Röviden

  • A büntetés felére csökkentése annak, aki más elkövetőket jelentett fel, egyetlen helyen érhető el: a saját perében, a határozat jogerőre emelkedéséig. A jogerős elítélés után a kedvezmény a végrehajtás elleni kifogás útján már nem kérhető. Az Alkotmánybíróság egyhangú szavazattal elutasította azt a kifogást, amely ezt a korlátot vitatta, a 2026. április 16-i, 333. sz. határozat pedig 2026. szeptember 21-én jelent meg.
  • Az ok: a végrehajtás elleni kifogás nem engedi meg a büntetés újbóli kiszabását. A végrehajtásba vételnél vagy a végrehajtás során felmerült eseteket oldja meg, anélkül hogy az ítélt dolog hatályát érintené. A 682/2002. sz. törvény 19. cikkében előírt csökkentés a törvényi büntetési keretekre hat, tehát az ügy érdeméhez tartozik, nem a végrehajtáshoz.
  • Aki határidőben tett feljelentést, de akinek a feljelentését csak a jogerős elítélése után értékesítették, megoldás nélkül marad. A Bíróság kifejezetten megállapítja, hogy az ilyen helyzetre szolgáló rendkívüli jogorvoslat „a mi jogrendszerünkben nincs szabályozva”. A határozat a 19. cikk korábbi formáját érinti, az időbeli feltétel viszont, vagyis hogy a feljelentést a nyomozás vagy a tárgyalás előtt vagy annak folyamán kell megtenni, a 200/2023. sz. törvénnyel bevezetett módosítás után is ugyanaz maradt.
Jogi aktus: 2026. április 16-i, 333. sz. alkotmánybírósági határozat a büntetőeljárási törvénykönyv 598. cikke (1) bekezdése d) pontjának záró fordulatában és a tanúvédelemről szóló, újraközölt 682/2002. sz. törvény 19. cikkében foglalt rendelkezések alkotmányellenességére vonatkozó kifogásról, a 200/2023. sz. törvényt megelőző szövegezésben, a Legfőbb Semmítő- és Ítélőszék 2020. február 13-i 4. sz. határozatával adott értelmezésben
Megjelent: Romániai Hivatalos Közlöny (Monitorul Oficial) 799. szám, 2026. szeptember 21.
Hatálybalépés: a határozat a közzététel napjától, 2026. szeptember 21-től általánosan kötelező

Egy elítélt, aki más elkövetőket jelentett fel, azt kérte a végrehajtási bíróságtól, hogy alkalmazza rá azt a büntetéscsökkentést, amelyet a törvény az együttműködő tanúnak előír. A problémája a naptárral volt: a feljelentést időben megtette, de csak akkor értékesítették, amikor a saját elítélése már jogerőssé vált, miközben egy vádlott-társ, aki ugyanabban az időszakban tett feljelentést, korábban megkapta a kedvezményt. Az Alkotmánybíróság egyhangú szavazattal elutasította a kifogását, egy 2026. szeptember 21-én közzétett határozatban. Két év alatt másodszor nyilatkozik a testület ugyanerről a kérdésről. Nemrég ugyanő határolta el, egy másik büntetőügyben, ki kap és ki nem kap törvényi büntetéscsökkentési vagy büntetéskizáró okot, megállapítva, hogy aki megtéríti a kárt, megússza a büntetést, akit a pénz felvétele előtt kaptak el, nem.

A kedvezményt adó szöveg a tanúvédelemről szóló 682/2002. sz. törvény 19. cikke. A Bíróság által vizsgált formájában azt írta elő, hogy az a személy, aki a 2. cikk a) pontjának 1. alpontja szerinti tanúi minőséggel bír, és súlyos bűncselekményt követett el, továbbá „a nyomozás vagy a tárgyalás előtt vagy annak folyamán feljelentést tesz, és elősegíti más, ilyen bűncselekményeket elkövető személyek azonosítását és büntetőjogi felelősségre vonását, a törvényi büntetési keretek felére csökkentésében részesül”. A hatás tekintélyes: egy olyan cselekménynél, amelyet a törvény 7-től 15 évig terjedő szabadságvesztéssel büntet, a keretek 3 év 6 hónapra, illetve 7 év 6 hónapra változnak, a konkrét büntetést pedig ezek között szabják ki.

