Röviden
- Az Alkotmánybíróság megtagadta, hogy érdemben elbírálja annak az embernek a kérelmét, aki bíróság előtt akarta igazolni a román állampolgárságát, mert egyetlen román okmánya sincs. A 2026. április 16-i, 356. sz. határozat elfogadhatatlanként utasítja el a 21/1991. sz. román állampolgársági törvény 22. cikkének (1) bekezdése ellen emelt kifogást, vagyis annak a szövegnek az ellen, amely felsorolja azokat az okmányokat, amelyekkel az állampolgárságot igazolni lehet. Az indok röviden: a helyt adás azt jelentette volna, hogy az alkotmánybíróság olyan bizonyítási eszközzel egészíti ki a törvényt, amelyet a törvény nem ír elő, márpedig ez a kiegészítés a Parlamentre tartozik.
- Az elbírált szöveg már nem az, amely a közzététel napján hatályban van, és a különbség számít. A Bíróság a 100/2024. sz. sürgősségi kormányrendelettel történt módosítás előtti szövegezésről döntött. A 2026. szeptember 28-án hatályos forma hosszabb, mert hozzátette az elektronikus személyazonossági igazolványt, az ideiglenes állampolgársági bizonyítványt és a román állampolgársági kártyát, a felépítése azonban pontosan ugyanaz: zárt okmánylista, a bíró felé nyíló kapu nélkül. Ezen felül az új forma megköveteli, hogy az okmányok érvényességi időn belül legyenek, és ezt a feltételt a régi szöveg nem tartalmazta.
- Kit érint. Mindenkit, akinek igazolnia kell a román állampolgárságát: azokat, akik megadás vagy visszaszerzés útján kérik, azokat, akik újracsináltatják az okmányaikat, és főként azokat a románokat, akik külföldön születtek vagy évtizedekkel ezelőtt vándoroltak ki, és azt állítják, hogy születésüktől fogva állampolgárok, de egyetlen román okmányuk sincs. Nekik az egyetlen út a visszaszerzés marad, amely az eskü letételétől vált ki hatást, nem a születéstől. A határozat 2026. szeptember 28-ától, a közzététel napjától végleges és általánosan kötelező.
Megjelent: Romániai Hivatalos Közlöny (Monitorul Oficial), I. rész, 824. szám, 2026. szeptember 28., 2-5. oldal
Kihirdetve: 2026. április 16., egyhangú szavazattal
Végleges és általánosan kötelező: 2026. szeptember 28., a közzététel napja
Az az ember, aki azt mondja, hogy román állampolgárnak született, nem kérheti egy bíróságtól ennek megállapítását, mert a törvény nem ír elő ilyen keresetet, az Alkotmánybíróságnak pedig nincs joga kitalálni. Ez a 2026. április 16-i, 356. sz. határozat következtetése, amelyet 2026. szeptember 28-án tettek közzé. Nem először fordul elő, hogy az alkotmánybíróság ránéz a 21/1991. sz. román állampolgársági törvényre, és érintetlenül hagyja: 2026. augusztus 27-én ugyanennek a törvénynek más cikkeiről jelent meg két határozat, amelyekkel az állampolgárság visszavonása egyetlen jogorvoslati úttal maradt, a külföldön élő gyermekek pedig kiskapu nélkül. A képlet, amelyet a Bíróság ismétel, ugyanaz: az állampolgárság a természeténél fogva államügy.
A kifogást Mihai Dinu Dimăncescu emelte a Bukaresti Törvényszék IV., polgári szekciójának egyik perében, amelynek tárgya a román állampolgári minőség megállapítása iránti kereset volt. A bíróság a 6.064/3/2019** sz. ügyiratban hozott, 2019. december 18-i, 2.898. sz. polgári ítéletével kereste meg a Bíróságot, az Alkotmánybíróságon pedig az ügyirat a 280D/2020. számot kapta.
Abban az időpontban, amikor a kifogást megfogalmazták, a 21/1991. sz. törvény 22. cikkének (1) bekezdése így szólt: „A román állampolgárság igazolása a személyazonossági igazolvánnyal vagy adott esetben a személyi igazolvánnyal, az útlevéllel, a »identitate incertă«, vagyis bizonytalan személyazonosság megjegyzés nélküli úti okmánnyal, a 20. cikk (6) bekezdésében előírt bizonyítvánnyal vagy a 23. cikkben előírt okmányokkal történik.” A 20. cikk (6) bekezdésében szereplő bizonyítvány az, amelyet az eskü letétele után adnak ki, az állampolgárság megadására vagy visszaszerzésére irányuló eljárás végén. A 23. cikkben szereplő okmányok azok az állampolgársági igazolások, amelyeket a diplomáciai képviseletek és a konzuli hivatalok kérésre kiállítanak a külföldön élő románoknak.
