Röviden
- Az engedély nélküli szennyvízbevezetés bírsága pontosan annyi marad, amennyi volt: 35 000-40 000 lej a társaságoknak és 10 000-15 000 lej a természetes személyeknek. Az Alkotmánybíróság elfogadhatatlanként elutasította azt az alkotmányellenességi kifogást, amellyel egy lugosi társaság a 107/1996. sz. Víztörvény 87. cikkének (4) bekezdését és 88. cikke (1) bekezdésének b) pontját támadta, a határozat pedig 2026. október 28-tól, a közzététel napjától végleges és általánosan kötelező.
- Az „elfogadhatatlan” nem azt jelenti, hogy „alkotmányos”. A testület nem vetette össze a szövegeket az Alkotmánnyal. Megállapította, hogy a társaság érvelése a jog értelmezését és alkalmazását érinti, ez pedig a 47/1992. sz. törvény 2. cikkének (3) bekezdése szerint a bíróságok, nem az Alkotmánybíróság feladata. A megbírságolt gazdálkodó számára a gyakorlati következtetés az, hogy a vita a Lugosi Járásbíróságra költözik.
- A társaság érvelését nem érdemben utasították el, hanem visszaküldték az eljáró bíróságnak. A társaság azt állította, hogy a 2004/35/EK irányelv nyomán a Víztörvény helyett a „szennyező fizet” elv érvényesül, és a szennyezést a gazdálkodó tevékenységével kell összekapcsolni. Az Alkotmánybíróság válasza a 15. és 16. bekezdésben az, hogy a nemzeti bíróságok kötelesek alkalmazni az Európai Unió jogát, és mellőzni az ellentétes belső rendelkezéseket, az Alkotmány 148. cikkének megfelelően.
- A szabálysértés a hozzájárulás hiányával megvalósul, bizonyított kár nélkül is. A 87. cikk (4) bekezdése „a szennyvíz bevezetését vagy besajtolását, valamint a hulladékanyagok és bármely más anyag vízforrásokba juttatását a vízgazdálkodási hozzájárulás vagy engedély előírásainak betartása nélkül” bünteti. A büntetett cselekmény a szabályozó eszköz be nem tartása, a „szennyező fizet” elvre épülő környezeti felelősség pedig másutt található: a 68/2007. sz. sürgősségi kormányrendeletben.
- Az ügy 1886 napot várt egy olyan válaszra, amely nem felel a kérdésre. A Lugosi Járásbíróság 2020. december 7-i végzésével fordult az Alkotmánybírósághoz, a határozatot 2026. február 5-én hirdették ki, a közzététel pedig 2026. október 28-án történt, a kihirdetés után 265 nappal. A 47/1992. sz. törvény 60. cikkének (1) bekezdése szerinti szerkesztési határidő legfeljebb 30 nap.
Megjelent: Romániai Hivatalos Közlöny I. rész, 899. szám, 2026. október 28., 5-6. oldal
Kihirdetve: 2026. február 5., egyhangúlag, kilenc bíróból álló testületben
Végleges és általánosan kötelező: 2026. október 28., a közzététel napja
Ha a társaságát szabálysértési jegyzőkönyvvel sújtották, mert vízgazdálkodási engedély nélkül vezetett szennyvizet folyóba, a bírság továbbra is 35 000 és 40 000 lej között marad, a „szennyező fizet” védekezést pedig a járásbíróság előtt kell kifejteni, nem az Alkotmánybíróság előtt. A testület elfogadhatatlanként elutasította a lugosi Meridian 22 S.A. társaság kifogását, amelyet a Lugosi Járásbíróság előtti 2.762/252/2020. sz. ügyben emelt, a 2026. február 5-i 99. sz. határozatot pedig 2026. október 28-án tették közzé. Azok a számok, amelyek valójában eldöntik, mennyit fizet a gazdálkodó, továbbra is a Víztörvényben és a körülötte lévő jogi aktusokban találhatók, és mozognak is: a szennyvízhatárértékek túllépésének díjait például helyesbítéssel állították vissza kilogrammonként 3,56 lejre (KOI-Cr), az 1,28 lej helyett. A 88. cikk szerinti közigazgatási bírság viszont meg sem mozdult.
