Röviden

  • Az Alkotmánybíróság egyhangú szavazattal, elfogadhatatlanként utasította el azt a kifogást, amellyel egy volt miniszter azt állította, hogy a Szenátust nem lehetett volna másodszor is megkeresni ugyanazokért a cselekményekért. A 2026. április 16-i, 336. sz. határozat a Romániai Hivatalos Közlöny (Monitorul Oficial) I. részének 2026. szeptember 28-i, 823. számában jelent meg. A megtámadott szöveg, a miniszteri felelősségről szóló 115/1999. sz. törvény 12. cikke, pontosan úgy marad, ahogyan volt.
  • Az elutasítás semmit nem mond a kritika érdeméről. A 12. cikk szóról szóra megismétli az Alkotmány 109. cikke (2) bekezdésének első mondatát, tehát nem is sértheti meg. A Bíróság megállapította, hogy a szerző elégedetlensége azt érinti, ahogyan a szöveget az ő ügyiratában használták, márpedig a törvény értelmezése és alkalmazása egy konkrét ügyben a bíróságokra tartozik.
  • Érintettek a Kormánynak azok a tagjai és volt tagjai, akik ellen a hivatali tevékenységük során elkövetett cselekmények miatt büntetőeljárás folyik, valamint az ilyen ügyiratokon dolgozó ügyészek és bírák. A világ többi részének 2026. szeptember 28-ától semmi nem változik. Az érdemi kérdés, vagyis hogy a büntetőeljárás megindítása iránti jog kimerül-e a megkeresett hatóság első határozatával, mindenkire kötelező válasz nélkül marad.
Jogi aktus: Az Alkotmánybíróság 2026. április 16-i, 336. sz. határozata a miniszteri felelősségről szóló 115/1999. sz. törvény 12. cikkében foglalt rendelkezések alkotmányellenességére vonatkozó kifogásról
Megjelent: Romániai Hivatalos Közlöny, I. rész, 823. szám, 2026. szeptember 28., 2-3. oldal
Kihirdetve: 2026. április 16., egyhangú szavazattal
Végleges és általánosan kötelező: 2026. szeptember 28., a közzététel napja

Az Alkotmánybíróság elfogadhatatlanként utasította el azt a kifogást, amellyel a miniszteri felelősségről szóló 115/1999. sz. törvény 12. cikkét támadták, vagyis azt a szöveget, amely megállapítja, kinek van joga büntetőeljárás megindítását kérni egy miniszter ellen azért, amit a hivatalában tett. A 2026. április 16-i, 336. sz. határozat, amelyet 2026. szeptember 28-án tettek közzé, változatlanul hagyja a szöveget, és nem válaszol a kifogás szerzőjének kérdésére. Az indok ugyanaz, amelyet a Bíróság abban az ügyiratban is használt, amely a tanúvédelmi törvény súlyos bűncselekmény-fogalmáról szólt: a kritika azt érintette, ahogyan a szöveget alkalmazták, nem magát a szöveget, ez pedig a bíróságokra tartozik.

A 12. cikk egyetlen mondatba fér: „Csak a Képviselőháznak, a Szenátusnak és Románia elnökének van joga kérni a Kormány tagjai elleni büntetőeljárás megindítását a hivataluk gyakorlása során elkövetett cselekmények miatt.” A törvényt a Romániai Hivatalos Közlöny I. részének 2007. március 23-i, 200. számában tették közzé újra, ez a cikk pedig azóta ugyanabban a formában maradt. A mondat az Alkotmány 109. cikke (2) bekezdése első mondatának másolata, amelyet az 1999-es jogalkotó minden változtatás nélkül vett át. Éppen ez az apróság dönti el a kifogás sorsát, és a Bíróság a határozat 15. bekezdésében ki is mondja.

Mi történik a gyakorlatban, amikor egy volt miniszter ellen büntetőeljárás indul a hivatali tevékenysége során elkövetett cselekmények miatt. Az ügyész nem indíthatja meg egymaga a büntetőeljárást, ahogyan egy szokásos ügyiratban tenné. Szüksége van a szövegben felsorolt három hatóság valamelyikétől érkező kérelemre: a Képviselőháztól, a Szenátustól vagy Románia elnökétől. Az illetékes ház az, amelynek a személy a tagja, ha parlamenti képviselő, az elnök pedig azoknál a volt kormánytagoknál lép közbe, akiknek már nincs parlamenti megbízatásuk. A megkeresett hatóság szavaz, és kérheti a büntetőeljárás megindítását, vagy megtagadhatja. Az a kedvező szavazat nélkül az ügyész nem tud továbbmenni, az ügyirat pedig megáll, mielőtt elkezdődne.