A másik szöveg a büntetőeljárási törvénykönyv 598. cikke (1) bekezdésének d) pontja, amely megengedi a büntetőhatározat végrehajtása elleni kifogást, „amikor közkegyelemre, elévülésre, egyéni kegyelemre vagy a büntetés megszűnésének, illetve csökkentésének bármely más okára hivatkoznak”. A záró fordulat, „a büntetés megszűnésének, illetve csökkentésének bármely más oka”, az, amelyet a kifogás előterjesztője használni akart.

Az ajtót viszont már hat évvel korábban becsukták. A Legfőbb Semmítő- és Ítélőszék büntetőjogi jogkérdések eldöntésére hivatott tanácsa a 2020. február 13-i 4. sz. határozatával, amely a romániai Hivatalos Közlöny 2020. április 2-i, 278. számában jelent meg, megállapította, hogy a 682/2002. sz. törvény 19. cikke nem a büntetés csökkentésének oka a büntetőeljárási törvénykönyv 598. cikke (1) bekezdésének d) pontja értelmében. A kifogás előterjesztője azt állította, hogy a legfőbb bírói szerv indokolatlanul szűkítette a törvény alkalmazási körét, túllépve az értelmezési hatáskörén, és hivatkozott az Alkotmány 16. cikkének (1) bekezdésére és 21. cikkének (3) bekezdésére, valamint a Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmánya 26. cikkére.

Milyen hatásokkal jár

Az első hatás egy olyan elválasztás megerősítése, amely a gyakorlatban mindent eldönt: azé, ami az ügy érdemében vitatható, és azé, ami a végrehajtásnál. A Bíróság átveszi a legfőbb bírói szerv érvelését: a 19. cikkben szereplő csökkentés a törvényi büntetési keretekre hat, és kizárólag a büntetés bírói kiszabásának folyamatában értékesíthető, a kiszabás pedig „az ügy érdeméhez tapadó belső kérdés, és a bírósági határozat jogerőre emelkedésével az ítélt dolog hatályát nyeri el”. Ez után a pillanat után már nem vehető újra elő.

A második hatás behatárolja, mire szolgál a végrehajtás elleni kifogás. Olyan eljárási eszköz, amellyel a törvényben kifejezetten és kimerítően előírt, a jogerős határozat végrehajtásba vételénél vagy a büntetés végrehajtása során felmerült eseteket oldják meg, „anélkül azonban, hogy megváltoztatná vagy módosítaná az ítélt dolog hatályát elnyert döntést”. A d) pont alapján a felhozott csökkentési oknak a határozat jogerőre emelkedése után kell felmerülnie, ahogyan a közkegyelemnél, az egyéni kegyelemnél vagy a végrehajtás elévülésénél történik. Az elítélés előtt tett feljelentés nem utólagos körülmény, akármilyen későn értékesítették is.

A harmadik hatás a legnehezebb azoknak, akik ebben a helyzetben vannak. A Bíróság megállapítja, hogy a törvény nem ír elő a feljelentőnek eredményre szóló kötelezettséget, vagyis nem kívánja meg tőle, hogy jogerős elítélést érjen el abban az ügyben, amelyben feljelentést tett. De ugyanabban a mondatban megállapítja a következményt is: ha az az eljárás, amelyben a tanú vallomást tett, túlnyúlik a saját ügyének befejezésén, rendkívüli jogorvoslat kellene ahhoz, hogy a kedvezményre még hivatkozni lehessen, „ilyen rendkívüli jogorvoslat pedig a mi jogrendszerünkben nincs szabályozva”. A végrehajtás elleni kifogás nem áll a helyébe.

A negyedik hatás a törvény hatályos formájához kötődik. A határozat a 19. cikket a 200/2023. sz. törvényt megelőző szövegezésben vizsgálja, amely a romániai Hivatalos Közlöny 2023. július 6-i, 616. számában jelent meg, mert az továbbra is joghatást váltott ki a kifogás előterjesztőjének ügyében. A 2023-as módosítás kiszélesítette azoknak a tanúknak a körét, akik a csökkentésben részesülhetnek, de nem érintette az időbeli feltételt: a feljelentést továbbra is a nyomozás vagy a tárgyalás előtt vagy annak folyamán kell megtenni. A határozat következtetése tehát a 2023 után elbírált ügyekre is érvényes marad.

