Röviden
- A Legfőbb Semmítő- és Ítélőszék nem döntött a jogkérdésben: a megkeresést elfogadhatatlanként elutasította. A Temesvári Ítélőtábla kérdése az volt, hogy a munkavállaló által elutasított, peren kívüli visszahelyezési ajánlat megszünteti-e a kártérítést az ajánlat kézhezvételének napján. A 2026. szeptember 21-i 86. sz. határozat sem igennel, sem nemmel nem válaszol, az ok pedig eljárási jellegű: a megkereső bíróság a saját ügyének eldöntését kérte, nem egy homályos szabály értelmezését.
- Az elfogadhatatlanság pontos oka a négy feltétel egyike. A tanács a 37. bekezdésben felsorolja a Polgári Perrendtartás 519. cikkében szereplő négy, együttesen teljesítendő feltételt. A 38. bekezdés megállapítja, hogy a megkeresés ezeknek csak részben felel meg, éspedig az eljárási szakaszra és a megkereső bíróság jogállására vonatkozóknak, a 40. és a 45. bekezdés pedig kimondja, hogy maga a tárgy hiányzik: a kérdés azt érinti, hogyan alkalmazandó a Munka Törvénykönyve 80. cikkének (1) bekezdése az ügy tényállására, nem pedig egy homályos, hiányos vagy tökéletlen szabály jelentését. Az újdonság és a korábbi döntés hiányának feltételét már nem vizsgálta.
- A munkavállalóra és a munkáltatóra nézve a jog nem változik. A Munka Törvénykönyve 80. cikkének (1) bekezdése az eddigi formájában marad: indokolatlan vagy jogellenes elbocsátás esetén a bíróság megsemmisíti a határozatot, és a munkáltatót olyan kártérítés megfizetésére kötelezi, amely megegyezik az indexált, megemelt és aktualizált bérrel és a munkavállalót megillető egyéb jogosultságokkal, a szövegben pedig semmilyen, az ajánlat időpontjához kötött korlát nincs. A visszahelyezést a (2) bekezdés szerint a munkavállaló kérésére rendelik el.
- A joggal való visszaélés védekezése megmarad, de ténykérdésként. A Polgári Törvénykönyv 15. cikke tiltja a jog gyakorlását mások megkárosítása céljából, vagy a jóhiszeműségbe ütköző, túlzó és ésszerűtlen módon, a 14. cikk (2) bekezdése pedig az ellenkező bizonyításáig vélelmezi a jóhiszeműséget. A bizonyítási teher ezért a munkáltatót terheli, ügyenként külön, a Temes megyei törvényszék pedig ebben a jogvitában már megállapította, hogy a joggal való visszaélés feltételei nem teljesülnek.
- Érintettek azok az elbocsátott munkavállalók, akiknek a keresete folyamatban van, és azok a munkáltatók, amelyek az eljárás során visszahelyezési és a hátralékos jogosultságok kifizetésére szóló ajánlatot küldenek. A határozatot a Románia romániai Hivatalos Közlönye (Monitorul Oficial) I. részének 903. számában, 2026. október 29-én tették közzé, és mivel megoldás nem született, a kérdés eldöntése azokra a bíróságokra marad, amelyek elé kerül.
Megjelent: Romániai Hivatalos Közlöny I. rész, 903. szám, 2026. október 29., 7-10. oldal
Hatálybalépés: 2026. október 29., a közzététel napja, a rendelkező részben hivatkozott alap a Polgári Perrendtartás 521. cikkének (3) bekezdése; a megkereső Temesvári Ítélőtábla esetében a hatás a kihirdetéstől, 2026. szeptember 21-től számítana, de itt nincs olyan megoldás, amely kötelezővé válhatna
Ha elbocsátották, a határozatot bíróságon megtámadta, és a munkáltatója közben visszahelyezési ajánlatot küld, amelyet Ön elutasít, semmilyen jogszabályi rendelkezés nem szünteti meg a pereskedés hónapjaira járó kártérítést az ajánlat napján, és a Legfőbb Semmítő- és Ítélőszék nem volt hajlandó megmondani, hogy az értelmezés megszünteti-e. A Temesvári Ítélőtábla megkeresését a 2026. szeptember 21-i 86. sz. határozat elfogadhatatlanként elutasította, a határozatot 2026. október 29-én tették közzé. Nyolc napon belül ez a harmadik ilyen elutasítás: egy nappal korábban, 2026. október 28-án ugyanez a tanács kimondta, hogy a kétéves időszakon belül felvett munkanélküli-támogatások visszatérítése sem vet fel valódi jogkérdést, 2026. október 22-én pedig ugyanezen az alapon utasította el a kérdést arról, hogy a gyermekbántalmazással gyanúsított munkavállalót távol lehet-e tartani a gyermekektől. Mindhármat ugyanazon a napon hozták meg, a 841/1/2026., a 942/1/2026. és a 944/1/2026. sz. ügyben.
