Röviden
- Az Alkotmánybíróság ugyanazon az ülésen és ugyanabban a tárgyban két olyan kifogást utasított el, amelyet szakszervezetek terjesztettek elő a rendőrök nevében. Egyetlen törvényszöveg sem változik, és a határozatok senkinek nem hoznak több pénzt.
- A megoldások viszont különbözőek, és a különbség számít. Az 594/2025. sz. határozatban a kifogást megalapozatlanként utasították el, vagyis az ügy érdemét elbírálták, és a normákat megerősítették. Az 593/2025. sz. határozatban elfogadhatatlanként, vagyis az érdemi kérdést egyáltalán nem érintették.
- Mindkettőt 2025. november 11-én hozták meg, és 2026. szeptember 9-én tették közzé, 302 nappal később. Csak a közzétételtől válnak általánosan kötelezővé, az Alkotmány 147. cikkének (4) bekezdése szerint.
Megjelent: romániai Hivatalos Közlöny (Monitorul Oficial) 767. szám, 2026. szeptember 9.
Hatálybalépés: 2026. szeptember 9., a közzététel napja
Két Dolj megyei rendőr azt kérte a bíróságtól, hogy a bérüket többé ne egy 2008 októberében rögzített érték alapján számolják. A bíróság egy újabb ügyben is ugyanerre a következtetésre jutott, ezt írja le a 420/2026. sz. alkotmánybírósági határozat. Az Alkotmánybíróság azt válaszolta nekik, hogy azzal az értékkel semmilyen alkotmányossági baj nincs. A 2025. november 11-i 594. sz. határozat 2026. szeptember 9-én jelent meg a romániai Hivatalos Közlöny 767. számában, és megalapozatlanként utasítja el azt a kifogást, amelyet a Romániai Rendőrök „Diamantul” Szakszervezete terjesztett elő Aurelian Oliver Taslică és Marius Gabriel Petrache tagjai nevében. Ez a második, a 153/2017. sz. kerettörvényről szóló határozat három nap alatt: 2026. szeptember 7-én jelent meg az, amelyben a pótlékok nem tartoznak az »egyenlő munkáért egyenlő bér« elve alá.
Ugyanabban a közlönyszámban, néhány oldallal előbb áll a 2025. november 11-i 593. sz. határozat. Ugyanaz a nap, ugyanaz a tanács, ugyanaz a segédbíró, ugyanaz az ülési ügyész, ugyanaz a tárgy: az, ahogyan a 153/2017. sz. kerettörvényt szakaszosan alkalmazzák a közpénzből fizetett személyzetre. Az előterjesztő egy másik szakszervezet, a Belügyminisztérium Rendőreinek és Szerződéses Személyzetének Országos Szakszervezete, amely Victor-Ion Barote tagja és mások nevében terjesztette elő a kifogást, a Konstanca Megyei Törvényszéken. A megoldás viszont más: elfogadhatatlanként elutasítva.
A két szó nem egymás szinonimája, és ez a cikk jórészt azért létezik, hogy elmagyarázza a köztük lévő különbséget. Röviden: az 594/2025. sz. határozatnál a testület elolvasta a kifogásokat, mérlegre tette őket, és azt mondta, hogy a törvény állja a sarat. Az 593/2025. sz. határozatnál el sem jutott odáig, mert amit tőle kértek, nem tartozott a hatáskörébe.
Ahhoz, hogy a tét látszódjon, ki kell nyitni a két megtámadott szöveget.
A 8/2008. sz. kormányrendelet II. cikkének három bekezdése van, és egyetlen számot rögzít, de olyan számot, amelyből minden más levezethető. Az (1) bekezdés kimondja, hogy 2008. április 1-jétől az az ágazati referenciaérték, amelynek alapján a katonák beosztási és rendfokozati illetményét, a rendőrök bérét és a büntetés-végrehajtás különleges jogállású köztisztviselőinek bérét számítják, 193,4694 lej. A (2) bekezdés ezt 2008. október 1-jétől 197,3387 lejre emeli. A (3) bekezdés kimondja, hogy az eredményt egy lejre kell kiegészíteni, a személyi állomány javára. A két érték között 3,8693 lej a különbség, vagyis pontosan 2%-os emelés. 2008. október 1-jétől a határozat közzétételének napjáig 17 év és 11 hónap telt el.