A kifogás szerzőjének gondja, ahogyan azt maga a határozat leírja, a 7. bekezdésben, az, hogy egyik változatba sem illik bele, és el sem tud jutni egyikhez sem. Személyazonossági igazolványa nincs, mert annak kiállításához naprakész anyakönyvi okiratok kellenek. Anyakönyvi okiratokat csak átírás útján szerezhetne, ez pedig lehetetlen mindaddig, amíg nincs állampolgársági igazolása. Útlevele vagy úti okmánya nincs, mert ezekhez vagy személyazonosító okmányokat, vagy anyakönyvi okiratokat kérnek. A 20. cikk (6) bekezdésében szereplő bizonyítványa nincs, mert nem az állampolgárság visszaszerzésének helyzetében van, a 23. cikkben szereplő okmány pedig előzetesen feltételezi román személyazonosító vagy úti okmányok létét, akár lejártakét is. A szerző a helyzetet „ördögi körnek” nevezi, a Bíróság pedig átveszi tőle a szót a szövegben, anélkül hogy vitatná.
Miért nem segít rajta a visszaszerzés, noha a legegyszerűbb kiútnak tűnik? Azért, mert más a jogi természete, és más az az időpont, amelytől számít. A visszaszerzés feltételezi az állampolgárság előzetes elvesztésének igazolását, ami itt nem áll fenn, és csak a jövőre nézve vált ki hatást, az eskü letételének napjától. Aki születésétől fogva állampolgárnak tekinti magát, és a visszaszerzésen megy át, gyakorlatilag elismer egy olyan elvesztést, amelyet vitat, és elveszíti azt a lehetőséget is, hogy a múltra nézve leszármazás útján továbbadta legyen az állampolgárságot a gyermekeinek. E megkülönböztetés alátámasztására a szerző az Alkotmánybíróság 2012. április 24-i, 356. sz. határozatának indokolására hivatkozott, amely szintén a 21/1991. sz. törvényről szólt.
Érdemben három kritika hangzott el. Az első az Alkotmány 21. cikkében szereplő szabad bírósághoz fordulás megsértése, a bizonyítási eszközök korlátozásával. A második az Alkotmány 5. cikkének megsértése, az állampolgárságról szóló Európai Egyezménnyel együtt olvasva, amelyet a 396/2002. sz. törvénnyel erősítettek meg, és amelynek 10-13. cikke eljárásokat kíván az államoktól az állampolgárság megtartására és egy állampolgársági igazolás kiállítására, írásban megindokolva, jogorvoslatnak alávetve és észszerű költségekkel. A harmadik az Alkotmány 148. cikkének sérelme, mert a nemzeti állampolgárság megtagadása magával vonja az uniós polgárság megtagadását is, a belőle következő jogokkal együtt.
Az ügyészség képviselője elfogadhatatlanként való elutasítást kért, rövid érveléssel: a törvény kifejezetten megmondja, mivel igazolható az állampolgárság, és ha az igazolás így nem végezhető el, ott van az ugyanezen törvény 13-19. cikkében szabályozott eljárás. Amit a szerző kér, az egy második, bírósági eljárás, amelyet a törvény nem ír elő, tehát azt kérik a Bíróságtól, hogy pozitív jogalkotóként járjon el.
A tárgyaláson a szerző ügyvédje még egy kérelmet terjesztett elő: keressék meg az Európai Unió Bíróságát előzetes döntéshozatal iránti kérdéssel arról, hogy összeegyeztethető-e az uniós joggal az olyan nemzeti szabály, amely az állampolgárság igazolását csak előzetesen létező okmányokkal engedi meg, és ezek az okmányok a kivándorolt vagy az 1949. év előtt született személyek számára nem elérhetők. A Bíróság a kérelmet egyesítette az üggyel és megalapozatlanként utasította el, azzal a magyarázattal és az Európai Unió Bírósága 1982. október 6-i, 283/81. sz. CILFIT ügyben és 2015. szeptember 9-i, C-160/14. sz. Ferreira da Silva e Brito ügyben hozott ítéletére hivatkozva, hogy az előzetes döntéshozatal iránti kérelem csak akkor indokolt, ha az uniós jog értelmezése elengedhetetlen a kifogás elbírálásához. Itt, mondja a Bíróság, a kérdés a szerző egyedi helyzetét és az ügy érdemét érintette, nem az uniós jog értelmezésének problémáját.