A megválaszolatlanul maradt kérdés szó szerint a rendelkező részben szerepel: vajon a Munka Törvénykönyve 80. cikke (1) bekezdésének, a Polgári Perrendtartás 6. cikke (1) bekezdésének és a Polgári Törvénykönyv 15. cikkének értelmezése szerint a felperesnek címzett, de általa elutasított, a munkahelyre való visszahelyezésre és a kártérítés megfizetésére vonatkozó peren kívüli ajánlat „dă dreptul angajatorului să plătească o despăgubire limitată și echivalentă cu perioada dintre încetarea contractului de muncă și data recepției propunerii de reangajare sau data indicată în propunere”, vagyis feljogosítja-e a munkáltatót arra, hogy a munkaviszony megszűnése és az újrafoglalkoztatási ajánlat kézhezvételének napja, illetve az ajánlatban megjelölt nap közötti időszakra korlátozott kártérítést fizessen. Annak szavaival, aki ezt átéli: ha a munkáltatója a per során felajánlja a munkahelyét, Ön pedig elutasítja, a bér a jogerős ítéletig folyik tovább, vagy azon a napon megáll, amikor a levél megérkezett.
Az ügy, amelyből a kérdés származik, hétköznapi munkaügyi jogvita. 2025. április 7-én egy temesi korlátolt felelősségű társaság, amelyet a határozat A.S.-nek nevez, elbocsátási határozatot adott ki egy TMR nevű munkavállalóval szemben. A munkavállaló a Temes megyei törvényszék előtt megtámadta, a megsemmisítését, az addig betöltött munkakörbe való visszahelyezését, valamint az összes bérjellegű jogosultság visszamenőleges, indexált, megemelt és aktualizált megfizetését kérte az elbocsátás napjától a munkakörbe való visszatérés napjáig. Hivatkozási alapja a semmisség volt: a határozat nem tartalmazta az elbocsátás indokait, pedig ezt a Munka Törvénykönyve 76. cikkének a) pontja előírja. A törvényszék az 1.532. sz. polgári ítélettel, 2025. december 19-én a keresetnek helyt adott, és pontosan ezt állapította meg, egyben kimondta, hogy a joggal való visszaélés feltételei nem teljesülnek.
A munkáltató védekezése az érdekes rész, mert a kérdés innen ered. Az ellenkérelmében a társaság részben elismerte a követeléseket, de megtagadta a 2025. június 28. utáni jogosultságok kifizetését, azzal érvelve, hogy a munkavállaló az előző helyzet visszaállítására irányuló jogát ezen időpont után túlzó és ésszerűtlen módon, a jóhiszeműségbe ütközve gyakorolja, kizárólag a társaság megkárosítása céljából. A fellebbezésben a társaság azt kérte, hogy csak a 2025. április 8. és 2025. június 27. közötti időszakra kötelezzék kártérítésre. Itt válik először láthatóvá a kérdés tétje: a munkáltató által elfogadott időszak 81 nap, miközben 2025. április 8. és a határozat közzétételének napja, 2026. október 29. között 570 nap telt el. Az ajánlat a kártérítés alapját az eltelt időszak 14,2 százalékára csökkentette volna, vagyis csaknem 86 százalékát elvette volna, a per pedig még nem ért véget.
Két időpont van, nem egy. Az elsőfokú ellenkérelem a „ulterior datei de 28.06.2025” jogosultságokról szól, vagyis a jogosultságokról, amelyek e dátum után keletkeztek, tehát június 28-ig, azt is beleértve, terjedő kifizetést, 82 napot fogad el; a fellebbezés a június 27-én végződő időszakra kéri a kötelezést, ez 81 nap. Az egynapos eltérés annak a két viszonyítási pontnak a nyoma, amelyet maga a kérdés alternatívaként állít fel: az újrafoglalkoztatási ajánlat kézhezvételének napja és az ajánlatban megjelölt nap. A legfelsőbb bíróság éppen azt mondja, hogy a kettő között nem tud választani, mert az attól függ, mit tartalmaznak az adott ügy iratai.
