Röviden
- A Legfőbb Semmítő- és Ítélőszék elfogadhatatlanként elutasította a Bákói Ítélőtábla kérdését, amely a DNA (Országos Korrupcióellenes Ügyészség) tisztjei és a Korrupcióellenes Főigazgatóság (DGA) tisztjei által közösen tartott házkutatásokra vonatkozott. Érdemi válasz nincs, tehát a bíróságok kötelező szabály nélkül maradnak.
- A tét konkrét: 6 lakáson tartott házkutatás egy korrupciós ügyben, amelyben a DNA bákói területi szolgálata 13 vádlottat állított bíróság elé. Közülük négyen a bizonyítékok érvénytelenítését kérték, mert a házkutatásokon olyan szervezeti egység munkatársai is részt vettek, amelynek abban az ügyben nem volt hatásköre.
- Az elutasítás oka: a kérdés az ügyre vonatkozott, nem a törvény szövegére. A Legfőbb Semmítő- és Ítélőszék szerint a dolgok már világosak, jóllehet a konzultációra válaszoló 15 ítélőtáblából 9 három különböző megoldást adott ugyanarra a helyzetre.
Megjelent: romániai Hivatalos Közlöny (Monitorul Oficial) 757. szám, 2026. szeptember 7.
Hatálybalépés: 2026. szeptember 7., a közzététel napja
A Legfőbb Semmítő- és Ítélőszék nem volt hajlandó megmondani, semmis-e az a házkutatás, amelyet a DNA bűnügyi rendőrei a Korrupcióellenes Főigazgatóság bűnügyi rendőreivel együtt tartanak olyan ügyben, amely nem a Belügyminisztérium alkalmazottait érinti. A 2026. június 22-i, 84. sz. határozattal, amelyet 2026. szeptember 7-én tettek közzé, a kilenc bíróból álló tanács elfogadhatatlanként elutasította a Bákói Ítélőtábla által küldött kérdést, és a problémát külön-külön minden bíróságra hagyta. Nem ez az idei első ilyen megállás: ugyanezt a megoldást kapta 2026 augusztusában egy kérdés a tűzoltók túlóráinak megváltásáról is.
A Bákói Ítélőtábla által használt mechanizmus neve: jogkérdés eldöntésére irányuló előzetes határozat. Így működik: ha egy törvényszék, egy ítélőtábla vagy akár maga a Legfőbb Semmítő- és Ítélőszék utolsó fokon tárgyal egy ügyet, és olyan törvényszövegbe ütközik, amelynek értelmétől függ a döntés, felfüggesztheti a tárgyalást, és kérheti a Legfőbb Semmítő- és Ítélőszéket, hogy egyszer s mindenkorra mondja meg, mit jelent az a szöveg. A válasz nem arra az ügyre születik, hanem mindenkinek: a büntetőeljárási törvénykönyv 477. cikkének (3) bekezdése szerint az eldöntés a romániai Hivatalos Közlönyben való közzététel napjától az ország valamennyi bíróságára kötelező. Gyakorlatilag ez az egyetlen út, amelyen egy középszintű bíróság előre kérhet olyan választ, amely az egész igazságszolgáltatást köti.
A Bákóból érkezett kérdés így hangzott: ha nyomozati cselekményeket megbízás útján olyan vegyes csapat végez, amely az Országos Korrupcióellenes Ügyészség és a Korrupcióellenes Főigazgatóság bűnügyi rendőreiből áll, olyan ügyben, amelyben az utóbbiaknak nincs hatáskörük, ezeket a cselekményeket abszolút semmisség sújtja-e, és ha igen, a semmisség részleges vagy teljes. A Korrupcióellenes Főigazgatóság a Belügyminisztériumnak az a szervezeti egysége, amely a saját alkalmazottai körében előforduló korrupcióval foglalkozik, és a 120/2005. sz. sürgősségi kormányrendelet 1. cikkének (2) bekezdése a hatáskörét pontosan a minisztérium személyi állománya által elkövetett korrupciós cselekményekre korlátozza.
Az alapügy szokásos helyi korrupciós ügy. A 2024. december 13-i, 55/5/P/2023. sz. vádirattal a DNA bákói területi szolgálata tizenhárom vádlottat állított bíróság elé, köztisztviselőket és kereskedelmi társaságokat: egy helyi tanácsost, egy polgármesteri hivatali alkalmazottat, egy idősek otthonának igazgatóját, egy általános iskola igazgatóját, egy szakelőadót, egy óvoda ügyintézőjét és cégügyvezetőket. A vádak a 78/2000. sz. törvény 13^2. cikkében szabályozott, asszimilált formában elkövetett hivatali visszaélésre vonatkoznak, felbujtással és bűnsegéllyel. A vádlottak közül egyik sem a Belügyminisztérium alkalmazottja.
