Röviden

  • Az Alkotmánybíróság egyhangú szavazattal, megalapozatlanként elutasította azt a kifogást, amelyet egy cementgyár emelt a Kormány 102/2013. sz. sürgősségi kormányrendeletének VII. cikkével szemben. Annak a szövegnek egyetlen mondata van: a rendelettel bevezetett koncessziós díjak a hatálybalépésétől minden licencre és engedélyre vonatkoznak, tehát azokra is, amelyeket évekkel korábban írtak alá. A megalapozatlanság azt jelenti, hogy a testület ezúttal érdemben vizsgálta az ügyet, mérlegelte a bírálatot, és megállapította, hogy a szöveg megfelel az alkotmánynak.
  • A tét az az ár volt, amelyet az állam egy már működő kőbánya vagy bánya után kap. A 85/2003. sz. bányatörvény a 21. cikk (2) bekezdésében azt ígéri, hogy a licenc jogi rendje annak teljes időtartama alatt változatlan marad, kivéve a jogosultra kedvezőbb szabályokat. A cég azt mondta, hogy az állam a szerződés futamideje alatt változtatta meg az árat. A testület azt felelte, hogy a bányászati licenc nem szokásos szerződés, hanem közigazgatási szerződés, a koncessziós díjat pedig soha nem hagyták a felek megegyezésére, sem a 61/1998. sz. bányatörvény, sem a 2003-as alatt.
  • A szabály nem halott jog. Az 571/2003. sz. törvényt, a régi adótörvénykönyvet, 2016. január 1-jétől hatályon kívül helyezték, a rendelet VII. cikkét azonban nem érintette az a hatályon kívül helyezés: az a bányatörvény koncessziós díjairól szól, a bányatörvény pedig ma is hatályban van. A szöveg 2013. november óta esedékes összegek jogalapja marad, és ma is folyamatban lévő adóügyeket dönt el. A testület megkeresésétől a határozat kihirdetéséig 1 713 nap telt el, a kihirdetéstől a közzétételig pedig további 276.
Jogi aktus: az Alkotmánybíróság 2025. december 9-i 713. sz. határozata a Kormány 102/2013. sz. sürgősségi kormányrendelete VII. cikke rendelkezéseinek alkotmányellenességére vonatkozó kifogásról, amely sürgősségi kormányrendelet az adótörvénykönyvről szóló 571/2003. sz. törvény módosításáról és kiegészítéséről, valamint egyes pénzügyi-adóügyi intézkedések szabályozásáról szól
Megjelent: romániai Hivatalos Közlöny (Monitorul Oficial) 774. szám, 2026. szeptember 11.
Hatálybalépés: 2026. szeptember 11., a közzététel napja

Aki bányászati licencet kapott, és azt hitte, hogy annak végéig ugyanazt a százalékot fizeti az államnak, végleg elvesztette a jogi érvet. A 2025. december 9-i 713. sz. határozatával, amely a romániai Hivatalos Közlöny 2026. szeptember 11-i, 774. számában jelent meg, az Alkotmánybíróság megállapította, hogy a Kormány 102/2013. sz. sürgősségi kormányrendeletének VII. cikke alkotmányos: a 2013 novemberében megemelt koncessziós díjak azonnal vonatkoztak minden licencre és engedélyre, a jogosult hozzájárulása nélkül. Ugyanaz a logika ez, amely szerint az állam egyedül állapítja meg, mennyit szed be egy közjószág hasznosításából, és amely szerint idén a fekete-tengeri szélenergia-perimeterek 0,75%-os koncessziós díját és területhasználati díjait is megállapították.

A kifogást a bukaresti Societatea CRH Ciment România S.A. emelte egy olyan ügyiratban, amelyben egy adóügyi panasz tárgyában hozott ítélet elleni felülvizsgálati kérelmet tárgyaltak. A jogvita tárgya egy adómegállapítási határozat, valamint az ahhoz kapcsolódó késedelmi kamatok és pótlékok voltak. A Bukaresti Ítélőtábla IX. közigazgatási és adóügyi peres szekciója a 44.741/3/2018. sz. ügyiratban meghozott, 2021. április 1-jei 815. sz. polgári határozatával fordult az Alkotmánybírósághoz. A testületnél az ügy az 1.731D/2021. számot kapta.