A munkavállaló a fellebbezésre adott ellenkérelmében azt válaszolta, hogy a munkáltató két, a per során stratégiai megfontolásból tett egyoldalú akaratnyilvánítást akar valódi, a felelősség alóli kibúvót jelentő eszközzé változtatni, holott a jog az újrafoglalkoztatási ajánlatnak nem tulajdonít a bírósági ítélettel elrendelt visszahelyezéshez fogható joghatást. A Legfőbb Semmítő- és Ítélőszékhez fordulást is ellenezte, négy érvvel: a kérdés nem új, mivel a Munka Törvénykönyve 80. cikke 2003 óta hatályban van, a joggyakorlat pedig bőséges és egységes; a legfelsőbb bíróság már döntött, mind jogegységi eljárásban, mind előzetes határozatban; a probléma nem valódi, súlyos és objektív nehézség, hanem elégedetlenség azzal, ahogyan az elsőfokú bíróság alkalmazta a jogot; és nem teljesül az a feltétel, hogy az ügy megoldása a tisztázástól függjön, mert a fellebbviteli bíróság közvetlenül alkalmazhatja a szöveget.
Ezek közül a harmadik érv győzött. A Jogkérdések Eldöntésére Létrehozott Tanács a 40. bekezdésben kimondta, hogy a megkereső bíróság nem egy jogkérdésben elvi állásfoglalást kér, hanem az előtte lévő ügy tényleges eldöntését. A 42. bekezdés elmagyarázza, mi kellett volna ahhoz, hogy a tanács közbelépjen: a megkereső bíróságnak homályos, hiányos vagy tökéletlen, a következetlen joggyakorlat forrásává válni képes szabályok értelmezésével kellene szembesülnie. A 43. bekezdés hozzáteszi a hatáskör korlátját: ebben az eljárásban a legfelsőbb bíróságtól nem lehet sem az alkalmazandó szabályok megjelölését, sem azt kérni, hogy megállapítsa, azok miként alkalmazandók a megállapított tényekre, mert ezzel közvetlenül egy másik bíróság előtt folyamatban lévő ügyet döntene el. A 45. bekezdésben pedig levonja a következtetést: a kérelem nyilvánvalóan túlmegy a Polgári Perrendtartás 519. cikkének betűjén és szellemén.
Ez az elutasítás 19 bírót igényelt. A kérdés több tagozat munkáját érintette, mivel a Munka Törvénykönyvére, a Polgári Perrendtartásra és a Polgári Törvénykönyvre épül, ezért a tanácsot az 520. cikk (8) bekezdése szerint alakították meg: a Legfőbb Semmítő- és Ítélőszék alelnöke elnökként, az érintett három tagozat elnöke, az I. Polgári Tagozaté, a II. Polgári Tagozaté és a Közigazgatási és Adóügyi Tagozaté, valamint mindegyikből öt bíró. Egy munkavállaló és egy kereskedelmi társaság közötti munkaügyi jogvita tehát a közigazgatási tagozatot is mozgósította. Az 520. cikk (12) bekezdése értelmében az eredményt a tanács bíráinak legalább kétharmada fogadja el, vagyis a 19 szavazatból legalább 13, tartózkodásnak nincs helye.
Milyen hatásokkal jár
Az első hatás az, amely nem következik be. A Polgári Perrendtartás 521. cikkének (3) bekezdése szerint „dezlegarea dată chestiunilor de drept”, vagyis a jogkérdésekre adott megoldás a megkereső bíróságra a határozat kihirdetésének napjától, a többi bíróságra a Románia romániai Hivatalos Közlönye I. részében való közzététel napjától kötelező. A határozat rendelkező része a szokásos megfogalmazást viseli, „Obligatorie, potrivit art. 521 alin. (3) din Codul de procedură civilă”, a kötelező erőt jelző szokásos megjegyzést, de nincs megoldás, amely kötelezővé válhatna: a megkeresést a kérdés érdemébe bocsátkozás nélkül utasították el. Kötelezőnek csak az eljárási eredmény tekinthető, nevezetesen az, hogy ezt a kérdést ebben a formában előzetes határozat útján már nem lehet feltenni.
