Röviden

  • Az Alkotmánybíróság megalapozatlanként utasította el a kifogást, egyhangú szavazattal. Az a szöveg, amely miatt 2018-ban egyetlen romániai közintézmény sem adott ajándékutalványt, prémiumot, étkezési támogatást vagy üdülési támogatást, alkotmányos marad, és vele együtt a sürgősségi kormányrendelet egésze is.
  • Az érintettek a közpénzből fizetett személyzet azon tagjai, akiknek még folyamatban van a perük a 2018-as jogosultságokért, valamint azok az intézmények, amelyeknek a Számvevőszék az ilyen kifizetéseket felszámította. Mindenki más számára a határozat egyetlen folyósításban lévő összeget sem változtat meg.
  • Az elutasítás oka: a prémiumok és az utalványok nem az Alkotmány által biztosított alapjogok, hanem kiegészítő bérjogosultságok, amelyeket a jogalkotó módosíthat, felfüggeszthet vagy meg is szüntethet; a javadalmazás pedig nem tartozik a sarkalatos törvény számára fenntartott tárgykörök közé, tehát a Kormánynak joga volt sürgősségi kormányrendelettel szabályozni.
Jogi aktus: az Alkotmánybíróság 2025. december 9-i 727. sz. határozata az egyes adó- és költségvetési intézkedésekről, egyes normatív aktusok módosításáról és kiegészítéséről, valamint egyes határidők meghosszabbításáról szóló 90/2017. sz. sürgősségi kormányrendelet 9. cikke (1) bekezdése, valamint a 90/2017. sz. sürgősségi kormányrendelet egésze alkotmányellenességére vonatkozó kifogásról
Megjelent: romániai Hivatalos Közlöny (Monitorul Oficial) 768. szám, 2026. szeptember 10.
Hatálybalépés: 2026. szeptember 10., a közzététel napja

Az az év, amelyben a közszférában senki nem kapott sem prémiumot, sem ajándékutalványt, sem étkezési vagy üdülési támogatást, nyolcéves késéssel átment az alkotmányossági vizsgán. Az Alkotmánybíróság elutasította azt a kifogást, amelyet a Máramaros megyei Felsővisó (Vișeu de Sus) városa emelt az egyes adó- és költségvetési intézkedésekről szóló 90/2017. sz. sürgősségi kormányrendelet 9. cikkének (1) bekezdése ellen, vagyis az ellen a szöveg ellen, amely a teljes 2018-as évre megállította ezeket a jogosultságokat. A határozat a testület állandó gyakorlatát folytatja, ugyanazt, amelyre a közszférabeli bérek 2021-es és 2022-es befagyasztása ellen emelt kifogás elutasítása is támaszkodott: az alapbérhez hozzáadódó jogosultságok törvénnyel megállíthatók, amikor az állam összehúzza a kiadásait.

Az „adó- és költségvetési intézkedés” kifejezés technikaian hangzik, pedig egyszerű dolgot takar. Az államnak két karja van, amelyet egy éven belül megmozgathat: mennyit szed be, ez az adóoldal, és mennyit költ, ez a költségvetési oldal. A 2017. decemberi rendelet a másodikon avatkozott be, néhány nappal a 2018-as költségvetés vitájának kezdete előtt, a preambuluma pedig világosan megmondja, miért: az intézkedések elmaradása 2018-ban a bruttó hazai termék 5,14%-át kitevő további hatást gyakorolt volna a konszolidált általános költségvetés hiányára, a hiány pedig meghaladta volna az Európai Unió működéséről szóló szerződésben foglalt 3%-os küszöböt. A prémiumok és az utalványok megállítása az egyik megtakarítás volt, amely ebbe a számításba bekerült.