Az érdemi válasz két bekezdésbe fér, a 32.-be és a 33.-ba. A kért értelemben vett helyt adás azt jelentette volna, hogy a szöveget, amely megnevezi az igazoló okmányokat, kiegészítik bármely olyan bizonyítási eszközzel, amelyet a román állampolgári minőség megállapítása iránti keresetben használnak, és ezt a keresetet a 21/1991. sz. törvény nem szabályozza. Márpedig a 47/1992. sz. törvény 2. cikkének (3) bekezdése előírja, hogy az alkotmánybíróság csak azoknak az aktusoknak az alkotmányosságáról dönt, amelyekkel megkeresték, anélkül hogy módosíthatná vagy kiegészíthetné az ellenőrzés alá vont rendelkezéseket. E korláton felül a Bíróság az állampolgárság intézményének sajátosságára hivatkozik, amely szerinte kizárólagosan államügy, valamint a Parlamentnek az Alkotmány 61. cikke (1) bekezdéséből következő szerepére, amely szerint az ország egyetlen törvényhozó hatósága. A következtetés: a döntés a jogalkotóé. A kifogást egyhangú szavazattal, elfogadhatatlanként utasították el.
Egy eljárási részlet megmagyarázza, miért bírált el a Bíróság egy olyan szöveget, amely már nem volt hatályban. A megkeresés és az elbírálás között a 22. cikk (1) bekezdését kétszer írták át, a 100/2024. sz. sürgősségi kormányrendelettel és a 14/2025. sz. törvénnyel. A 2011. június 15-i, 766. sz. határozat szerint a Bíróság arról a formáról dönt, amely a bíróság előtt folyamatban lévő ügyben hatást vált ki, még akkor is, ha a törvény időközben megváltozott. Ezért a határozat tárgya a 2024-es kormányrendelettel történt módosítás előtti szövegezés, és a címe ezt kifejezetten ki is mondja.
A 2026. szeptember 28-án hatályos szöveg azonban más, és aki 2026. szeptember 28-a után nyújt be egy iratcsomót, annak ezt kell néznie, nem az elbíráltat: „A román állampolgárság igazolása a román állampolgárok nyilvántartásáról, lakóhelyéről, tartózkodási helyéről és személyazonosító okmányairól szóló, újraközzétett, utólag módosított és kiegészített 97/2005. sz. sürgősségi kormányrendelet 12. cikkének (3) bekezdésében előírt személyazonosító okmányokkal, a román útlevéllel, a »identitate incertă«, vagyis bizonytalan személyazonosság megjegyzés nélküli úti okmánnyal, az ideiglenes állampolgársági bizonyítvánnyal és a 23. cikkben előírt okmányokkal történik, amelyek érvényességi időn belül vannak, valamint a 20. cikk (8) bekezdésében előírt román állampolgársági kártyával és az állampolgársági bizonyítvánnyal.” Azok a személyazonosító okmányok, amelyekre utal, a 97/2005. sz. sürgősségi kormányrendelet 12. cikkének (3) bekezdése szerint a személyazonossági igazolvány, az egyszerű személyazonossági igazolvány, az elektronikus személyazonossági igazolvány, az ideiglenes személyazonossági igazolvány és a személyi igazolvány.
Milyen hatásokkal jár
A határozat egyetlen szót nem vesz ki a törvényből és nem is tesz hozzá. A 22. cikk (1) bekezdése a jelenlegi formájában marad, a régi forma pedig alkalmazandó marad azokra a perekre, amelyeket szerinte bírálnak el. Az elfogadhatatlanként való elutasítás közvetlen jogi hatása az, hogy a felvetett kérdés nem kap alkotmányos választ, sem az egyik, sem a másik irányban.