A második hatás eljárási jellegű, és a temesvári ügyben azonnal érezhető. A megkeresést elrendelő végzéssel az ügyet a Polgári Perrendtartás 520. cikkének (2) bekezdése szerint felfüggesztették az előzetes határozat meghozataláig, a (4) bekezdés pedig lehetővé teszi, hogy más bíróságok előtt folyamatban lévő hasonló ügyeket is felfüggesszenek. A megkeresés elutasításával a felfüggesztés megszűnik, a társaság fellebbezése folytatódik, a Temesvári Ítélőtáblának pedig önállóan kell eldöntenie, hogy az elutasított ajánlat korlátozza-e a kártérítést. Ítélete jogerős lesz: a legfelsőbb bíróság a 39. bekezdésben megjegyzi, hogy a jogvitát a Polgári Perrendtartás 634. cikke (1) bekezdése 4. pontjának első mondata alapján utolsó fokon bírálják el, ez a szöveg pedig jogerősnek nyilvánítja a fellebbezés folytán hozott, további jogorvoslattal nem megtámadható ítéleteket.
Az elbocsátott munkavállaló számára a szabály úgy marad, ahogyan íródott. A Munka Törvénykönyve 80. cikkének (1) bekezdésében szereplő kártérítés megegyezik az indexált, megemelt és aktualizált bérrel és a munkavállalót megillető egyéb jogosultságokkal, anélkül hogy megemlítené azt az időpontot, amikor e jogosultságok megszűnnének, és anélkül hogy bármit is a munkavállaló eljárás alatti magatartásától tenne függővé. A (2) bekezdés hozzáteszi, hogy a felek elbocsátás előtti helyzetének visszaállítását a munkavállaló kérésére rendelik el, tehát a visszahelyezés olyasmi, amit a munkavállaló kér, nem olyasmi, amit a munkáltató felajánl. A peren kívüli ajánlat elutasításának a törvény szövege szerint nincs következménye a kártérítés mértékére.
A munkáltató számára védekezés marad, nem jog. A megkeresésben hivatkozott Polgári Törvénykönyv 15. cikke tiltja a jog gyakorlását mások megkárosítása céljából, vagy a jóhiszeműségbe ütköző, túlzó és ésszerűtlen módon. Egy komoly ajánlat elutasítása ezért joggal való visszaélésként felhozható, de ügyenként külön, bizonyítékok alapján, és a Polgári Törvénykönyv 14. cikke (2) bekezdésének vélelmével szemben, amely szerint a jóhiszeműséget az ellenkező bizonyításáig vélelmezni kell. A temesi jogvitában az elsőfokú bíróság már megállapította, hogy a joggal való visszaélés feltételei nem teljesülnek, és a Legfőbb Semmítő- és Ítélőszék határozata ezt a megállapítást érintetlenül hagyja.
Az utolsó hatás az, amelyet az előzetes határozat eljárása hivatott megelőzni. Megoldás nélkül két bíróság ugyanarra a helyzetre ellentétes eredményre juthat, a különbséget pedig havi bérekben mérik. A temesi ügyben a munkáltató által elfogadott 81 nap és az elbocsátástól 2026. október 29-ig ténylegesen eltelt időszak között 489 nap a különbség, nagyjából 16 havi bér, egyetlen személyre vetítve. A következetlen joggyakorlat veszélye, amelyet a tanács a 42. bekezdésben a mechanizmus létezésének okaként említ, itt fedezetlen marad.
Mi változott a korábbi helyzethez képest
A pozitív jogban semmi. Sem a Munka Törvénykönyve 80. cikkét, sem a Polgári Perrendtartás 6. cikkét, sem a Polgári Törvénykönyv 15. cikkét nem módosították, és a határozatban idézett szövegek megegyeznek a hatályos, újra közzétett változatokkal: a Munka Törvénykönyvét a Románia romániai Hivatalos Közlönye I. részének 2011. május 18-i 345. számában, a Polgári Perrendtartást a Románia romániai Hivatalos Közlönye I. részének 2015. április 10-i 247. számában tették újra közzé. Aki 2026. október 28-án elolvasta a 80. cikk (1) bekezdését, ugyanazt a szöveget olvassa 2026. október 29-én is.
Ami megváltozott, az az ismeretek állapota. A közzétételig a kérdés nyitott volt, a legfelsőbb bíróságnál megkeresés volt folyamatban, tehát jogos volt az egységesítő válasz várakozása, és az 520. cikk (4) bekezdése alapján lehetőség volt a hasonló ügyek felfüggesztésére. A közzététel után kifejezett elutasítás van, és világos indoka: a kérdés a jog alkalmazására vonatkozik, nem az értelmezésére. Ugyanezt az indokot használták a tűzoltók túlóráiról szóló megkeresésnél, amelyet 2026 nyarán utasítottak el, így a minta állandó a munkajogban.