A kiindulópont hétköznapi, és országszerte ismétlődik. A Bánsági Vízügyi Igazgatóság jegyzőkönyvekben állapította meg és szankcionálta a társaság nevére a szabálysértést, a társaság a Lugosi Járásbíróságon támadta meg ezeket, és a panasz során emelte az alkotmányellenességi kifogást. Az Alkotmánybíróság a 12. bekezdésben összefoglalt álláspontja szerint: az Európai Parlament és a Tanács 2004. április 21-i, a környezeti károk megelőzésével és orvoslásával kapcsolatos környezeti felelősségről szóló 2004/35/EK irányelvének hatálybalépése óta a 107/1996. sz. törvény már nem alkalmazandó, helyette a szennyező fizet elve érvényesül, a szennyezést pedig a gazdálkodó tevékenységével kell összekapcsolni.
A testület válasza nem érinti a szövegek alkotmányosságát. A 13. bekezdésben rámutat, hogy a „szennyező fizet” elvre épülő környezeti felelősségnek saját kerete van: a környezeti károk megelőzésével és orvoslásával kapcsolatos környezeti felelősségről szóló 68/2007. sz. sürgősségi kormányrendelet, amelyet a Romániai Hivatalos Közlöny I. részének 446. számában tettek közzé 2007. június 29-én, és amely éppen a hivatkozott irányelvet ültette át. Az elv a környezetvédelemről szóló 195/2005. sz. sürgősségi kormányrendelet 3. cikkének e) pontjában is szerepel, az egész területet irányító elvként. A 14. bekezdésben az Alkotmánybíróság levonja a következtetést: a kifogások „a jog értelmezésével és alkalmazásával kapcsolatos kérdésekre vonatkoznak, amelyek a bíróságok hatáskörébe tartoznak”, a kifogást pedig elfogadhatatlanként elutasítja.
A megoldás alapjául szolgáló különbségtétel tárgyi, nem normahierarchiai. A Víztörvény 87. cikkének (4) bekezdése olyan magatartást ír le, amely egy szabályozó eszköz hiányával megvalósul: szennyvizet vezetnek be vagy sajtolnak be, hulladékanyagokat és bármely más anyagot juttatnak vízforrásokba a vízgazdálkodási hozzájárulás vagy engedély betartása nélkül. Senkitől nem kérik, hogy kárt, túllépett koncentrációt vagy elpusztult halat bizonyítson; azt vizsgálják, hogy az eszköz létezik-e, és betartották-e. A 68/2007. sz. sürgősségi kormányrendelet szerinti környezeti felelősség ezzel szemben a környezetnek okozott kárból indul ki, és azt a gazdálkodót keresi, aki okozta. A két rendszer ugyanazon a létesítményen párhuzamosan is működhet, mert más-más dolgot büntetnek, és az a társaság, amelynek engedélye rendben van, mégis kárt okoz, a második alapon felel, nem az elsőn.
Az aktus egy részletét érdemes észben tartani, mert megmutatja, mennyire közel került az ügy egy szigorúbb kimenetelhez. Az Ügyészség szintén elfogadhatatlanság megállapítását kérte, de más alapon: a társaság „nem mutatja be konkrétan, miben áll a kifogásolt rendelkezések alkotmányellenessége”, vagyis a kifogás indokolatlan volt a 47/1992. sz. törvény 10. cikkének (2) bekezdése értelmében, amely a megkereséseket írásban és indokolással követeli meg. A Lugosi Járásbíróság maga harmadik minősítést adott: a kifogás megalapozatlan, tehát elfogadható, és érdemben vizsgálható. Három szereplő, három jogi minősítés, a társaság számára ugyanaz a gyakorlati eredmény. Az ügyész által felhozott indokról azonban a határozat nem szól, és ez nem eljárási apróság: az indokolás hiánya miatt elutasított kifogás átfogalmazható, míg az, amelyet azért utasítottak el, mert a jog alkalmazásának kérdését veti fel, nem lesz elfogadható, bármilyen jól van megírva.
Milyen hatásokkal jár
Az első hatás a Lugosi Járásbíróság előtti 2.762/252/2020. sz. ügyben jelentkezik, amely a jegyzőkönyvekben leírt magatartás alapján folytatódik. Az alkotmányjogi érvelés 2026. október 28-án lezárult, de nem a társaság kárára: az Alkotmánybíróság szerint ez az eljáró bíróságra tartozik. A határozat 15. és 16. bekezdése a gyakorlatban útmutatás a lugosi bírónak. Az első rögzíti, hogy az Európai Unió kötelező szabályai, köztük a nemzeti jogba átültetett irányelvek, elsőbbséget élveznek az ellentétes belső törvényekkel szemben, és a nemzeti bíróságok kötelesek alkalmazni az Európai Unió jogát, valamint mellőzni az eltérő belső rendelkezéseket. A második az Alkotmány 148. cikkére utal, amely ezt az elsőbbséget rögzíti.