Ami a problémát kiváltotta: 2025. szeptember 16-án jelent meg a Legfőbb Semmítő- és Ítélőszék 8/2025. sz. határozata, amely a törvény érdekében emelt jogegységi eljárásban született, és amely megállapította, hogy a Korrupcióellenes Főigazgatóság bűnügyi rendőrségi munkatársai megbízás útján „kizárólag a 120/2005. sz. sürgősségi kormányrendelet 1. cikkének (2) bekezdésében szabályozott bűncselekményekre vonatkozó ügyekben” végezhetnek nyomozati cselekményeket. Négy vádlott azonnal kiegészítette a kifogása indokait, és kérte az ügyész hat rendelkezésének, valamint az azok alapján felvett jegyzőkönyveknek az érvénytelenítését, továbbá mindannak az ügyiratból való eltávolítását, ami belőlük származott: a házkutatásokon lefoglalt iratok, a telefonokról és a számítógépekről készült másolatok és az azokon végzett elemzések.
Az ügyészség azt válaszolta, hogy a bákói helyzet különbözik a más ügyekben tapasztalttól, ahol a cselekményeket kizárólag a Korrupcióellenes Főigazgatóság tisztjei végezték. Itt az ügyész a hat rendelkezéssel a DNA tisztjeit is megbízta, és a hat lakáson tartott házkutatás mindegyikét a másik szervezeti egység tisztjeitől kísért DNA-tisztek foganatosították. Az Ügyészség álláspontja szerint a jegyzőkönyveket az ügyész nevében a hatáskörrel rendelkező tisztek vették fel, a további aláírás pedig nem ront el semmit.
Milyen hatásokkal jár
A fő hatás egy hatás hiánya. A büntetőeljárási törvénykönyv 477. cikkének (3) bekezdése a bíróságokra nézve „a jogkérdésekre adott eldöntést” teszi kötelezővé, itt viszont semmilyen eldöntés nem született. A határozat 72 bekezdése az érdem előtt megáll: a Legfőbb Semmítő- és Ítélőszék megállapítja, hogy az elfogadhatóság első feltétele teljesül, mert a kérdés utolsó fokon eljáró bíróságtól érkezik, megállapítja azt is, hogy a problémát korábban sem előzetes határozat, sem a törvény érdekében emelt jogegységi eljárás nem döntötte el, az előterjesztést mégis elutasítja, mert nem lát „valódi jogkérdést”. Az ok: a Bákói Ítélőtábla nem egy szöveg értelmezését kéri, hanem azt, hogy mondják meg neki, a saját ügyiratából mely cselekmények semmisek.
A 3.526/110/2024/a1. sz. ügy négy kifogást előterjesztője számára a kifogás visszakerül a Bákói Ítélőtáblához, amely egymaga dönti el, hogy a házkutatás megmarad-e vagy elesik. A döntése jogerős lesz, és nem köt más bíróságokat.
Az ország többi részére nézve a térkép az marad, amelyet maga a határozat leír. A Bukaresti, a Craiovai, a Ploiești-i és a Temesvári Ítélőtábla azt mondta, hogy a vegyes csapat teljes abszolút semmisséget von maga után. A Kolozsvári, a Craiovai, a Galaci és a Iași-i Ítélőtábla pontosan az ellenkezőjét mondta: a hatáskörrel rendelkező szerv jelenléte fedezi a cselekményt, a hatáskör nélküliek pedig csak támogató szerepet töltenek be. A Pitești-i és a Marosvásárhelyi Ítélőtábla köztes megoldást javasolt, amelyben minden egyes szerv hozzájárulását mérlegelik, és a semmisség csak akkor áll be, ha a hozzájárulások nem választhatók szét. Craiova két különböző listán is szerepel, ami azt mutatja, hogy még egyazon körzeten belül sincs egységes vonal.