Az is megváltozott, ami idézhető. A határozat VIII. szakasza a bíróság saját, relevánsnak ítélt joggyakorlatát gyűjti össze, és három olyan ítélet szerepel benne, amely érvényes és hasznos marad: a 2025. október 20-i 362. sz. határozat, amelyet a Románia romániai Hivatalos Közlönye I. részének 2025. november 28-i 1102. számában tettek közzé, és amely szerint az, hogy a munkáltató saját kezdeményezésére teljesít egy visszahelyezést elrendelő elsőfokú ítéletet, megköveteli, hogy a munkavállalót értesítse az egyéni munkaszerződés újraaktiválásáról és a munkaviszony tényleges folytatásának napjáról; a 2016. június 13-i 18. sz. határozat, amely szerint az elbocsátási határozat visszavonható addig a napig, amíg a munkavállalóval közlik; és a 2020. július 20-i 15. sz. határozat, amely munkaügyi jogvitának minősíti a munkáltató keresetét az egy később hatályon kívül helyezett elsőfokú ítélet alapján önként kifizetett összegek visszaköveteléséről. A jelen határozattal való különbség tanulságos: a visszahelyezés mechanizmusáról a legfelsőbb bíróság közbelépett, az elutasított ajánlat hatásáról úgy ítélte, hogy nincs mit értelmezni.
Az a két ítélet viszont, amelyre a munkavállaló korábbi döntésekként hivatkozott, a Törvényesség Érdekében Benyújtott Jogorvoslatot Elbíráló Tanács 2015. október 5-i 19. sz. határozata és a Jogkérdések Eldöntésére Létrehozott Tanács 2025. január 20-i 3. sz. határozata, a határozat joggyakorlati szakaszában egyáltalán nem szerepel, és sehol nem tárgyalják. Az a feltétel tehát, hogy a legfelsőbb bíróság ne döntött volna már, érintetlen marad, és aki később azt állítja, hogy a problémát e két határozat már eldöntötte, a 86/2026. sz. határozatban sem megerősítést, sem elutasítást nem talál.
Előnyök és hátrányok
Mi a jó benne
- Az értelmezés és az alkalmazás közötti határ kifejezetten meghúzódik. A 41. és a 43. bekezdés öt korábbi határozatra hivatkozva kimondja, hogy az előzetes határozat mechanizmusa nem hatáskörmegosztás, és a legfelsőbb bíróságot nem lehet arra kényszeríteni, hogy megmutassa, miként alkalmazandó egy szabály egy ügy tényeire. A megkeresést kérni készülő ügyvéd számára a próba most könnyen ellenőrizhető, mielőtt tárgyalási napot költene rá.
- A Munka Törvénykönyve 80. cikkének (1) bekezdése érintetlenül és szűkítés nélkül kerül ki belőle. A kártérítés mértékét peren kívüli ajánlathoz kötő értelmezés olyan feltételt adott volna a törvényhez, amely nem létezik. Az elutasítás a szabályt abban a formában hagyja, ahogyan megírták, a munkavállalónak pedig nem kell bírósági ítéletből megtudnia egy olyan korlátról, amely a törvénykönyvből nem volt kiolvasható.
- A munkáltató védekezését nem semmisítették meg, csak ott hagyták, ahol volt. A joggal való visszaélés ügyenként továbbra is felhozható, a Polgári Törvénykönyv 15. cikke alapján. Az a munkáltató, amely valódi, teljes és dokumentált ajánlatot tesz, továbbra is rendelkezik érvvel, miközben az érdemben elutasító határozat ezt véglegesen lezárta volna.
- A temesvári ügy azonnal felszabadul. Az 520. cikk (2) bekezdése alapján elrendelt felfüggesztés véget ér, és a fellebbezést további várakozás nélkül elbírálják. Az ebben a jogvitában érintett munkavállaló számára, aki 2025. december 19. óta arra vár, hogy az érdemben megnyert ítéletet végrehajtsák, ez a határozat egyetlen gyakorlati híre.
Mi marad probléma
- A kérdés megválaszolatlan marad, az eltérő eredmények kockázata pedig a fellebbviteli bíróságokra száll. Mivel a munkaügyi jogvitákban fellebbezés folytán hozott ítéletek a Polgári Perrendtartás 634. cikke (1) bekezdésének 4. pontja szerint jogerősek, két bíróság ugyanarra a helyzetre ellentétesen dönthet, és semmilyen jogorvoslat nem egyezteti őket. A különbség a temesi ügyben 489 napnyi bér.
