Röviden
- 2026. október 1-jétől az a cég, amely az (EU) 2026/1384 rendelet I. mellékletében felsorolt kategóriákba tartozó acélt hoz be az Unióba, üzemi vizsgálati bizonylatot köteles a vámhatóság elé tenni, amelyben két dolog szerepel: az az ország, ahol az acélt első alkalommal olvasztották és öntötték, és a tétel olvasztási száma.
- Ha a bizonylat hiányzik, egy éven át, 2027. szeptember 30-ig a vámhatóság elfogadhat helyette számlákat, szállítóleveleket, szerződésekből származó minőségi záradékokat, szállítói tartós nyilatkozatokat, gyártási dokumentumokat, az exportáló ország vámokmányait, kereskedelmi levelezést vagy gyártási leírásokat. 2027. október 1-jétől bezárul az ajtó.
- A szankció nem bírság. Az a behozatal, amelynél az olvasztás és öntés helye szerinti országot nem jelentik be és nem támasztják alá bizonyítékkal, elutasításra kerül a határon. Érintett minden acélimportőr, származási kivétel nélkül, azok is, akik Izlandról, Liechtensteinből vagy Norvégiából vásárolnak.
Megjelent: az Európai Unió Hivatalos Lapja, L sorozat, 2026/1963, 2026. augusztus 31.
Hatálybalépés: 2026. szeptember 1.
Alkalmazandó: 2026. október 1-jétől, az 1. cikk (3) bekezdése pedig csak 2027. szeptember 30-ig
2026. október 1-jétől egyetlen dokumentum dönti el, hogy az áru bejut-e vagy visszafordul: az üzemi vizsgálati bizonylat, amely megmutatja, hol olvasztották az acélt. A Bizottság (EU) 2026/1963 végrehajtási rendelete, amelyet az Európai Unió Hivatalos Lapjában, az L sorozat 2026/1963 számában, 2026. augusztus 31-én hirdettek ki, pontosan meghatározza, milyen papírokat fogadhat el a vámhatóság az „olvasztás és öntés” helye szerinti ország bizonyítékaként, és mi történik, ha nem kapja meg őket. A származásellenőrzésekhez hozzászokott romániai importőrök számára az az új, hogy az áru származása és az olvasztás helye mostantól két külön tény, amelyeket külön kell igazolni. Az acél az utóbbi hónapokban már átment hasonló szigorításokon, a legutóbbi az elektromos acélra vonatkozó ideiglenes védintézkedés volt, de az az árat érintette. A mostani rendelet a bejutást érinti.
Az elsősorban megkívánt dokumentum az üzemi vizsgálati bizonylat, amelyet a fémet előállító acélmű állít ki, nem az eladó, nem a fuvarozó és nem az importőr. Az 1. cikk (1) bekezdése szerint tartalmaznia kell az „olvasztás és öntés” helye szerinti országot és a behozott acél olvasztási számát. Az „olvasztás és öntés” helye szerinti ország a rendeletbe átvett meghatározás szerint azt a helyet jelenti, ahol a nyersacélt vagy a vasat első alkalommal folyékony formában, acél- vagy vasgyártó kohóban állították elő, majd öntötték az első szilárd halmazállapotába. A meghatározás kifejezetten kiterjed a fémhulladék újraolvasztására is, tehát a fémhulladékból készült acélnál az számít, melyik országban olvasztották újra a fémhulladékot, nem az, melyik országból érkezett.
A Bizottság azonban nem tette az üzemi vizsgálati bizonylatot az egyetlen kapuvá, legalábbis nem az első pillanattól. Az 1. cikk (2) bekezdése szerint a vámhatóság más dokumentumokkal kiegészíthet egy hiányos bizonylatot, ha abból vagy az ország, vagy az olvasztási szám hiányzik. Tovább megy ugyanannak a cikknek a (3) bekezdése, amely ugyanazt a nyolc dokumentumtípust önálló bizonyítéknak fogadja el, ha üzemi vizsgálati bizonylat egyáltalán nem szerezhető be. A lista mindkét bekezdésben azonos: számlák, szállítólevelek, a végrehajtott megrendelésekben vagy szerződésekben szereplő minőségi tanúsítványok és záradékok, a szállítók tartós nyilatkozatai, költségelszámolási és gyártási dokumentumok, az exportáló ország vámokmányai, kereskedelmi levelezés és gyártási leírások. A különbség az, hogy a (2) bekezdés időbeli korlát nélkül hatályban marad, a (3) bekezdés viszont 2027. szeptember 30-án kialszik.
