Röviden

  • Az Alkotmánybíróság elfogadhatatlanként elutasította azt a kifogást, amellyel a Bukaresti Törvényszék a 153/2017. sz. kerettörvény „egyenlő munkáért egyenlő bér” elvét vitte kérdésbe. A határozat egyetlen törvényszöveget sem változtat meg, és senkinek nem teremt jogot új pótlékokra.
  • Az elutasítás indoka: a kifogások a törvény értelmezésére és alkalmazására vonatkoznak, ami a bíróságok és a Parlament dolga, nem a testületé. Az alkotmánybírák egyhangúlag szavaztak, és egyetlen különvéleményt vagy párhuzamos indokolást sem fogalmaztak meg.
  • A határozatot 2026. február 26-án hozták, és 2026. szeptember 7-én tették közzé, vagyis 193 nap múlva, noha a 47/1992. sz. törvény 60. cikke a kihirdetéstől számított legfeljebb 30 napos szerkesztési határidőt szab.
Jogi aktus: 2026. február 26-i, 180. sz. alkotmánybírósági határozat
Megjelent: romániai Hivatalos Közlöny (Monitorul Oficial) 755. szám, 2026. szeptember 7.
Hatálybalépés: a határozat a közzétételtől, 2026. szeptember 7-től fejt ki joghatást, de egyetlen törvényszöveget sem módosít és nem szüntet meg

Az Alkotmánybíróság elfogadhatatlanként elutasította azt a kifogást, amellyel a Bukaresti Törvényszék egyik bírája azt vitatta, hogyan határozza meg a költségvetési bérezésről szóló törvény a bérezés egyenlőségét. A 2026. február 26-i, 180. sz. határozat a romániai Hivatalos Közlöny 2026. szeptember 7-i, 755. számában jelent meg, és semmilyen változást nem hoz a törvényben. A testület nem azt mondta ki, hogy a támadott szövegek alkotmányosak vagy alkotmányellenesek, hanem azt, hogy a felvetett kérdés nem alkotmányossági kérdés. Ez a harmadik, kevesebb mint tíz nap alatt közzétett határozat, amellyel a bíróság elzárkózik attól, hogy beavatkozzon a költségvetési szféra bértáblájába, a VI. sz. melléklet tudományos fokozati pótlékáról szóló után és a katonai magisztrátusokról szóló 473/2025. sz. határozat után.

A kifogást hivatalból emelték, ami azt jelenti, hogy a felek közül senki nem kérte. A Bukaresti Törvényszék VIII., munkaügyi és társadalombiztosítási vitákkal foglalkozó szekciójának bírája, aki egy bérköveteléssel kapcsolatos pert tárgyalt, maga vélte úgy, hogy az alkalmazandó törvényszöveg sértheti az alkotmányt, és a 2022. június 29-i végzésével az Alkotmánybírósághoz fordult. A törvény ezt a lehetőséget a bíróságnak is megadja, a felek és az ügyész mellett, a 47/1992. sz. törvény 29. cikkének (2) bekezdésében.

A vita lényege két sornyi szövegben áll. A 153/2017. sz. kerettörvény 6. cikkének b) pontja a hátrányos megkülönböztetés tilalmát mondja ki azoknál a költségvetési alkalmazottaknál, akik ugyanazt a tevékenységet végzik, és akiknek ugyanannyi a munkában, illetve a beosztásban eltöltött idejük. A 6. cikk c) pontja az egyenlőség elvét mondja ki, de szűken határozza meg: úgy valósul meg, hogy „egyenlő értékű munkáért egyenlő alapbért kell biztosítani”. Alapbért, nem összjövedelmet. A pótlékok ezzel a megfogalmazással kívül maradnak az egyenlőség garanciáján.

A testülethez forduló bíróság arra mutatott rá, hogy két ember, aki egymás mellett dolgozik, éppen e korlátozás miatt kap eltérő fizetést. Ugyanabban az ítélkező tanácsban, ugyanaz alatt a hitelutalványozó alatt a bíró és a törvényszéki írnok ugyanazokon az aktákon dolgozik, ugyanolyan körülmények között, de egyikük több mint két éve megkapta az V. sz. melléklet VIII. fejezete 1. szakaszának 4. és 5. cikkében előírt pótlékokat, a másik nem. Ezek a pótlékok az ítélkezési és a bűnügyi nyomozati tevékenység kockázatát, veszélyességét és idegi megterhelését ellentételezik.