Az ötödik hatás tagadó, de érdemes kimondani. Az Alkotmány 21. cikkének (3) bekezdésére, a tisztességes eljáráshoz való jogra épülő kritikát nem vizsgálták meg. A Bíróság megállapította, hogy az előterjesztő nem mutatta be konkrétan, miben áll az ellentét, így „a felvetett szempontról az alkotmányossági vizsgálatot végző szerv nem nyilatkozhat”. Aki újra fel akarja venni a vitát, annak pontosan indokolnia kell ezt a pontot, nem csak hivatkoznia rá.

Mi változott a korábbi helyzethez képest

A törvény szövegében semmi. Sem a büntetőeljárási törvénykönyv 598. cikkét, sem a 682/2002. sz. törvény 19. cikkét nem módosítja ez a határozat. Az változik, hogy a Legfőbb Semmítő- és Ítélőszék által 2020-ban adott kötelező értelmezésnek most már megvan az alkotmánybírósági megerősítése is, általánosan kötelező hatállyal 2026. szeptember 21-től, az Alkotmány 147. cikkének (4) bekezdése szerint.

Nem is az első megerősítés. A Bíróság a 2024. június 18-i 314. sz. határozatával, amely a romániai Hivatalos Közlöny 2024. december 18-i, 1277. számában jelent meg, már elutasított egy azonos kifogást, megállapítva, hogy a Legfőbb Semmítő- és Ítélőszék a norma alkalmazási körét a Parlament jogalkotási hatáskörének és a saját, az Alkotmány 126. cikkének (3) bekezdésében előírt értelmezési hatáskörének tiszteletben tartásával határozta meg. Annak a határozatnak a közzétételétől a mostani kihirdetéséig 484 nap telt el, a záró formula pedig a szokásos: „nem merültek fel olyan új elemek, amelyek a gyakorlat módosítását vonnák maguk után”.

Valami viszont megváltozik az előterjesztő ügye számára. A Bukaresti Törvényszék I. büntetőjogi szekciója a 2021. június 30-i végzésével fordult a Bírósághoz, 454 nappal azután, hogy a Legfőbb Semmítő- és Ítélőszék értelmezése a közzététellel kötelezővé vált. Attól a végzéstől a határozat közzétételéig 1 909 nap telt el, ebből 158 csak a 2026. április 16-i kihirdetés és a 2026. szeptember 21-i közzététel között. A végrehajtás elleni kifogás most elbírálható, de az eredmény előre ismert.

Előnyök és hátrányok

Mi a jó benne

  • Kiiktatja a bizonytalanságot. Az az elítélt, aki azt kérdezi, van-e értelme végrehajtás elleni kifogást előterjeszteni a 19. cikkben szereplő csökkentés megszerzéséért, most világos és kötelező választ kap: nincs.
  • Védi az ítélt dolog hatályát, vagyis azt a szabályt, amely szerint a jogerős határozat csak külön előírt utakon nyitható meg újra. A legfőbb bírói szerv rámutatott, hogy az ellenkező megoldás eltérés lenne ettől az alapelvtől, amelyet csak „tartalmas és kényszerítő” okból engednek meg.
  • Ezen az eseten túl is hasznos határt húz: a végrehajtás elleni kifogás nem engedi meg a bíróságnak, hogy újra kiszabja a büntetést, bármilyen jogalapra is hivatkozzanak. A szabály minden olyan kísérletre alkalmazandó, amely a végrehajtásnál akar újraalkotni egy érdemi érvelést.
  • Tisztázza, mi tartozik mégis az 598. cikk (1) bekezdésének d) pontja alá: olyan okok, amelyek a határozat jogerőre emelkedése után merülnek fel, mint a közkegyelem, az egyéni kegyelem vagy az elévülés, nem pedig az elítélést megelőző körülmények.
  • Saját indokolásával pontosan megmutatja, hol kellene a jogalkotónak közbelépnie: ott, ahol megállapítja, hogy hiányzik egy rendkívüli jogorvoslat.