A rendelet nem áll önmagában. Az (EU) 2026/1384 rendelet 4. cikke (2) bekezdését hajtja végre, azt a mechanizmust, amellyel az Unió éves vámkontingenssel és a kontingens felett mindenre kivetett 50 %-os vámmal válaszol az acél globális kapacitásfeleslegére. A kettő közötti kapcsolat nem igazgatási, hanem tartalmi. Egy országokra szabott plafon egyszerűen kijátszható: a kontingensét kimerítő országban olvasztott acél elindul egy harmadik országba, ott meghengerlik vagy csak továbbküldik, és más származással, más kontingenssel érkezik az Unióba. Az „olvasztás és öntés” helye szerinti ország fogalma pontosan ezt az útvonalat vágja el, mert az árut ahhoz a kohóhoz köti, amelyben elindult, nem az utolsó kikötőhöz, ahonnan elhajózott. Az olvasztás igazolása nélkül a 2026. október 1-jei plafon papírra húzott vonal lett volna.
A kötelezettség az (EU) 2026/1384 rendelet I. mellékletében szereplő mind a 30 termékkategóriára kiterjed, a melegen hengerelt lemezektől a csöveken, huzalokon és rudakon át, tehát gyakorlatilag mindenre, ami a kontingensrendszerbe tartozik. Nem terjed ki azonban az összes acélra: a downstream acélipari termékek, az acélból készült alkatrészek és részegységek az I. mellékleten kívül maradnak, a Bizottságnak pedig 2027. június 30-ig van határideje annak értékelésére, hogy bevonja-e őket. Egy részlet, amely könnyen elsikkad: az Izlandra, Liechtensteinre és Norvégiára vonatkozó kontingensmentesség az alaprendelet 2. cikkében szerepel, és a magyar szöveg szerint „ez a cikk nem alkalmazandó” az ezekből az országokból származó termékekre, vagyis a mentesülés az említett cikk határain belül marad. Az olvasztás és öntés igazolásának kötelezettsége a 4. cikkben áll, amelyet a mentesülés nem érint. A norvég acél tehát kontingens és 50 %-os vám nélkül jut be, de üzemi vizsgálati bizonylat nélkül nem.
Milyen hatásokkal jár
A bejelentés technikai úton történik, TARIC-okmánykódokkal, nem valamilyen szabad szöveges rubrikán. A 2. cikk (2) bekezdése szerint az „olvasztás és öntés” helye szerinti országot az okmányok TARIC-kódjaival kell bejelenteni, ami azt jelenti, hogy az árunyilatkozat kitöltésének pillanatában a nyilatkozattevőnek már a kezében kell lennie a dokumentumnak, nem utólag küldheti be. Az olvasztási számot ezzel szemben soha nem kell bejelenteni: csak szerepelnie kell a dokumentumban. A megkülönböztetés azoknak számít, akik belső eljárásokat építenek, mert egy vegyes tétel, amelyben ugyanazon szállítmányon több olvasztás van, ugyanannyi számot kér a dokumentációban, noha a vámhatóságnál egyetlen országot jelentenek be.
A 2. cikk (1) bekezdésében olyan kötelezettség jelenik meg, amely a hatóságra esik, nem a cégre, de a cégnek kerül pénzbe: ha az országot az 1. cikk (2) vagy (3) bekezdése szerinti dokumentumok igazolják, a vámhatóság okmányellenőrzést végez. A magyar szöveg itt kijelentő módot használ, „elvégzik”, nem a megengedő „elvégezhetik” alakot, tehát a vizsgálat kötelező. A teljes üzemi vizsgálati bizonylat nem indítja el ezt a kötelező ellenőrzést. A gyakorlati eredmény kétsebességes rendszer a határon: aki bizonylattal jön, a megszokott ütemben jut át, aki számlákkal és kereskedelmi levelezéssel, olyan vizsgálatba kerül, amelynek a határideje nincs leírva sehol. Már a rendelet preambuluma is elismeri, hogy az ellenőrzések a lezárultukig késleltethetik a vonatkozó tarifaszinthez való hozzáférést, ami egy negyedévesen, a nyilatkozatok elfogadásának sorrendjében kezelt kontingensnél a kontingensben elfoglalt hely elvesztését jelentheti.