Ahhoz, hogy látható legyen, honnan ered a vita, érdemes követni, mit tett a 2013-as rendelet. A VI. cikkével átírta a 85/2003. sz. bányatörvény 45. cikkének (1) bekezdését, azt a cikket, amely az állami költségvetést illető bányászati koncessziós díjat rögzíti: a termelési érték százalékos hányadát az ércek és a fémek esetében, a termelési egységre vetített euróösszeget a homok, a kavics, a mészkő és a többi kőzet esetében. A VII. cikkével, amely a testület elé került, kimondta, hogy ezek a koncessziós díjak a rendelet hatálybalépésétől minden licencre és engedélyre vonatkoznak. A VIII. cikkével pedig 90 napos határidőt adott a jogosultaknak és az illetékes hatóságnak, az Ásványi Erőforrások Országos Ügynökségének, hogy aláírják azokat a kiegészítő megállapodásokat, amelyek az új értékeket beírják a licencbe.

A cég két irányból támadta ezt a szerkezetet. Az első: a bányatörvény 21. cikkének (2) bekezdése garantálja, hogy a licenc hatálybalépésekor fennálló jogi rend annak teljes időtartama alatt érvényes marad, kivéve a jogosultra kedvezőbb szabályozást, egy megemelt koncessziós díj pedig nem kedvezőbb szabályozás. A második: a VII. cikk szerint az új koncessziós díjak azonnal alkalmazandók, a VIII. cikk viszont aláírt kiegészítő megállapodáshoz köti a módosítást, tehát ugyanaz a jogi aktus két különböző választ ad ugyanarra a kérdésre, arra, hogy mikor változik az összeg.

A testület nem épített új érvelést. A 16. bekezdésben rámutatott, hogy ugyanezeket a rendelkezéseket már vizsgálta a 2020. május 26-i 176. sz. határozatában, amely a romániai Hivatalos Közlöny 2020. augusztus 6-i, 708. számában jelent meg, és onnan vette át a 38-40., a 45. és a 46. bekezdést. A 19. bekezdésben megismételt lényeg az, hogy a bányászati koncessziós díj megállapítását soha nem hagyták a felekre, „tárgyalás, elfogadás vagy közös megegyezés értelmében”, hanem azt mindig a jogalkotó rögzítette, a termelési érték százalékában, minden egyes olyan erőforrásra, amely az állam köztulajdonát képezi.

A második pillér a szerződés természete. A 20. bekezdésben a testület a 2020-as határozatból veszi át azt a gondolatot, hogy a bányászati koncessziós licenc közigazgatási szerződés, amelynek fő jellemzője a felek helyzetének egyenlőtlensége: a hatóság, a közhatalmi jogosítványok hordozójaként, egyes kikötéseket egyoldalúan is megállapíthat és módosíthat, szemben a magánszerződésekkel, amelyek csak a felek megegyezésével változnak. Egy sorral lejjebb, a 21. bekezdésben az áll, hogy a koncessziós jogosult joga maga is bizonytalan, és megszüntethető vagy módosítható, valahányszor a közérdek ezt kívánja.

A tisztázatlanságra vonatkozó bírálatra a 25. bekezdés válaszol: a VII. és a VIII. cikk nem zárja ki egymást, hanem ugyanannak a folyamatnak az egymást követő szakaszait szabályozza. Az első azt állapítja meg, mikortól kell az új értékeket alkalmazni, a második arra kötelezi a feleket, hogy azokat 90 napon belül kiegészítő megállapodással beírják a licencbe. A kiegészítő megállapodás nem hozza létre a fizetési kötelezettséget, hanem rögzíti. Ugyanott a testület hozzáteszi, hogy a VII. cikk kizárólag a jövőre nézve alkalmazandó, tehát nem érinti a megszerzett jogokat.

Milyen hatásokkal jár

A határozat a közzétételtől, vagyis 2026. szeptember 11-étől végleges és általánosan kötelező, az alkotmány 147. cikkének (4) bekezdése szerint. Elutasítás lévén egyetlen szöveget sem helyez hatályon kívül, és egyetlen betűt sem változtat meg egyetlen törvényben sem. Aki itt szabálymódosítást keres, nem talál.