A második hatás minden olyan gazdálkodót érint, aki vizet használ, vesz ki vagy vezet be: gyárakat, gazdaságokat, halgazdaságokat, víz- és csatornaszolgáltatókat. Számukra pénzben semmi nem változik. A Víztörvény 88. cikkének (1) bekezdése három sávot tartalmaz, és a b) pont, amely a 87. cikk (1)-(4) bekezdésében leírt magatartásokra vonatkozik, 35 000-40 000 lejt ír elő jogi személyeknek és 10 000-15 000 lejt természetes személyeknek. Fölötte az a) pont a társaságoknál 75 000-80 000 lejig emelkedik, alatta a c) pont 25 000-30 000 lejre csökken. Az egész bekezdésben a legkisebb bírság 6500 lej, természetes személynek a c) pont alapján, a legnagyobb 80 000 lej, társaságnak az a) pont alapján. A két szélsőérték aránya 12,3-szoros.
A harmadik hatás a vízgazdálkodási hatóságokat érinti, azokat, amelyek a jegyzőkönyveket felveszik. A határozat közvetve megerősíti a gyakorlatukat: engedély nélküli bevezetés megbüntetéséhez nem kell kárt bizonyítaniuk, mert a törvény által leírt magatartás nem tartalmaz kárelemet. A védekezés, amely a vitát a „szennyező fizet” elvre tereli, nem szünteti meg a jegyzőkönyvet, de nem is tűnik el: meghallgatják, csak a bíróság előtt, az Alkotmány 148. cikke és az átültetett irányelv alapján.
Egy hatásról ritkán esik szó, de a számok egymás mellé tételekor kiderül. A Lugosi Járásbíróság azon végzésének napjától, 2020. december 7-től, amellyel az ügyet az Alkotmánybírósághoz utalta, a kihirdetésig 1886 nap telt el, a közzétételig pedig 2151, vagyis 5 év és 10 hónap. Ez idő alatt a jegyzőkönyvek vitatottak maradtak, a gazdálkodó pedig rendezetlen bírsággal maradt. A csaknem hat év után kapott válasz az, hogy az eljáró bíróságnak úgyis tisztáznia kellett a kérdést, tehát kitérő volt, nem tévút.
Mi változott a korábbi helyzethez képest
A szankciórendszerben semmi nem változott, és ez éppen a hír a gazdálkodó számára. A 88. cikk (1) bekezdésének b) pontja szerinti összegek 2010. február 19. óta ugyanazok, azon a napon módosította a bekezdést a 3/2010. sz. sürgősségi kormányrendelet. Onnantól 2026. október 28-ig 6095 nap telt el, vagyis 16 év és 8 hónap, és a társaságokra kiszabható legkisebb bírság névértékben 35 000 lej maradt. A 2020-as magatartás idején hatályos változat nem tér el a maitól, a 2020. május 29-i és 2020. július 16-i egységes szöveggel összevetve: a társaságra alkalmazott és a ma alkalmazandó összeg között nincs különbség. A 88. cikk (2) bekezdése ugyanakkor előírja, hogy „a bírságok összegét kormányhatározattal frissítik”, és úgy tűnik, ilyen frissítést ezekre az összegekre nem alkalmaztak.
Az is változott, hogy mi lett a kifogás sorsa. 2026. október 28-ig a megbírságolt gazdálkodó remélhette, hogy a Víztörvény részben megbukik az európai érv előtt, és kérhette a bíróságtól, hogy forduljon az Alkotmánybírósághoz. Most közzétett válasza van: ez az út nem vezet sehová, mert a kérdés nem alkotmányossági. A megmaradó út rövidebb, nem hosszabb, mert egyetlen bíróságon kell végigjárni.