Abban az ügyben, amelyből a kifogás indult, az Országos Korrupcióellenes Ügyészség (DNA), a Legfőbb Semmítő- és Ítélőszék mellett működő Ügyészség szervezeti egysége, kétszer kereste meg a Szenátust: először 2019. július 4-én, másodszor 2021. április 8-án. Az érintett személy, Florian Dorel Bodog, 2017 januárja és 2018 februárja között egészségügyi miniszter volt, és szenátor a 2016-2020-as és a 2020-2024-es törvényhozási ciklusban. A határozat szerint a kifogás szerzője azt állította, hogy a két megkeresésben megállapított tényállás azonos. A büntetőügyirat a Bíróság megkeresésének napján az előzetes kamarai eljárásban volt, vagyis abban a szakaszban, amelyben a bíró a vádemelés és a bizonyítékok törvényességét ellenőrzi, anélkül hogy a bűnösségről döntene.

Az alkotmányellenességi kritika felépítése egyszerű volt. A szerző nem azt kérte, hogy a 12. cikk tűnjön el, hanem azt, hogy nyilvánítsák alkotmányellenesnek annyiban, amennyiben egyetlen értelmezéstől eltérően olvasnák: a büntetőeljárás megindítása iránti jog azon a napon merül ki, amelyen az illetékes hatóság az első határozatot meghozza, függetlenül attól, hogy ezzel kéri vagy megtagadja az eljárás megindítását. Az érvelés az Alkotmánybíróság 2008. március 10-i, 270. sz. határozatára és az 1999. június 16-i, 93. sz. határozatra támaszkodott, amelyek szerint a büntetőeljárás megindítása iránti kérelem alkotmányos eljárási garancia, amelynek az a rendeltetése, hogy védje a kormánytagok megbízatását. Ha a kérelmet meg lehetne ismételni valahányszor a parlamenti politikai többség megváltozik, mondja a szerző indokolása, a garancia kiürülne, és éppen az a kockázat jelenne meg, amelyet az Alkotmány meg akar előzni.

A Legfőbb Semmítő- és Ítélőszék büntető szekciója kedvező értékeléssel küldte tovább a kifogást: a határozat 9. bekezdéséből kiderül, hogy a bíróság szerint felmerülhetnek olyan alkotmányellenességi szempontok, amelyek szükségessé teszik az érdemi vizsgálatot. A Parlament két házának elnökei, a Kormány és a Nép Ügyvédje (ombudsman) egyetlen álláspontot sem küldtek. Az ügyészség képviselője elfogadhatatlanként való elutasítást kért.

A Bíróság az ügyész vonalán haladt. A 17. bekezdés megállapítja, hogy a szerző állításai nem a törvényszövegre vonatkoznak, amely tartalmilag azonos az alkotmányos normával, hanem arra, ahogyan az igazságszolgáltatási szervek a konkrét ügyben értelmezik és alkalmazzák. A 18. bekezdés hozzáteszi a jogalapot: az Alkotmánybíróság szervezetéről és működéséről szóló 47/1992. sz. törvény 2. cikkének (3) bekezdése előírja, hogy az alkotmánybíróság csak azoknak az aktusoknak az alkotmányosságáról dönt, amelyek tekintetében megkeresték, nem pedig arról, ahogyan a törvényt egy meghatározott ügyben alkalmazzák. A következtetés, a 19. bekezdésben, az, hogy a kifogás elfogadhatatlan.

Milyen hatásokkal jár

Az első hatás az, amelyik hiányzik. A 115/1999. sz. törvény 12. cikkének szövege hatályban marad, érintetlenül, abban a formában, amely 2007 óta jellemzi. Egyetlen hatóság sem veszít és nem nyer hatáskört, az az eljárás pedig, amellyel egy kormánytag elleni büntetőeljárás megindítását kérik, ugyanúgy működik tovább.