Egy folyamatban lévő ügyiratnál a kétféle elutasítás közötti különbség teljesen megváltoztatja, mit tehet még az ügyvéd. A „megalapozatlan” azt jelenti, hogy az alkotmánybíróság mérlegelte az érvet, tévesnek találta és megerősítette a szöveget, tehát az alkotmányossági út bezárul, de az ügy érdemében eljáró bíró ugyanúgy alkalmazza tovább a törvényt, mint addig. Az „elfogadhatatlan” azt jelenti, hogy az alkotmánybíróság bele sem ment a vitába. Ez rendszerint szabadon hagyja a terepet az ügy érdemében eljáró bíró előtt, a törvény értelmezésének kérdéseként. Itt nem, és ezt érdemes világosan kimondani: az elfogadhatatlanság oka az, hogy a kívánt norma egyszerűen nincs benne a törvényben, egy bíró pedig ugyanúgy nem teremtheti meg, ahogyan a Bíróság sem. Ebben az esetben tehát az elfogadhatatlanként való elutasítás semmilyen ajtót nem nyit meg az ügy érdemében eljáró bíróság előtt.
A második hatás precedensértékű. Az indokolás újra megerősíti, hogy az állampolgárság intézménye kizárólagosan államügy, és hogy annak meghatározása, hogyan igazolható az állampolgárság, a jogalkotót illeti. A megfogalmazást idézni fogják az ugyanerről a törvényről szóló következő ügyiratokban, ahogyan a 2026. augusztus 27-én közzétett határozatokban is idézték.
A harmadik hatás az európai jogot érinti, és ez az egyetlen, amely hagy valamit nyitva. Az Alkotmánybíróság azért tagadta meg az előzetes döntéshozatal iránti kérelmet, mert az uniós jog nem volt alkalmazandó az alkotmányossági ellenőrzésében. Ez az elutasítás nem akadályozza meg az ügy érdemében eljáró bírót abban, hogy maga tegyen fel kérdést az Európai Unió Bíróságának, az Európai Unió működéséről szóló szerződés 267. cikke alapján, ha úgy ítéli meg, hogy az uniós jog értelmezésére szüksége van az ügy elbírálásához.
Mi változott a korábbi helyzethez képest
E határozat révén semmi. Ami megváltozott a kifogás emelése és a válasz közzététele között, az maga a bírált szöveg, mégpedig kétszer, és éppen ezt értheti félre a siető olvasó.
Az elbírált forma, a 2015-ös, öt lehetőséget sorolt fel: a személyazonossági igazolványt vagy a személyi igazolványt, az útlevelet, a bizonytalan személyazonosság megjegyzése nélküli úti okmányt, a 20. cikk (6) bekezdésében szereplő bizonyítványt és a 23. cikkben szereplő okmányokat. A 100/2024. sz. sürgősségi kormányrendelet, amely a Romániai Hivatalos Közlöny I. részének 2024. július 29-i, 740. számában jelent meg, átírta a cikket, a román állampolgársági kártyára vonatkozó rendelkezései pedig 2024. szeptember 1-jén léptek hatályba, a kormányrendelet XVI. cikkének (2) bekezdése szerint. A 14/2025. sz. törvény, amely a Romániai Hivatalos Közlöny I. részének 2025. március 12-i, 218. számában jelent meg, abban a formában vette át a cikket, amely a határozat közzétételének napján is alkalmazandó.
A lista hosszabb lett. A személyazonossági igazolványon és a személyi igazolványon kívül a szöveg most a 97/2005. sz. sürgősségi kormányrendeletben szereplő valamennyi személyazonosító okmányra utal, tehát az elektronikus személyazonossági igazolványra és az ideiglenes személyazonossági igazolványra is. Az útlevelet kifejezetten „románnak” nevezi. Három olyan okmány jelent meg, amely a régi formában nem létezett: az ideiglenes állampolgársági bizonyítvány, a román állampolgársági kártya és az állampolgársági bizonyítvány. Azok az állampolgársági bizonyítványok, amelyeket a kormányrendelet előtt állítottak ki, annak XVII. cikke (3) bekezdése szerint ugyanazokat a joghatásokat váltják ki, mint az új kártya.
Megjelent viszont egy olyan szűkítés is, amely korábban nem létezett: az „érvényességi időn belül” fordulat. A régi szöveg sehol nem kívánta meg, hogy az okmány érvényes legyen azon a napon, amelyen az igazolás történik. Annak, akinek húsz éve lejárt személyi igazolvány lapul a fiókjában, a különbség nem elméleti.