Az is változott, ami nem történt meg. A szövegeket nem nyilvánították alkotmányellenesnek, a 47/1992. sz. törvény 29. cikkének (3) bekezdése pedig csak az olyan rendelkezésekre zár ki új kifogást, amelyeket korábbi határozat alkotmányellenesnek talált. A két szöveg tehát továbbra is támadható, ha valaki valódi alkotmányellenességi kifogással áll elő, és megindokolja. Ami kimerült, az ennek a társaságnak az érvelése, nem a törvény cikke.
Előnyök és hátrányok
Mi a jó benne
- Világossá teszi minden megbírságolt gazdálkodó számára, hová tartozik az Európai Unió jogára alapozott érv: a panaszt tárgyaló bírósághoz, nem az Alkotmánybírósághoz. Ez megspórol egy megkeresést és az azzal járó hónapokig tartó várakozást.
- A 15. és 16. bekezdés nem elutasítás, hanem írásbeli és közzétett megerősítés arról, hogy a nemzeti bíróságoknak alkalmazniuk kell az Európai Unió jogát, és mellőzniük kell az ellentétes belső rendelkezéseket. A gazdálkodó olyan hivatkozással távozik az Alkotmánybíróságtól, amelyet a járásbíróság előtt idézhet.
- Tiszta vonalat húz két gyakran összekevert rendszer között: az engedély nélküli bevezetés szabálysértése, a Víztörvény alapján, és a környezeti kárért való felelősség, a 68/2007. sz. sürgősségi kormányrendelet alapján. A különbségtétel a hatóságokat és a társaságokat egyaránt szolgálja.
- Az összegeket érintetlenül hagyja, így nem teremt bizonytalanságot a 2010 és 2026 között felvett jegyzőkönyvek körében. Aki függő ügyben áll, tudja, hogy a jegyzőkönyvben szereplő összeg az marad.
- A kimenetel egyhangú volt, kilenc bíróból álló testületben, a határozat mellett közzétett különvélemény nélkül. Nem hagy kétséget afelől, mennyire szilárd.
Mi marad probléma
- A kihirdetés és a közzététel közötti 265 nap a 47/1992. sz. törvény 60. cikkének (1) bekezdésében foglalt, legfeljebb 30 napos szerkesztési határidőhöz mérendő. A túllépés 235 nap, a határidő 8,8-szorosa, egy 17 bekezdéses határozatnál.
- Az Alkotmánybíróságnál töltött 1886 nap azzal a megállapítással zárult, hogy a kérdés eleve az eljáró bíróságra tartozott. Egy korábban alkalmazott elfogadhatósági szűrő hónapok helyett éveket takarított volna meg.
- Az Ügyészség által felhozott indokra, a 47/1992. sz. törvény 10. cikkének (2) bekezdése szerinti indokolás hiányára a határozat nem válaszol. A kifogás szerzőjének ez számít: az egyik indok átfogalmazással orvosolható, a másik nem.
- A bírságok 6095 napja változatlanok, noha a 88. cikk (2) bekezdése kormányhatározattal való frissítésüket írja elő. A névleges küszöb ugyanaz marad, miközben valós súlya egy társaság számára már nem az, ami 2010-ben volt.
- A kiszabó tisztviselőnek hagyott mozgástér látható ok nélkül egyenetlen: hat sáv közül ötben 5000 lej van a legkisebb és a legnagyobb összeg között, de a c) pont szerinti természetes személyeknél csak 500 lej. A b) pontban ugyanez az 5000 lej a társaságoknál a legkisebb összeg 14,3%-át, a természetes személyeknél 50%-át teszi ki.
Hasznos tanácsok
- Először ellenőrizze, hogy van-e érvényes vízgazdálkodási hozzájárulása vagy engedélye, és hogy a bevezetés megfelel-e annak, ami abban áll. A 87. cikk (4) bekezdésében leírt magatartás az eszköz hiányával vagy be nem tartásával megvalósul, nem a kárral, ezért a „nem szennyeztünk” alapú védekezés nem érinti a rögzített szabálysértést.
- Ha az Európai Unió jogára alapozott védekezést hoz fel, a jegyzőkönyv elleni panaszba írja bele, ne az Alkotmánybírósághoz fordulást kérő beadványba. A 99/2026. sz. határozat kifejezetten kimondja, hogy ez a bíróságok hatáskörébe tartozik, a 15. és 16. bekezdés pedig megadja az idézhető hivatkozást.
- Védekezésében tartsa külön a két jogalapot. Az engedély nélküli bevezetésről a 107/1996. sz. Víztörvény alapján, a környezetnek okozott kárról a 68/2007. sz. sürgősségi kormányrendelet alapján érvelhet. Összekeverve kioltják egymást a bíró előtt.