A második hatás azt az ügyiratot érinti, amelyből az egész elindult. A Legfőbb Semmítő- és Ítélőszék előzetes kamarai eljárásban eljáró bírája marad az egyetlen, aki megmondhatja, hogy a Szenátus második megkeresése érvényes volt-e, és milyen következményekkel jár a nyomozási cselekményekre. Az Alkotmánybíróság semmilyen fogódzót nem adott neki, mert bele sem ment a vitába. Azt is érdemes megjegyezni, hogy a kifogás emelése nem állította meg a pert: 2010 óta, amikor a 177/2010. sz. törvény kivette a törvény erejénél fogva beálló felfüggesztést a 47/1992. sz. törvény 29. cikkéből, az eljárás megy tovább, amíg a Bíróság tanácskozik.

A harmadik hatás gyakorlati precedens. Az ugyanígy megfogalmazott kritika, bármilyen szilárdan legyen is alátámasztva, ugyanazt a választ fogja kapni. Aki mégis választ akar a Bíróságtól ebben a kérdésben, annak a 12. cikktől eltérő valamit kell megtámadnia, például egy olyan büntetőeljárási normát, amely a kérelem hatását szabályozza, vagy a Legfőbb Semmítő- és Ítélőszéktől kell döntést kérnie a bírói gyakorlat egységesítésére szolgáló mechanizmusokon keresztül.

A negyedik hatás az átláthatóságé. 2026. szeptember 28-áig a Bíróság álláspontja erről a szövegről nem volt nyilvános. Most létezik, dátummal és indokolással, és bárki elolvashatja a 15., a 17. és a 18. bekezdésben azt az érvelést, amelyre a hasonló kritikák minden jövőbeli elutasítása támaszkodni fog.

Mi változott a korábbi helyzethez képest

A tételes jogban semmi nem változott. A 115/1999. sz. törvénynek ugyanaz a tartalma, mint 2026. szeptember 27-én, a 12. cikknek pedig ugyanaz a formája, mint a 2007. március 23-i újraközzétételkor. Az elfogadhatatlansági határozat nem módosít, nem helyez hatályon kívül és nem függeszt fel semmit.

Megváltozott viszont az, amit az e szövegen végzett alkotmányossági ellenőrzés korlátairól tudunk. A határozat előtt az, hogy a 12. cikk az Alkotmány 109. cikke (2) bekezdésének első mondatát ismétli meg, olyan észrevétel volt, amelyet bárki megtehetett, aki a két szöveget egymás mellé tette. Most ez az az érv, amelyet a Bíróság kifejezetten arra használt, hogy megmutassa: a szöveget nem lehet szembesíteni azzal a normával, amelyet másol.

Az érdemi kérdés helyzete is elmozdult. Eddig várakozó állapotban lehetett tartani, azzal a reménnyel, hogy az alkotmányos kontroll dönti el. 2026. szeptember 28-a után világos, hogy a válasz nem onnan jön. Az, hogy a megkeresett hatóság joga kimerül-e az első határozattal, vagy ugyanazokért a cselekményekért újra gyakorolható, értelmezési kérdés marad, amelyet minden tanács a maga módján oldhat meg addig, amíg meg nem születik a gyakorlat egységesítésére szolgáló megoldás vagy a jogalkotó be nem avatkozik.

Előnyök és hátrányok

Mi a jó benne

  • A hatáskörök közötti határ világosan és könnyen ellenőrizhető példával van meghúzva: azt a törvényt, amely megismétli az Alkotmányt, nem lehet az Alkotmánnyal mérni. Aki elolvassa a 15. bekezdést, tíz sorban megérti, miért.
  • A megoldás egyhangú szavazattal született, különvélemény és párhuzamos vélemény nélkül. Nem marad semmilyen jelzés arról, hogy a Bíróságon belül másként olvasnák a hatáskört.
  • A büntetőper nem állt meg. A kifogás 2010 óta nem függeszti fel az eljárást, tehát a Bíróságnál töltött csaknem négy és fél év várakozás alakilag nem vonódott le az ügyirat életéből.
  • A határozat a nyilvánosság elé tárja a 12. cikk teljes szövegét és annak megerősítését, hogy az azonos az Alkotmány 109. cikke (2) bekezdésének első mondatával. Két olyan dolog, amelyet jogi adatbázis-előfizetés nélküli olvasó nehezen talált meg.
  • Az indokolás ellenőrizhető precedensre utal, a 2016. május 10-i, 276. sz. határozatra, amely a Romániai Hivatalos Közlöny I. részének 2016. július 28-i, 572. számában jelent meg, tehát az alkalmazott mérce nem ehhez az ügyirathoz készült.