A vitatott szöveg azt mondta ki, hogy 2018-ban a közintézmények és közhatóságok, finanszírozási rendszerükre és alárendeltségükre tekintet nélkül, beleértve a melléttük létesített, teljes egészében saját bevételből finanszírozott tevékenységeket is, „nem adnak a személyzetüknek ajándékutalványt, prémiumot, sem a 153/2017. sz. kerettörvényben előírt étkezési támogatást és üdülési támogatást”. Az érintett intézmények meghatározása két helyről származik, a közpénzügyekről szóló 500/2002. sz. törvény 2. cikke (1) bekezdésének 30. pontjából és a helyi közpénzügyekről szóló 273/2006. sz. törvény 2. cikke (1) bekezdésének 39. pontjából, ami gyakorlatilag az egész közszférát lefedi: minisztériumokat, ügynökségeket, polgármesteri hivatalokat, kórházakat, iskolákat, színházakat, függetlenül attól, hogy a pénz az állami költségvetésből, a helyi költségvetésből vagy az intézmény saját bevételeiből jön.

A kifogás egy konkrét jogvitából indult. Felsővisó városa a polgármestere által képviselve perben állt a Számvevőszékkel néhány kiválósági prémium miatt, vagyis azok miatt a jogosultságok miatt, amelyeket a 153/2017. sz. kerettörvény 26. cikkének (1) bekezdése engedélyez a hitelutalványozóknak, havonta, annak a személyzetnek, amely közvetlenül részt vett kiemelkedő eredmények elérésében, a létszámjegyzék szerinti alapbérek kiadásainak 5%-os keretén belül. A 2020-ban indult ügy felülvizsgálati szakaszban a Kolozsvári Ítélőtáblára jutott, amely 2021. április 19-i polgári végzésével fordult az Alkotmánybírósághoz.

A város két kritikát fogalmazott meg, mindkettőt formára és nem tartalomra. Az első: a javadalmazás az Alkotmány 73. cikke (1) bekezdése, valamint (3) bekezdésének o) és p) pontja szerint sarkalatos törvény számára fenntartott tárgykör, tehát a Kormány nem avatkozhatott bele sürgősségi kormányrendelettel. A második: nem állt fenn az a rendkívüli helyzet, amelyet az Alkotmány 115. cikkének (4) bekezdése minden sürgősségi kormányrendelettől megkíván, mivel az indokolás az állami költségvetésre gyakorolt pozitív hatásról beszélt, a helyi költségvetés pedig ettől külön áll, és a helyi hatóságok a 153/2017. sz. kerettörvény 11. cikke szerint szabadon dönthetnek a saját személyzetük javadalmazásáról.

A testület mindkettőre válaszolt, és mindkettőt elutasította. A pótlékok, a prémiumok és a többi ösztönző az állandó gyakorlata szerint kiegészítő bérjogosultság, nem alapjog, a jogalkotó pedig megkülönböztetheti, módosíthatja, felfüggesztheti vagy akár meg is szüntetheti őket. A javadalmazási rendszer, szakmai kategóriától függetlenül, nem szerepel az Alkotmány 73. cikkének (3) bekezdésében szorosan és kimerítően felsorolt tárgykörök között, tehát nem sarkalatos törvényi anyag. A sürgősség kérdésében átvette a 2020. június 2-i 230. sz. határozat érvelését, amellyel ugyanezt a rendeletet már ellenőrizte, és megállapította, hogy a preambulum tárgyilagosan és meggyőzően indokolja mind a rendkívüli helyzetet, mind a sürgősséget. A rendelkező rész rövid: a 9. cikk (1) bekezdésének rendelkezései, valamint a rendelet egésze alkotmányosak a megfogalmazott kifogások vonatkozásában. A határozat végleges és általánosan kötelező.

Milyen hatásokkal jár

A határozat a közzététel napjától, 2026. szeptember 10-étől fejti ki hatásait, az Alkotmány 147. cikkének (4) bekezdése szerint, amely kimondja, hogy a testület határozatai a közzétételtől általánosan kötelezőek, és kizárólag a jövőre nézve hatnak. Elutasító határozat lévén egyetlen normát sem módosít, és semmilyen visszaszerzési utat nem nyit meg: a 9. cikk (1) bekezdése pontosan úgy marad, ahogyan 2017-ben megírták, és ahogyan 2018-ban alkalmazták.