- A bíróságok gyakorlatát nem vizsgálták meg, mielőtt megállapították, hogy nincs mit tisztázni. A 30. bekezdés rögzíti, hogy az elfogadhatósági feltételek vizsgálata kapcsán nem volt szükség a nemzeti bíróságok megkérdezésére az érintett joggyakorlatról. Arra a következtetésre, hogy a kérdés nem idézhet elő következetlen joggyakorlatot, tehát a létező joggyakorlat felmérése nélkül jutottak.
- A rendelkező rész kötelező erőt jelző megfogalmazásának nincs tárgya. Az 521. cikk (3) bekezdése szerint a jogkérdésekre adott megoldás kötelező, itt pedig megoldás nem született. Aki csak a rendelkező részt olvassa, azt a benyomást kaphatja, hogy valami általánosan kötelezőt állapítottak meg, ami az ellenkezője annak, ami történt.
- A kérdés időbeli költségét a munkavállaló viselte. A 2025. december 19-i elsőfokú ítélettől a kihirdetésig 276 nap telt el, a közzétételig 314 nap, abban az időszakban, amelyben a fellebbezés fel volt függesztve. A kártérítés korlátozására felhívott mechanizmus meghosszabbította azt az időszakot, amelyre a kártérítés kiterjed.
- Egyik fél sem támogatta a megkeresést a Legfőbb Semmítő- és Ítélőszék előtt. Az 5. bekezdés szerint az előadó bírák jelentését közölték a felekkel, és nem érkezett álláspont, noha az 520. cikk (10) bekezdése 15 napot biztosít rá. A megkeresést kérő társaság a 19 bíróból álló tanács előtt nem védte meg azt.
Hasznos tanácsok
- Ha Ön az a munkavállaló, aki az eljárás során visszahelyezési ajánlatot kap, válaszoljon írásban és indokolja meg, még ha el is utasítja. Az elutasítás semmilyen jogszabályi rendelkezés szerint nem jár a kártérítés elvesztésével, de a Polgári Törvénykönyv 15. cikke szerinti joggal való visszaélés védekezése nyitva marad, a hallgatás vagy az indokolatlan elutasítás pedig az egyetlen anyag, amelyet a munkáltató bizonyítékként felhasználhat.
- Ha Ön az ajánlatot tevő munkáltató, írja bele pontosan azt, amit a Munka Törvénykönyve 80. cikkének (1) bekezdése megkövetel: az elbocsátás napjától visszamenőleges visszahelyezést és az indexált, megemelt és aktualizált bér teljes megfizetését, valamint az egyéb jogosultságokat. A jövőbeli naptól szóló újrafoglalkoztatási ajánlat nem ugyanaz, és ebben az ügyben a munkavállaló éppen az újrafoglalkoztatás és a visszahelyezés közötti különbségre építette a védekezését.
- Tüntessen fel az ajánlatban egyetlen, ellenőrizhető napot a munka tényleges felvételére. A legfelsőbb bíróság 2025. október 20-i 362. sz. határozata szerint a visszahelyezés munkáltatói kezdeményezésű teljesítéséhez értesíteni kell a munkavállalót az egyéni munkaszerződés újraaktiválásáról és a munkaviszony tényleges folytatásának napjáról is. A napot nem tartalmazó ajánlat nem teljesítés.
- Ne tévessze össze az ajánlat kézhezvételének napját az ajánlatban megjelölt nappal. A két viszonyítási pont alternatívaként szerepel az elutasított kérdésben, ebben az ügyben pedig két különböző dátumot eredményeztek, 2025. június 27-ét és 28-át, ugyanazon fél két iratában. Rögzítsen egyet írásban, mielőtt a bíróság előtt hivatkozna rá.
- Mielőtt munkaügyi jogvitában a Legfőbb Semmítő- és Ítélőszékhez fordulást kér, számolja ki, mibe kerül a várakozás. Az ügyet a Polgári Perrendtartás 520. cikkének (2) bekezdése alapján felfüggesztik, a 80. cikk (1) bekezdése szerinti kártérítés pedig végig halmozódik. A temesvári ügyben az elsőfokú ítélet és a határozat közzététele között 314 nap telt el.
- Ne hivatkozzon erre a határozatra egyik irányban sem érvként. Megoldás nincs, tehát sem a kártérítés korlátozása, sem az ellenkezője mellett nem szól. Az egyetlen, amit megállapít, hogy a kérdést ebben a formában nem bírálják el előzetes határozat útján.