Ami nem változott, az a norma jellege. Korábban is, most is a 22. cikk (1) bekezdése okmánylista. Sem a 2024-es, sem a 2025-ös forma nem tett hozzá bírósági utat az állampolgárság megállapítására, és nem írta elő azt sem, mi történik azzal, akinek a felsorolt okmányok közül egyik sincs meg. Más szóval a határozat 7. bekezdésében leírt ördögi kör 2026. szeptember 28-án pontosan ugyanolyan zárt, mint 2019. december 18-án.
Előnyök és hátrányok
Mi a jó benne
- A határozat világos a hatásköri határ kérdésében. A Bíróság nem épített köztes megoldást, és nem hagyta a szöveget kétértelmű állapotban, tehát senkinek nem kell találgatnia, mit mond a 22. cikk (1) bekezdése 2026. szeptember 28-a után.
- Az indokolás megnevezi a probléma címzettjét. Az Alkotmány 61. cikke (1) bekezdésére való utalás egyenesen kimondja, hogy a változtatás a Parlamentben történik, és ez hasznos annak, aki a 21/1991. sz. törvény módosítását akarja kezdeményezni.
- Az Európai Unió Bíróságának megkeresésére irányuló kérelem elutasítása indokolt, nem néma, a használt mérce pedig két, név szerint idézett európai ítélettel van megmagyarázva. Az az érdemben eljáró bíró, aki maga akarja feltenni a kérdést, már készen kapja az érveket.
- A megoldás egyhangú szavazattal született, különvélemény nélkül, tehát nincs két olyan indokolási irány, amely a jövőbeli ügyiratokban egymásnak feszülne.
- Az igazoló okmányok jelenlegi listája bővebb az elbíráltnál. Aki 2026-ban megy át a megadási vagy a visszaszerzési eljáráson, román állampolgársági kártyát kap, a 2024 júliusa előtt kiállított bizonyítványok pedig ugyanazokat a hatásokat váltják ki, tehát a változás miatt senki nem marad okmány nélkül.
Mi marad probléma
- Az ördögi kör zárva marad. A határozat részletesen leírja a 7. bekezdésben, a szerző szavaival adja vissza, és nem nyitja ki, mert nincs mivel.
- Az elbírált szöveg 592 nappal a kihirdetés előtt és 757 nappal a közzététel előtt már kikerült a hatályból. Aki a határozat címét a törvény kinyitása nélkül olvassa, azt hiheti, hogy a problémát időközben megoldották, márpedig ez nem történt meg.
- A Bíróság megkeresése, 2019. december 18-a, és a kihirdetés, 2026. április 16-a között 2311 nap telt el. A közzétételig 2476, vagyis hat év és kilenc hónap.
- Egyik olyan intézmény sem válaszolt, amelyet állásfoglalásra hívtak. A Bukaresti Törvényszék nem fejtette ki a véleményét, noha a 47/1992. sz. törvény 29. cikkének (4) bekezdése kötelezi rá, a Parlament két házának elnökei, a Kormány és a Nép Ügyvédje (ombudsman) pedig nem küldték el a kért álláspontokat.
- A visszaszerzés, az egyetlen megmaradt út, csak az eskü letételétől vált ki hatást. Nem fedi le a korábbi időszakot, és nem teszi lehetővé az állampolgárság visszamenőleges továbbadását a gyermekeknek, tehát annak, aki azt állítja, hogy születésétől fogva állampolgár, nem egyenértékű megoldás.
- A rendelkező rész semmit nem mond az Európai Unió Bíróságának megkeresésére irányuló kérelemről, noha azt egyesítették az üggyel. A róla szóló megoldás csak az indokolásban található meg, a 30. bekezdésben.
Hasznos tanácsok
- Először nézze meg, van-e valamelyik okmánya a jelenlegi listáról: személyazonossági igazolvány, egyszerű személyazonossági igazolvány, elektronikus személyazonossági igazolvány, ideiglenes személyazonossági igazolvány, személyi igazolvány, román útlevél, a bizonytalan személyazonosság megjegyzése nélküli úti okmány, ideiglenes állampolgársági bizonyítvány, román állampolgársági kártya, állampolgársági bizonyítvány vagy a 23. cikkben szereplő állampolgársági igazolás. Ha bármelyik megvan, érvényesen, semmilyen eljárásra nincs szüksége.
- Az érvényességi időt is nézze meg, ne csak azt, hogy az okmány megvan-e. A szöveg jelenlegi formája kifejezetten megköveteli, hogy az okmányok érvényességi időn belül legyenek, és ezt a Bíróság által elbírált forma nem kívánta meg.