A bíróság jogi érvelése az európai jogon keresztül vezetett. Az Európai Unió működéséről szóló szerződés 157. cikkének (2) bekezdése tágan határozza meg a díjazást: az alapbér „valamint minden egyéb olyan juttatás, amelyet a munkáltató a munkavállalónak a munkájáért közvetlenül vagy közvetve, pénzben vagy természetben fizet”. Ugyanez a tág meghatározás jelenik meg a 153/2017. sz. törvény 7. cikkének e) pontjában is, ahol a havi bér kifejezetten magában foglalja a pótlékokat. A bíróság szerint a 6. cikk c) pontja, amely az egyenlőséget az alapbérre szűkíti, ellentmond a saját törvényében szereplő meghatározásnak és a szerződésben szereplőnek is.

A testület nem ment bele ebbe a vitába. Az alkotmánybírák észrevették, hogy a hivatkozott normák egyike sem nevezi meg kifejezetten az állítólag hátrányosan megkülönböztetett kategóriákat, sem az ügyészeket, sem a bírákkal egy tekintet alá eső személyi állományt, és hogy a pótlékokat felső határhoz kötő 25. cikk a költségvetési szféra valamennyi kategóriájára vonatkozik, a legmagasabb absztrakciós szinten. A következtetés a 17. bekezdésben áll: a kifogások „nem egyebek, mint olyan indokok, amelyek vagy a törvény értelmezéséhez és alkalmazásához, vagy elfogadásának célszerűségéhez kapcsolódnak”, ezek a kérdések pedig esettől függően a Parlamenthez vagy a bíróságokhoz tartoznak.

A 153/2017. sz. törvény ugyanezen cikkéről a bíróság a rendőrök ügyében is döntött: a 730/2025. sz. alkotmánybírósági határozattal elutasította a Parti Őrség kifogását az intézményi maximális bérről.

Milyen hatásokkal jár

Az első következmény az, hogy semmi nem változik. A 153/2017. sz. törvény 6. cikkének b) és c) pontja pontosan a 2017. június 28-i formájában marad hatályban. Az a hozzávetőleg 1,28 millió ember, aki a Pénzügyminisztérium adatai szerint 2026 elején a közintézményekben és hatóságoknál állást töltött be, továbbra is ugyanazok szerint a szabályok szerint kapja a bérét. Senki nem szerez új jogot, és senki nem veszít el meglévőt.

A második következmény azt az aktát érinti, amelyből az egész indult. A Bukaresti Törvényszék 2.434/3/2021. sz. ügye immár eljárási akadály nélkül tárgyalható. A per automatikus felfüggesztését a kifogás elbírálásának idejére 2010-ben szüntették meg: a 47/1992. sz. törvény 29. cikkének (5) bekezdését, amely szerint „az alkotmányellenességi kifogás elbírálásának időtartamára az ügy tárgyalását fel kell függeszteni”, a 177/2010. sz. törvény I. cikkének 3. pontja hatályon kívül helyezte. Azóta a felfüggesztés lehetőség, a bíróság elrendelheti, ha szükségesnek tartja. Gyakorlatilag a törvényszék ezekben az években is tárgyalhatott volna, az akta száma mégis 2021-es, a határozat pedig 2026-ban érkezik.

A harmadik következmény a legfontosabb annak, akinek bérper van folyamatban. Az elfogadhatatlanként való elutasítás nem a törvényszöveg jóváhagyása. A testület nem azt mondta, hogy a 6. cikk c) pontja megfelel az alkotmánynak, hanem azt, hogy a kérdést nem hozzá intézték. A különbség számít: a megalapozatlanként való elutasítás érdemben lezárta volna a vitát, és megakadályozta volna ugyanannak a kifogásnak ugyanazzal az indokolással való újbóli felvetését. Az elfogadhatatlanként való elutasítás szabadon hagyja a terepet, egy jobban felépített kifogás előtt éppúgy, mint az alapügyben eljáró bíróság előtt, amely továbbra is szabadon értelmezheti a törvényt, és ha úgy ítéli meg, hogy indokolt, közvetlenül alkalmazhatja az Európai Unió jogát az alkotmány 148. cikkének (2) bekezdése alapján.