Az első hatás azt az ügyiratot érinti, amelyből a kérdés érkezett. A felülvizsgálati kérelmet tovább tárgyalja a Bukaresti Ítélőtábla IX. közigazgatási és adóügyi peres szekciója, és a határozatot megküldik neki. Az alkotmányossági érv elesik, a bíróságnak pedig azt kell megvizsgálnia, ami megmaradt: helyesen számolták-e ki az összegeket, betartották-e az elévülési határidőket, jól állapították-e meg a kamatokat és a pótlékokat.

A második hatás minden olyan perben látszik, amelyben egy licenc vagy egy engedély jogosultja a 2013. november 15. utáni időszakra esedékes koncessziós díjat vitatja. A licenc jogi rendjének állandóságára, a kiegészítő megállapodás hiányára vagy a VII. és a VIII. cikk közötti ellentmondásra épített védekezés mostantól zárva van. Nem a bíróság egyik lehetséges értelmezéséről van szó, hanem minden bíróságra kötelező határozatról.

A harmadik hatás a leggyakorlatiasabb, és a kiegészítő megállapodáshoz kötődik. A 25. bekezdésből az következik, hogy annak hiánya senkit nem véd. Ha a hatóság nem hívta a jogosultat aláírásra, vagy ha a jogosult megtagadta azt, a fizetési kötelezettség akkor is fennállt, az új koncessziós díjak alkalmazásának napjától. A 19. bekezdés még tovább megy: a norma végre nem hajtása mindkét félnek felróható törvénysértés, tehát a hatóság sem bújhat a saját tétlensége mögé.

A negyedik hatás a jövőt érinti. A megalapozatlanság miatti elutasítás nem fagyasztja be örökre a szöveget, de lezárja a kitaposott utat. A 23. bekezdés rámutat, hogy nem merültek fel olyan új elemek, amelyek az ítélkezési gyakorlat újragondolását indokolnák, tehát a 2020-as megoldás és indokolás érvényben marad. Egy ugyanarra a szövegre vonatkozó új kifogáshoz olyan érv kellene, amelyet a testület még nem mérlegelt, nem pedig ugyanannak a szemrehányásnak az átfogalmazása, amelyet immár kétszer utasítottak el.

Mi változott a korábbi helyzethez képest

A törvényben semmi nem változott, és ez az első hasznos pontosítás az érintetteknek. A rendelet VII. cikke 2026. szeptember 11-én pontosan abban a formában alkalmazandó, amelyet megítéltek, módosítás nélkül és anélkül, hogy hatályon kívül helyezték volna.

A lehetséges zavar a rendelet címéből ered. A Kormány 102/2013. sz. sürgősségi kormányrendeletének címe „az adótörvénykönyvről szóló 571/2003. sz. törvény módosításáról és kiegészítéséről, valamint egyes pénzügyi-adóügyi intézkedések szabályozásáról”, az 571/2003. sz. törvényt pedig 2016. január 1-jétől hatályon kívül helyezte a 227/2015. sz. törvény, a jelenlegi adótörvénykönyv. Aki megáll a címnél, azt hiheti, hogy a rendelet eltűnt azzal a törvénnyel együtt, amelyet módosított. Nem ez történt. A VI., a VII. és a VIII. cikk a cím második feléhez tartozik, az egyes pénzügyi-adóügyi intézkedések szabályozásához, és egyáltalán nem érinti az adótörvénykönyvet: a 85/2003. sz. bányatörvényt módosítják, és az új koncessziós díjakra való áttérés rendjét állapítják meg. A bányatörvény ma is hatályban van, a VII. cikken pedig nincs semmilyen hatályon kívül helyezésre vagy módosításra utaló megjegyzés.

Az adófizető számára a következmény közvetlen. A határozat nem egy kiment normáról beszél, hanem azoknak az összegeknek a jogalapjáról, amelyeket az állam a csaknem tizenhárom év bányászati termelése után követel. A rendelet hatálybalépése, 2013. november 15., és e határozat közzététele között 4 683 nap telt el, és ebben az egész időszakban a szöveg megszakítás nélkül hatályosult.

Ami valóban megváltozott, az az ítélkezési gyakorlat állása. 2020-ban, a 176. sz. határozattal, ugyanezeket a rendelkezéseket már alkotmányosnak nyilvánították, egy másik ügyiratban, amelyet más építőanyag-gyártók indítottak. Most már második, ugyanilyen értelmű határozat is van, egy hasonló bírálatra, és a kettő együtt kevés helyet hagy egy harmadik próbálkozásnak.