- Ha külföldön él és nincsenek okmányai, kérje Románia diplomáciai képviseletétől vagy konzuli hivatalától a 23. cikkben előírt állampolgársági igazolást. Ez a lista legegyszerűbb okmánya, de feltételezi, hogy az intézményeknek már vannak adataik Önről a nyilvántartásokban.
- Ha semmije nincs, a törvényes út a 21/1991. sz. törvény 13-19. cikkében szereplő közigazgatási eljárás marad, az Országos Állampolgársági Hatóságnál. Előtte azonban beszéljen ügyvéddel, mert a hatások az eskü letételétől számítanak, és nem fedik le a múltat.
- Ne indítson állampolgárság megállapítása iránti pert erre a határozatra hivatkozva. A Bíróság pontosan az ellenkezőjét mondja: ilyen keresetet a 21/1991. sz. törvény nem szabályoz, a bizonyítási eszközöket pedig ítélkezési úton nem lehet kiegészíteni.
- Ha már van folyamatban lévő ügyirata, kérdezze meg az ügyvédjét, érdemes-e magától az érdemben eljáró bíróságtól kérni előzetes döntéshozatal iránti kérelem előterjesztését az Európai Unió Bíróságához, az Európai Unió működéséről szóló szerződés 267. cikke alapján. Az Alkotmánybíróság elutasítása az alkotmányossági ellenőrzésre vonatkozik, nem az érdemben eljáró bíró hatáskörére.
Gyakori kérdések
Mit jelent az, hogy a kifogást elfogadhatatlanként utasították el, és nem megalapozatlanként?
Mit ír elő a román állampolgársági törvény 22. cikkének (1) bekezdése a 2024-es és a 2025-ös módosítások után?
Miért bírált el a Bíróság olyan szöveget, amely már nem volt hatályban?
Folyamatban van egy ügyiratom ugyanebben a kérdésben. Mi változik nekem?
Emelhetem ugyanezt a kifogást újra egy másik perben?
Megoldja-e az állampolgárság visszaszerzése annak a gondját, akinek nincsenek okmányai?
Mi a román állampolgársági kártya, és mióta létezik?
A szerkesztőség elemzése
A hatásköri részen a határozatnak nehéz ellentmondani. Az az alkotmánybíróság, amely a 22. cikk (1) bekezdésébe beírta volna, hogy „és bármely más bizonyítási eszközzel”, törvényt írt volna, nem ellenőrizte volna, márpedig a 47/1992. sz. törvény 2. cikkének (3) bekezdése pontosan ezt tiltja neki. A gond nem abban van, amit a Bíróság eldöntött, hanem abban, hogy mennyi ideig tartott, amíg kimondta, és hogy mi maradt utána.
A naptár magától elmondja a történetet. A megkeresés 2019. december 18-án indult el a Bukaresti Törvényszéktől, a kihirdetés 2026. április 16-án érkezett, vagyis 2311 nap múlva, a közzététel pedig csak 2026. szeptember 28-án, további 165 nappal később. Az első naptól az utolsóig 2476 nap telt el, hat év és kilenc hónap, egy olyan határozatért, amely 34 bekezdést számlál, és amelynek rendelkező része egyetlen mondat. Ebben az időszakban a bírált szöveget kétszer írták át, és 592 nappal a kihirdetés előtt már kikerült a hatályból. A Bíróság eljárásilag helyesen ítélt, a 766/2011. sz. határozatot alkalmazva, de halott szöveget bírált el, egy olyan ügyiratban, amelyben senki nem vitatja, hogy a 2026-ban hatályos forma pontosan ugyanazt az eredményt adná.
A legsúlyosabb észrevétel nem a rendelkező részt olvasva látszik, hanem a 15. és a 17. bekezdésből. A Bukaresti Törvényszék nem fejtette ki a véleményét a kifogásról, noha a 47/1992. sz. törvény 29. cikkének (4) bekezdése kötelezi rá, és a határozat ezt szárazon megállapítja. A Parlament két házának elnökei, a Kormány és a Nép Ügyvédje nem küldték el a kért álláspontokat. Öt intézményt hívtak arra, hogy mondjon valamit, és egyik sem mondott semmit, úgyhogy az alkotmánybíróság két résztvevő alapján döntött: a szerző ügyvédje és az ügyész alapján. Egy olyan ügyiratban, amelyben a megoldás röviden az, hogy „foglalkozzon vele a jogalkotó”, a Parlament két házának hallgatása nem eljárási apróság. Éppen azok az intézmények, amelyeknek a Bíróság továbbpasszolja a problémát.