A negyedik következmény naptári jellegű. A 47/1992. sz. törvény 60. cikkében előírt szerkesztési határidő a kihirdetéstől számított legfeljebb 30 nap. 2026. február 26. és 2026. szeptember 7. között 193 nap telt el, 6,4-szer annyi. Sem az alkotmány, sem a 47/1992. sz. törvény nem ír elő szankciót e határidő túllépésére, a határozat pedig tökéletesen érvényes marad. A gyakorlati hatást viszont a jogkereső viseli: ezekben a hónapokban az a bíróság, amely tudni akarta, mit döntött a testület, nem tudhatta meg.

Mi változott a korábbi helyzethez képest

Normatív szempontból semmi. Egyetlen rendelkezést sem szüntettek meg, módosítottak vagy függesztettek fel. A költségvetési bérezésről szóló törvény 2026. szeptember 8-án ugyanúgy néz ki, mint 2026. szeptember 6-án.

A bírói gyakorlat szempontjából viszont bezárult egy út. 2016 óta a közszféra bérpereinek egy része az Alkotmánybíróság 2016. december 15-i, 794. sz. határozatára és a Legfőbb Semmítő- és Ítélőszék 2016. szeptember 26-i, 23. sz. határozatára támaszkodott, amelyek az ugyanabban az intézményben folyósításban lévő legmagasabb jövedelem szintjére való kiegyenlítést írták elő. A Legfőbb Semmítő- és Ítélőszék a törvény érdekében emelt jogegységi eljárásban hozott 2021. június 28-i, 15. sz. határozatának 86. bekezdésében kimondta, hogy ez a mechanizmus nem vihető át változatlanul a 153/2017. sz. törvényen alapuló perekbe, mert a 2017-es törvény új szabályozás, saját elvekkel. A most elutasított kifogás lényegében arra tett kísérletet, hogy alkotmányossági felülvizsgálat útján támadja meg a Legfőbb Semmítő- és Ítélőszék e következtetését. A kísérlet kudarcot vallott, a 15/2021. sz. határozat pedig valamennyi bíróságra kötelező marad.

Megváltozott az ügyészség álláspontja is a testületéhez képest, ami első olvasásra nem látszik. Az ügyész megalapozatlanként való elutasítást kért, az Alkotmánybíróság 2024. március 21-i, 176. sz. határozatára hivatkozva, vagyis érdemi választ kért. A testület szűkebb megoldást választott, az elfogadhatatlanságot, anélkül hogy az érdemi kérdéshez nyúlt volna. A Parlament két házának elnökei, a kormány és a Nép Ügyvédje nem közölt álláspontot, noha a törvény előírja a megkeresésüket. A testület úgy döntött egy olyan kérdésben, amely az egész költségvetési apparátus bérezését érinti, hogy az állam egyetlen intézményét sem hallgatta meg.

Szintén a közpénzből fizetett bérekről döntött a bíróság két szakszervezet ügyében: az 594/2025. sz. alkotmánybírósági határozattal a rendőröket és a katonákat a 2008-as és 2017-es bérszabályokon hagyta.