Előnyök és hátrányok

Mi a jó benne

  • A válasz érdemi. A testület ténylegesen megvizsgálta az alkotmány 1. cikkének (3) és (5) bekezdésére alapított bírálatokat, tehát az olvasó megtudja, miért állja ki a szöveg a próbát, és nem azt, hogy a kifogás alaki hibán bukott el.
  • A VII. és a VIII. cikk viszonya, amelyet a 25. bekezdés tisztáz, éppen a vita forrása volt: az egyik azt mondja meg, mikortól esedékes az összeg, a másik azt, hogyan kerül be a licencbe. Ez a leghasznosabb rész annak, akinek folyamatban lévő ügye van.
  • A kötelezettséget a 19. bekezdés mindkét félre teszi, nem csak a jogosultra, és kifejezetten megnevezi az illetékes hatóságot, az Ásványi Erőforrások Országos Ügynökségét. Az a jogosult, akit nem hívtak a kiegészítő megállapodás aláírására, ki tudja mutatni, hogy a késedelem nem csak az övé volt.
  • A határozat egyhangú szavazattal született, különvélemény és párhuzamos vélemény nélkül, tehát nem hagy kétséget afelől, mit akart a testület mondani.
  • A folyamatban lévő jogviszonyokban semmi nem változik egyik napról a másikra: a szöveg érintetlen marad, a licencek pedig nem szorulnak semmilyen új igazításra.

Mi marad probléma

  • A bányatörvény 21. cikkének (2) bekezdésében adott ígéret papíron marad. A testület nem magyarázza meg, mire jó még a licenc jogi rendjének állandóságára vonatkozó garancia, ha az állam bármikor megváltoztathatja a szerződés legdrágább elemét, csak azt mutatja meg, hogy megteheti.
  • Az indokolás csaknem teljes egészében a 176/2020. sz. határozatból származik. Az új bírálatok, a belső ellentmondásra és a tisztázatlanságra vonatkozó, mindössze két bekezdésben, a 24.-ben és a 25.-ben kapnak saját választ.
  • A 18. bekezdés másként írja le a normát, mint ahogy a 14. bekezdés idézi, mind az alkalmazás kezdő időpontját, mind a címzetteket illetően. A részletek az alábbi hibarovatban vannak.
  • A kihirdetés és a közzététel között 276 nap telt el, a határozat pedig csak a közzétételtől hatályosul. Erre a lépésre semmilyen norma nem szab határidőt a testületnek.
  • A megkereséstől a kihirdetésig 1 713 nap telt el, noha a válasz a megkereső végzés előtt 238 nappal már közzétéve létezett, és a kérdést feltevő bíróság maga is hivatkozott rá.
  • A határozat semmit nem mond ugyanannak a rendeletnek a IX. cikkéről, amely 2014. január 1-jét jelöli meg a rendelkezései alkalmazásának napjaként, noha az egész tisztázatlansági bírálat arról szólt, hogy mikortól esedékes az összeg.

Hasznos tanácsok

  1. Ha adóügye van 2013. novembere utáni bányászati koncessziós díjak tárgyában, mondjon le az alkotmányossági védekezésről, és tegye át az erőfeszítést a számokra. Ellenőrizze a számítási alapot, a bevallott termelési értéket, az erőforrás besorolását a bányatörvény 45. cikke (1) bekezdésének megfelelő kategóriájába, valamint a kamatok és a pótlékok kiszámításának módját. Ott még lehet nyerni, a jogi érvelésben nem.
  2. Ne a kiegészítő megállapodás hiányára építse a védekezést. A 25. bekezdés világosan kimondja, hogy a VIII. cikk csak egy későbbi szakaszt állapít meg, a fizetési kötelezettség pedig a VII. cikkből keletkezik. Egy alá nem írt kiegészítő megállapodás nem halasztja el az esedékességet.
  3. Ellenőrizze viszont az adóhatóság adókövetelés-megállapítási jogának elévülési idejét. Attól, hogy a jogalap alkotmányos, még nem lehet ma bármilyen összeget követelni, a szóban forgó időszak pedig 2013-ban kezdődik.
  4. Ha kitermelési engedély, nem pedig licenc jogosultja, olvassa el figyelmesen a VII. cikket: az egyaránt beszél licencekről és engedélyekről, tehát ugyanúgy vonatkozik Önre. A kettő közötti különbség nem veszi ki a szöveg hatálya alól.
  5. Ha már megvizsgált szövegre emel alkotmányellenességi kifogást, olyan alkotmányos alapot hozzon, amelyet a testület még nem mérlegelt. Egy korábbi elutasító határozat nem zárja ki a megkeresést, mert a 47/1992. sz. törvény 29. cikkének (3) bekezdése csak az alkotmányellenesnek nyilvánított szövegekre vonatkozik, egy azonos bírálat azonban évek várakozása után ugyanazt a választ kapja.
  6. Ha most tárgyal vagy hosszabbít meg kitermelési licencet, kezelje a koncessziós díjat változóként, ne rögzített kikötésként. A határozat megerősíti, hogy az a szerződés futamideje alatt törvénnyel megváltoztatható, tehát az üzleti tervnek szüksége van egy olyan forgatókönyvre, amelyben a százalék emelkedik.

