Röviden
- Egy megyei földalapbizottság éppen azt a rendelkezést támadta meg az Alkotmánybíróságon, amelyet alkalmaznia kellett volna: azt a cikkelyt, amely lehetővé teszi, hogy az emberek tulajdonba kapják az egykori szövetkezetek épületei alatti területet. A testület a kifogást elfogadhatatlanként elutasította.
- Az elutasítás oka nem az ügy érdemével függ össze. A bizottság kifogásai olyan kifejezések értelmére vonatkoznak, mint a „hozzátartozó terület” („teren aferent”), és arra, hogyan alkalmazzák a szöveget egy konkrét ügyben, ez pedig a rendes bíróságok, nem pedig az Alkotmánybíróság hatáskörébe tartozik.
- Az ügy azokat érinti, akiknek olyan építményeik vannak, amelyeket egykor mezőgazdasági termelőszövetkezetek, szövetkezetközi gazdasági társulások vagy fogyasztási szövetkezetek emeltek, és akik tulajdoni címet kérnek az alattuk fekvő területre, valamint a polgármesteri hivatalokat és a kérelmeket elbíráló bizottságokat.
Megjelent: romániai Hivatalos Közlöny (Monitorul Oficial) 596. szám, 2026. július 21.
Kihirdetve: 2025. november 25.
Szokatlan a helyzet: a földalaptörvényt alkalmazó hatóság kérte az Alkotmánybíróságtól, hogy semmisítse meg a törvényt, mert úgy látja, csorbítja a községek vagyonát. A testület azt felelte neki, hogy a panasza nem az Alkotmányról szól, hanem arról, hogyan kell olvasni egy szöveget. A 2025. november 25-i 673. sz. határozat, amely a romániai Hivatalos Közlöny 2026. július 21-i 596. számában jelent meg, elfogadhatatlanként elutasítja azt az alkotmányellenességi kifogást, amelyet a földek magántulajdonjogának megállapítására létrehozott Szilágy megyei bizottság emelt. Ez már a második eset ugyanabban a lapszámban, hogy az Alkotmánybíróság ezen az alapon zár le egy ügyet, miután szintén elfogadhatatlanként utasította el két bíró vezetői pótlékra vonatkozó kifogását.
A vitatott szöveg a 18/1991. sz. földalaptörvény 24. cikkének (3) bekezdése, a 263/2022. sz. törvénnyel bevezetett módosítás előtti formájában. Ez feljogosítja a jelenlegi birtokosokat arra, hogy tulajdonosként jegyezzék be őket a település belterületén fekvő azon területre, amely az egykori mezőgazdasági termelőszövetkezetek, az egykori szövetkezetközi gazdasági társulások és az egykori fogyasztási szövetkezetek által emelt építményekhez tartozik.
A bizottság elégedetlensége egy konkrét változásból indult ki. A 87/2020. sz. törvény eltörölte azt a feltételt, hogy a terület ne tartozzon a közigazgatási-területi egység köztulajdonába vagy magántulajdonába. A bizottság szerint attól a pillanattól kezdve magánszemélyek javára is megállapítható a tulajdonjog olyan területeken, amelyek a községek és a városok vagyonába tartoznak, ezek pedig elveszítik a lehetőséget, hogy szabadon rendelkezzenek róluk.
Ehhez a bizottság a törvény minőségét érintő bírálatot is hozzáfűzött. A „hozzátartozó terület” kifejezés nincs meghatározva, ezért a terület nagyságát a gyakorlatban a kérelmező jelöli meg a földmérő szakértőnek. A b) pontban szereplő „ingatlan” fogalma sem tisztázza, hogy területről, építményről vagy mindkettőről van-e szó. A „valamint más, magántulajdonban álló építmények” megfogalmazás pedig teret enged az érdekek szerinti alkalmazásnak.
Milyen hatásokkal jár
Az első hatás az, hogy a szöveg hatályban marad, abban a formában, amely az ügyekre vonatkozott. A Zilahi Járásbíróság előtti két ügyben, amelyek a tulajdonjog visszaállítására irányuló kérelmeket elutasító bizottsági határozatok elleni panaszok, a per a törvény változatlan szövegével folyik tovább.