Mi marad probléma

  • A törvényi kedvezmény olyan pillanaton múlik, amelyet a feljelentő nem irányít. A törvény megkívánja tőle, hogy a nyomozás vagy a tárgyalás előtt vagy annak folyamán tegyen feljelentést, és ezt a feltételt a kifogás előterjesztője teljesítette, az értékesítés viszont annak az ügynek a ritmusán múlik, amelyben feljelentést tett, az a ritmus pedig valaki másé.
  • Két ember, aki ugyanabban az időszakban tesz feljelentést, különböző sorsra juthat. A kifogás előterjesztője rámutatott, hogy egy ugyanilyen helyzetben lévő vádlott-társ korábban megkapta a kedvezményt. A Bíróság nem cáfolja a tényt, hanem megmagyarázza, miért nem összevethető jogilag a két helyzet.
  • Nincs semmilyen tartalék út. A Bíróság maga állapítja meg, hogy az ilyen esetekre szolgáló rendkívüli jogorvoslat nincs szabályozva, de nem tud létrehozni egyet, a Parlament pedig 2023-ban sem szabályozta, amikor éppen a 19. cikket módosította.
  • A gyakorlati hatás éppen ott elbátortalanító, ahol a törvény bátorítani akart. Egy olyan törvény, amelyet a hatóságokkal való együttműködés ösztönzésére építettek, ezen a mechanizmuson keresztül azt üzeni, hogy a megígért kedvezmény elveszik, ha a feljelentéssel megindult nyomozás hosszabban tart, mint a saját per.
  • A legmegfelelőbb kritika elbírálás nélkül maradt. Az előterjesztő valódi problémája egy eljárási út hiánya volt, vagyis éppen az igazságszolgáltatáshoz való hozzáférés kérdése, az Alkotmány 21. cikkének (3) bekezdésére épülő pontot viszont nem indokolta, és a Bíróság nem nyilatkozhatott róla.

Hasznos tanácsok

  1. Ha más személyeket szándékozik feljelenteni a büntetéscsökkentés megszerzéséért, tegye meg minél korábban a saját perében, és kifejezetten hivatkozzon a 682/2002. sz. törvény 19. cikkére az elsőfokú bíróság előtt. Ez az egyetlen pillanat, amikor a kedvezmény megadható.
  2. Kérje írásban a bíróságtól, hogy a határozatban állapítsa meg a feljelentés létét és annak az ügynek az állását, amelyben megtette. Még ha nem is tudja értékesíteni, egy megjegyzés az indokolásban ellenőrizhető elem marad, ha a törvény megváltozik.
  3. Ha az az ügy, amelyben feljelentést tett, lassabban megy, mint az Öné, a védőjével a saját perének eszközeiről beszéljen, ne az elítélés utániakról. A határozat jogerőre emelkedése után a 19. cikkre már nem lehet hivatkozni.
  4. Ne terjesszen elő végrehajtás elleni kifogást a büntetőeljárási törvénykönyv 598. cikke (1) bekezdésének d) pontjára a 19. cikkben szereplő csökkentés megszerzéséért. A megoldás ismert, a 2026. szeptember 21-én közzétett határozat pedig általánosan kötelezővé teszi.
  5. A végrehajtás elleni kifogás útján viszont hivatkozhat a jogerős elítélés után felmerült okokra: a közkegyelemre, az egyéni kegyelemre vagy a büntetés végrehajtásának elévülésére. Ott a d) pont megtalálja az alkalmazását.
  6. Ha mégis vissza akarja vinni a kérdést az Alkotmánybíróság elé, pontosan indokolja a tisztességes eljáráshoz való jogra épülő kritikát, konkrétan bemutatva, melyik eljárási út hiányzik, és milyen következménnyel jár a hiánya. Ebben az ügyben az a pont éppen azért maradt megvizsgálatlanul, mert nem indokolták.