- Ne csak az összeget olvassa el, hanem a 88. cikk (1) bekezdésének azt a pontját is, amelyet önre alkalmaztak. A b) pont a 87. cikk (1)-(4), (7), (10), (24)-(27), (29), (31), (32), (39)-(41), (43)-(51) és (55) bekezdésében leírt magatartásokat fedi le, a tévesen minősített magatartás pedig másik bírságsávba helyezi.
- Ha mégis meg kívánja támadni a szövegeket az Alkotmánybíróság előtt, konkrétan indokolja meg, miben áll az alkotmányellenesség, és az Alkotmány mely cikkével szemben. A 47/1992. sz. törvény 10. cikkének (2) bekezdése írásbeli és indokolt megkeresést követel, az alkotmányos cikkek puszta felsorolása pedig éppen az, amit az Ügyészség ebben az ügyben érvként felhozott.
- Ne számítson arra, hogy a bírságokat az ön javára vagy kárára frissítik. Az összegek 2010. február 19. óta változatlanok, a 88. cikk (2) bekezdésében szereplő, kormányhatározattal történő frissítési mechanizmust ezekre az összegekre nem alkalmazták.
Gyakori kérdések
Azt jelenti a határozat, hogy a 87. cikk (4) bekezdése és a 88. cikk (1) bekezdésének b) pontja alkotmányos?
Mennyi a bírság az engedély nélküli szennyvízbevezetésért?
Hivatkozhatok-e még a „szennyező fizet” elvre a védekezésemben?
Ha valójában nem szennyeztem, megszűnik a szabálysértés?
Felhozható-e még ugyanez a kifogás ezekre a szövegekre?
Miért tartott ilyen sokáig a közzététel?
Mi lesz most a Lugosi Járásbíróság előtti üggyel?
A szerkesztőség elemzése
Az aktus jogilag tiszta és rövid: 17 bekezdés, amelyből a tényleges vizsgálat ötöt foglal el, a 12-től a 16-ig, a választ pedig egyetlen mondatba foglalták, a 14. bekezdésben. Nincsenek belső ellentmondásai, a hivatkozások sorra egyeznek, az elfogadhatatlanság megállapítását pedig állandó gyakorlatra alapozták, például a 2011. március 22-i 357. sz. határozatra. A rendelkező részt egyhangúlag fogadták el, kilenc bíróból álló testületben, vagyis az Alkotmány 142. cikkének (2) bekezdésében előírt teljes ülésen, három bíróval a 47/1992. sz. törvény 51. cikkének (1) bekezdése szerinti kétharmados határozatképesség fölött. Az aktus baja nem a szövege, hanem az idő, amelybe belekerült.
A határozat végigolvasásakor nem látható szám a két várakozás aránya. Az ügy 1886 napot töltött az Alkotmánybíróságnál, a 2020. december 7-i, megkereső végzéstől a kihirdetésig, majd további 265-öt a közzétételig, összesen 2151 napot, vagyis 5 évet és 10 hónapot. Az egyetlen határidő, amelyet a törvény ezen az úton szab, a szerkesztési: legfeljebb 30 nap. A túllépés 235 nap, a határidő 8,8-szorosa, egy olyan határozatnál, amely egyetlen szöveg alkotmányosságát sem vizsgálja, és amelynek indokolása öt bekezdésbe fér. Az iratok beérkezésekor alkalmazott elfogadhatósági szűrő ugyanazt az eredményt hozta volna 2021-ben, amikor a jegyzőkönyvek még frissek voltak.
A második megfigyelés a 87. és a 88. cikk összeolvasásából adódik, nem külön-külön olvasásukból. Az első 66 pontot tartalmaz, a második pedig az (1) bekezdéssel három bírságsávba osztja őket. A kapott hat tartomány közül öt pontosan egyforma széles, 5000 lej, ami a jogalkotó tudatos választását mutatja: ugyanakkora mérlegelési mozgástér a kiszabó tisztviselőnek, bármilyen súlyú a cselekmény. A kivétel az alsó sáv, a természetes személyek a c) pont szerint, ahol a legkisebb és a legnagyobb összeg között csak 500 lej van. Egyetlen rendelkezés sem magyarázza, miért csökken tizedére a mozgástér. A b) pont szerinti ugyanaz az 5000 lej pedig a társaságoknál a legkisebb összeg 14,3%-át, a természetes személyeknél 50%-át teszi ki, így az egyéniesítés mozgástere ugyanazon magatartásnál nagyon eltérően nehezedik a két kategóriára.