Előnyök és hátrányok

Mi a jó benne

  • Világos jelzés a kiszámítható költségvetési fegyelemről. A testület nem hajlandó az alkotmányossági felülvizsgálatot bérszámítási eszközzé alakítani. A hitelutalványozók úgy építhetik fel a költségvetésüket, hogy nem kell olyan határozatra várniuk, amely felforgatja a pótléktáblát.
  • Nem zár el egyetlen jogorvoslatot sem. Mivel elfogadhatatlanként, nem pedig megalapozatlanként utasították el, a kifogás szigorúbban újrafogalmazható, olyan kritikákkal, amelyek közvetlenül a pótlékok felső határáról szóló 25. cikk ellen irányulnak, mert az a szöveg idézi elő ténylegesen a korlátozást.
  • Az alapügyben eljáró bíróságoknál hagyja az értelmezés hatalmát. A testület kifejezetten kimondja, hogy a törvény alkalmazása a bíróságokra tartozik, tehát a Bukaresti Törvényszék maga elemezheti a 6. cikk c) pontja és a szerződés 157. cikkének (2) bekezdése közötti viszonyt, akár az Európai Unió Bíróságához intézett előzetes döntéshozatal iránti kérelem útján is.
  • Egyhangúság, különvélemény nélkül. A tanácsot alkotó hét bíró azonos értelemben szavazott, és egyikük sem fogalmazott meg különvéleményt vagy párhuzamos indokolást. A megoldáson nem érződik egy törékeny többség nyoma, amely a következő megkeresésnél felborulhatna.

Mi marad probléma

  • Az érdemi kérdés válasz nélkül marad. Garantálhatja-e egy belső törvény az egyenlőséget csak az alapbérre, amikor az európai szerződés a díjazást úgy határozza meg, hogy abba minden közvetlenül és közvetve fizetett juttatás beletartozik? A testület nem válaszol, a kérdés pedig vissza fog térni.
  • Több mint négy elveszett év. A 2022. június 29-i megkeresés és a 2026. szeptember 7-i közzététel között 1 531 nap telt el, egy olyan megoldásért, amely azt állapítja meg, hogy a kérdés nem tartozott a testület hatáskörébe. Egy első évben adott elfogadhatatlansági válasznak pontosan ugyanez lett volna a jogi értéke.
  • Egyoldalnyi indokolás. A testület tényleges érvelése három bekezdésben áll, a 15-ben, a 16-ban és a 17-ben. Egy olyan kritikára, amely a szerződés két cikkére, az Európai Szociális Chartára és az Alapjogi Chartára épült, a testület egyik forrást sem tárgyalja.
  • Az állam egyetlen intézménye sem nyilatkozott. A Parlament, a kormány és a Nép Ügyvédje hallgatott. Egy olyan kérdésben, amely több mint egymillió alkalmazottat érint, az akta egyetlen hatóság álláspontját sem tartalmazza, ami a testületet egyetlen érvkészletre hagyja.

Hasznos tanácsok

  1. Ha folyamatban van olyan perük, amelyben ugyanezekre a szövegekre hivatkoztak, ellenőrizzék, felfüggesztette-e a bíróság az ügyet. A felfüggesztés 2010 óta nem kötelező, tehát azonnal kérhetik az ügy újratárgyalását, a 180/2026. sz. határozat közzétételére hivatkozva.
  2. Ne keverjék össze az „elfogadhatatlant” az „alkotmányossal”. A testület nem hagyta jóvá a 6. cikk c) pontját. Ha egy perbeli ellenfél ezt a határozatot érdemi érvként szegezi Önöknek, olvassák fel neki a 17. bekezdést: a testület kifejezetten visszaküldi a kérdést a bíróságokhoz.
  3. Ha a pótlékok felső határát akarják megtámadni, a 153/2017. sz. törvény 25. cikkét célozzák, ne a 6. cikket. A 25. cikk az a szöveg, amely az alapbérek összegének 30%-ában állapítja meg a korlátot, hitelutalványozónként a teljes költségvetésre számítva. Maga a testület jegyzi meg a 15. bekezdésben, hogy ezt a szöveget formálisan nem támadták meg.
  4. Ellenőrizzék, hogy a helyzetük hátrányos megkülönböztetésről vagy a felső határról szól-e. Ez két különböző dolog. A hátrányos megkülönböztetés azonos munkáért eltérő bánásmódot feltételez. A felső határ ugyanannak az intézménynek mindenkijét sújtja, tehát nem kategóriák közötti megkülönböztetést hoz létre, hanem általános korlátozást.
  5. Kérjék az alapügyben eljáró bíróságtól, hogy vizsgálja meg a szerződés 157. cikke (2) bekezdésének közvetlen alkalmazását. Az Alkotmánybíróság azt mondta, hogy ez nem az ő ügye, ami azt jelenti, hogy a pert tárgyaló bíróságé. Az Európai Unió Bíróságához intézett előzetes döntéshozatal iránti kérelmet írásban kell előterjeszteni és megindokolni.
  6. Őrizzék meg a konkrét összehasonlító bizonyítékokat: milyen beosztás, mennyi munkában és beosztásban eltöltött idő, milyen tényleges tevékenység, milyen pótlékokat kap az a személy, akihez magukat hasonlítják. A 6. cikk b) pontja a tevékenység és a szolgálati idő azonosságát kéri, nem pusztán az azonos foglalkozási családhoz tartozást.
  7. Ha olyan intézményben dolgoznak, ahol a pótlékokat azért vágták meg, mert elérték a 30%-os felső határt, kérjék írásban a hitelutalványozótól a számítás kimutatását. Ez közérdekű adat, és megmutatja, valós-e a korlátozás, vagy belső elosztási döntésről van szó.
  8. A közzététel dátumát kövessék, ne a kihirdetését. Az Alkotmánybíróság határozata az alkotmány 147. cikkének (4) bekezdése szerint a romániai Hivatalos Közlönyben való közzétételtől fejt ki joghatást. A két dátum között hónapok telhetnek el, jelen esetben 193 nap.