A szankció egyetlen mondatban áll, a 2. cikk (3) bekezdésében: ha az „olvasztás és öntés” helye szerinti országot nem jelentik be megfelelő, ellenőrizhető bizonyíték révén, az a behozatal elutasításához vezet. Hiányzik a megemelt vám, a hiánypótlási határidő és az utólagos rendezés egyaránt. Az áru nem jut be. És mivel a megfelelő bizonyítékokat az 1. cikk határozza meg, ahol az olvasztási szám mindegyik változatban feltétel, az a dosszié, amely az országot megmutatja, az olvasztást viszont nem, nem teljes dosszié, még ha a vámhatóságnál csak az országot jelentik be.
A már útnak indult árura a rendelet nem ír elő semmit. Semmilyen átmeneti rendszert, sem a 2026. október 1. előtt felrakott tételekre, sem a raktárban állókra. A 3. cikk megállapítja az alkalmazás időpontját, és megáll. A gyakorlatban egy Ázsiából augusztus közepén elindult, októberben megérkező szállítmánynak olyan bizonylattal kell jönnie, amelyet a berakodásnál senki nem kért, és amelyet az acélmű állít ki, nem a feladó.
Mi változott a korábbi helyzethez képest
2026. október 1-jéig nem volt semmilyen kötelezettség az olvasztás helyének vámnál történő igazolására. Az (EU) 2026/1384 rendelet 2026. július 1-jén kezdett alkalmazandóvá válni, a kontingensekkel és a kontingensen felüli 50 %-os vámmal, de a 4. cikk (1) bekezdését, amely az olvasztás és öntés igazolását kéri, ugyanannak a rendeletnek a 14. cikke b) pontja 2026. október 1-jéig elhalasztotta. A két dátum között 92 nap telt el, amelyben a plafon anélkül az eszköz nélkül működött, amely nehezen kijátszhatóvá teszi. Az importőröknek ebben az időszakban az árnál szigorúbb, a papíroknál engedékenyebb rendszerük volt, mint a most induló.
Megváltozott a kért információ jellege is. Egy áru vámjogi származását a lényeges átalakítás szabályai szerint állapítják meg, és teljesen jogszerűen eltérhet attól az országtól, ahol a fémet előállították. Az „olvasztás és öntés” helye szerinti ország nem ezeket a szabályokat követi: visszanyúl a kohóhoz. Egy hengerelt terméknek, amelynek a származása egy harmadik országban van, mert ott dolgozták fel, mostantól a kohóját is meg kell mutatnia, még ha az a világ egészen más részén áll.
Harmadszor, megváltozott a horizont. A rugalmas dokumentumlista 365 napos átmeneti időszak, 2026. október 1-jétől 2027. szeptember 30-ig, azt a napot is beleértve, nem állandó engedmény. Utána az 1. cikk (3) bekezdése kiesik az alkalmazandó jogból, és az egyetlen megmaradó út az üzemi vizsgálati bizonylat, adott esetben a (2) bekezdés szerinti dokumentumokkal kiegészítve. Aki most többéves szerződésekre vásárol, anélkül, hogy észrevenné, egy olyan dokumentációs rendszerre is tárgyal, amelyet még nem látott.
Előnyök és hátrányok
Mi a jó benne
- Az elsősorban megkívánt dokumentum nem új, nem a Bizottság találta ki: az üzemi vizsgálati bizonylat már ma is kering az acélkereskedelemben, és az Unión kívüli más országokba irányuló kivitelhez is kérik, tehát a komoly beszállítók többsége beruházás nélkül ki tudja állítani.
- Az első év nyolc szokásos dokumentumtípust fogad el önálló bizonyítékként, ami levegőt hagy a kis cégeknek, amelyeknek nincs eszközük arra, hogy egy távoli acélműtől további papírokat kérjenek.
- A jegyzék bármikor felülvizsgálható, és a Bizottság a preambulumban vállalta, hogy figyelemmel követi, tehát egy a gyakorlatban hasznosnak bizonyuló dokumentum új jogalkotási tárgyalás nélkül felvehető.