A 153/2017. sz. kerettörvény 38. cikkének (2) és (3) bekezdése az ütemezés gépezete, vagyis az a szöveg, amely kimondja, hogy a bértörvény nem alkalmazandó egy csapásra. A (2) bekezdés a) pontja előírja, hogy 2017. július 1-jétől 2017. december 31-ig folyósításban maradnak, a 2017 júniusára megállapított szinten, az alapbérek, a beosztási illetmények, a besorolási illetmények, valamint mindazok a pótlékok, térítések, illetmények és prémiumok, amelyek a havi bruttó bér részét képezik, azzal a feltétellel, hogy a személyzet ugyanazt a tisztséget tölti be és ugyanolyan feltételek mellett dolgozik. A b), c) és d) pont kiveszi a szabály alól a 11. cikk szerinti személyzetet, a közméltóságokat és az élelmezési jogosultságokat. A (3) bekezdés 2018. január 1-jétől megnyitja az emelések sorát: 25% a 2017. decemberi szint felett mindenki számára, majd tizenegy kivétel, az orvosoktól és az asszisztensektől a pedagógusokon és a tanfelügyelőkön át a biztosítópénztárakkal szerződésben álló egészségügyi egységek személyzetéig.
A (3) bekezdés egyetlen pontja sem említi a rendőröket, a katonákat vagy a büntetés-végrehajtási személyzetet. Innen indul mindkét kifogás, csak különböző utakon.
Szintén a rendőrök béréről, a ténylegesen fizetett maximális szintről is döntött a bíróság: a 730/2025. sz. alkotmánybírósági határozattal elutasította a Parti Őrség kifogását.
Milyen hatásokkal jár
Az első következmény a legegyszerűbb: semmi nem változik. Az 594/2025. sz. határozat rendelkező része megállapítja, hogy a 8/2008. sz. kormányrendelet II. cikke és a 153/2017. sz. kerettörvény 38. cikke (2) bekezdésének a) pontja „a megfogalmazott kifogások vonatkozásában alkotmányos”. A szövegek talpon maradnak, a béreket pedig ugyanúgy számítják tovább.
A második a naptárhoz kötődik. Az Alkotmány 147. cikkének (4) bekezdése szerint az alkotmánybírósági határozatokat a romániai Hivatalos Közlönyben közzé kell tenni, és a közzététel napjától általánosan kötelezőek, kizárólag a jövőre nézve. Ez a nap 2026. szeptember 9. A meghozatal, vagyis 2025. november 11. és a közzététel között 302 nap telt el, amely alatt a határozat létezett, de az ügyön kívül senkire nézve nem fejtett ki hatást.
A harmadik a két alapügyet érinti, amelyekből minden elindult. Az 594/2025. sz. határozatot megküldik a Dolj Megyei Törvényszék közigazgatási és adóügyi tanácsának, ahol az 1.315/63/2020. sz. ügyirat fekszik. Az 593/2025. sz. határozatot a Konstanca Megyei Törvényszék közigazgatási és adóügyi tanácsának küldik meg, ahol a 4.228/118/2019. sz. ügyirat fekszik. A bíróságok mehetnek tovább, anélkül hogy bármelyikük alkotmányellenességre hivatkozva félretehetné a megtámadott szövegeket.