Gyakori kérdések

Mit döntött az Alkotmánybíróság, röviden?
Egyhangú szavazattal, megalapozatlanként elutasította a Kormány 102/2013. sz. sürgősségi kormányrendelete VII. cikkének alkotmányellenességére vonatkozó kifogást, és megállapította, hogy a szöveg a megfogalmazott bírálatokhoz képest alkotmányos. A kifogást a Societatea CRH Ciment România S.A. emelte a Bukaresti Ítélőtábla IX. közigazgatási és adóügyi peres szekciójának egyik ügyiratában.
Mit mond konkrétan a rendelet VII. cikke?
Egyetlen mondata van, amelyet a határozat 14. bekezdése idéz: „Redevențele instituite de prezenta ordonanță de urgență a Guvernului se aplică de la data intrării în vigoare a prezentei ordonanțe de urgență a Guvernului tuturor licențelor/permiselor.” Magyarul: a jelen sürgősségi kormányrendelettel bevezetett koncessziós díjak a jelen sürgősségi kormányrendelet hatálybalépésének napjától minden licencre és engedélyre vonatkoznak. A rendelet a romániai Hivatalos Közlöny 2013. november 15-i, 703. számában jelent meg.
Hatályosul-e még ma a szöveg, vagy halott jog?
Hatályosul. Az 571/2003. sz. törvényt, a régi adótörvénykönyvet, amelyet a rendelet módosított, 2016. január 1-jétől hatályon kívül helyezte a 227/2015. sz. törvény, a rendelet VI., VII. és VIII. cikke azonban nem érinti az adótörvénykönyvet: a 85/2003. sz. bányatörvényt módosítják, és az új koncessziós díjakra való áttérést szabályozzák. A bányatörvény hatályban van, a VII. cikket nem helyezték hatályon kívül és nem módosították, és az marad a 2013. novembere óta esedékes összegek jogalapja.
Kit érint ez konkrétan?
A bányászati kitermelési licencek és kitermelési engedélyek jogosultjait: a kőbányákat, a kavicsbányákat, a homok- és kavicskitermeléseket, az agyagot, a mészkövet, a sót, az érceket, a gyógyászati ásványvizeket és a bányatörvény 45. cikkének (1) bekezdésében szereplő többi erőforrást. A kifogást emelő fél egy cementgyár, vagyis licenc alapján kitermelt mészkő és agyag nagyfogyasztója.
Nem garantálta a törvény, hogy a licenc rendje változatlan marad?
A bányatörvény 21. cikkének (2) bekezdése azt mondja, hogy a licenc hatálybalépésekor fennálló jogszabályi rendelkezések annak teljes időtartama alatt érvényesek maradnak, kivéve a jogosultra kedvezőbb szabályozást. Éppen erre a szövegre épült a bírálat. A testület a 22. bekezdésben azt felelte, hogy az érv megalapozatlan, mert a közigazgatási szerződés egyik lényegi jellemzője éppen a közérdekből történő egyoldalú módosítás lehetősége.
Ha nem írtam alá kiegészítő megállapodást, tartozom a megemelt koncessziós díjjal?
Igen. A 25. bekezdésből az következik, hogy a VII. cikk állapítja meg az új koncessziós díjak alkalmazását, a VIII. cikk pedig csak azt a kötelezettséget teszi hozzá, hogy a jogosult és a hatóság 90 napon belül írja alá a kiegészítő megállapodásokat. A kettő nem zárja ki egymást, hanem egymást követő szakasz. A kiegészítő megállapodás rögzíti az összeget, nem keletkezteti.
Miért nem visszamenőleges alkalmazás ez?
Mert a határozat logikájában a licenc tartós jogviszony, az új értékek pedig a rendelet hatálybalépése után elért termelésre vonatkoznak, nem a korábbira. A 25. bekezdés kifejezetten kimondja, hogy a rendelkezések kizárólag a jövőre nézve alkalmazandók, és nem érintik a megszerzett jogokat.
Mit jelent az, hogy a bányászati licenc közigazgatási szerződés?
Azt jelenti, hogy a felek nincsenek egyenlő helyzetben. A 20. bekezdés szerint a közhatóság egyes kikötéseket egyoldalúan is megállapíthat és módosíthat, szemben a magánszerződésekkel, amelyek csak a felek megegyezésével változnak. A 21. bekezdés tovább megy: a koncessziós jogosult joga bizonytalan, megszüntethető vagy módosítható, valahányszor a közérdek ezt kívánja, a kitermelés pedig egyszerre jog és kötelezettség.
Vizsgálta már a testület ezt a szöveget?
Igen, a 2020. május 26-i 176. sz. határozatával, amely a romániai Hivatalos Közlöny 2020. augusztus 6-i, 708. számában jelent meg. A mostani határozat abból veszi át a 38-40., a 45. és a 46. bekezdést, a 23. bekezdésben pedig megállapítja, hogy nem merültek fel olyan új elemek, amelyek az álláspont megváltoztatását indokolnák.
Miért tartott ilyen sokáig?
A megkereső végzés 2021. április 1-jei, a kihirdetés 2025. december 9-i, a közzététel 2026. szeptember 11-i. Ez 1 713 nap a kihirdetésig és további 276 a közzétételig, összesen 1 989 nap, vagyis 5 év, 5 hónap és 10 nap. A 47/1992. sz. törvény sem a kifogások elbírálására, sem a határozat közzétételére nem szab határidőt, az általánosan kötelező hatás pedig csak a közzétételkor áll be.
Hol találom a határozat teljes szövegét?
Románia romániai Hivatalos Közlönye I. részének 2026. szeptember 11-i, 774. számában, a 3-5. oldalon. A határozatot ez a cikk is teljes egészében közli, a jogi aktus eredeti szövegét tartalmazó részben.