- A szabály alkalmazhatóvá teszi az acélplafont. Nélküle az országokra szabott kontingenseket továbbküldéssel kijátszották volna, a különbséget pedig az uniós, köztük a romániai gyártók fizették volna meg.
- A TARIC-okmánykódokkal való bejelentés beépül a meglévő árunyilatkozatba, külön formanyomtatvány és új adatszolgáltatási felület nélkül.
Mi marad probléma
- A szankció a legsúlyosabb és egyetlen: a behozatal elutasítása. Nincs közbenső fokozat, nincs hiánypótlási határidő, tehát egy dokumentációs hibát megrekedt áruval fizet meg a cég.
- A kulcsdokumentumot az Unión kívüli harmadik fél állítja ki. Az importőr olyan papírért felel, amelyet maga nem tud előállítani, és amelyet sürgősséggel sem tud megszerezni.
- Nincs átmeneti rendszer a 2026. október 1. előtt felrakott árura, noha az acél ellátási láncai hónapos, nem napos szállítási határidőkkel működnek.
- Az okmányellenőrzés pontosan annál lesz kötelező, akinek nincs üzemi vizsgálati bizonylata, vagyis jellemzően a kis cégeknél, és az időtartamát a rendeletbe írt határidő nem korlátozza.
- A szabályok közül a legengedékenyebb 2027. szeptember 30-án lejár, anélkül hogy a szöveg megmondaná, milyen szűkebb jegyzék veszi át a helyét. A cégeknek olyan rendszerre kell készülniük, amelynek a tartalma még nincs közzétéve.
- Az olvasztási szám a dokumentációban feltétel, de nem kell bejelenteni, tehát a hiánya az ellenőrzésen derül ki, nem a nyilatkozat beadásakor, amikor még orvosolható lenne.
Hasznos tanácsok
- Ellenőrizzék most, beszállítónként, hogy a kapott üzemi vizsgálati bizonylat kifejezetten tartalmazza-e az olvasztás és öntés országát és az olvasztási számot. Sok üzemi vizsgálati bizonylat a kémiai összetételt és a mechanikai jellemzőket mutatja, az országot viszont csak hallgatólagosan, az acélmű címén keresztül, ami nem ugyanaz, mint az olvasztás országának megjelölése.
- A két elemet a megrendelésbe és a szerződésbe írják bele, ne a szállítási levelezésbe. A beszerzési megrendelésben szereplő minőségi záradék az 1. cikk szerint maga is elfogadható bizonyíték, tehát a szövegezésre fordított munka kétszeresen térül meg.
- A 2026. október 1-jén útban lévő tételekre kérjék el utólag a bizonylatot az acélműtől, még az áru megérkezése előtt. A rendelet nem ír elő rájuk semmilyen könnyítést, az egyetlen védőháló pedig 2027. szeptember 30-ig az alternatív dokumentumok jegyzéke.
- A belső eljárást ne az 1. cikk (3) bekezdésére építsék. Az 2027. szeptember 30-án kialszik, és az a cég, amely egy évig számlákkal és kereskedelmi levelezéssel dolgozott, 2027 októberében arra ébred, hogy nincsenek bizonylatkiállításhoz szokott beszállítói.
- Ha újrahasznosított vagy vegyes eredetű acélt hoznak be, tisztázzák időben, melyik az újraolvasztás országa. A meghatározás kiterjed a hulladék újraolvasztására, tehát az országot az a kohó adja, amely a fémhulladékot újraolvasztotta, és ez más lehet, mint amelyet a nyersanyag útja jelölt.
- A bizonylat nélküli szállítmányokra tervezzenek időtartalékot a vámnál. Rájuk az okmányellenőrzés kötelező, és egy negyedévesen, a nyilatkozatok elfogadásának sorrendjében kezelt kontingensnél néhány napos késés a következő negyedévbe vagy a kontingens felé tolhatja a tételt, ahol a vám 50 %.
- Az Izlandról, Liechtensteinből és Norvégiából származó acélnak nincs szüksége kontingensre, de szüksége van bizonylatra. Ne keverjék össze az alaprendelet 2. cikke szerinti mentesülést a 4. cikkben szereplő dokumentációs kötelezettség alóli mentesüléssel.
Gyakori kérdések
Milyen dokumentum kell 2026. október 1-jétől a vámhatóságnál?
Ha a beszállító nem ad üzemi vizsgálati bizonylatot, elakad a behozatal?