A legközvetlenebb hatás abban az ügyben látszik, amelyből elindult. A Kolozsvári Ítélőtábla előtti felülvizsgálat érintetlen szöveggel folyik tovább, tehát az annak alkotmányellenességére épített védekezés megdől. Itt megér egy pontosítást az, amit sokan elmulasztanak: 2010 óta, amikor a 177/2010. sz. törvény megszüntette a per törvény erejénél fogva történő felfüggesztését, egy alkotmányellenességi kifogás előterjesztése többé nem állítja meg a tárgyalást. A bíróság tehát elbírálhatta volna a felülvizsgálatot anélkül, hogy megvárja a testület válaszát, és ha megvárta, négy évet és nyolc hónapot várt.

A többi, ugyanezen a szövegen folyó per számára a határozat bezár egy kaput. Egy helyt adó határozat lehetővé tette volna azoknak a jogerős ítéleteknek a perújítását, amelyeket olyan ügyekben hoztak, amelyekben a kifogást előterjesztették, a polgári eljárási törvénykönyv 509. cikke (1) bekezdésének 11. pontja szerint. Egy elutasító határozat ebből semmit nem tesz lehetővé. Ezenfelül a bérjogosultságok a munka törvénykönyve 268. cikke (1) bekezdésének c) pontja szerint a kereseti jog megnyílásától számított három év alatt elévülnek, tehát 2018 régen lezárult annak, akinek nincs már folyamatban lévő pere.

Azoknak a közintézményeknek, amelyek 2018-ban mégis megadták ezeket a jogosultságokat, és a Számvevőszéktől intézkedéseket kaptak, a határozat megerősíti az ellenőrzés alapját. A tilalom érvényes volt, tehát a kifizetés törvényes alap nélkül történt, a helyi autonómia érvét pedig a testület nem fogadta el elegendőnek ahhoz, hogy a helyi költségvetéseket kivegye a rendelet hatálya alól.

A legfontosabb hatás azonban a közvetett, és a folyó évet érinti. Az ebben a határozatban szereplő érvelés, vagyis hogy a prémiumok és az értékutalványok kiegészítő bérjogosultságok, amelyek törvénnyel felfüggeszthetők, azonos módon áll a ma hatályos szövegekre. 2026-ban a 141/2025. sz. törvény XIX. cikkének (1) és (3) bekezdése megtiltja a közintézményeknek, hogy értékutalványt adjanak, a bölcsődei utalvány kivételével, és hogy prémiumot, bónuszt vagy más hasonló jellegű jogosultságot nyújtsanak. A havi 347 lej étkezési támogatás és a 800 lej üdülési utalvány 2026-ban jár, de csak annak a személyzetnek, amelynek havi nettó bére legfeljebb 6 000 lej. Aki ezeket a szövegeket meg akarná támadni, 2026. szeptember 10. után vesztett pozícióból indul.

Mi változott a korábbi helyzethez képest

2026. szeptember 10-éig a 90/2017. sz. sürgősségi kormányrendelet 9. cikkének (1) bekezdését alkalmazták és perekben hivatkoztak rá, de nem volt saját alkotmányossági ítélete. A rendeletet egyszer már megvizsgálták, a 2020. június 2-i 230. sz. határozattal, ott azonban a testület a 7. cikk (2) bekezdéséről és a jóváhagyó törvényről döntött, nem a 9. cikkről. Ez a határozat kiterjeszti a 9. cikk (1) bekezdésére a 2020-as megoldást és annak indokait, és hozzátesz egy választ a sarkalatos törvényre vonatkozó kritikára, amelyet a testület külön, a 2024. október 29-i 543. sz. határozatban tárgyalt.