Hibák és ellentmondások a közzétett szövegben

  • A 18. bekezdés, az új koncessziós díjak alkalmazásának kezdő időpontja. A 14. bekezdés idézőjelben, szó szerint közli a VII. cikket: a koncessziós díjak „se aplică de la data intrării în vigoare a prezentei ordonanțe de urgență a Guvernului tuturor licențelor/permiselor”, vagyis a sürgősségi kormányrendelet hatálybalépésétől minden licencre és engedélyre vonatkoznak. A 18. bekezdés viszont másként írja le ugyanazokat a rendelkezéseket: „prevederile legale supuse controlului de constituționalitate prevăd că noile taxe și redevențe se aplică, de la data intrării în vigoare a legii de aprobare a ordonanței de urgență care a instituit noile valori, tuturor permiselor, licențelor și acordurilor petroliere”, vagyis az új értékeket bevezető sürgősségi kormányrendeletet jóváhagyó törvény hatálybalépésétől. Egy jóváhagyó törvény fogalmilag későbbi annál a rendeletnél, amelyet jóváhagy, tehát a két mondat két különböző időpontot jelöl ugyanarra a fizetési kötelezettségre. A 25. bekezdés visszatér az első változathoz, és kimondja, hogy a VII. cikk az új koncessziós díjak azonnali alkalmazását állapítja meg a sürgősségi kormányrendelet hatálybalépésének napjától. Éppen ez az időpont az adóper tárgya, amelyből a kifogás érkezett, és az a jogosult, aki jóhiszeműen olvassa a határozatot, két különböző kezdő időponthoz juthat az esedékes összegek tekintetében. A megfogalmazás a 2020. május 26-i 176. sz. határozatból származik, ahonnan a teljes szakaszt átvették, a most közzétett szövegben azonban az ebben az ügyben vizsgált norma leírásaként jelenik meg, idézőjel és hivatkozás nélkül.
  • A 18. bekezdés, kire terjed ki a norma. Ugyanez a mondat a címzetteket kiterjeszti az „acorduri petroliere”, vagyis a kőolajipari megállapodások körére, amely sem a 14. bekezdésben idézett VII. cikkben, sem a határozat rendelkező részében nem szerepel. A VII. cikk kizárólag licencekről és engedélyekről beszél, ugyanennek a rendeletnek a VI. cikke pedig a 85/2003. sz. bányatörvényt módosítja, nem a kőolajipari jogszabályokat. Egy kőolajipari megállapodás jogosultja, aki a 18. bekezdést olvassa, azt értheti, hogy a határozat az ő esetében is megerősíti az új koncessziós díjak alkalmazását, holott a vizsgált szöveg ezt nem mondja. A norma hatálya a határozatból nem állapítható meg anélkül, hogy a 18. bekezdést a 14.-kel összevetnénk.

