Védelmi határozat különleges gyámság alatt álló személlyel szemben: a Legfőbb Semmítő- és Ítélőszék nem adott választ

Egy törvényszék azt kérte a Legfőbb Semmítő- és Ítélőszéktől, tisztázza, lehet-e cselekvőképtelen személy a védelmi határozat címzettje. A legfelsőbb bírói fórum megtagadta a választ, olyan okból, amely szigorúan a fellebbezés kereteihez kapcsolódik. A jogkérdések eldöntésére hivatott tanács 2026. május 18-án hozott 73. sz. határozata, amely kedden jelent meg a romániai Hivatalos Közlönyben, aznap a harmadik olyan döntés, amellyel egy legfelsőbb bírói fórum az érdemi vizsgálat elvégzése nélkül utasít el egy kezdeményezést, az Alkotmánybíróság két határozata után, amelyek a bírósági illetékekre és a Romániába való beutazás tilalmára vonatkoztak.

A kezdeményezés a Brăilai Törvényszék I. polgári tanácsától érkezett, a 2026. január 29-i végzés útján, és 2026. február 3-án iktatták a Legfőbb Semmítő- és Ítélőszéken. A kérdés a védelmi határozatról szóló 26/2024. sz. törvény 12. cikke (1) bekezdésének értelmezésére vonatkozott, pontosabban arra, hogy a „más személy részéről” fordulat kiterjedhet-e olyan személyekre is, akikkel szemben a különleges gyámság védelmi intézkedését rendelték el. Igenlő válasz esetén a törvényszék azt is tudni szerette volna, milyen feltételek mellett lehetne ilyen határozatot kibocsátani.

Az ügy, amelyből az egész indult, szokásos védelmi határozat iránti eljárás. Egy felperes 2026. január 15-én kérte a Brăilai Járásbíróságtól védelmi határozat kibocsátását a maga és családtagjai javára, egy különleges gyámság alatt álló alperessel szemben. A fellebbezési szakaszban a törvényszék elrendelte a kijelölt gyám idézését a polgári perrendtartás 57. cikkének (4) bekezdése alapján, a gyám pedig megerősítette és aláírta az alperes által személyesen benyújtott fellebbezést.

Milyen hatásokkal jár

Az érdemi kérdés nyitva marad. A Legfőbb Semmítő- és Ítélőszék nem mondta ki sem azt, hogy kibocsátható, sem azt, hogy nem bocsátható ki védelmi határozat cselekvőképtelen személlyel szemben. A bíróságok továbbra is ügyről ügyre oldják meg a kérdést, a gyakorlat pedig éppen abban a helyzetben maradhat egységesítetlen, amelyet a jogegységi előzetes döntés mechanizmusának egységesítenie kellett volna.

Az elutasítás oka a fellebbezés kereteiben rejlik. A Legfőbb Semmítő- és Ítélőszék megállapította, hogy az alperes az elsőfokú bíróság előtt nem védekezett azzal, hogy a különleges gyámság miatt nem bocsátható ki vele szemben védelmi határozat, és ilyen érvet a fellebbezésében sem fogalmazott meg. A fellebbezés devolutív hatályát a polgári perrendtartás 477. és 478. cikke szerint korlátozza az, amit az elsőfokú bíróság elbírált, és az, amit megtámadtak. A törvényszéknek ezért csak azt kellett vizsgálnia, hogy a tényállást helyesen állapították-e meg, vagyis hogy az alperes elkövette-e a 26/2024. sz. törvény 1. cikkében felsorolt cselekmények valamelyikét.

Az üggyel való összefüggés hiánya. Ez az az elfogadhatósági feltétel, amely hiányzott. A kért értelmezés meghaladta a kezdeményező bíróság előtti eljárás kereteit, tehát semmilyen konkrét hatással nem lett volna a másodfokú döntésre. Ilyen összefüggés nélkül a bírói gyakorlat egységesítésének a polgári perrendtartás 519. cikkében szabályozott mechanizmusa nem hozható működésbe. Ugyanezt az álláspontot képviselte a legfőbb ügyész képviselője is.