Talpon marad egyedül a 8/2025. sz. határozat, amely megmondja, mit nem tehetnek egyedül a Korrupcióellenes Főigazgatóság munkatársai, és semmit nem mond a vegyes csapatokról. Ugyancsak marad a büntetőeljárási törvénykönyv 281. cikke (4) bekezdésének a) pontjában előírt határidő: a nyomozó hatóság hatáskörének megsértésére csak az előkészítő ülés eljárásának lezárásáig lehet hivatkozni, ha a jogsértés a nyomozás során következett be. Aki ezen a ponton túljutott, annak már nincs mire támaszkodnia, függetlenül attól, mit döntenek ezután a bíróságok.
Ugyancsak a különleges eszközökkel gyűjtött bizonyítékok sorsáról szól az a 2026. márciusi határozat, amellyel az Alkotmánybíróság érintetlenül hagyta az egyik ügyben végzett lehallgatások másikban való felhasználását megengedő szabályt.
Mi változott a korábbi helyzethez képest
Az írott jogban semmi nem változott. Sem a büntetőeljárási törvénykönyvet, sem a DNA-ról szóló 43/2002. sz. sürgősségi kormányrendeletet, sem a Korrupcióellenes Főigazgatóságról szóló 120/2005. sz. sürgősségi kormányrendeletet nem érinti ez a határozat.
Egy út változott meg. 2026. szeptember 7-ig az a bíróság, amely vegyes csapatokat érintő ügyet tárgyalt, remélhette, hogy az előzetes kérdés kötelező választ hoz neki. Most már tudni lehet, hogy a mechanizmus erre a problémára nem alkalmazható, mert a Legfőbb Semmítő- és Ítélőszék a törvény konkrét ügyre való alkalmazásának kérdését látja benne, nem értelmezési kérdést. Egyetlen egységesítő út marad, a büntetőeljárási törvénykönyv 471. cikke szerinti, a törvény érdekében emelt jogegységi eljárás, ennek viszont nehéz feltétele van: a kérelemhez, elutasítás terhe mellett, olyan jogerős határozatok másolatait kell csatolni, amelyek azt mutatják, hogy a problémát eltérően oldották meg. Más szóval előbb az kell, hogy a bíróságok ellentétes döntéseket hozzanak, ami időt és kétféleképpen elbírált ügyeket jelent. Az előterjesztésre jogosultak köre szűk: a legfőbb ügyész, a Legfőbb Semmítő- és Ítélőszék és az ítélőtáblák vezetőtanácsai, valamint a Nép Ügyvédje (ombudsman).
Változott még valami, csendesebben. A határozat egy újabb előzménnyel bővíti azt a sort, amelyben a jogkérdések eldöntésére hivatott tanács elutasítja azokat a kérdéseket, amelyeket a Legfőbb Semmítő- és Ítélőszék egy korábbi határozatára hivatkozva fogalmaztak meg. Az érv, amelyet az 5/2016. sz. és a 22/2016. sz. határozatból ismételnek, az, hogy az eljárás nem használható a legfelsőbb bíróság egy határozatának értelmezésére, csak a törvény értelmezésére.
Előnyök és hátrányok
Mi a jó benne
- A saját keretei között tartja az előzetes kérdés mechanizmusát. Ha a legfelsőbb bíróság egy adott ügyre szabott kérdésekre válaszolna, oda jutna, hogy az ügyet tárgyaló bíróság helyett ítélkezik, az eljárás pedig minden bonyolult perben egy további szakasszá válna.
- Védi a határidőket. A büntetőeljárási törvénykönyv 3 hónapot ad a Legfőbb Semmítő- és Ítélőszéknek egy ilyen előterjesztés elbírálására, az előkészítő ülés ügyei pedig ez alatt az idő alatt állnak. Az elfogadhatósági szűrő távol tartja azokat a kérelmeket, amelyek eljárásokat blokkolnának anélkül, hogy új szabályt hoznának.
- Világosan kimondja, hogy a 8/2025. sz. határozat nem szorul kiegészítésre. Aki elolvassa, tudja, hogy az a szöveg a ma rendelkezésre álló teljes kötelező válasz, nem pedig vázlat, amelyhez pontosítások kérhetők.
- Teljes egészében közli az ítélőtáblák három álláspontját, a bíróságok nevével együtt. Egy ügyvéd vagy egy ügyész egyetlen iratból láthatja, hogyan ítélik meg a kérdést az ország egyes részein.
Mi marad probléma
- Egy bákói és egy kolozsvári vádlott, akiknél ugyanúgy tartottak házkutatást, ellentétes döntést kaphat. Az egyik esetben a bizonyítékok az ügyiratban maradnak, a másikban fizikailag eltávolítják őket, a különbség pedig nem a tényeken múlik, hanem azon, melyik ítélőtábla jár el.