Mi történik pontosan, ha a bizonyíték hiányzik?
Az üzemi vizsgálati bizonylat kiterjed az olvasztási számra is? Mit tegyek, ha csak az hiányzik?
Vonatkozik a kötelezettség a szabadkereskedelmi megállapodással rendelkező országokból származó acélra is?
Mit tesz a Bizottság az összegyűjtött információkkal?
A szerkesztőség elemzése
A rugalmas rendszert lezáró két dátum nem véletlenül esik oda, és az egybeesésük többet mond a jogi aktusról, mint bármelyik cikke. A 2026. augusztus 31-én kihirdetett rendelet 1. cikkének (3) bekezdése 2027. szeptember 30-ig alkalmazandó, az (EU) 2026/1384 rendelet 5. cikke (1) bekezdésének j) pontja pedig, amely az olvasztásra és öntésre vonatkozó információkat a kontingensek országok közötti elosztásának szempontjává alakítja, 2027. október 1-jén válik alkalmazandóvá. Az alternatív dokumentumok ajtaja pontosan azon a napon zárul be, amelyen az adatok számítani kezdenek a pénz felosztásánál. A Bizottság tehát olyan évet épített fel, amelyben tarifális következmények nélkül gyűjt információt, olyan bizonyítékokkal, amelyeket éppen azért fogad el, mert nem fogja felhasználni az elosztásnál, és attól a pillanattól tér át az egyetlen követelményre, amelyben az információ működésbe lép. A menetrend következetes, de a rendeletnek egyetlen mondata sem magyarázza meg, és az az importőr, aki csak a végrehajtási jogi aktust olvassa, nem tudhatja meg, miért szűkül a jegyzéke.
A második észrevétel a végrehajtási jogi aktus és az őt felhatalmazó aktus viszonyáról szól. Az (EU) 2026/1384 rendelet 4. cikke (1) bekezdése „ellenőrizhető és megfelelő bizonyítékot” kér az importőröktől, és példáként az üzemi vizsgálati bizonylatot nevezi meg. A „például” fordulat a bizonylatot példává teszi, nem feltétellé. Az (EU) 2026/1963 rendelet 1. cikke (1) bekezdése kötelezettséggé alakítja, a (3) bekezdés 2027. szeptember 30-i kialvásával pedig az egyetlen úttá. Az alapaktus ugyanezen 4. cikke (2) bekezdése azt kérte a Bizottságtól, hogy vegye figyelembe a kkv-k sajátos helyzetét, és kerülje az aránytalan adminisztratív terheket. A rendelet ezt az első évre megteszi, azután felhagy vele, anélkül hogy a szöveg megmondaná, mi történik azzal a céggel, amely 2027 októberében régi készletből, hulladék újraolvasztásából vagy vegyes tételből vásárol, amelyre üzemi vizsgálati bizonylat nem létezik, és nem is állítható ki többé.
A harmadik észrevétel kronológiai, és megmutatja, mennyire szoros volt a menetrend. Azt a nyilvános konzultációt, amelynek alapján a Bizottság az üzemi vizsgálati bizonylatot választotta, 2026. június 2-án nyitották meg, négy hétre, tehát június 30-ig. A rendeletet, amely a Bizottságnak a bizonyítékok meghatározására vonatkozó hatáskört adja, 2026. június 17-én fogadták el és június 24-én hirdették ki, azaz a konzultáció megnyitása után 15, illetve 22 nappal. A Bizottság olyan kötelezettséghez szükséges dokumentumokról kérdezte a piacot, amely a kérdés idején még nem volt elfogadva. Az alapaktusban az első végrehajtási jogi aktusra megállapított határidő 2026. augusztus 31. volt, a Bizottság pedig augusztus 28-án fogadta el a rendeletet, három nappal korábban. Az időmegtakarítás azonban itt megállt: a hatálybalépés, 2026. szeptember 1., és az alkalmazás időpontja, 2026. október 1. között a preambulum 30 napot lát, azzal, hogy a gazdasági szereplőknek így „elegendő idejük legyen” az alkalmazkodásra. Az alkalmazkodás azonban az Unión kívüli acélgyártókat érinti, az egyetleneket, akik a dokumentumot kiállíthatják. Egy augusztusban felrakott szállítmánynál már semmilyen alkalmazkodás nem lehetséges.