A negyedik következményt az a szakszervezeti tag érzi meg, aki azon gondolkodik, hogy újra végigjárja az utat. A 47/1992. sz. törvény 29. cikkének (3) bekezdése csak azokra a rendelkezésekre nézve tiltja a kifogás előterjesztését, amelyeket már alkotmányellenesnek nyilvánítottak, tehát az elutasító határozat formálisan nem zárja el az újabb megkeresést. A gyakorlatban viszont az 594/2025. sz. határozat 24. bekezdése megmutatja, miért nincs esélye egy ilyen próbálkozásnak: „mivel nem merültek fel olyan új elemek, amelyek e bírói gyakorlat megváltoztatását indokolnák”, a korábbi megoldás megőrzi érvényességét. Valódi új elem nélkül a válasz ugyanaz lesz.
Az ötödik arra a területre vonatkozik, ahol a küzdelem valóban nyitva marad. A testület „a megfogalmazott kifogások vonatkozásában” döntött, ez a fordulat szó szerint szerepel a rendelkező részben. Amit nem hívtak fel, azt nem vizsgálták, és amit nem vizsgáltak, azt nem is döntötték el.
Mi változott a korábbi helyzethez képest
A jogi helyzethez képest semmi. Ahhoz képest viszont, amit egy rendőr az alkotmánybírósági esélyeiről tudott, elég sok, mert a két határozat ugyanabban a közlönyszámban állítja egymás mellé a vesztés két módját.
Mit állított az 593/2025. sz. határozat szakszervezete. Azt, hogy a 38. cikk (2) és (3) bekezdése szerinti szakaszos alkalmazás hátrányos helyzetet teremt a közszférabeli személyzet bizonyos kategóriái számára, akikre nem alkalmazzák a beosztási bért és a járó pótlékokat, jóllehet alacsonyabb szorzóik vannak, míg másokra igen. Az Alkotmány 16. cikkének (1) bekezdésére, az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatára és az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló egyezményre hivatkozott, az utóbbi kettőnél anélkül, hogy bármely konkrét rendelkezést megjelölt volna.
Miért nem jutott el az érdemi vizsgálatig. A testület elolvasta a kérelmet, és meglátta, mi az valójában: a 38. cikkben szereplő kivétellista kiegészítésére irányuló kérés, a Belügyminisztérium különleges jogállású köztisztviselőinek beemelésével. Márpedig a 47/1992. sz. törvény 2. cikkének (3) bekezdése szerint a testület kizárólag azoknak az aktusoknak az alkotmányosságáról dönt, amelyekkel megkeresték, „anélkül hogy módosíthatná vagy kiegészíthetné a felülvizsgálat alá vont rendelkezéseket”. Egy kategória hozzáadása egy felsoroláshoz pontosan az, amit nem tehet meg. Így születik az elfogadhatatlanság: nem azért, mert az érv gyenge volna, hanem azért, mert nem alkotmányossági érv, hanem rossz címre küldött jogalkotási kérés.
Nem először. Az 593/2025. sz. határozat 12. bekezdése négy korábbi határozatot sorol fel, mind ugyanazokon a szövegeken és mind ugyanattól az előterjesztőtől: a 2022. május 17-i 294. sz., a 2022. szeptember 29-i 429. sz., a 2022. november 22-i 581. sz. és a 2023. március 16-i 102. sz. határozatot. Mind a négy elfogadhatatlan. Ez az ötödik.
Mit állított az 594/2025. sz. határozat szakszervezete. Mást, és innen ered a teljes különbség. Nem egy kategória hozzáadását kérte, hanem két olyan dolgot támadott meg, amelyeket a testület valóban mérlegre tehet. Az első: a 8/2008. sz. kormányrendelet II. cikke a rendőrök javadalmazását szabályozná, ez a tárgykör pedig a köztisztviselők jogállásához, tehát az organikus törvényhez tartozik, és nem lehetett volna egyszerű kormányrendelettel szabályozni. A második: a 153/2017. sz. kerettörvény 38. cikke (2) bekezdésének a) pontja olyan utaló normaként működne, amely továbbhatást biztosít a hatályon kívül helyezett 38/2003. sz. kormányrendelet 1. sz. mellékletében szereplő rangsorolási együtthatóknak és referenciaértéknek, ezzel megsértve a jogviszonyok biztonságát.