- Az indokolás ellentmond a saját anyagának. A Legfőbb Semmítő- és Ítélőszék azt mondja, hogy a 8/2025. sz. határozat „világos, félreérthetetlen módon van megfogalmazva”, miután számba vette a kilenc ítélőtábla által adott három különböző értelmezést, amelyek közül az egyik két álláspontnál is szerepel.
- A megoldás most a törvény érdekében emelt jogegységi eljáráson át vezet, amelyhez egymásnak ellentmondó jogerős határozatok kellenek. Amíg ezek összegyűlnek, egész ügyeket bírálnak el eltérő szabályok szerint, az eredmények pedig már nem hozhatók helyre.
- A határozat nem mondja meg, milyen többséggel hozták. A törvény a tanács bíráinak legalább kétharmadát kéri, azaz 9-ből 6-ot, az olvasó viszont ezt nem tudja ellenőrizni, és nem tudja meg, voltak-e eltérő vélemények a tanácsban.
Hasznos tanácsok
- Ha Ön vádlott olyan ügyben, amelyben a Korrupcióellenes Főigazgatóság munkatársai is részt vettek, először a saját jogállását nézze meg: ha nem a Belügyminisztérium alkalmazottja, a hatáskör kérdése felvethető. Ha az, a 8/2025. sz. határozat nem segít Önnek.
- A kérdést az előkészítő ülés lezárásáig vesse fel. A büntetőeljárási törvénykönyv 281. cikke (4) bekezdésének a) pontja világos: azon a ponton túl a nyomozó hatóság hatáskörének megsértésére a nyomozás során történt cselekmények kapcsán már nem lehet hivatkozni.
- Kérje az ügyiratba a megbízásról szóló rendelkezéseket, ne csak a jegyzőkönyveket. A rendelkezésből látszik, kit bíztak meg, a jegyzőkönyvből pedig az, ki írta alá. A két irat közötti különbség pontosan az a terep, amelyen a bákói vita zajlott.
- Nézze meg, melyik ítélőtáblához tartozik az ügy, és keresse ki annak a témában hozott friss határozatait. A 84/2026. sz. határozat kifejezetten megmutatja, hogyan foglalt állást tíz ítélőtábla, és az Önt elbíráló bíróság álláspontja többet mond a valós esélyekről, mint bármely elméleti érv.
- Válassza szét a cselekmény érvénytelenítése iránti kérelmet a származékos bizonyítékok kizárása iránti kérelemtől. A büntetőeljárási törvénykönyv 102. cikkének (4) bekezdése azt kéri, hogy bizonyítsa: a származékos bizonyíték közvetlenül a jogellenesből származik, és másként nem lett volna beszerezhető, ez pedig külön vita.
- Ha bíró vagy ügyvéd, és élni szeretne az előzetes kérdés mechanizmusával, a kérdést a törvényszövegről fogalmazza meg, ne az ügyiratról. A 84/2026. sz. határozat megerősíti, hogy azt a kérdést, amely egy korábbi határozat konkrét ügyre való alkalmazását kéri, az érdem elérése nélkül elutasítják.
- Ne tévessze össze ezt a határozatot az ügyészségnek kedvező eldöntéssel. Az elfogadhatatlanként való elutasítás nem hitelesíti a vegyes csapatok gyakorlatát, hanem megtagadja a megvitatását.
Gyakori kérdések
Végül mit döntött a Legfőbb Semmítő- és Ítélőszék?
Mit jelent a „jogkérdés eldöntése”?
Kötelező-e a 84/2026. sz. határozat a bíróságokra?
Miért nem dolgozhat a Korrupcióellenes Főigazgatóság bármelyik korrupciós ügyben?
Mit mond a 8/2025. sz. határozat, amelyből minden elindult?
Mi történik most a bákói üggyel?
Ha a bíróság megállapítja a semmisséget, mi lesz a bizonyítékokkal?
Mikor lehet a nyomozó hatóság hatáskörének hiánya miatt semmisségre hivatkozni?
Van-e a határozathoz különvélemény vagy párhuzamos vélemény?
Ki kérhet még egységes megoldást ebben a kérdésben?