Gyakori kérdések

Az Alkotmánybíróság kimondta, hogy a magisztrátusok pótlékai alkotmányosak vagy sem?
Egyiket sem. A testület elfogadhatatlanként utasította el a kifogást, vagyis megállapította, hogy a feltett kérdés nem alkotmányossági probléma, hanem a törvény értelmezésének és alkalmazásának kérdése. A támadott szövegekről érdemben nem foglalt állást.
Mit jelent az, hogy a kifogást „hivatalból” emelték?
Azt, hogy a pert elbíráló bíró maga fordult a testülethez, anélkül hogy bármelyik fél kérte volna tőle. A 47/1992. sz. törvény 29. cikkének (2) bekezdése ezt lehetővé teszi: a kifogást a felek, a bíróság hivatalból vagy az ügyész emelheti.
Hoz-e nekem a határozat bármilyen pótlékot a fizetésemhez?
Nem. A határozat semmilyen bérjogosultságot nem teremt, nem növel és nem ismer el. A bérfizetési helyzet a 2026. szeptember 7. előtti marad.
Mi a különbség az elfogadhatatlanként és a megalapozatlanként való elutasítás között?
A megalapozatlanként való elutasítás azt jelenti, hogy a szöveget érdemben megvizsgálták, és az alkotmánnyal összhangban lévőnek találták, ugyanaz a kifogás pedig többé nem vethető fel. Az elfogadhatatlanként való elutasítás azt jelenti, hogy az érdemi vizsgálat el sem kezdődött, mert a kérdés nem tartozik a testület hatáskörébe. A második változat helyet hagy egy újrafogalmazott kifogásnak.
Volt-e különvélemény vagy párhuzamos indokolás ehhez a határozathoz?
Nem. A határozatot egyhangú szavazattal hozta a hét bíróból álló tanács: Elena-Simina Tănăsescu elnök, Asztalos Csaba-Ferenc, Mihai Busuioc, Mihaela Ciochină, Cristian Deliorga, Dimitrie-Bogdan Licu és Gheorghe Stan. A közzétett szöveg egyetlen különvéleményt vagy párhuzamos indokolást sem tartalmaz.
Miért mond a törvény „egyenlő alapbért”, és nem „egyenlő bért”?
Mert a 153/2017. sz. törvény 6. cikkének c) pontja az egyenlőség elvét kizárólag az alapbér szintjén határozza meg. A pótlékokat, a jutalmakat és a többi kiegészítést külön kezeli, a 25. cikkben, ahol az összegük az alapbérek 30%-ában van maximálva, hitelutalványozónként a teljes költségvetésre számítva.
A perem fel volt függesztve a kifogás elbírálásának idejére. Automatikusan folytatódik?
Nem automatikusan. A törvény erejénél fogva történő felfüggesztést a 177/2010. sz. törvény hatályon kívül helyezte, tehát ha a bíróság felfüggesztett, azt mérlegelési jogkörében tette. Az ügy újratárgyalását a bírósághoz intézett kérelemmel kell kérni, amelyhez csatolják a közzétett határozatot.
Mi a Legfőbb Semmítő- és Ítélőszék 15/2021. sz. határozata, és miért jelenik meg ebben az aktában?
A törvény érdekében emelt jogegységi eljárásban hozott határozat, vagyis valamennyi bíróságra kötelező értelmezés. A 86. bekezdésében megállapította, hogy a folyósításban lévő legmagasabb jövedelemhez való kiegyenlítés mechanizmusa, amely az Alkotmánybíróság 794/2016. sz. határozatára épült, nem alkalmazható a 153/2017. sz. törvényen alapuló perekre. A most elutasított kifogás valójában ezt a következtetést támadta.
Miért telt el csaknem hét hónap a kihirdetéstől a közzétételig?
A határozat nem magyarázza meg. A 47/1992. sz. törvény 60. cikke a kihirdetéstől számított legfeljebb 30 napos szerkesztési határidőt ír elő, de a túllépésére semmilyen szankciót nem rendel. 2026. február 26. és szeptember 7. között 193 nap telt el.
Emelhetem ugyanezt a kifogást a saját peremben?
Igen, mert az elutasítás elfogadhatatlansági, nem érdemi alapon történt. Ha viszont azonos módon fogalmazzák meg, nagy valószínűséggel ugyanazt a megoldást kapják. A különbséget a korlátozást előidéző szöveg, a 25. cikk pontos megcélzása jelenti, valamint olyan indokolás, amely alkotmányossági, nem pedig jogalkalmazási problémát mutat fel.