Mit válaszolt a testület, pontról pontra. A hatásköri kifogásra: a rendőr jogállását, vagyis a szolgálati jogviszony keletkezését, teljesítését és megszűnését a 360/2002. sz. törvény szabályozza, a 8/2008. sz. kormányrendelet pedig csak az ágazati referenciaértéket állapította meg. A javadalmazás, szakmai kategóriától függetlenül, nem szerepel az Alkotmány 73. cikkének (3) bekezdésében szigorúan és kimerítően felsorolt tárgykörök között, ott, ahol organikus törvényt kívánnak meg. A 115. cikk (6) bekezdésére alapított kifogásra: az a szöveg a sürgősségi kormányrendeletek korlátaira vonatkozik, a 8/2008. sz. kormányrendelet viszont egyszerű kormányrendelet, tehát a felhívása az ügyben nem bír jelentőséggel. A továbbhatásra vonatkozó kifogásra: a 2017-es rendelkezések nem utalnak hatályon kívül helyezett aktusokra, és nem is helyezik azokat újra hatályba, a helyzet pedig eltér attól, amelyet a 2017. október 17-i 654. sz. határozat vizsgált. A hátrányos megkülönböztetésre: a folyósításban tartás szabálya a közpénzből fizetett személyzet valamennyi kategóriáját érinti, különbségtétel nélkül.
Egy megjegyzésre érdemes részlet: a tárgyaláson az ügyészség képviselője a 38. cikk (2) bekezdésének a) pontjára vonatkozó kifogás elfogadhatatlanként való elutasítását kérte, mert úgy ítélte meg, hogy az a törvény alkalmazásához és értelmezéséhez tartozik. A testület nem követte az indítványt, érdemben bírálta el az ügyet, és csak azután utasította el, megalapozatlanként. A két megoldás közötti határvonal tehát még a szakemberek számára sem magától értetődő.
Váratlan beismerés bukkan fel a 15. bekezdésben, ahol a testület felidézi a saját bírói gyakorlatát, és megállapítja, hogy noha a jogalkotó 2010 után egységes, átlátható és előrelátható javadalmazási rendszert tűzött ki célul, „a bérjogosultságokat valójában a korábbi jogszabályok szerint megállapított összegből kiindulva számították”, a számítás pedig „a 2010 előtti jogszabályok szerint megállapított összegből kiindulva történik”. A megállapítás a testületé, nem a szakszervezeteké, és éppen a felperesek ténybeli előfeltevését igazolja. Csakhogy attól, hogy valami nem kielégítő, még nem lesz alkotmányellenes.
Előnyök és hátrányok
Mi a jó benne
- A két határozat lezár egy 2019 és 2020 óta tartó bizonytalanságot: a konstancai és a craiovai bíróságok tovább tárgyalhatják a bérköveteléses ügyeket, anélkül hogy a testület válaszára kellene várniuk.
- A testület érvelve válaszol, nem formálisan. Az 594/2025. sz. határozat minden egyes kifogására külön bekezdés jut, az egyszerű kormányrendelet hatáskörétől az Alkotmánynak a tisztes életszínvonalról szóló 47. cikkéig.
- Feketén-fehéren megerősítést nyer, hogy a 8/2008. sz. kormányrendelet II. cikke felülvizsgálható, jóllehet 2009 óta hatályon kívül van, mert joghatásai továbbra is folytatódnak. Az alap a 2011. június 15-i 766. sz. határozat.
- Az 593/2025. sz. határozat közvetve megmutatja, hol a határ: a törvény kiegészítésére irányuló kérésnek semmi keresnivalója az Alkotmánybíróságon. Aki ott akar nyerni, a normát kell megtámadnia, nem a hiányát.