Mi marad probléma

  • Az a kérdés, amely a nyilvánosságnak számít, nem kap választ. Az, hogy a Szenátus, a Képviselőház vagy az elnök visszatérhet-e egy olyan határozatra, amellyel megtagadta a büntetőeljárás megindítását, minden bíróság saját mérlegelésén marad.
  • A Bíróság nem mondja meg, kinek kellene helyette válaszolnia. Az indokolás megáll annál, hogy „ține de atribuțiile instanțelor judecătorești”, vagyis hogy a bíróságok hatáskörébe tartozik, anélkül hogy megjelölné a gyakorlat egységesítésének valamelyik mechanizmusát egy olyan kérdésben, amely ritkán merül fel, de nagy téttel.
  • Az a bíróság, amely megkereste a Bíróságot, segítség nélkül marad. A 9. bekezdésben a Legfőbb Semmítő- és Ítélőszék azt mondta, hogy felmerülhetnek érdemi vizsgálatot kívánó szempontok, a kapott válasz pedig nem foglalkozik velük.
  • A megkeresésről szóló végzés, 2021. november 23-a, és a kihirdetés, 2026. április 16-a között 1605 nap telt el. Az olyan elfogadhatatlansági oknak, amely magából a kritika megfogalmazásából látszik, nincs szüksége négy és fél évre.
  • A kihirdetéstől a közzétételig még 165 nap telt el, a határozat pedig csak a közzétételtől vált ki hatást. Az a precedens, amelyet éppen az indokolása idéz, a 276/2016. sz. határozat, 79 nap alatt jutott el a Romániai Hivatalos Közlönybe.

Hasznos tanácsok

  1. Ne olvassa az „elfogadhatatlant” alkotmányossági ítéletként. A Bíróság nem azt mondta, hogy a 12. cikk rendben van, miután mérlegelte az érveket, hanem azt, hogy az érvek nem a szövegről szóltak. Ez két különböző dolog, és a második kitéve hagyja a szöveget egy jobban célzott kritikának.
  2. Ha a büntetőügyirat érdekli, amelyből a kifogás indult, kövesse a Legfőbb Semmítő- és Ítélőszék előzetes kamarai eljárásban eljáró bírájának határozatait. Ott dől el, milyen hatása van a Szenátus második megkeresésének, nem az Alkotmánybíróságon.
  3. Amikor alkotmányellenességi kifogást épít fel, először nézze meg, hogy a megtámadott szöveg nem ismétel-e meg egy alkotmányos normát. Ha megismétli, a kritikát máshová kell irányítani, különben megáll az elfogadhatóságnál.
  4. Tartsa észben, hogy az Alkotmánybíróság egy határozatánál a Romániai Hivatalos Közlönyben való közzététel napja számít, nem az ülés napja. Itt 2026. szeptember 28-a, nem 2026. április 16-a.
  5. A 12. cikk naprakész formájához használja az Igazságügyi Minisztérium jogszabálytárát. A szöveg a 2007. március 23-i újraközzététel óta változatlan, de az ellenőrzés egy percbe kerül, és megkíméli attól, hogy régi formát idézzen.
  6. Ne keverje össze a büntetőeljárás megindítása iránti kérelmet a bűnösségről szóló döntéssel. Az egyik ház szavazata vagy az elnök aktusa csak megnyitja vagy bezárja a nyomozás lehetőségét, a bűnösséget pedig a bíróság állapítja meg, a per végén.