A szerkesztőség elemzése

Az érdemi megoldást nehéz vitatni. A bányászati koncessziós díj mindig is törvényben megállapított százalék volt, nem tárgyalóasztalnál kialkudott szám, és aki egy állami erőforrásra koncessziós licencet ír alá, olyan szerződést köt, amelyben a másik félnek közhatalmi jogosítványai vannak. A testület ezt helyesen és röviden mondja ki, a 19. és a 20. bekezdésben. A gond az, ami kimondatlan marad. A bányatörvény 21. cikkének (2) bekezdése azt ígéri a jogosultnak, hogy a licenc időpontjában fennálló jogi rend annak teljes időtartama alatt érvényes marad, a határozat pedig nem magyarázza meg, mi marad ebből az ígéretből azután, hogy a szerződés legdrágább elemét törvénnyel bármikor meg lehet változtatni. A 22. bekezdés két sorban kezeli az érvet, és ugyanazokkal az indokokkal utasítja el, vagyis a 2020-ból átvett indokokkal, amelyeket nem a jelen bírálatra írtak.

A második észrevétel nem a határozat olvasásából látszik, hanem abból, ha a vizsgált rendelet mellé tesszük. A tisztázatlansági bírálat időpontok ütközéséről szólt: a VII. cikk szerint a rendelet hatálybalépésétől, a VIII. cikk szerint 90 napon belül kiegészítő megállapodással. A testület a 25. bekezdésben egymást követő szakaszként mutatja be és békíti össze a kettőt, és ott meg is áll. Ugyanennek a rendeletnek azonban van egy IX. cikke is, amely szerint a rendelkezései 2014. január 1-jétől alkalmazandók. Ez a harmadik időpont ugyanabból a jogi aktusból, 47 nappal későbbi a VII. cikkbelinél, és 43 nappal korábbi a VIII. cikkbeli 90 napos határidő lejártánál, amely 2014. február 13-ára esett. Egy határozat, amely az alkalmazás időpontjára vonatkozó bírálatra válaszol anélkül, hogy megemlítené azt a cikket, amely egy harmadik időpontot rögzít, érintetlenül hagyja éppen a feltett kérdést.

A harmadik észrevétel az ügyirat számtanáról szól, és ez a legkényelmetlenebb. A 2020. május 26-i 176. sz. határozat, amelyen a mostani indokolás csaknem teljes egészében nyugszik, 2020. augusztus 6-án jelent meg. Az a végzés, amellyel a Bukaresti Ítélőtábla ezt a kifogást az Alkotmánybírósághoz küldte, 2021. április 1-jei, vagyis 238 nappal későbbi. Sőt, a 10. bekezdésből kitűnik, hogy maga a bíróság megalapozatlannak tartotta a kifogást, és éppen a 176/2020. sz. határozatra hivatkozott. A bíróság ismerte a választ, beleírta a végzésbe, és mégis köteles volt továbbküldeni, mert a 47/1992. sz. törvény 29. cikkének (3) bekezdése csak a már alkotmányellenesnek nyilvánított szövegeket zárja ki, a már alkotmányosnak nyilvánítottakat nem. Az eredmény: 1 713 nap a kihirdetésig és további 276 a közzétételig, összesen 1 989 nap, azért, hogy megismétlődjék egy megoldás, amely már az ügyirat elindulása előtt közzétéve létezett.