- Mindkét határozat egyhangú szavazattal született, különvélemény és párhuzamos indokolás nélkül. Az érdemben eljáró bíróságok számára semmilyen értelmezési kétértelműség nem marad.
Mi marad probléma
- A várakozás. A Konstanca Megyei Törvényszék 2021. április 13-án, a Dolj Megyei Törvényszék 2021. április 22-én fordult a testülethez. A meghozatalig 1 673, illetve 1 664 nap telt el, vagyis négy év és hét hónap. A közzétételig további 302.
- A konstancai ügyirat 2019-es, a craiovai 2020-as számot visel. Aki 2019-ben indított pert, csak 2026-ban tudja meg, hogy az alkotmányossági kérdését nem is fogják megvizsgálni.
- Az 593/2025. sz. határozat elfogadhatatlansága pontosan ott hagyja az érdemi kérdést, ahol volt. Nem azt mondták ki, hogy az ütemezés alkotmányos, hanem azt, hogy a kért formában nem lehet róla vitatkozni.
- Ugyanaz a szakszervezet ugyanazt a választ kapta ötször, ugyanazokon a szövegeken, 2022 és 2025 között. Az eljárásban semmi nem akadályozza meg abban, hogy eljusson a hatodikig, újabb négy év várakozás után.
- A 2008. október 1-jére rögzített 197,3387 lejes referenciaérték marad az a pont, amelyből az egész számítási lánc felépül. A testület elismeri a mechanizmust, de azt mondja, nem az ő dolga megváltoztatni.
Hasznos tanácsok
- Ha folyamatban lévő bérköveteléses pere van, amelyben e kifogások valamelyikét előterjesztették, csatolja az iratokhoz a közzétett határozatot. 2026. szeptember 9-től általánosan kötelező, és az érdemben eljáró bíróság többé nem hagyhatja figyelmen kívül.
- Amikor alkotmányellenességi kifogást fogalmaz meg, először ellenőrizze, hogy egy szöveg félretételét vagy egy szöveg hozzáadását kéri-e. Csak az első változat bírálható el. Az 593/2025. sz. határozat a második tiszta példája.
- Ne keverje össze az „elfogadhatatlant” a „megalapozatlannal”, amikor rendelkező részt olvas. Az első semmit nem mond a szöveg alkotmányosságáról, a második megerősíti azt. A szó közvetlenül az „Elutasítja” után áll, és mindent eldönt.
- Mielőtt ugyanazokon a szövegeken újra elindulna a testülethez, keresse meg a korábbi határozatokat ugyanabban a kérdésben. Az az előzményeket felsoroló bekezdés, az 593/2025. sz. határozatban a 12., az 594/2025. sz. határozatban a 14., két sorban megmondja, van-e még értelme.
- A szakszervezeteknek: ha az elégedetlenség oka az, hogy egy kategória hiányzik egy felsorolásból, a helyes cím a Parlament vagy a Kormány, módosító kezdeményezés útján, nem az Alkotmánybíróság. Öt egymást követő elfogadhatatlansági határozat ugyanazt mondja.
- Ha érdekli a bére mögötti konkrét szám, kérje el a pénzügyi részlegtől a számításnál használt ágazati referenciaértéket és a kerekítés módját. A 8/2008. sz. kormányrendelet II. cikkének (3) bekezdése egy lejre való kiegészítést ír elő a személyi állomány javára, ez pedig a fizetési lapon ellenőrizhető.
Gyakori kérdések
Emelkedik a bérem e határozatok után?
Mit jelent az, hogy a kifogást „megalapozatlanként” utasították el?
És az „elfogadhatatlanként” mit jelent?
Miért vizsgáltak meg egy 2009 óta hatályon kívül helyezett kormányrendeletet?
Mit ír elő pontosan a 8/2008. sz. kormányrendelet II. cikke?