A szerkesztőség elemzése

Ennek a határozatnak a legérdekesebb része nem az elejétől a végéig való elolvasásából derül ki, hanem abból, ha egymás mellé teszünk két szöveget, amelyet a testület nem tesz egymás mellé. A 153/2017. sz. törvény 7. cikkének e) pontja azt mondja, hogy a havi bér magában foglalja az alapbért, a kompenzációkat, az illetményeket, a pótlékokat, a kiegészítéseket, a jutalmakat és a prémiumokat. Ugyanennek a törvénynek a 6. cikke c) pontja csak az alapbérre garantálja az egyenlőséget. Ugyanaz a törvény tehát tágan határozza meg, mi a fizetés, és szűken azt, minek kell egyenlőnek lennie. Ez nem logikai ellentmondás, a jogalkotó megteheti ezt a választást, de bérpolitikai választás, amelyet az elvekről szóló fejezetbe írtak bele, ahol az olvasó nem számít rá. A bukaresti bíróság pontosan ezt vette észre. A testület azt válaszolta neki, hogy értelmezési kérdés, amit nehéz fenntartani akkor, amikor maga a szöveg teszi a megkülönböztetést.

A második elem, amely két rendelkezés összeolvasásából jön elő, a felső határ szerkezete. A 25. cikk (1) bekezdése az alapbérek összegének 30%-ában korlátozza a pótlékok összegét, de ezt „hitelutalványozónként a teljes költségvetésre halmozottan” teszi, nem személyenként. Gyakorlati következmény: abban az intézményben, amely elérte a felső határt, az egyik alkalmazott pótléka ugyanabból a költségvetésből megy, mint a másiké. A pótlékok szintjén az egyéni egyenlőséget lehetetlen garantálni egy olyan normával, amely kollektív felső határral dolgozik. A testület a 15. bekezdésben megjegyzi, hogy a 25. cikket formálisan nem támadták meg, de meg is áll ott, noha éppen ez a szöveg idézi elő a kifogásolt hatást. A kifogás eleve rossz cikk ellen irányult.