A második észrevétel a 22. bekezdés, ahol a Bíróság a szöveg jelenlegi formáját idézi, és a 7. bekezdés egymásra vetítéséből jön elő, ahol a szerző helyzetét írja le. Egymás mellé téve a kettő azt mutatja, hogy az új forma ugyanazt a választ adná, sőt egy szorosabbat: a lista hosszabb, de lista marad, az „érvényességi időn belül” fordulat pedig olyan feltételt tesz hozzá, amely a régi szövegben nem volt benne. Egy olyan címmel, amely a 2024-es évet megelőző szövegezésről beszél, a 2026 szeptemberében közzétett határozatot könnyen levéltári kérdésnek olvashatják. Nem az. Érdemes feljegyezni egy egybeesést is, amelyet az aktus tartalmaz, de nem fűz hozzá megjegyzést: a szerző az érvelését a 2012. április 24-i, 356. sz. határozatra építette, amely szintén a 21/1991. sz. törvényről szólt, és a 2026. április 16-i, 356. sz. határozattal kapott választ.
Mit kellene megváltoztatni
- Az állampolgárság megállapítása iránti keresetet, a törvénybe írva. A Parlament beilleszthet a 21/1991. sz. törvénybe egy olyan bírósági eljárást, amellyel az, aki azt állítja, hogy születésével szerezte meg az állampolgárságot, ezt attól a naptól kezdődő hatállyal megállapíttathatja, a bizonyítási teherrel a felperesen. Ez kinyitná a 7. bekezdésben leírt kört anélkül, hogy hozzányúlna a 22. cikk (1) bekezdéséhez, amely megmaradna a mindennapi okmányok listájának.
- Határidőt a Bíróság határozatainak megszövegezésére és közzétételére. A kihirdetés és a közzététel közötti 165 nap olyan időszak, amelyben a megoldás létezik, de nem vált ki hatást, és a felek nem hivatkozhatnak rá. Egy 30 napos határidő, a 47/1992. sz. törvénybe írva, kiiktatná ezt az időszakot a jelenlegihez hasonló terjedelmű határozatoknál.
- Egy jegyzetet a hatályos formáról, amikor a határozat tárgya hatályon kívül helyezett szöveg. Az indokolás végén egyetlen mondat, amely megmondja, mit ír elő a szöveg a közzététel napján, éppen a fordított megértést előzné meg. Itt két sorba került volna, mert a jelenlegi forma a 22. bekezdésben már szerepel.
- Következményt arra a bíróságra, amely nem fejti ki a véleményét. A 29. cikk (4) bekezdése előírja a kötelezettséget, de semmi nem történik, amikor nem tartják be. Az ügyirat visszaküldése a megkereső bírósághoz, rövid határidővel a véleményre, a tárgyalási határnap kitűzése előtt, azt eredményezné, hogy az alkotmánybíróság az ügyet ismerő bíró álláspontjával együtt ítélkezne.
- A rendelkező rész tartalmazza az üggyel egyesített kérelmekről szóló megoldást is. Az Európai Unió Bíróságának megkeresésére irányuló kérelmet a 27. bekezdésben egyesítették az üggyel, és a 30. bekezdésben megalapozatlanként utasították el, a rendelkező rész azonban nem említi. Egy sorral több megkímélné a feleket attól a kérdéstől, hogy a kérelmük kapott-e alaki választ vagy sem.
A jogi aktus eredeti szövege
Az alábbi szöveg románul szerepel, a hivatalos közzétett formában.
A teljes szöveg a romániai Hivatalos Közlönyben megjelent formában
Romániai Hivatalos Közlöny 824. szám, 2026. szeptember 28., 2-5. oldal 8 oldal PDF, 85 KB a jogi aktus a(z) 2. oldalon kezdődik
A hivatalos PDF megnyitásaPDF letöltése
Kis képernyőn a megjelenítő nem látszik. A fenti gombokkal nyithatod meg vagy töltheted le a fájlt.
Ez a cikk tájékoztató jellegű, és nem minősül jogi tanácsadásnak. Konkrét helyzetekben forduljon ügyvédhez vagy engedéllyel rendelkező adótanácsadóhoz.