A második dolog, amely megváltozott, de korábban, magához az aktushoz tartozik, nem a határozathoz. Az (1) bekezdésben foglalt tilalom még 2018-ban sem maradt teljes. A 80/2018. sz. törvény, amellyel a Parlament jóváhagyta a rendeletet, két új bekezdést, a (3)-at és a (4)-et fűzte a 9. cikkhez, 2018. március 31-étől alkalmazandóan. Ezek alapján ugyanezek a közintézmények 2018-ban mégis adtak egyetlen üdülési támogatást vagy üdülési prémiumot, utalvány formájában, a 8/2009. sz. sürgősségi kormányrendelet alapján, a katonai személyzet, a rendőrök, a büntetés-végrehajtási különleges jogállású köztisztviselők és a honvédelmi és közrendi intézmények civil személyzete esetében pedig a Romániában nyújtott turisztikai szolgáltatásokat számolták el. Más szóval a 153/2017. sz. kerettörvényben szereplő üdülési támogatást megállították, de pótolták a 2009-es üdülési utalvánnyal. A valódi és helyettesítő nélküli tilalom az ajándékutalványon, a prémiumon és az étkezési támogatáson maradt.

A harmadik változás a 2018 és 2026 közötti, és megmutatja, hogyan mozdult el az intézkedés logikája. 2018-ban a tilalom lapos volt: semmi senkinek, a (2) bekezdés kivételeivel, vagyis a sportolóknak, a technikai stáboknak, valamint az olimpiákon és versenyeken kitüntetést szerző tanulóknak, hallgatóknak, kutatóknak és tanároknak járó prémiumok kivételével. 2026-ban a prémiumok és az értékutalványok továbbra is tilosak, a bölcsődei utalvány kivételével, az étkezési támogatás és az üdülési utalvány azonban jövedelemküszöbhöz kötve jár, legfeljebb 6 000 lej nettó bérig. Az intézkedés tehát az általános felfüggesztésből a válogató nyújtásba ment át, ami nem mindenkinek számít szelídebbnek: aki a küszöb fölött van, a kettőből semmit nem kap.

Előnyök és hátrányok

Mi a jó benne

  • Minden jövőbeli per számára lezárja azt a két formális kritikát, amelyet a bérmegszorító rendeletek ellen a leggyakrabban használtak: a sarkalatos törvényt és a rendkívüli helyzet hiányát.
  • Idézhető választ ad a bíróságoknak egy olyan szövegre, amely nyolc éven át pereket szült, ahelyett hogy minden tanácsnak magának kellene értelmeznie a korábbi gyakorlatot.
  • Az indokolás rövid és ellenőrizhető, hivatkozásokkal azokra a határozatokra, amelyekre támaszkodik, tehát jogi képzettség nélkül is követhető.
  • Megerősíti, hogy a közpénzből fizetett személyzet javadalmazása nem sarkalatos törvényi anyag, ami a jövőbeli adó- és költségvetési csomagokról szóló vitát is tisztábbá teszi.
  • Kifejezetten rögzíti, hogy a kiegészítő bérjogosultságok személyzeti kategóriák szerint meg is különböztethetők, ami alátámasztja a 2025 óta használt jövedelemküszöböket.

Mi marad probléma

  • A meghozatal, 2025. december 9., és a közzététel, 2026. szeptember 10. között 275 nap telt el, a határozat pedig csak a közzétételtől kötelező. Egész ezen idő alatt a bíróságok nála nélkül ítélkeztek.
  • A testülethez fordulástól, 2021. április 19-től a közzétételig 1 970 nap telt el, vagyis öt év, négy hónap és 22 nap, egy olyan szövegért, amely 365 napon át volt alkalmazásban.
  • A város legkomolyabb érve, hogy a helyi költségvetés külön áll az állami költségvetéstől, a határozat 7. bekezdésében szerepel, de a 15-től 19-ig terjedő bekezdésekben semmilyen választ nem kap.
  • A testület sehol nem kérdez rá, hogy egy évesnek bemutatott intézkedés átmeneti marad-e, miután évről évre megújítják, jóllehet 2025-ben már a nyolcadik megújításnál állt.
  • Az ügyészi végindítvány összefoglalója a 3. bekezdésben a 2017-es rendeletnek „a 2023-as évre” szóló hiánycélt tulajdonít, míg az aktus preambuluma mindenhol a 2018-as évről beszél.
  • A fő előzményre való hivatkozás dátuma hibás: a 230/2020. sz. határozat a romániai Hivatalos Közlöny 2020. december 31-i 1321. számában jelent meg, nem a 2020. december 13-iban.