Gyakori kérdések

Mit mond valójában a 115/1999. sz. törvény 12. cikke?
Egyetlen mondatot: csak a Képviselőháznak, a Szenátusnak és Románia elnökének van joga kérni a Kormány tagjai elleni büntetőeljárás megindítását a hivataluk gyakorlása során elkövetett cselekmények miatt. Ilyen kérelem nélkül az ügyész nem indíthat büntetőeljárást azokért a cselekményekért.
Mit jelent az, hogy a kifogást elfogadhatatlanként utasították el?
Azt, hogy az alkotmánybíróság bele sem ment a tényleges vitába. Megállapította, hogy a felvetett kérdés a szöveg egy ügyiratban való értelmezését és alkalmazását érinti, nem az alkotmányosságát, ez pedig a 47/1992. sz. törvény 2. cikkének (3) bekezdése szerint nem tartozik a hatáskörébe.
Miben különbözik ez az érdemi elutasítástól?
Az érdemi elutasításnál a Bíróság összeveti a szöveget a hivatkozott alkotmányos rendelkezésekkel, és arra jut, hogy nem sérti őket. Az eredmény a szöveg megerősítése, indokolással. Az elfogadhatatlanként való elutasításnál az összevetés nem történik meg, tehát a szöveg semmilyen megerősítést nem kap. Azért marad hatályban, mert senki nem távolította el, nem azért, mert átment egy vizsgán.
Változott valami a folyamatban lévő büntetőügyiratban?
Közvetlenül nem. A Legfőbb Semmítő- és Ítélőszék előzetes kamarai eljárásban eljáró bírája tovább vizsgálja a vádemelés törvényességét, és ő marad az, aki eldönti, milyen hatása van a Szenátus második megkeresésének. Az Alkotmánybíróságtól semmilyen választ nem kap ebben a kérdésben.
Meg lehet még egyszer támadni a 12. cikket az Alkotmánybíróságon?
Igen. Az elfogadhatatlansági határozat nem zárja le a szöveget a jövőre nézve, ahogyan egy alkotmányellenességi megállapítás tenné. Az ugyanúgy megfogalmazott kritika azonban, vagyis az, amely a szöveg egy ügyiratban való alkalmazása ellen irányul, ugyanazt a választ fogja kapni.
Megkereshető-e a Szenátus kétszer ugyanazokért a cselekményekért?
A határozat nem válaszol. A kifogás szerzője azt állította, hogy a jog kimerül az első határozattal, legyen az a büntetőeljárás megindítását kérő vagy megtagadó, a Bíróság azonban úgy ítélte meg, hogy a válasz a bíróságokra tartozik. A gyakorlat egységesítésére szolgáló megoldásig vagy a törvény módosításáig a kérdés nyitva marad.
Mikortól vált ki hatást a határozat?
2026. szeptember 28-ától, vagyis a Romániai Hivatalos Közlöny I. részének 823. számában való közzététel napjától. Az Alkotmány 147. cikkének (4) bekezdése szerint az Alkotmánybíróság határozatai a közzététel napjától általánosan kötelezők, és csak a jövőre nézve bírnak erővel.

A szerkesztőség elemzése

A megoldás helyes, és egy oldalon meg lehetett volna írni. Az alkotmány alatti szöveget, amely szó szerint átveszi az alkotmányos normát, nem lehet szembesíteni vele, és azok a kritikák, amelyek azt érintik, ahogyan a hatóságok egy adott esetben használják, nem tartoznak az alkotmánybíróság hatáskörébe. Nem az érvelés a probléma, hanem az az idő, amely alatt megérkezett, és az, amit megoldatlanul hagy maga után.

Az első dolog, amely nem látszik, ha az ember elejétől a végéig elolvassa a határozatot, két egymás mellé tett dátumból jön elő. Az a végzés, amellyel a Legfőbb Semmítő- és Ítélőszék megkereste az Alkotmánybíróságot, 2021. november 23-i, a kihirdetés pedig 2026. április 16-án történt: 1605 nap, vagyis négy év és csaknem öt hónap. Ezt további 165 nap követte a közzétételig, tehát a megkereséstől addig a pillanatig, amelyen a határozat hatást kezdett kiváltani, 1770 nap telt el. A legkeményebb összehasonlítás magából az indokolásából jön: a 17. bekezdésben hivatkozott precedens, a 2016. május 10-i, 276. sz. határozat, 2016. július 28-án jutott el a Romániai Hivatalos Közlönybe, az ülés után 79 nappal. Ugyanaz az intézmény, ugyanaz az aktustípus, a késedelemnek kevesebb mint a fele.