- Ellenőrizze az elbocsátási határozatot a Munka Törvénykönyve 76. cikkében előírt elemek tekintetében, elsősorban az elbocsátás indokai szempontjából, az a) pont szerint. Ebben az ügyben a kártérítésről szóló egész vita ennek az elemnek a hiányából indult ki, amelyet a Temes megyei törvényszék semmisségi okot jelentőnek talált.
Gyakori kérdések
Kimondja-e a határozat, hogy az a munkavállaló, aki elutasítja a visszahelyezést, elveszíti-e a következő hónapokra járó kártérítést?
Miért utasította el a Legfőbb Semmítő- és Ítélőszék a megkeresést, ha a probléma valósnak látszik?
Mit jelent még a határozat végén a „Obligatorie, potrivit art. 521 alin. (3)” megfogalmazás, a kötelező erőre utaló megjegyzés?
Mi lesz most a Temesvári Ítélőtábla előtti üggyel?
Mi marad hatályban a Munka Törvénykönyvében a jogellenesen elbocsátott munkavállaló számára?
Hivatkozhat-e még a munkáltató joggal való visszaélésre?
Lehet-e ugyanarról a szövegről újra kérdezni a Legfőbb Semmítő- és Ítélőszéket?
Hány bíró hozta ezt a határozatot?
A szerkesztőség elemzése
Az a próba, amelyen az elutasítás nyugszik, helyes, de azt a lépést kihagyva alkalmazták, amely ellentmondhatott volna neki. A 42. bekezdés elmagyarázza, miért létezik a mechanizmus: a következetlen joggyakorlat megelőzésére, a tökéletlen jogalkotás okozta kockázat összefüggésében. A 30. bekezdés viszont rögzíti, hogy az elfogadhatósági feltételek vizsgálata kapcsán nem volt szükség a nemzeti bíróságok megkérdezésére az érintett joggyakorlatról. A határozat VII. szakasza, amelynek éppen az a címe, hogy „Jurisprudența instanțelor naționale”, vagyis a nemzeti bíróságok joggyakorlata, így egyetlen bekezdésből áll, amelyben azt mondják, hogy semmit sem kerestek. Az egy nappal korábban elutasított megkeresésnél, a 89/2026. sz. határozatnál a tanács megszámlálta a létező ügyeket, mielőtt arra a következtetésre jutott, hogy nincs eltérés kockázata; itt ezt a lépést kihagyta. A következtetés lehet ugyanaz, de a közzétett aktusból nem ellenőrizhető.
A második észrevétel arra vonatkozik, amit a határozat az Alkotmánynak tulajdonít. Az Alkotmány 126. cikkének (3) bekezdésére ugyanabban a 42. bekezdésben a jog egységes értelmezésének és alkalmazásának biztosítására szolgáló feladat alapjaként hivatkoznak „de către toate instanțele judecătorești”, vagyis valamennyi bíróság által. Az alkotmányi szöveg viszont a többi bíróságról beszél, a Legfőbb Semmítő- és Ítélőszék hatásköre szerint, nem valamennyiről. A különbség nem változtat az eredményen, és nem jogi következményű hiba, de éppen az az árnyalat, amelyen a 43. bekezdés érvelése múlik: ha a legfelsőbb bíróság a többi bíróság számára hatásköre keretei között biztosítja az egységességet, akkor az, hogy megtagadja egy szabály alkalmazását egy másik bíróság ügyének tényeire, éppen e hatáskör pereme, nem pedig visszavonulás belőle.
Az az adat, amely az aktus egyenes olvasatából nem tűnik ki, a munkáltató kérése és az eljárás időtartama közötti arány. A fellebbezésben a társaság 81 napra, 2025. április 8. és június 27. között fogadott el kártérítést. 2025. április 8-tól a határozat közzétételéig, 2026. október 29-ig 570 nap telt el, tehát az ajánlat az időszak 14,2 százalékát fedte le, a különbség pedig 489 nap, nagyjából 16 havi bér. Ebből 314 nap telt el a 2025. december 19-i elsőfokú ítélet után, abban az időszakban, amelyben a fellebbezés a Polgári Perrendtartás 520. cikkének (2) bekezdése alapján fel volt függesztve, 38 nap pedig a kihirdetés, 2026. szeptember 21., és a közzététel, 2026. október 29. között. A mechanizmus, amelyhez a munkáltató a kártérítés korlátozására fordult, saját időtartamával megnövelte azt az időszakot, amelyre a kártérítés kiterjed. 19 bíró, három tagozat és legalább 13 szavazat eredménye: eljárási megállapítás.