A harmadik megfigyelés eljárási jellegű, és gyakorlati következményei vannak. Ugyanabban az ügyben három különböző minősítés hangzott el: a Lugosi Járásbíróság szerint a kifogás megalapozatlan, az Ügyészség az indokolás hiánya miatt kért elfogadhatatlanságot a 47/1992. sz. törvény 10. cikkének (2) bekezdése alapján, az Alkotmánybíróság pedig más alapon találta elfogadhatatlannak, mégpedig azért, mert a jog alkalmazása a tét. Az ügyészi indokról a testület nem szólt. A kifogás szerzőjének a különbség nem elméleti: az indokolatlan kifogás átfogalmazható és újra benyújtható, az, amely a jog alkalmazására vonatkozik, nem válik elfogadhatóvá akkor sem, ha hibátlanul van megírva. A határozat nyitva hagyja, hogy a két kapu közül melyik zárult be.
Mit kellene megváltoztatni
- Az Alkotmánybíróságnak közölnie kellene, melyik elfogadhatatlansági indokra támaszkodik, ha az ügyben kettőt hoztak fel. A szerző megtudná, visszatérhet-e átfogalmazott kifogással, vagy az út végleg lezárult, a bíróságok pedig tudnák, mit válaszoljanak ugyanezekre a szövegekre irányuló új megkeresési kérelemre.
- A Kormánynak élnie kellene a 88. cikk (2) bekezdésében foglalt mechanizmussal, vagy a Parlamentnek ki kellene venni a törvényből. A 6095 napja használatlan frissítési záradék senkit nem véd: névértékben engedi erodálni a küszöböket, és azt a látszatot kelti, hogy az összeg ideiglenes, holott 2010. február 19. óta rögzített.
- A c) pont szerinti mozgásteret a természetes személyeknél igazítani kellene a másik öt sávban alkalmazott 5000 lejhez. A kiszabó tisztviselőnek minden esetben ugyanakkora tere lenne az egyéniesítésre, és megszűnne a mozgásterek között a szövegben megmagyarázatlan tízszeres különbség.
- Az Alkotmánybíróság határozatainak a kihirdetés napja mellett a szerkesztés befejezésének napját is tartalmaznia kellene. A 265 nap darabonként ellenőrizhetővé válna, a 60. cikk (1) bekezdésében foglalt 30 napos határidőt pedig bárki követhetné, ahelyett hogy nyilvános mérés nélküli viszonyítási pont maradna.
- A Víztörvénynek kifejezetten ki kellene mondania, hogy a 87. cikk szerinti szabálysértési felelősség és a 68/2007. sz. sürgősségi kormányrendelet szerinti környezeti felelősség egymástól függetlenül érvényesül. A zavar, amelybe a lugosi társaság került, előre látható és költséges: egyetlen kereszthivatkozás a törvényben egész pereket rövidítene le, az Alkotmánybíróság előtt is.
- A vízgazdálkodási hatóságoknak évente közzé kellene tenniük a 87. cikk egyes pontjai alapján felvett jegyzőkönyvek számát és az alkalmazott összegeket. Ma nem lehet megtudni, hogy a b) pont szerinti sávot a legkisebb vagy a legnagyobb összegnél használják-e, így azt sem, hogy az 5000 lejes mozgástérnek van-e valódi hatása.
A jogi aktus eredeti szövege
Az alábbi szöveg románul szerepel, a hivatalos közzétett formában.
A teljes szöveg a romániai Hivatalos Közlönyben megjelent formában
Romániai Hivatalos Közlöny 899. szám, 2026. október 28., 5-6. oldal 16 oldal PDF, 112 KB a jogi aktus a(z) 5. oldalon kezdődik
A hivatalos PDF megnyitásaPDF letöltése
Kis képernyőn a megjelenítő nem látszik. A fenti gombokkal nyithatod meg vagy töltheted le a fájlt.
Ez a cikk tájékoztató jellegű, és nem minősül jogi tanácsadásnak. Konkrét helyzetekben forduljon ügyvédhez vagy engedéllyel rendelkező adótanácsadóhoz.