A második észrevétel a 9. és a 17. bekezdés összekapcsolásából jön elő. A Legfőbb Semmítő- és Ítélőszék azt mondta, hogy felmerülhetnek olyan alkotmányellenességi szempontok, amelyek szükségessé teszik a megkeresés iránti kérelem érdemi vizsgálatát, az Alkotmánybíróság pedig azt válaszolta, hogy a kérdés a bíróságok hatáskörébe tartozik. Mindkét intézmény a másikra mutat, közöttük pedig ott marad egy olyan kérdés, amelynek közvetlen hatása van egy büntetőügyiratra: visszatérhet-e évekkel később a döntésére az a hatóság, amely egyszer már megtagadta egy miniszter elleni büntetőeljárás megindítását. Az indokolás még azt az irányt sem jelöli meg, amerre a választ keresni kellene, noha a bírói gyakorlat egységesítésének mechanizmusai léteznek, és szintén a Legfőbb Semmítő- és Ítélőszéknél vannak.

A harmadik észrevétel a Bíróságon kívüli naptárhoz kötődik. A Szenátus két megkeresését 644 nap választja el, 2019. július 4-e és 2021. április 8-a, az elsőtől a határozat közzétételéig pedig 2643 nap telt el, több mint hét év. Mindkét megkeresés a miniszteri megbízatás lejárta után érkezett, 2018 februárját követően. A gyakorlati eredmény az, hogy egy olyan eljárási garanciát, amelyet a kormányzati megbízatás gyakorlásának védelmére találtak ki, több mint nyolc évvel a megbízatás lezárulta után tárgyaltak meg, és a vita még most sem ért véget. Érdemes azt is elmondani, hogy a határozat fejlécében szereplő lista hét bírót tartalmaz, noha a Bíróságnak az Alkotmány 142. cikkének (2) bekezdése szerint kilenc tagja van; a 20. bekezdésben említett egyhangúság tehát az ítélkező tanács egyhangúsága.

Mit kellene megváltoztatni

  • Törvényes határidőt a határozatok közzétételére. A 47/1992. sz. törvény nem írja elő, hogy a kihirdetéstől számítva mennyi idő alatt jut el a határozat a Romániai Hivatalos Közlönybe. Egy 30 napos határidő az itteni 165 napot az ötödére vágná, egy olyan határozat hatásai pedig, amelyek amúgy is csak a közzétételtől állnak be, nem függenének többé az indokolás megírásának ütemétől.
  • Elfogadhatósági szűrőt, amely az ügyirat elején dolgozik. Az elutasítás oka magából a kritika megfogalmazásából kiolvasható volt, már a megkeresésről szóló végzésből. Egy rövid, néhány hónap alatt lezáruló eljárás megkímélné a megkereső bíróságot attól, hogy négy és fél évet várjon egy olyan válaszra, amely nem érinti az érdemet.
  • Kötelezettséget az illetékes hatóság megjelölésére, amikor a Bíróság hatáskörének hiányát állapítja meg. Egy záró bekezdés, amely megmondaná, hogy a kérdés a törvény érdekében emelt jogegységi jogorvoslattal vagy jogkérdés eldöntésére irányuló előzetes határozattal dönthető el, a terméketlen választ hasznos fogódzóvá alakítaná az ügyiratot küldő bíróság számára.
  • A 115/1999. sz. törvény 12. cikkének kiegészítését azzal a szabállyal, amelyet a szöveg megkerül. Egy mondat, amely megmondaná, hogy a büntetőeljárás megindítása iránti jog kimerül-e a megkeresett hatóság első határozatával, és milyen feltételekkel lehetne visszatérni rá, ott zárná le a kérdést, ahol a helye van, vagyis a törvényben, nem pedig az egyes tanácsok tanácskozásában.
  • Annak közzétételét, hogy miért hiányzik egy bíró a tanácsból. Amikor egy határozatot kilencből hét bíró hoz meg, az olvasónak az aktusból kellene megtudnia, miért, nem pedig a fejlécben szereplő neveket számolgatnia.

A jogi aktus eredeti szövege

Az alábbi szöveg románul szerepel, a hivatalos közzétett formában.

A teljes szöveg a romániai Hivatalos Közlönyben megjelent formában

Romániai Hivatalos Közlöny 823. szám, 2026. szeptember 28., 2-3. oldal 16 oldal PDF, 159 KB a jogi aktus a(z) 2. oldalon kezdődik

A hivatalos PDF megnyitásaPDF letöltése

Kis képernyőn a megjelenítő nem látszik. A fenti gombokkal nyithatod meg vagy töltheted le a fájlt.

Ez a cikk tájékoztató jellegű, és nem minősül jogi tanácsadásnak. Konkrét helyzetekben forduljon ügyvédhez vagy engedéllyel rendelkező adótanácsadóhoz.