Mit kellene megváltoztatni
- Átmeneti rendszert a már útban lévő árura. Olyan rendelkezést, amely a 2026. október 1. előtt felrakott és a fuvarokmánnyal igazolt tételekre elfogad bármely bizonyítékot az 1. cikk (3) bekezdése szerinti jegyzékből, a kötelező okmányellenőrzés nélkül. Pontosan azokat a szállítmányokat vonná ki a kockázatból, amelyekre a jogi aktus kihirdetésének napján már egyetlen importőr sem tudott hatni.
- A szűkebb jegyzék közzétételét 2027. szeptember 30. előtt, ne utána. A rendelet hagyja lejárni a (3) bekezdést, anélkül hogy megmutatná, mi veszi át a helyét. A végleges jegyzékre legalább hat hónapos előzetes határidő lehetővé tenné a beszerzési szerződések újratárgyalását, amelyeket az acélnál egy évnél hosszabb időszakokra kötnek.
- Szelepet azokra az esetekre, amelyekben a bizonylat nem létezhet. A több forrásból gyűjtött hulladékból újraolvasztott acélnak, a régi készleteknek és a vegyes tételeknek nincs visszaszerezhető üzemi vizsgálati bizonylata. A rájuk vonatkozó rendelkezés nélkül a 2. cikk (3) bekezdése 2027 után olyan behozatalokat fog elutasítani, amelyek semmit nem rejtenek el.
- Legfelső határidőt a 2. cikk (1) bekezdése szerinti okmányellenőrzésre. Az ellenőrzés kötelező, az időtartama viszont nincs korlátozva, és a preambulum elismeri, hogy késleltetheti a tarifaszinthez való hozzáférést. Negyedévesen, a nyilatkozatok elfogadásának sorrendjében kezelt kontingenseknél a késés közvetlenül az 50 %-os vámra fordítódik le.
- Az olvasztási szám bejelentését, ne csak a dokumentálását. A 2. cikk (2) bekezdése csak az ország bejelentését kéri, TARIC-okmánykódokkal. Az olvasztás a bizonyíték érvényességének olyan feltétele marad, amely nem jut át a nyilatkozaton, tehát a hiányát az ellenőrzésen állapítják meg, amikor a behozatalt elutasítják, nem a beadáskor, amikor még pótolható lenne.
- Az üzemi vizsgálati bizonylat minimális tartalmát. A rendelet elismeri, hogy a dokumentum nem harmonizált, és nem azért hozták létre, hogy az olvasztás országát megmutassa. Néhány rubrikából álló minimumkészlet, nem kötelező mintáként közzétéve, csökkentené azoknak a bizonylatoknak a számát, amelyeket azért utasítanak el, mert az acélmű címét jelölték meg az olvasztás és öntés országa helyett.
A jogi aktus eredeti szövege
Az alábbi szöveg románul szerepel, a hivatalos közzétett formában.
EMITENT: Comisia Europeană Publicat în: Jurnalul Oficial al Uniunii Europene, seria L, 2026/1963 din 31 august 2026 COMISIA EUROPEANĂ, având în vedere Tratatul privind funcționarea Uniunii Europene, având în vedere Regulamentul (UE) 2026/1384 al Parlamentului European și al Consiliului din 17 iunie 2026 privind contracararea efectelor comerciale negative ale supracapacității mondiale pe piața oțelului din Uniune și de modificare a Regulamentului (UE) 2020/2170 (1) (denumit în continuare „Regulamentul privind oțelul”), în special articolul 4 alineatul (2), întrucât: (1) Regulamentul privind oțelul a stabilit un cadru clar și cuprinzător pentru a contracara supracapacitatea mondială, în special prin deschiderea unui număr definit de contingente și prin stabilirea unei taxe în afara contingentului de 50 %. (2) Soluționarea efectivă a problemei supracapacității mondiale necesită eforturi comune sporite din partea Uniunii și a țărilor partenere care împărtășesc aceeași viziune și nu contribuie la supracapacitatea mondială. pentru a contracara cauzele profunde ale supracapacității mondiale, inclusiv prin monitorizarea importurilor și a locului lor de „topire și turnare”. (3) Țara de „topire și turnare” înseamnă locul inițial în care oțelul sau fierul brut este produs inițial sub formă lichidă într-un cuptor de producere a oțelului sau a fierului și este apoi turnat în prima sa stare solidă după topire, inclusiv retopirea deșeurilor. (4) Introducerea cerinței de transparență în ceea ce privește țara de „topire și turnare” prin Regulamentul privind oțelul urmărește să îmbunătățească trasabilitatea produselor siderurgice importate în Uniune, permițând Comisiei să