A harmadik dolog, amit érdemes elmondani, a naptárhoz kötődik. A Bukaresti Törvényszék 2022. június 29-én fordult a testülethez. A határozatot 2026. február 26-án hozták, vagyis 1 338 nap múlva, és 2026. szeptember 7-én tették közzé, a megkereséstől számított 1.531. napon. Egyedül a szerkesztés 193 napig tartott, szemben a 47/1992. sz. törvény 60. cikkében szereplő, legfeljebb 30 napos határidővel, tehát 6,4-szer tovább. Összehasonlításul: az alkotmányellenesnek nyilvánított rendelkezések a törvény erejénél fogva felfüggesztődnek, és a közzétételtől számított 45 nap múlva hatályukat vesztik, ugyanennek a törvénynek a 31. cikke (3) bekezdése szerint. A jogalkotó szükségesnek tartotta szigorú határidőt szabni az államnak akkor, amikor egy törvényt kell megjavítania, de semmilyen következményt nem fűzött ahhoz a határidőhöz, amely alatt a testületnek meg kell írnia a saját határozatát. Egy olyan aktában, amelyben végül az derült ki, hogy a kérdés nem tartozott a testület hatáskörébe, a négy év várakozás az az ár, amelyet a jogkereső fizet egy eljárási megoldásért.

Egy utolsó részlet: az intézmények hallgatása. A 11. bekezdésből kiderül, hogy a két ház elnökei, a kormány és a Nép Ügyvédje nem közölt álláspontot. Egy olyan kérdésben, amely hozzávetőleg 1,28 millió költségvetési állás bértábláját érinti, a testület aktájában a megkereső bíróság érvei és az ügyész indítványa maradt, aki egyébként mást kért, mint amit a testület döntött: megalapozatlanként való elutasítást elfogadhatatlanság helyett.

Mit kellene megváltoztatni

  • A 47/1992. sz. törvény 60. cikkében szereplő szerkesztési határidőnek legyen következménye. Nem a határozatra kiható szankció, ami képtelenség volna, hanem az a kötelezettség, hogy honlapon tegyék közzé az indokolás letétbe helyezésének napját, a határidő túllépése esetén pedig szerepeljen bejegyzés a testület éves jelentésében. Gyakorlati hatás: a bíróságok tudnák, mikor vegyék elő újra az aktákat, a késedelmek pedig mérhetővé válnának.
  • A 153/2017. sz. törvény 6. cikkének c) pontja mondja ki kifejezetten, mire nem terjed ki. Egy olyan megfogalmazás, mint „az egyenlőség elve az alapbérre vonatkozik; a pótlékok a 25. cikk feltételei szerint járnak”, lezárna egy 2017 óta tartó pereskedési forrást. Gyakorlati hatás: a bíróságoknak nem kellene a szöveg hallgatásából kikövetkeztetniük a korlátozást.
  • A 25. cikk 30%-os felső határához társuljon elosztási szabály. Ha az összeg kollektív, a törvénynek meg kellene mondania, milyen szempontok szerint osztja el a hitelutalványozó. Gyakorlati hatás: az alkalmazott ellenőrizhetné, hogy a pótlékát a felső határ miatt tagadták-e meg, vagy egy belső, mérlegelésen alapuló döntés miatt.
  • Az álláspontok kötelező közzététele, a hiányukat is beleértve. Amikor a Parlament, a kormány és a Nép Ügyvédje nem válaszol, a határozatban rögzíteni kellene, hogy adott napon megkeresték őket az álláspontjukért. Gyakorlati hatás: a hallgatás láthatóvá és ellenőrizhetővé válik, nem marad sablonos formula.
  • Mechanizmus a megkereső bíróság tájékoztatására az akta állásáról. A Bukaresti Törvényszéknek csaknem négy éven át semmilyen hivatalos információja nem volt arról, mikor kapja meg a választ. Gyakorlati hatás: a bíró tájékozottan dönthetne arról, felfüggeszti-e a pert, vagy tárgyalja.

A jogi aktus eredeti szövege

Az alábbi szöveg románul szerepel, a hivatalos közzétett formában.

A teljes szöveg a romániai Hivatalos Közlönyben megjelent formában

Romániai Hivatalos Közlöny 755. szám, 2026. szeptember 7. 16 oldal PDF, 125 KB a jogi aktus a(z) 2. oldalon kezdődik

A hivatalos PDF megnyitásaPDF letöltése

Kis képernyőn a megjelenítő nem látszik. A fenti gombokkal nyithatod meg vagy töltheted le a fájlt.

Ez a cikk tájékoztató jellegű, és nem minősül jogi tanácsadásnak. Konkrét helyzetekben forduljon ügyvédhez vagy engedéllyel rendelkező adótanácsadóhoz.