Hasznos tanácsok

  1. Ha folyamatban van a pere 2018-as bérjogosultságokért, a határozat sem nem segít, sem nem ront: azt a szöveget erősíti meg, amelyet a bíróság úgyis alkalmazott. Kérje viszont az ügyirat átvizsgálását, mert 2010 óta a per nem függ fel a testület válaszáig, és egy mégis elrendelt felfüggesztés téves.
  2. Ne induljon új perbe a 2018-ban meg nem adott prémiumok, utalványok vagy támogatások miatt. A munka törvénykönyve 268. cikke (1) bekezdésének c) pontjában foglalt hároméves határidő régen lejárt, és a határozat nem indítja újra.
  3. Azok a hitelutalványozók, akik 2026-os kifizetéseket készítenek elő, olvassák el a 141/2025. sz. törvény XIX. cikkét, mielőtt bármit megígérnek: az egyetlen megengedett értékutalvány a bölcsődei utalvány, a prémiumok és a bónuszok pedig tilosak, kivéve az ugyanezen törvény XIV. cikke (1) bekezdésében foglalt jogosultságokat.
  4. A közszférában dolgozók nézzék meg a nettó bérüket a 6 000 lejes küszöbhöz mérve: alatta 2026-ban jár a havi 347 lej étkezési támogatás és a 800 lej üdülési utalvány; fölötte a kettőből egyik sem.
  5. A Számvevőszékkel a 2018 és 2025 közötti kifizetésekért perben álló intézmények idézhetik ezt a határozatot, de a Számvevőszék mellett, nem ellene. Ellenőrizzék már az elején, hogy a védekezés nem olyan érvre támaszkodik-e, amelyet az Alkotmánybíróság már elutasított.
  6. Amikor alkotmánybírósági határozatot olvas, nézze meg a meghozatal dátumát is, ne csak a közzétételét. A különbség csaknem egy év lehet, és ebben az időszakban a jogi helyzet más, mint amit a közzétett gyakorlat mutat.