Hibák és ellentmondások a közzétett szövegben
- Az előterjesztésről szóló végzést ugyanabban az aktusban kétféleképpen keltezik. A 14. bekezdésben a Legfőbb Semmítő- és Ítélőszék azt írja, hogy „a 2026. február 11-i tárgyalási végzéssel” fordultak hozzá. A 27. és a 28. bekezdésben az áll, hogy a kérdést „a 2026. február 5-i tárgyaláson” vitatták meg, és hogy az előterjesztést „az ugyanazon a napon kelt végzéssel” rendelték el. Egyetlen eljárási aktusról van szó, amely a büntetőeljárási törvénykönyv 476. cikkének (1) bekezdése szerint nem támadható meg, és amelyet a (3) bekezdés szerint a Legfőbb Semmítő- és Ítélőszék internetes oldalán közzé kell tenni. Aki meg akarja keresni, nem tudja, melyik dátumhoz igazodjon, és ha az előterjesztéssel együtt az ügy felfüggesztését is elrendelték, a felfüggesztés kezdő időpontja hat nappal eltér. Mindkét említés ugyanígy szerepel a hivatalos PDF 9. és 11. oldalán, tehát nem a szöveg kinyerésekor keletkezett veszteségről van szó.
- Az elfogadhatósági feltételeket másként számozzák, mint ahogyan elemzik őket. Az 55. bekezdésben a határozat három feltételt sorol fel, ebben a sorrendben: a bíróság utolsó fokon járjon el, az érdemi elbírálás függjön a kérdés tisztázásától, a kérdés ne nyert légyen már megoldást. Az 58. bekezdésben „a második feltételt” nyilvánítják teljesültnek, az ezt követő szöveg viszont a listán szereplő harmadik feltételt írja le, a korábbi megoldás hiányát. A valódi második feltételt, az érdemi döntés függését, csak a 63. bekezdésben elemzik, szám nélkül, és egyedül ezt találják nem teljesültnek. Az az olvasó, aki a számokat követi, arra a következtetésre jut, hogy a harmadik feltételt egyáltalán nem vizsgálták, márpedig ezeket a határozatokat éppen az általuk alkalmazott elfogadhatósági teszt miatt idézik.
A szerkesztőség elemzése
A legsúlyosabb észrevétel nem abból derül ki, ha a határozatot elejétől a végéig elolvassuk, hanem abból, ha órát teszünk mellé. A büntetőeljárási törvénykönyv 3 hónapot ad a Legfőbb Semmítő- és Ítélőszéknek egy ilyen előterjesztés elbírálására a 476. cikk (11) bekezdésével, továbbá 30 napot az indokolásra és 15 napot a közzétételre a 477. cikk (2) bekezdése alapján, a 474. cikk (3) bekezdésére utalva. Összeadva körülbelül 135 nap. Az előterjesztésről szóló végzés 2026. február 11-i, a döntéshirdetés 2026. június 22-i, a közzététel 2026. szeptember 7-i. A végzés és a döntéshirdetés között 131 nap telt el, 42 nappal több a 3 hónapnál. A döntéshirdetés és a közzététel között 77 nap telt el, 32 nappal több a 45 napos maximumnál. Összesen 208 nap, azért, hogy kiderüljön: válasz nem érkezik. A határidők ajánlás jellegűek, és a túllépésükért senki nem felel, ez alatt az egész idő alatt viszont állt a bákói ügy, a négy vádlott pedig várt. Ha az egységesítő mechanizmus hét hónapot emészt fel ahhoz, hogy kimondja: a kérdés nem volt jó, akkor az elfogadhatósági szűrőt az elején kellene alkalmazni, nem a végén.
A második észrevétel magából a legfelsőbb bíróság által összegyűjtött anyagból következik. A határozat arra az elgondolásra támaszkodik, hogy a 8/2025. sz. határozat „világos, félreérthetetlen módon van megfogalmazva”, tehát nincs rajta mit értelmezni. Három bekezdéssel feljebb ugyanez a határozat számba veszi az ítélőtáblák válaszait: négy ítélőtábla azt mondja, hogy a vegyes csapat teljes semmisséget von maga után, négy azt, hogy semmilyen semmisséget nem von maga után, kettő azt, hogy az egyes szervek hozzájárulásától függ. Az ország 15 ítélőtáblájából kilenc különböző bíróság, három egymással összeegyeztethetetlen megoldás, a Craiovai Ítélőtábla pedig egyszerre szerepel az első és a második listán. Nehéz egyszerre azt állítani, hogy egy szöveg félreérthetetlen, és azt, hogy kilenc felsőbb szintű bíróság háromféleképpen olvassa. Az a megkülönböztetés, amelyre a Legfőbb Semmítő- és Ítélőszék támaszkodik, tudniillik hogy az eltérés az alkalmazást érinti, nem az értelmezést, elméletben valós, a gyakorlatban viszont semmit nem segít azon a vádlotton, aki Kolozsváron egyik, Bukarestben másik döntést kap.