Mit ír elő a 153/2017. sz. kerettörvény 38. cikkének (2) és (3) bekezdése?
Megtámadhatom újra ugyanezeket a szövegeket az Alkotmánybíróságon?
Ki terjesztette elő a két kifogást?
Mely naptól fejtik ki hatásukat a határozatok?
Mit mondott a Kormány és a Parlament ezekben az ügyekben?
A szerkesztőség elemzése
A határozatok helyesen vannak felépítve, és ami ritkán fordul elő, egymás mellé téve kifejezetten hasznosak. Az aktus egyetlen számpárja, 193,4694 lej plusz 2%, 197,338788 lejt ad, amely 197,3388-ra kerekedne, a kormányrendelet viszont 197,3387-et ír, vagyis egy századbanival kevesebbet, levágva ahelyett, hogy felkerekítették volna. A különbség a (3) bekezdés alkalmazásakor amúgy is eltűnik, amely az eredményt egy lejre egészíti ki a személyi állomány javára, tehát senkinek egyetlen jogát sem érinti, és semmi keresnivalója egy hibalistán. A hivatkozások is működnek: az Alkotmány 73. cikke (3) bekezdésének j) pontja valóban a köztisztviselők jogállására vonatkozik, a 115. cikk (6) bekezdése valóban csak a sürgősségi kormányrendeletekre, a 47/1992. sz. törvény 2. cikkének (3) bekezdése pedig pontosan azt mondja, amit neki tulajdonítanak.
A két 2008-as érték még egyszer a testület elé került, érdemi vizsgálat nélkül: a kifogást elfogadhatatlanként elutasították, mert az előterjesztő 35 alkotmánycikket sorolt fel anélkül, hogy megmutatta volna, miben sérti meg őket a kormányrendelet.
Az első észrevétel, amely nem látszik, ha az ember elejétől a végéig elolvassa a határozatot, arra az elvre vonatkozik, amelyre a craiovai ügy szakszervezete támaszkodott. A 7. bekezdés a „la muncă egală, remunerație egală” (egyenlő munkáért egyenlő díjazás) elvére hivatkozik. Románia Alkotmányában ez a fordulat egyetlen egyszer szerepel, a 41. cikk (4) bekezdésében, és így szól: „La munca egală, femeile au salariu egal cu bărbații” (Egyenlő munkáért a nőknek a férfiakéval azonos bér jár). Ez a nemek közötti egyenlőség garanciája, nem a szakmai kategóriák közöttié. A testület a 41. cikkre úgy válaszolt, hogy a jogalkotónak a javadalmazás terén meglévő mérlegelési mozgásteréről beszélt, ami önmagában helyes, de anélkül, hogy kimondta volna: a felhívott szöveg nem tartalmazza az elvet abban a formában, ahogyan azt tőle kérték. Aki a kategóriák közötti egyenlőség útján akar elindulni, a 16. cikken kell dolgoznia, nem a 41.-en.
A második észrevétel a záró fordulathoz kötődik. A rendelkező rész szerint a szövegek „a megfogalmazott kifogások vonatkozásában” alkotmányosak. A szakszervezet a 73. cikk (3) bekezdésének j) pontjára hivatkozott, vagyis a köztisztviselők jogállására. Nem hivatkozott ugyanennek a bekezdésnek a p) pontjára, amely organikus törvénynek tartja fenn „a munkaviszonyokra, a szakszervezetekre, a munkáltatói szervezetekre és a szociális védelemre vonatkozó általános rendszert”. A testület azt válaszolta, hogy a javadalmazás nem található meg a 73. cikk (3) bekezdésében szigorúan és kimerítően felsorolt tárgykörök között, ez a megfogalmazás pedig a teljes bekezdést lefedi. A következtetés ugyanaz marad, de a különbség aközött, hogy egy pontra vagy egy egész bekezdésre válaszolunk, számít annak, aki a per újrakezdésén gondolkodik.