Az utolsó összefüggés a közzététel sorrendjére vonatkozik, nem a tartalomra. A 88/2026. és a 89/2026. sz. határozatot ugyanazon a napon hozták, mint ezt, 2026. szeptember 21-én, és a Románia romániai Hivatalos Közlönye I. részében 2026. október 22-én, illetve 28-án jelentek meg, vagyis mindkettő a 86/2026. sz. határozat előtt, hét, illetve egy nappal. Aki egy tanács határozatait a számuk sorrendjében keresi, nem a kötelezővé válásuk sorrendjében találja őket, elfogadhatatlanságot kimondó határozat esetén pedig a késői közzététel ok nélkül függesztve hagy ügyeket, mert a felfüggesztés a kihirdetéssel megszűnik, a bíróságok viszont a Közlönyből értesülnek.
Mit kellene megváltoztatni
- Az elfogadhatatlanságot kimondó határozat rendelkező része ne viselje többé a kötelező erőt jelző megfogalmazást. A kötelező erőt a Polgári Perrendtartás 521. cikkének (3) bekezdése a jogkérdésekre adott megoldáshoz köti, ahol pedig nincs megoldás, ott a megfogalmazás üres marad. Egyetlen mondat a helyén, nagyjából így: „a megkeresést nem döntötték el, a kérdés eldöntése azokra a bíróságokra marad, amelyek előtt folyamatban van”, megakadályozná, hogy e határozatokra úgy hivatkozzanak, mintha a problémát eldöntötték volna.
- A nemzeti bíróságok megkérdezése legyen kötelező akkor is, ha a megkeresést valódi jogkérdés hiánya miatt utasítják el. Az a megállapítás, hogy egy szabály világos, ma a tanács saját olvasatán alapul; ha azon alapulna, hány ügyben döntöttek a bíróságok eltérően, a határozatot elolvasó bárki ellenőrizhetné, és valódi eltérés nem maradhatna észrevétlen a keresés hiánya miatt.
- A Munka Törvénykönyvének 80. cikke mondja ki kifejezetten, milyen hatása van, ha van, a munkavállaló által elutasított visszahelyezési ajánlatnak. A legfelsőbb bíróság a szöveget elég világosnak találta ahhoz, hogy ne igényeljen értelmezést, de a temesi jogvita azt mutatja, hogy sem a korlátozás, sem a korlátozás lehetetlensége nem olvasható ki belőle. Egy mondat bármelyik irányban kiszámítható utat ad a munkáltatónak, a munkavállalónak pedig az elutasítás pontos árát.
- A határozat tartalmazza a megkeresést elrendelő végzés dátumát és a legfelsőbb bíróságnál való iktatás dátumát. A közzétett aktus csak az ügyszámot és a tárgyalási napot adja meg, így a felfüggesztés hosszát kívülről senki nem tudja kiszámítani. E két dátum az egyetlen mód arra, hogy megmérjék, mibe kerül a feleknek az eljárási okból elutasított megkeresés, a mérés pedig minden javítás első feltétele.
- A közzététel kövesse a kihirdetés sorrendjét, vagy legalább legyen nyilvános lista a kihirdetett, de még közzé nem tett határozatokról. Ugyanazon napról három határozatot 2026. október 22-én, 28-án és 29-én tettek közzé, a számaik fordított sorrendjében. Azoknak a bíróságoknak, amelyek az 520. cikk (4) bekezdése alapján hasonló ügyeket függesztettek fel, minden késedelmi nap olyan várakozási nap, amelynek már nincs indoka.
A jogi aktus eredeti szövege
Az alábbi szöveg románul szerepel, a hivatalos közzétett formában.
A teljes szöveg a romániai Hivatalos Közlönyben megjelent formában
Romániai Hivatalos Közlöny 903. szám, 2026. október 29., 7-10. oldal 16 oldal PDF, 251 KB a jogi aktus a(z) 7. oldalon kezdődik
A hivatalos PDF megnyitásaPDF letöltése
Kis képernyőn a megjelenítő nem látszik. A fenti gombokkal nyithatod meg vagy töltheted le a fájlt.
Ez a cikk tájékoztató jellegű, és nem minősül jogi tanácsadásnak. Konkrét helyzetekben forduljon ügyvédhez vagy engedéllyel rendelkező adótanácsadóhoz.