A második hatás érdemi tisztázás, még ha az indokolás, és nem a rendelkező rész útján érkezik is. Az Alkotmánybíróság rámutat, hogy a jog bejegyzése olyan területekre, amelyek egy közigazgatási-területi egység köztulajdonába vagy magántulajdonába tartoznak, nem történhet akárhogyan. A főszabály a köztulajdonban álló javak elidegeníthetetlensége marad, a tulajdonjog megállapítása pedig feltételezi, hogy a javakat törvényes eljárás útján vezessék át a köztulajdonból a magántulajdonba.
A harmadik hatás azt pontosítja, ki ellenőrzi mindezt. Az Alkotmánybíróság a saját gyakorlatára és a Semmítő- és Ítélőszék 2011. október 17-i 23. sz. határozatára utal, amely törvényességi óvás nyomán született: egyik földalaptörvény sem ír elő eltérést engedő utat, tehát a köztulajdonból a magántulajdonba való átvezetés kizárólag a 213/1998. sz. törvény 10. cikkének (2) bekezdése szerint történhet. A rendes bíróságok azok, amelyek ellenőrzik, betartották-e az eljárást.
A negyedik hatás eljárásjogi, és egyre több ügyben ismétlődik. Amikor a bírálatok arra vonatkoznak, mit jelentenek bizonyos szavak egy konkrét ügyben, azok nem alkotmányellenességi bírálatok. Az Alkotmánybíróság az Alkotmány elsőbbségének őre, az igazságszolgáltatás pedig a rendes bíróságok útján valósul meg. A törvény értelmezése ez utóbbiakra tartozik.
Mi változott a korábbi helyzethez képest
Normatív szinten ez a határozat semmit nem változtat. Ami megváltozott, de korábban és a törvényhozó akaratából, az maga a vita forrása. A 231/2018. sz. törvény, majd a 87/2020. sz. törvény újraírta a 24. cikk (3) bekezdését, a második pedig kivette azt a feltételt, hogy a terület ne tartozzon a közigazgatási-területi egység köztulajdonába vagy magántulajdonába.
Időközben a szöveget ismét módosították, a 263/2022. sz. törvénnyel. A határozat az e módosítás előtti formára vonatkozik, vagyis pontosan arra a változatra, amely az akkori időszakban benyújtott kérelmekre alkalmazandó. Aki régebbi ügyben érintett, annak ez a pontosítás többet számít, mint amennyinek látszik: az alkalmazandó törvény a kérelem időpontjában hatályos szöveg, nem a mai.
Megváltoznak viszont a földalapbizottságok várakozásai. Eddig remélhették, hogy a szöveget alkotmányellenesként félreteszik, és hogy ezen az alapon utasíthatják el a kérelmeket. A határozat megmutatja nekik, hogy ez az érvelés nem az alkotmánybíráskodás körébe tartozik, és hogy a közvagyon védelme a bíróságon zajlik, annak ellenőrzésével, hogy a köztulajdonból a magántulajdonba való átvezetés eljárását lefolytatták-e.
Egy részlet, amelyet érdemes megjegyezni: a Zilahi Járásbíróság, vagyis az a fórum, amely az Alkotmánybírósághoz fordult, megalapozatlannak tartotta a kifogást, arra mutatva rá, hogy a 18/1991. sz. törvény jóvátételi jellegű, és hogy az állam vagy a közigazgatási-területi egységek tulajdonjoga nem sérül. A parlament két házának elnökei, a kormány és a Nép Ügyvédje (ombudsman) nem küldtek álláspontot.
Előnyök és hátrányok
Mi a jó benne
- Hatályban tart egy jóvátételi rendelkezést, amelytől olyan emberek függenek, akik egykori szövetkezeti építményeket vásároltak vagy kaptak, és tulajdoni címre van szükségük az alattuk fekvő területre.
- Kifejezetten emlékeztet arra, hogy a köztulajdon elidegeníthetetlen marad, és hogy a magántulajdonba való átvezetés külön eljárást kíván, tehát a tulajdonjog megállapítása nem automatikus.