A második kérdés az elsővel együtt esett el. A Legfőbb Semmítő- és Ítélőszék kifejezetten kimondta, hogy azoknak a feltételeknek az elemzése, amelyek mellett ilyen határozat kibocsátható lenne, csak akkor lett volna indokolt, ha az első kérdés érdemi választ kap, és ez a válasz igenlő.

Ami mégis hasznos a határozatból. A szöveg teljes terjedelmében idézi a 26/2024. sz. törvény 12. cikkének (1) bekezdését, azzal a hét intézkedéssel együtt, amelyet a bíróság védelmi határozattal elrendelhet: a bántalmazó ideiglenes kiköltöztetése a közös lakásból, az áldozat és adott esetben a családtagok visszahelyezése a közös lakásba, meghatározott legkisebb távolság tartása az áldozattól, a családtagoktól, illetve a védett személy lakóhelyétől, munkahelyétől vagy oktatási intézményétől, a bizonyos településekre vagy övezetekbe való belépés tilalma, elektronikus felügyeleti eszköz állandó viselése, mindenfajta kapcsolatfelvétel tilalma, ideértve a telefonon vagy levelezés útján történőt is, valamint a fegyverek, a lőszerek és az engedélyek átadása a rendőrségnek.

Az erőszakos cselekmények meghatározása. A határozat idézi ugyanennek a törvénynek az 1. cikke (1) bekezdését is, amely hét kategóriát sorol fel: a bántalmazás vagy a testi szenvedést okozó cselekmények, a szexuális jellegű erőszakos cselekmények, a fenyegetés, az ismételt követés és megfigyelés, az online zaklatás cselekményei, valamely személy rábírása arra, hogy ne forduljon a bűnüldöző szervekhez vagy hogy hamis vallomást tegyen, továbbá minden más olyan testi vagy lelki erőszak, amely veszélyezteti valamely személy életét, testi épségét vagy szabadságát.

Mi változott a korábbi helyzethez képest

Jogi értelemben semmi. A 26/2024. sz. törvény változatlan marad, a határozat pedig nem hoz létre új szabályt. Csak a polgári perrendtartás 521. cikkének (3) bekezdése értelmében kötelező, vagyis az elfogadhatatlanságot kimondó rendelkezés tekintetében, nem pedig valamilyen érdemi jogértelmezés miatt.

Amit tisztáz, az a kezdeményezés elfogadhatóságának feltétele. Nem elég, hogy egy jogkérdés új, nehéz és elvontan releváns legyen. Közvetlenül befolyásolnia kell a konkrét ügy eldöntését, a fellebbezési szakaszban pedig ez attól függ, mit támadtak meg. Ha a fél sem az elsőfokú bíróság előtt, sem a fellebbezés indokaiban nem hivatkozott a kérdésre, a másodfokú bíróság nem döntheti el, tehát a Legfőbb Semmítő- és Ítélőszéktől sem kérheti annak eldöntését.

A gyakorló jogászok számára a következmény stratégiai jellegű. Az alperes cselekvőképességének kérdését a védelmi határozat iránti eljárásban korán, már az elsőfokú bíróság előtt fel kell vetni, ha azt szeretnénk, hogy valaha eljuthasson a Legfőbb Semmítő- és Ítélőszék elé a jogegységi előzetes döntés útján.

Érdemes megfigyelni a nap mintázatát. A romániai Hivatalos Közlönyben 2026. július 28-án megjelent hat fontosabb jogi aktus közül három az érdemi döntés megtagadása, amelyet a legfelsőbb bírói fórumok a kezdeményezés hibái miatt mondtak ki: az Alkotmánybíróság két határozata és a Legfőbb Semmítő- és Ítélőszék jelen döntése. Mindhárom esetben valós volt a jelzett probléma, de nem volt megfelelő az az eljárási út, amelyen a bíróság elé került.

Előnyök és hátrányok

Hasznos tanácsok

Gyakori kérdések