ügyben eljáró bíróra tartozik.
A szerkesztőség elemzése
A dosszié valódi tétje nem a tartalékállományba helyezéskor járó segélyhez való jog, hanem az a technika, amellyel az állam függőben tartja azt. A négy megerősített szöveg végponttól végpontig öt évet fed le, egyetlen nap szünet nélkül: 2017. január 1. és február 28. között a 99/2016. sz. sürgősségi kormányrendelet 10. cikkének (1) bekezdésével, 2017. március 1. és december 31. között a 9/2017. sz. sürgősségi kormányrendelet 1. cikke (3) bekezdésének utalásával, a 2018-as évet a 90/2017. sz. sürgősségi kormányrendelet 11. cikkének (1) bekezdésével, a 2019 és 2021 közötti időszakot pedig a 114/2018. sz. sürgősségi kormányrendelet 41. cikkének (1) bekezdésével. Külön-külön mindegyik aktus ideiglenes. Együtt olyan állandó normát alkotnak, amelyet évi részletekben írtak meg, a testület pedig minden részletet jóváhagy, anélkül hogy valaha az összegükre nézne.
A második dolog, ami az aktusból látszik, az, hogyan dől el egy bérezési per, amikor senki nem akarja megadni az érdemi választ. Az ÎCCJ a 2019. május 20-i 20. sz. határozatában azt mondja, hogy nincs semmilyen értelmezési nehézség, és a kérdést az ügyben eljáró bíróra hagyja. Az Alkotmánybíróság a mostani határozatban azt mondja, hogy nincs semmilyen jogszabályminőségi gond, és visszautal az ÎCCJ-hez. Az eljáró bíró marad az egyetlen, akinek meg kell magyaráznia, hogyan függeszthető fel 2018-ban és 2019-ben olyan jog, amelyet ugyanez a határozat 2017. július 1-jétől nem létezőnek nyilvánít. Ennyit kap a felperes nyolc év után.
A harmadik elem az időköz. Az 5.227/3/2018. sz. dossziét 2018-ban nyitották meg, a testület megkeresése a 2021. március 1-jei 7. sz. polgári határozattal érkezett, a kihirdetés 2026. február 5-én, a közzététel 2026. augusztus 24-én történt. A kifogás emelése és a határozat közzététele között több mint öt év telt el, a dosszié megnyitása és e pillanat között pedig nyolc. Ez alatt az idő alatt a legutolsó felfüggesztési időszak, a 2019 és 2021 közötti, lezárult, a szabályozást pedig más évenkénti aktusok váltották fel. A testület 2026-ban olyan normák alkotmányosságáról ítél, amelyeknek már nincs élő címzettjük, azok pedig, akik megtámadták őket, régen tartalékállományba kerültek.
A határozat javára szól, hogy az érdemi megoldás következetes. A testület, anélkül hogy bármit kitalálna, a 2021. július 8-i 472. sz. határozat indokait alkalmazza, megjelölve a pontos bekezdéseket, az 58-63., a 65. és a 73. bekezdést, ami bárki számára lehetővé teszi annak ellenőrzését, mit vettek át. A következetesség azonban nem pótolja a halmozott hatás elemzésének hiányát: a huszonnyolc bekezdés egyikében sem merül fel a kérdés, hogy egy öt éven át megújított felfüggesztés még mindig felfüggesztés-e, vagy valójában a jog megszüntetésévé válik.
Mit kellene megváltoztatni
- Kifejezett válasz az 5. bekezdésben feltett kérdésre. A határozatnak egyetlen mondatban meg kellene mondania, milyen jogra hat a 2018-as és a 2019 és 2021 közötti felfüggesztés, ha az azt megállapító normát 2017. július 1-jén hatályon kívül helyezték. E mondat nélkül az alsóbb fokú bíróságok eredményt kapnak, nem érvelést, a perek pedig ugyanazokkal az érvekkel folytatódnak.
- Az elemzett aktusok helyes megnevezése. A sürgősségi kormányrendelet nem törvény, és a különbségnek saját alkotmányos következményei vannak. A 20. bekezdésnek „ordonanțe de urgență”, vagyis sürgősségi kormányrendeleteket kellene mondania, ahogyan a 12. bekezdésben közölt címek is, mert a jelenlegi megfogalmazás éppen azt az utat rejti el, amelyen a felfüggesztés történt.
- Megújítási korlát a költségvetési felfüggesztésekre. A 24/2000. sz. törvény megengedi egy jogszabály alkalmazásának felfüggesztését, de nem mondja meg, hányszor egymás után újítható meg. Egy olyan szabály, amely a második meghosszabbítás után vagy az alkalmazás visszaállítását, vagy a jog kifejezett hatályon kívül helyezését írná elő, arra kényszerítené a Kormányt, hogy nyíltan mondja ki, mit tesz, ahelyett hogy ugyanazt az eredményt négy egymást követő aktussal érné el.
- A felfüggesztési időszakok egységes jegyzékének közzététele. Annak, aki tartalékállományba került, ma négy sürgősségi kormányrendeletet és egy kerettörvényt kell felütnie, hogy megtudja, járt-e neki a segély a saját évében. Egy naprakész melléklet, amely 2011-től kezdve minden szakaszra megadja az időszakot és a jogalapot, a perek jó részét lezárná, mielőtt elkezdődnének.
- Elbírálási határidő az időben korlátozott hatályú normákat érintő kifogásokra. Amikor a támadott szöveg élettartama egy költségvetési év, ötévnyi várakozás visszatekintő gyakorlattá teszi az alkotmányossági vizsgálatot. E dossziék elsőbbségi rendje valós hatással volna azokra a perekre, amelyek mindeközben felfüggesztve maradnak.
A jogi aktus eredeti szövege
Az alábbi szöveg románul szerepel, a hivatalos közzétett formában.
A teljes szöveg a romániai Hivatalos Közlönyben megjelent formában
Romániai Hivatalos Közlöny 700. szám, 2026. augusztus 24. 16 oldal PDF, 114 KB a jogi aktus a(z) 13. oldalon kezdődik
A hivatalos PDF megnyitásaPDF letöltése
Kis képernyőn a megjelenítő nem látszik. A fenti gombokkal nyithatod meg vagy töltheted le a fájlt.
Ez a cikk tájékoztató jellegű, és nem minősül jogi tanácsadásnak. Konkrét helyzetekben forduljon ügyvédhez vagy engedéllyel rendelkező adótanácsadóhoz.