dobândească o înțelegere mai precisă a lanțului de aprovizionare cu oțel al Uniunii și să evalueze orice evoluții viitoare ale politicilor, anticipate de abordarea etapizată prevăzută la articolul 5 alineatul (1) litera (j) și la articolul 12 alineatul (5) din Regulamentul privind oțelul. (5) Prin urmare, la importul în Uniune, trebuie să se declare țara de „topire și turnare”. (6) La 2 iunie 2026, Comisia a publicat o consultare publică deschisă timp de patru săptămâni pentru a evalua: (i) dacă certificatul de uzină este suficient pentru a demonstra țara de „topire și turnare”; (ii) dacă există alte documente care conțin informații relevante la un nivel similar sau comparabil cu cel al certificatului de uzină; (iii) posibila sarcină administrativă și/sau financiară care decurge din cerințele de documentare propuse, în special pentru întreprinderile mici și mijlocii (IMM-uri). (7) Majoritatea respondenților au confirmat că certificatul de uzină ar fi un document adecvat, deși mulți susțin că acesta nu ar trebui să fie singura opțiune și se exprimă în favoarea unui cadru probatoriu flexibil care să permită utilizarea unei documentații complementare. (8) În ceea ce privește existența oricăror altor documente care ar putea fi utilizate ca alternativă la certificatul de uzină, părțile interesate nu susțin înlocuirea certificatului de uzină cu un singur document alternativ. În schimb, ele favorizează în mod covârșitor un cadru documentar flexibil, care să permită utilizarea mai multor tipuri de documente în acest sens. În multe cazuri, respondenții au sugerat furnizarea altor documente în completarea certificatului de uzină, iar în alte cazuri, ca alternativă. (9) Certificatul de uzină nu este un document armonizat și nici nu este conceput în mod special pentru a demonstra țara de „topire și turnare”. Consultarea țintită a confirmat că acesta este documentul cel mai larg recunoscut ca principal mijloc de identificare a țării și că, prin urmare, el ar trebui să fie prezentat de importatorii din Uniune atunci când este disponibil. Comisia confirmă, la rândul său, că certificatul de uzină este deja solicitat atunci când se exportă oțel către anumite alte țări din afara Uniunii. În cazul în care importatorii nu sunt în măsură să furnizeze un certificat de uzină și se bazează pe alte forme admisibile de dovezi, autoritățile vamale competente au obligația să verifice exactitatea dovezilor prezentate, ceea ce poate întârzia accesul la nivelul tarifar relevant până la finalizarea acestor verificări. (10) Prin urmare, este necesar să se utilizeze ca punct de pornire documentația existentă pentru a se limita sarcina administrativă potențială și pentru a se asigura faptul că cerințele de transparență rămân proporționate și realizabile pentru toți operatorii economici din Uniune, inclusiv pentru întreprinderile mici și mijlocii, deoarece utilizarea unui tip de dovezi recunoscute pe scară largă, cum ar fi certificatul de uzină, ar limita necesitatea unor verificări complementare, asigurând astfel o gestionare rapidă a importurilor. (11) Absența unei declarații privind țara de „topire și turnare”, susținută de dovezi verificabile adecvate astfel cum se prevede la articolul 4 alineatul (1) din Regulamentul privind oțelul, ar constitui o nerespectare a cerințelor de transparență prevăzute în Regulamentul privind oțelul, ceea ce ar conduce la respingerea importului de către autoritățile vamale. (12) Prin urmare, este oportun să se stabilească mai întâi o listă de dovezi care pot fi prezentate autorităților vamale naționale în cursul unei perioade inițiale de un an, înainte de limitarea acestei liste începând cu 1 octombrie 2027, asigurându-se astfel faptul că operatorii economici își pot adapta treptat practicile în ceea ce privește furnizarea de informații privind țara de „topire și turnare” și permițându-i în același timp Comisiei să se bazeze pe informații solide în ceea ce privește țara de „topire și turnare”, în special având în vedere posibilele evoluții în materie