Gyakori kérdések

Milyen úton érhető el a feljelentés miatti büntetéscsökkentés?
Csak a saját büntetőperében, az érdemben vagy a fellebbezésben eljáró bíróság előtt, a határozat jogerőre emelkedéséig. A 682/2002. sz. törvény 19. cikkében előírt csökkentés a törvényi büntetési keretekre hat, és a büntetés bírói kiszabásának folyamatában alkalmazzák.
És melyiken nem érhető el többé?
A büntetőeljárási törvénykönyv 598. cikke (1) bekezdése d) pontjának záró fordulatára épülő, végrehajtás elleni kifogás útján. A Legfőbb Semmítő- és Ítélőszék 2020-ban megállapította, hogy a 19. cikk nem a büntetés csökkentésének oka annak a szövegnek az értelmében, az Alkotmánybíróság pedig 2026. szeptember 21-én megerősítette az értelmezést.
Miért nem működik a végrehajtás elleni kifogás útján?
Mert ez az út nem engedi meg a bíróságnak, hogy újraalkossa a büntetés kiszabását. A végrehajtásba vételnél vagy a végrehajtás során felmerült eseteket oldja meg, anélkül hogy az ítélt dolog hatályát érintené. A 19. cikkben szereplő csökkentés az ügy érdeméhez tartozik, az érdem pedig a jogerős határozattal zárul.
Időben tettem feljelentést, de a másik ügye lassan mozdult. Mit tehetek?
A hatályos szövegekből a jogerős elítélés után semmit. A Bíróság kifejezetten megállapítja, hogy az ilyen esetekre rendkívüli jogorvoslat kellene, és hogy ez nincs szabályozva. Az egyetlen változat az marad, hogy a feljelentést a saját perében, a határozat jogerőre emelkedése előtt hozza fel és bizonyítsa.
Konkrétan mennyit jelent a felére csökkentés?
A bűncselekményre a törvényben előírt keretek feleződnek, nem a már kiszabott büntetés. Egy olyan cselekménynél, amelyet 7-től 15 évig terjedő szabadságvesztéssel büntetnek, a bíróság 3 év 6 hónap és 7 év 6 hónap között bírál el. A konkrét büntetést azután a szokásos kiszabási szempontok szerint állapítják meg.
A határozat a törvény régi formájára utal. Számít-e még ma?
Igen. A 19. cikket a 200/2023. sz. törvény módosította, amely kiszélesítette azoknak a tanúknak a körét, akik a csökkentésben részesülhetnek, az időbeli feltétel viszont változatlan maradt: a feljelentést a nyomozás vagy a tárgyalás előtt vagy annak folyamán kell megtenni. A határozat érvelése tehát a hatályos formára is alkalmazandó.
Volt-e különvélemény vagy párhuzamos vélemény?
Nem. A határozatot egyhangú szavazattal, héttagú tanácsban hozták, sem különvélemény, sem párhuzamos vélemény nélkül.
Mikortól vált ki joghatást a határozat?
2026. szeptember 21-től, a romániai Hivatalos Közlöny 799. számában való közzététel napjától. Az Alkotmány 147. cikkének (4) bekezdése szerint az Alkotmánybíróság határozatai a közzététel napjától általánosan kötelezők, és csak a jövőre nézve van erejük.

A szerkesztőség elemzése

Jogi felépítésében a határozat nehezen támadható. Ha a 19. cikkben szereplő csökkentés a törvényi büntetési keretekre hat, akkor a büntetéskiszabás része, a kiszabás pedig a jogerős határozattal együtt az ítélt dolog hatálya alá kerül. A végrehajtásnál újranyitni azt jelentené, hogy egy olyan eljárásban bírálják el újra az érdemet, amelynek definíció szerint nem ez a tárgya. A legfőbb bírói szerv 2020-ban mondta ki, a Bíróság 2024-ben megerősítette, és most újra megerősíti.

A probléma nem az érvelés, hanem az, amit maga után hagy, és a határozat ezt maga mondja ki. A 28. bekezdésben a Bíróság megállapítja, hogy a jogalkotó nem írt elő a feljelentőnek eredményre szóló kötelezettséget, mert különben rendkívüli jogorvoslatot kellett volna szabályoznia, és azonnal megállapítja, hogy „ilyen rendkívüli jogorvoslat a mi jogrendszerünkben nincs szabályozva”. Együtt olvasva a két mondat pontosan leírja a csapdát: a norma nem kíván eredményt, de gyakorlatilag eredményhez köti, mert nem ad semmilyen eljárást arra, hogy a kedvezményt akkor is értékesíteni lehessen, amikor az késve valósul meg. A feljelentő mindent megtesz, amit a törvény kér tőle, abban a pillanatban, amelyet a törvény megkíván, és kedvezmény nélkül marad, olyan ok miatt, amely egy nem hozzá tartozó ügy ritmusán múlik.