Gyakori kérdések

Helyt adtak a kifogásnak, vagy elutasították?
Elutasították, megalapozatlanként, egyhangú szavazattal. A rendelkező rész megállapítja, hogy mind a 90/2017. sz. sürgősségi kormányrendelet 9. cikkének (1) bekezdése, mind a rendelet egésze alkotmányos a megfogalmazott kifogások vonatkozásában. A szöveg érintetlen marad, és ebből a határozatból egyetlen jog sem születik.
Mit jelent az, hogy „alkotmányos a megfogalmazott kifogások vonatkozásában”?
A testület csak azt vizsgálja, amit kérnek tőle. Itt két dolgot kértek: azt, hogy a javadalmazás sarkalatos törvényi tárgykör-e, és azt, hogy fennállt-e a rendkívüli helyzet egy sürgősségi kormányrendelethez. Mindkettőre azt válaszolta, hogy nincs probléma. A fordulat nem igazolja az aktust bármely más, fel nem hívott alkotmányos alapon, a gyakorlatban azonban egy új, más indokokkal felépített támadásnak kevés esélye van, mert az indokolás elvi jellegű.
Mi az, mindenki számára érthetően, egy adó- és költségvetési intézkedés?
Olyan beavatkozás, amellyel az állam egy éven belül vagy azt igazítja, amit beszed, vagy azt, amit elkölt, általában azért, hogy a hiányt egy célszámba szorítsa. Itt a kiadási oldalon történt, pontosabban a személyi kiadásoknál: az állam nem az alapbéreket változtatta meg, hanem egy évre megállította azokat a jogosultságokat, amelyek hozzájuk adódnak.
Mit írt elő pontosan a 9. cikk (1) bekezdése?
Azt, hogy 2018-ban a közintézmények és közhatóságok, a minisztériumoktól a polgármesteri hivatalokig, a kórházakig és az iskolákig, a finanszírozás forrásától függetlenül nem adnak a személyzetüknek ajándékutalványt, prémiumot, étkezési támogatást és üdülési támogatást a 153/2017. sz. kerettörvényben előírtak közül. A (2) bekezdés néhány kivételt megőrzött: a hivatalos versenyeken eredményt elérő sportolókat és technikai stábokat, valamint az olimpiákon és versenyeken kitüntetést szerző tanulókat, hallgatókat, kutatókat és tanárokat, a felkészítő tanárokkal együtt.
Kérhetem még a 2018-as pénzt?
A gyakorlatban nem. A tilalmat alkotmányosnak mondták ki, a bérjogosultságok pedig a kereseti jog megnyílásától számított három év alatt elévülnek. A határozat csak azoknak mond még valamit, akiknek már van megindított és le nem zárt perük, és nekik azt mondja, hogy az alkotmányellenességre épített védekezés nem működik.
Hatályban van még a 9. cikk?
A 90/2017. sz. sürgősségi kormányrendelet hatályban van, és a 9. cikket nem helyezték hatályon kívül. Az (1) bekezdés pontosan a bírált formában áll, változatlanul a 2017. december 7-i közzététel óta, a (3) és (4) bekezdést pedig a 80/2018. sz. törvény fűzte hozzá, 2018. március 31-étől. A szöveg alkalmazása azonban 2018 végén kimerült, mert csak arra az évre vonatkozott. A testület mégis megvizsgálta, a 2011. június 15-i 766. sz. határozattal rögzített szabályra hivatkozva, amely szerint az alkotmányossági felülvizsgálat azokra a normákra is kiterjed, amelyek joghatásai a használatból való kiesés után is folytatódnak.
Mi alkalmazandó 2026-ban annak a szövegnek a helyén?
Az egyes adó- és költségvetési intézkedésekről szóló 141/2025. sz. törvény XIX. cikkének (1) és (3) bekezdése. Az (1) bekezdés megtiltja a közintézményeknek, hogy 2026-ban értékutalványt adjanak, a bölcsődei utalvány kivételével. A (3) bekezdés megtiltja a prémiumokat, a bónuszokat és a más hasonló jellegű jogosultságokat. Az étkezési támogatás havi 347 lej marad, az üdülési utalvány évi 800 lej, mindkettő csak legfeljebb 6 000 lejes nettó bérig.
Miért tartott öt évig?
A határozat nem magyarázza meg. A megkeresés 2021. április 19-én érkezett a testülethez, a meghozatalra 2025. december 9-én, a közzétételre 2026. szeptember 10-én került sor. A meghozatal és a közzététel között 275 nap telt el. Az ugyanazon ülésen született határozatok ütemezve jelennek meg: a 2025. december 9-i 730. sz. határozat egy nappal korábban, a romániai Hivatalos Közlöny 2026. szeptember 9-i 766. számában látott napvilágot.

A szerkesztőség elemzése

A határozat valós problémát old meg, még ha későn is. Nyolc éven át minden közintézmény, amelyet 2018-ban kifizetett prémiumokért ellenőriztek, védekezésül hivatkozhatott annak a szövegnek az alkotmányellenességére, amely azokat megtiltotta, a bíróságoknak pedig a testület általános gyakorlatával kellett boldogulniuk, nem egy erre a szövegre szóló ítélettel. Most már van ítélet, egyhangú és elvi jellegű, tehát ugyanennek a családnak a következő szövegeit is lefedi. Az indokolás semmit nem talál fel: átveszi a 2020. június 2-i 230. sz. határozat érvelését, amely ugyanezt a rendeletet vizsgálta, és kiegészíti a 2024. október 29-i 543. sz. határozattal a sarkalatos törvény kérdésében. Aki gyakorlatváltást keres, itt nem talál, és ez magában is jó hír a kiszámíthatóságnak.