de politici anticipate în temeiul articolului 5 alineatul (1) litera (j) și al articolului 12 alineatul (5) din Regulamentul privind oțelul. (13) Comisia ar trebui să revizuiască în permanență lista dovezilor privind țara de „topire și turnare”. Comisia poate adapta lista respectivă în orice moment. Acest lucru este valabil în special atunci când dovezile disponibile evoluează, necesitând astfel o ajustare a cerințelor privind documentația. (14) Este oportun ca prezentul regulament să intre în vigoare în ziua următoare datei publicării în Jurnalul Oficial al Uniunii Europene, astfel încât să le asigure operatorilor economici suficient timp pentru a-și adapta practicile până la data aplicării efective a cerinței de transparență. (15) Măsurile prevăzute de prezentul regulament sunt conforme cu avizul Comitetului privind barierele în calea comerțului, ADOPTĂ PREZENTUL REGULAMENT: Articolul 1
(1) În momentul importului în Uniune, importatorii de produse care se încadrează în categoriile enumerate în anexa I la Regulamentul (UE) 2026/1384 trebuie să furnizeze un certificat de uzină care să includă țara de „topire și turnare” și numărul de șarjă al oțelului importat. (2) Cu toate acestea, în cazul în care certificatul de uzină furnizat nu conține informații referitoare fie la țara de „topire și turnare”, fie la numărul de șarjă, autoritățile vamale pot lua în considerare următoarele dovezi ca fiind complementare certificatului de uzină, cu condiția ca acestea să conțină informațiile lipsă referitoare fie la țara de „topire și turnare”, fie la numărul de șarjă: (a) facturi; (b) avize de expediție; (c) certificate și clauze de calitate din comenzile de achiziție sau contractele executate; (d) declarații pe termen lung din partea furnizorilor; (e) contabilitatea costurilor și documente de producție; (f) documente vamale din țara exportatoare; (g) corespondență comercială; sau (h) descrieri ale produsului. (3) Atunci când nu se poate furniza un certificat de uzină, autoritățile vamale pot lua în considerare următoarele dovezi ca fiind dovezi de sine stătătoare, cu condiția ca ele să conțină informații referitoare la țara de „topire și turnare” și la numărul de șarjă: (a) facturi; (b) avize de expediție; (c) certificate și clauze de calitate din comenzile de achiziție sau contractele executate; (d) declarații pe termen lung din partea furnizorilor; (e) contabilitatea costurilor și documente de producție; (f) documente vamale din țara exportatoare; (g) corespondență comercială; sau (h) descrieri ale produsului. Articolul 2
(1) Atunci când documentele menționate la articolul 1 alineatul (2) sau (3) atestă țara de „topire și turnare”, autoritățile vamale trebuie să efectueze controale documentare ale informațiilor și ale documentelor justificative prezentate. (2) Țara de „topire și turnare” se declară prin intermediul codurilor TARIC ale documentelor. (3) Nedeclararea țării de „topire și turnare” cu dovezi verificabile adecvate, astfel cum sunt definite la articolele 1 și 2, conduce la respingerea importului. Articolul 3
Prezentul regulament intră în vigoare în ziua următoare datei publicării în Jurnalul Oficial al Uniunii Europene. Se aplică de la 1 octombrie 2026. Cu toate acestea, articolul 1 alineatul (3) se aplică de la 1 octombrie 2026 până la 30 septembrie 2027. Prezentul regulament este obligatoriu în toate elementele sale și se aplică direct în toate statele membre. Adoptat la Bruxelles, 28 august 2026. Pentru Comisie
Președinta
Ursula VON DER LEYEN (1) JO L, 2026/1384, 24.6.2026, ELI: http://data.europa.eu/eli/reg/2026/1384/oj.Mutasd a jogi aktus teljes szövegétRejtsd el a jogi aktus teljes szövegét
REGULAMENTUL DE PUNERE ÎN APLICARE (UE) 2026/1963 AL COMISIEI din 28 august 2026 privind stabilirea tipului de dovezi pe care importatorii trebuie să le prezinte pentru a dovedi țara de „topire și turnare”
Ez a cikk tájékoztató jellegű, és nem minősül jogi tanácsadásnak. Konkrét helyzetekben forduljon ügyvédhez vagy engedéllyel rendelkező adótanácsadóhoz.