Az utolsó észrevétel számtani jellegű, és a rendszerről mond valamit, nem a testületről. A megkereséstől a meghozatalig az 594/2025. sz. határozatnál 1 664, az 593/2025. sz. határozatnál 1 673 nap telt el. A meghozataltól a közzétételig további 302. Összeadva 1 966 és 1 975 nap, vagyis több mint öt év és öt hónap attól a naptól, amelyen egy törvényszék elküldte a kérdést, addig a napig, amelyen a válasz mindenkire nézve kötelezővé vált. Az 593/2025. sz. határozatnál pedig az út vége annak megállapítása, hogy a kérdést abban a formában nem lehetett feltenni, ami a kérelem első oldaláról látszott, és amit a testület ugyanannak a szakszervezetnek már négyszer elmondott korábban.
Mit kellene megváltoztatni
- Törvényi határidőt kellene szabni a testület határozatainak közzétételére, a meghozataltól számítva. Harminc nap elég volna. Hatás: eltűnne az a 302 napos időszak, amely alatt egy határozat létezik és végleges, de nem fejt ki általános hatást, más perek felei pedig nem hivatkozhatnak rá.
- Szűrni kellene az ismételt kifogásokat, már a megkeresés pillanatában. Amikor ugyanaz az előterjesztő ugyanazokat a szövegeket ugyanazokkal az indokokkal támadja meg, a testület pedig már többször válaszolt, a megkereső bíróságnak indokolt, fellebbezéssel megtámadható végzéssel el kellene tudnia utasítani a kérelmet, ahogyan azt a 47/1992. sz. törvény 29. cikkének (5) bekezdése szerinti esetekben már megteszi. Hatás: az ötödik azonos válasz többé nem kerül négy év és hét hónap várakozásba.
- Meg kellene tisztítani a 153/2017. sz. kerettörvény 38. cikkét a kimerült bekezdésektől. A (2) bekezdés a 2017-es év második felére, a (3) bekezdés a 2018-as évre vonatkozik. Kilenc évvel később még mindig megtámadják őket az Alkotmánybíróságon. Hatás: egy alkalmazott egyetlen szövegben olvashatná el, mi vonatkozik rá ténylegesen, ahelyett hogy évenkénti aktusok láncát kellene rekonstruálnia.
- Kifejezett indokolás, amikor a testület eltér az ügyészség álláspontjától az elfogadhatóság kérdésében. Az 594/2025. sz. határozatban az ügyész elfogadhatatlanságot kért a 38. cikk (2) bekezdésének a) pontjára, a testület viszont érdemben bírálta el, anélkül hogy megmondta volna, miért. Hatás: az alkotmányossági kifogás és az értelmezési kérelem közötti határvonal előreláthatóvá válna annak, aki a következő kifogást fogalmazza.
- A rendelkező rész mellett fel kellene tüntetni a tanács teljes összetételét és a távollét okát. Mindkét határozat nyolc bírói nevet visel, egy olyan testületből, amelynek az Alkotmány 142. cikkének (2) bekezdése szerint kilenc tagja van. Hatás: az olvasónak többé nem kellene számolnia ahhoz, hogy megtudja, kik jártak el.
A jogi aktus eredeti szövege
Az alábbi szöveg románul szerepel, a hivatalos közzétett formában.
A teljes szöveg a romániai Hivatalos Közlönyben megjelent formában
Romániai Hivatalos Közlöny 767. szám, 2026. szeptember 9. 16 oldal PDF, 118 KB a jogi aktus a(z) 11. oldalon kezdődik
A hivatalos PDF megnyitásaPDF letöltése
Kis képernyőn a megjelenítő nem látszik. A fenti gombokkal nyithatod meg vagy töltheted le a fájlt.
Ez a cikk tájékoztató jellegű, és nem minősül jogi tanácsadásnak. Konkrét helyzetekben forduljon ügyvédhez vagy engedéllyel rendelkező adótanácsadóhoz.