A harmadik észrevétel arra a törvényszövegre vonatkozik, amelyet a határozat idéz. A 18. és a 19. bekezdésben a 43/2002. sz. sürgősségi kormányrendeletet helyesen idézik, és az idézetből látszik, hogy a 10. cikk (1) bekezdése „Országos Korrupcióellenes Ügyészségről” beszél, míg ugyanannak a cikknek a (2), a (3) és a (8) bekezdése „Országos Korrupcióellenes Ügyosztályról”, azzal az elnevezéssel, amelyet 2006-ban váltottak fel. Nem a Legfőbb Semmítő- és Ítélőszék hibája, amely híven idézett, hanem a törvényhozóé, amely húsz éve nem hangolta össze az elnevezéseket éppen abban a cikkben, amely a DNA bűnügyi rendőrségéről szól. Egy olyan ügyben, amelyben a hatáskörről a törvény betűje alapján vitatkoznak, az a törvény, amely a saját intézményét kétféleképpen nevezi, nem segít.
Mit kellene megváltoztatni
- Annak a többségnek a közzététele, amellyel a határozatot meghozták. A büntetőeljárási törvénykönyv 476. cikkének (11) bekezdése a tanács bíráinak legalább kétharmadát kéri, azaz 9-ből 6-ot, és tiltja a tartózkodást. Ma az olvasó nem tudja ellenőrizni, hogy a küszöböt elérték-e, és nem tudja, hogy az elutasítás egyhangú volt-e vagy szoros, ami számít akkor, amikor egy elfogadhatatlansági döntés elzárja az utat az érdemi válasz elől.
- Gyorsan alkalmazott elfogadhatósági szűrő. Ha a kérdés az ügyre való alkalmazásra irányul, és nem a törvény értelmezésére, ez az előterjesztésről szóló végzésből látszik. Egy előzetes vizsgálat az első hetekben megkímélné az alapügyet a héthónapos várakozástól, és csökkentené az előkészítő ülés határidőire nehezedő nyomást.
- A 43/2002. sz. sürgősségi kormányrendelet elnevezéseinek összehangolása. Az „Országos Korrupcióellenes Ügyosztály” kifejezés „Országos Korrupcióellenes Ügyészségre” cserélése az aktus teljes szövegében egyoldalas módosítás, amely megszüntet egy fölösleges vitaforrást azokban az ügyekben, amelyekben a hatáskört vitatják.
- A legfőbb ügyész állásfoglalása a vegyes csapatok kérdésében. A törvény érdekében emelt jogegységi eljárás egymásnak ellentmondó jogerős határozatokat kíván, ezek pedig kilenc ítélőtábla körzetében már léteznek. A most benyújtott előterjesztés évekkel rövidítené le azt az időszakot, amelyben ugyanazok a tények ellentétes döntéseket kapnak.
- A megkérdezett bíróságok teljes listájának közzététele a határozat mellett. A szöveg lábjegyzetekben utal az ítélőtáblákra, és nem mondja meg, mely bíróságok nem válaszoltak. Enélkül az információ nélkül az olvasó nem tudhatja, hogy hat ítélőtábla hallgatása az ügyek hiányát vagy csak az álláspont hiányát jelenti.
A jogi aktus eredeti szövege
Az alábbi szöveg románul szerepel, a hivatalos közzétett formában.
A teljes szöveg a romániai Hivatalos Közlönyben megjelent formában
Romániai Hivatalos Közlöny 757. szám, 2026. szeptember 7. 16 oldal PDF, 118 KB a jogi aktus a(z) 9. oldalon kezdődik
A hivatalos PDF megnyitásaPDF letöltése
Kis képernyőn a megjelenítő nem látszik. A fenti gombokkal nyithatod meg vagy töltheted le a fájlt.
Ez a cikk tájékoztató jellegű, és nem minősül jogi tanácsadásnak. Konkrét helyzetekben forduljon ügyvédhez vagy engedéllyel rendelkező adótanácsadóhoz.