A második megfigyelés számolást kér. A kifogást a 2021. június 30-i végzéssel küldték a Bíróságnak, és 2026. szeptember 21-én kapott választ, 1 909 nap után. A legbeszédesebb összevetés viszont a romániai Hivatalos Közlöny ugyanazon napján adódik: 2026. szeptember 21-én az Alkotmánybíróság négy határozatát tették közzé, a 797., a 798. és a 799. számban. A 194. és a 209. sz. határozatot 2026. március 5-én hirdették ki, tehát 200 nappal korábban, a 8. sz. határozatot 2026. január 15-én, 249 nappal korábban, ez pedig, amelyet mindegyik közül a legkésőbb hirdettek ki, 2026. április 16-án, 158 napot várt. A közzététel sorrendje nem követi a kihirdetés sorrendjét, az időszak pedig 91 nappal változik a leggyorsabb és a leglassabb között, anélkül hogy bármely aktus megmagyarázná, miért.

A harmadik megfigyelés a törvény egy olyan gazdaságtanát érinti, amelyet érdemes egyenesen kimondani. A 682/2002. sz. törvény cserére épül: információ kisebb büntetésért. Az állam a saját részét azonnal megkapja, a feljelentés pillanatában, mert attól a pillanattól nála vannak az adatok. A másik részt csak akkor fizeti meg, ha egy harmadik per, amelyet a feljelentő nem tud siettetni, a saját jogerős elítélése előtt eljut egy bizonyos szakaszba. A 2023-as módosítás kiszélesítette a kedvezményezettek körét, de nem érintette ezt az aszimmetriát, noha az már látszott a 2020-as gyakorlatban.

Mit kellene megváltoztatni

  • Szabályozzanak egy utat a feljelentés utólagos értékesítésére. Vagy egy új esetet a büntetőeljárási törvénykönyv 598. cikkének (1) bekezdésében, kifejezetten arra a helyzetre szűkítve, amelyben a feljelentést határidőben tették meg, és a jogerős elítélés után értékesítették, vagy a perújítás egy különös formáját. A Bíróság maga mutatta meg, hogy a hiánya a probléma.
  • Az elsőfokú bíróságot kötelezzék arra, hogy a határozatban megállapítsa a feljelentés létét és a 19. cikkben szereplő feltételek teljesülését, akkor is, ha nem tudja értékesíteni őket. Egy ilyen megállapítás bizonyítási alapot teremtene bármely későbbi mechanizmushoz, és kiiktatná a vitát arról, mi történt évekkel korábban.
  • Az ügyész a vádlott kérelmére közölje a bírósággal a feljelentés alapján megnyitott ügy állását. Ma annak a bíróságnak, amely a saját ügyet bírálja el, nincs hivatalos útja arra, hogy megtudja, váltott-e ki hatást a feljelentés, noha ettől függ egy törvényi büntetéscsökkentési ok alkalmazása.
  • Legyen legfelső határidő a feljelentés és annak a nyomozó szerv általi értékelése között. Ilyen határidő nélkül a feljelentéssel megindult nyomozás hossza marad az egyetlen elem, amely eldönti, hogy a törvényi kedvezményt megadják vagy elveszik, és azt nem tudja irányítani az, aki feljelentést tesz.
  • A törvény mondja ki kifejezetten, melyik pillanatban értékelik a 19. cikkben szereplő feltételek teljesülését. A szöveg a feljelentés pillanatát rögzíti, a gyakorlat pedig valójában egy második pillanatot tesz hozzá, az értékesítésének pillanatát, a kettő között pedig pontosan az itt tárgyalt esetek vesznek el. Egy törvényi pontosítás megkímélné a bíróságokat attól, hogy kikövetkeztessék, amit a norma nem mond ki.

A jogi aktus eredeti szövege

Az alábbi szöveg románul szerepel, a hivatalos közzétett formában.

A teljes szöveg a romániai Hivatalos Közlönyben megjelent formában

Romániai Hivatalos Közlöny 799. szám, 2026. szeptember 21., 5-8. oldal 8 oldal PDF, 80 KB a jogi aktus a(z) 5. oldalon kezdődik

A hivatalos PDF megnyitásaPDF letöltése

Kis képernyőn a megjelenítő nem látszik. A fenti gombokkal nyithatod meg vagy töltheted le a fájlt.

Ez a cikk tájékoztató jellegű, és nem minősül jogi tanácsadásnak. Konkrét helyzetekben forduljon ügyvédhez vagy engedéllyel rendelkező adótanácsadóhoz.