Az első észrevétel, amely az aktus végigolvasásából nem látszik, a határidők aritmetikája, és az könyörtelen. A vizsgált norma 365 napot élt, annyit, mint a 2018-as év. Alkotmányossági felülvizsgálata a megkereséstől a közzétételig 1 970 napot tartott, vagyis öt évet, négy hónapot és 22 napot, ebből 1 695 nap a meghozatalig, további 275 pedig utána. Az arány több mint öt az egyhez a vizsgálat és a vizsgált norma életideje között, és nem az ügy összetettségén múlik: az érdemi indokolás öt bekezdésben elfér, és egyetlen új elemet sem tartalmaz. A meghozataltól a közzétételig tartó 275 napot külön érdemes nézni, mert az Alkotmány 147. cikkének (4) bekezdése a kötelező erőt a közzététel napjához köti. Egy felülvizsgálati szakaszban lévő ügyben kilenc hónap bőven elég egy jogerős ítélethez, amelyet anélkül hoznak meg, hogy megvárnák az éppen alkalmazott szöveget tisztázó határozatot.

A második észrevétel egy másik aktus kinyitását kívánja, és megváltoztatja azt, ahogyan ez az egész határozat olvasandó. A 2018-as intézkedés valójában nem egy évre szólt. Megszakítás nélkül megújították: a 114/2018. sz. sürgősségi kormányrendelettel és annak egymást követő módosításaival, közöttük az 1/2020., a 226/2020. és a 130/2021. sz. sürgősségi kormányrendelettel a 2019 és 2022 közötti évekre, a 168/2022. sz. sürgősségi kormányrendelettel 2023-ra, a 115/2023. sz.-szal 2024-re, a 156/2024. sz.-szal 2025-re, végül a 141/2025. sz. törvény XIX. cikkével 2026-ra. Ez kilenc egymást követő év tilalom, amelyet minden alkalommal évesnek mutattak be. A legárulóbb az, hogy a 2017-es megfogalmazást csaknem szó szerint átmásolták: a 141/2025. sz. törvény XIX. cikke ugyanazzal a kettős címzettmeghatározással nyílik, az 500/2002. sz. törvény 2. cikke (1) bekezdésének 30. pontjával és a 273/2006. sz. törvény 2. cikke (1) bekezdésének 39. pontjával, majd ugyanazzal a „nem adnak a személyzetüknek” szerkezettel folytatódik. A testület tehát nem egy lejárt szöveget hagyott jóvá, hanem egy ma hatályos norma öntőformáját, és ez a határozatban sehol nem jelenik meg.

Az indokolás gyenge pontja más, és az érvek puszta összeszámolásából látszik. A 7. bekezdés rögzíti Felsővisó legérdekesebb kritikáját: az indokolás az állami költségvetésre gyakorolt pozitív hatást hívta fel, a helyi közköltségvetés azonban külön áll az állami költségvetéstől, és a 153/2017. sz. kerettörvény 11. cikke a helyi hatóságokra hagyja, milyen szinten és módon javadalmazzák a saját személyzetüket. A 15-től 19-ig terjedő bekezdések nem válaszolnak rá. A testület pontosan válaszol a 14. bekezdésben felhívott két alkotmányszövegre, a 73. cikkre és a 115. cikk (4) bekezdésére, és semmi többre, ami formálisan helyes, mert a kifogás előterjesztője a helyi autonómia érvét nem kötötte az Alkotmány egyetlen szövegéhez sem. Az eredmény mégis olyan határozat, amely a helyi költségvetésekre is alkalmazandó normát hagy jóvá anélkül, hogy egy sort is írna a helyi költségvetésekről. Ide illik még egy szám az aktusból: a 153/2017. sz. kerettörvény 26. cikke (1) bekezdésében foglalt kiválósági prémiumok kerete az intézmény alapbér-kiadásainak 5%-a, tehát a tilalom minden hitelutalványozó döntéséből kivett egy legfeljebb 5%-os keretet a saját bértömegéből, függetlenül attól, hogy a pénz az állami költségvetésből vagy a helyi adókból jött. Végül két szerkesztési elírás, amelyeket itt jelzünk és nem a hibák között, mert egyik sem változtatja meg a megoldást: a 3. bekezdés a 2017-es rendeletnek „a 2023-as évre” szóló hiánycélt tulajdonít, jóllehet a preambulum következetesen 2018-ról beszél, a 18. bekezdés pedig a fő előzményt a romániai Hivatalos Közlöny 2020. december 13-i 1321. számára datálja, holott az a szám 2020. december 31-i. A tanács kilenc bíró közül nyolcból állt, ami megfelel a 47/1992. sz. törvény 51. cikke (1) bekezdésében foglalt kétharmados határozatképességnek, tehát a rendelkező részben felhívott egyhangúság a nyolcak egyhangúsága.