- Világosan megjelöli, ki dönt: a rendes bíróságok ügyről ügyre ellenőrzik, betartották-e az eljárást.
- A döntést egyhangú szavazattal fogadták el, tehát az elfogadhatatlanság indoka körül nincs kétértelműség.
Mi marad probléma
- A bizottság által felvetett gond valós, és megoldatlan marad: a „hozzátartozó terület” valóban nincs meghatározva, a terület nagyságát pedig a gyakorlatban esetről esetre állapítják meg.
- Törvényi meghatározás hiányában ugyanazok a kérelmek különböző bizottságoknál és különböző bíróságokon eltérő elbírálást kaphatnak, ami táplálja az egységesnek nem mondható gyakorlatot.
- Az ügyekben 2021-től 2026-ig kellett várni annak kimondására, hogy a kifogás elfogadhatatlan volt, az érdemi eljárások pedig mindvégig álltak.
- A határozat semmit nem mond arról a konkrét esetről, amikor a terület törvényesen, nem pedig visszaélésszerűen került az állam tulajdonába, pedig a bizottság ezt a helyzetet külön felhozta.
Hasznos tanácsok
- Ha kérelme van a tulajdonjog megállapítására egy egykori szövetkezeti építmény alatti területre, először nézze meg, a 24. cikk (3) bekezdésének melyik formája volt alkalmazandó a kérelem időpontjában. A szöveget 2018-ban, 2020-ban és ismét 2022-ben módosították.
- Gondosan készítse elő a „hozzátartozó területre” vonatkozó dokumentációt, mert a törvény nem határozza meg. Egy jól megindokolt kataszteri dokumentáció, amely megmutatja, miért szolgálja a kért felület ténylegesen az építményt, többet nyom a latban, mint egy szám, amelyet a szakértőnek jelölnek meg.
- Ha a terület a község vagy a város köztulajdonában szerepel, kérdezzen rá, lefolytatták-e a magántulajdonba való átvezetés eljárását a 213/1998. sz. törvény 10. cikkének (2) bekezdése szerint. E lépés nélkül a tulajdonjog megállapítása vitatható.
- Azoknak a földalapbizottságoknak, amelyek a helyi vagyon csökkenésétől tartanak, az átvezetési eljárás ellenőrzésére kellene építeniük a védekezésüket, nem pedig arra a gondolatra, hogy a szöveg alkotmányellenes. Az Alkotmánybíróság ezt az utat lezárta.
- Ha elutasították a kérelmét, a bizottság határozata elleni panaszt a járásbíróság bírálja el. Ott vitatható a hozzátartozó terület kiterjedése és a terület jogi helyzete is.
- Ne tévessze össze az elfogadhatatlanságot a szöveg megerősítésével. Az Alkotmánybíróság nem azt mondta ki, hogy a törvény jó, hanem azt, hogy a felhozott kifogás nem az Alkotmányról szólt.
Gyakori kérdések
Mit döntött az Alkotmánybíróság?
Mit ír elő a megtámadott szöveg?
Ki támadta meg a szöveget és miért?
Megszerezhető-e terület a község köztulajdonából?
Ki ellenőrzi, hogy betartották-e az eljárást?
Mit jelent a „hozzátartozó terület”?
A határozat a szöveg jelenlegi formájára is vonatkozik?
A jogi aktus eredeti szövege
Az alábbi szöveg románul szerepel, a hivatalos közzétett formában.
A teljes szöveg a romániai Hivatalos Közlönyben megjelent formában
Romániai Hivatalos Közlöny 596. szám, 2026. július 21. 16 oldal PDF, 112 KB a jogi aktus a(z) 11. oldalon kezdődik
A hivatalos PDF megnyitásaPDF letöltése
Kis képernyőn a megjelenítő nem látszik. A fenti gombokkal nyithatod meg vagy töltheted le a fájlt.
Ez a cikk tájékoztató jellegű, és nem minősül jogi tanácsadásnak. Konkrét helyzetekben forduljon ügyvédhez vagy engedéllyel rendelkező adótanácsadóhoz.