Az utolsó észrevétel a precedensből való átvétel módjára vonatkozik. A 17-22. bekezdés a 2020-as határozat szakaszait közli, néha jelöléssel, mint a 20. bekezdésben, ahol kifejezetten az áll, hogy „a Bíróság a 45. és a 46. bekezdésben megállapította”, néha jelölés nélkül, mint a 18. bekezdésben. A jelöletlen átvétel a mai szövegbe hozza a tegnapi szöveg összefüggésbeli pontatlanságait is: a 17. bekezdés szerint a VII. és a VIII. cikk a jelen ügyben bírált, holott e kifogás tárgya a 14. bekezdés és a rendelkező rész szerint kizárólag a VII. cikk. 2020-ban mindkettőt bírálták, a mostani ügyben nem. A másolás nemcsak az érvelést, hanem a leírást is áthozta.

Mit kellene megváltoztatni

  • A 18. bekezdés kiigazítása, a jóváhagyó törvényre utalás helyett a VII. cikk fordulatával, valamint a kőolajipari megállapodások törlése a címzettek felsorolásából. Hatás: egy licencjogosult az egész határozatban ugyanazt a kezdő időpontot olvasná az esedékes összegekre, a kőolajipari megállapodások jogosultjai pedig nem tűnnének olyan norma címzettjeinek, amely nem hozzájuk szól.
  • Minden korábbi határozatból átvett szakasz látható megjelölése, idézőjellel és az eredeti bekezdésre való hivatkozással. Hatás: az olvasó meg tudná különböztetni, mit írtak a jelen ügyre és mit hat évvel ezelőtt, más felek ügyében, a meghaladott leírások pedig, mint a 17. bekezdésbeli a bírált cikkekről, nem vándorolnának némán egyik határozatból a másikba.
  • Kifejezett válasz a Kormány 102/2013. sz. sürgősségi kormányrendelete VII. és IX. cikkének viszonyáról. Hatás: kötelező határozattal zárulna le az a kérdés, hogy a megemelt koncessziós díjak 2013. november 15-étől vagy 2014. január 1-jétől esedékesek, ez pedig 47 nap termelés különbsége, ami a nagy ügyekben valós összegekre fordítható.
  • Törvényes határidő a kifogások tárgyában kihirdetett határozatok romániai Hivatalos Közlönyben való közzétételére. Hatás: a kihirdetés és a közzététel közötti 276 napos időszakok nem fordulhatnának elő, és az a bíróság, amely időközben azt az ügyet tárgyalja, amelyből a kérdés érkezett, tudná, mikortól válik kötelezővé a határozat.
  • Rövidített eljárás a testületnél azokra a kifogásokra, amelyek azonosak már érdemben elutasítottakkal, csökkentett határidővel és hivatkozással történő indokolással. Hatás: egy ilyen ügyirat, amelyben a megkereső bíróság maga hivatkozott a precedensre, hónapok alatt lezárulna, nem több mint öt év alatt, a tanácsnak pedig ideje maradna a válasz nélküli ügyekre.
  • Annak törvényi tisztázása, mire terjed ki még a 85/2003. sz. bányatörvény 21. cikkének (2) bekezdésében adott garancia. Hatás: a jogosultak előre tudnák, a licenc mely elemei állandóak és melyek változtathatók meg egyoldalúan, a tíz vagy húsz évre szóló beruházási tervek pedig írott szabályból indulnának, nem olyan ígéretből, amelyet az ítélkezési gyakorlat fokozatosan kiürít.

A jogi aktus eredeti szövege

Az alábbi szöveg románul szerepel, a hivatalos közzétett formában.

A teljes szöveg a romániai Hivatalos Közlönyben megjelent formában

Romániai Hivatalos Közlöny 774. szám, 2026. szeptember 11. 16 oldal PDF, 127 KB a jogi aktus a(z) 3. oldalon kezdődik

A hivatalos PDF megnyitásaPDF letöltése

Kis képernyőn a megjelenítő nem látszik. A fenti gombokkal nyithatod meg vagy töltheted le a fájlt.

Ez a cikk tájékoztató jellegű, és nem minősül jogi tanácsadásnak. Konkrét helyzetekben forduljon ügyvédhez vagy engedéllyel rendelkező adótanácsadóhoz.