Mit kellene megváltoztatni

  • Törvényi határidő az alkotmánybírósági határozatok közzétételére, például 30 nap a meghozataltól. Hatás: eltűnik az a 275 nap, amelyben egy határozat létezik, de senkit nem kötelez, a bíróságok pedig nem hoznak jogerős ítéleteket olyan szövegekre, amelyek alkotmányos sorsa már eldőlt, csak nem jutott el hozzájuk.
  • Annak az aktusnak a kötelessége, amely egy átmeneti intézkedést megújít, hogy megmondja, a hosszabbítás melyik évében jár és mekkora összes időtartamra. Hatás: a 141/2025. sz. törvény XIX. cikkében feketén-fehéren állna, hogy a tilalom a kilencedik évében van, a kivételességéről szóló vita pedig egy szám körül folyna, nem benyomások körül.
  • A testület határozatainak indokolása válaszoljon azokra az érvekre is, amelyek nincsenek egy alkotmányszöveghez kötve, legalább egy sorral, amely elmagyarázza, miért nem vizsgálhatók. Hatás: a kifogás előterjesztője és a megkereső bíróság megtudja, miért maradt a központi érve válasz nélkül, és ugyanaz a kritika nem tér vissza azonos formában egy másik ügyben.
  • A 18. bekezdésben szereplő hivatkozás helyreigazítása a romániai Hivatalos Közlöny 2020. december 31-i 1321. számára. Hatás: aki a határozat alapján keresi az előzményt, első próbálkozásra megtalálja, ahelyett hogy egy olyan lapszámba futna, amely a megjelölt napon nem létezik.
  • Az ügyészi végindítvány összefoglalójának összevetése az aktus preambulumával, a végleges szerkesztés előtt. Hatás: eltűnnek azok a helyzetek, amelyekben egy közzétett határozat egy 2017-es rendeletnek 2023-as költségvetési célt tulajdonít, ami azt a látszatot adja az olvasónak, hogy a vizsgált aktus más.
  • Az átmeneti normákról szóló határozatokban annak megjelölése, hogy az indokolás kihat-e hatályos szövegekre, és melyekre. Hatás: az a hitelutalványozó, aki 2026-ban olvassa a határozatot, azonnal megérti, hogy az érvelés a 141/2025. sz. törvény XIX. cikkét is lefedi, ahelyett hogy azt hinné, csak a 2018-as évről van szó.

A jogi aktus eredeti szövege

Az alábbi szöveg románul szerepel, a hivatalos közzétett formában.

A teljes szöveg a romániai Hivatalos Közlönyben megjelent formában

Romániai Hivatalos Közlöny 768. szám, 2026. szeptember 10. 16 oldal PDF, 114 KB a jogi aktus a(z) 3. oldalon kezdődik

A hivatalos PDF megnyitásaPDF letöltése

Kis képernyőn a megjelenítő nem látszik. A fenti gombokkal nyithatod meg vagy töltheted le a fájlt.

Ez a cikk tájékoztató jellegű, és nem minősül jogi tanácsadásnak. Konkrét helyzetekben forduljon ügyvédhez vagy engedéllyel rendelkező adótanácsadóhoz.