Röviden
- Az Alkotmánybíróság egyhangú szavazattal elutasította az igazságügyi rendszer alkalmazottainak kifogását a közszféra bérezéséről szóló törvény pótlékokra vonatkozó 30 százalékos felső határa ellen.
- A kifogást emelők érve az volt, hogy a felső határ megfosztja őket a jogerős bírósági ítéletekkel megszerzett jogaiktól, és hogy azonos beosztású kollégák között különbségeket okoz aszerint, melyik intézményben dolgoznak.
- A bíróság azt felelte, hogy a pótlékok nem alapvető jogok, hanem kiegészítő bérjellegű járandóságok, korlátozásuk a törvényhozó döntése, és nem egyenértékű az alapbér csökkentésével.
Megjelent: romániai Hivatalos Közlöny (Monitorul Oficial) 572. szám, 2026. július 13.
Kihirdetve: 2026. január 20.
Két bírósági írnok, akiknek azonos a beosztásuk, a fokozatuk és a besorolásuk, végül eltérő összeget kaphat kézhez, mert eltérő személyzeti szerkezetű törvényszékeken dolgoznak. Az Alkotmánybíróságtól azt kérdezték, hogy ez hátrányos megkülönböztetés-e, és nemmel felelt a 2026. január 20-i 38. sz. határozatában, amelyet a romániai Hivatalos Közlöny 2026. július 13-i 572. számában tettek közzé. Idén harmadszor kerülnek a bérezési törvény felső határai a bíróság elé, azt a határozatot követően, amellyel a közszféra alkalmazottai által perben megnyert pénz továbbra is öt évre elosztva kerül kifizetésre. A pótlékokra a testület a 180/2026. sz. határozatban tért vissza, amely kiveszi őket az „egyenlő munkáért egyenlő bér” elve alól.
A vita középpontjában a 153/2017. sz. kerettörvény 25. cikkének (1) bekezdése áll. Eszerint az összes pótlék, kompenzáció, kiegészítés, prémium, jutalom és térítés összege, ideértve az étkezésre és a szabadságra járót is, amelyeket az egyes hitelutalványozók teljes költségvetésének terhére halmozottan nyújtanak, nem haladhatja meg az alapbérek összegének 30 százalékát.
Mellette megtámadták az 1. cikk (3) bekezdését is, amely szerint a törvény hatálybalépésétől kizárólag az abban előírt bérjellegű járandóságok járnak és maradnak érvényben, valamint a 9. cikket, amely a hét foglalkozási család bérét és pótlékait tartalmazó mellékletekre utal.
Milyen hatásokkal jár
A 30 százalékos felső határ úgy marad hatályban, ahogyan le van írva. A határozat végleges és általánosan kötelező, tehát a megoldás minden bíróságra vonatkozik, nem csak arra a két ügyre, amelyből a kifogás indult.
A 2018 előtt megnyert bírósági ítéletek nem nyitják újra a vitát. A kifogás előterjesztői jogerős ítéletekkel érték el egy meghatározott számítási mód elismerését, egy ágazati referenciaértékhez viszonyítva. 2018. január 1-je után a kifizetést végző hatóság erre a számításra rátette a 30 százalékos felső határt, noha a pótlékaik a besorolási illetmény 45 százalékát tették ki. Az Alkotmánybíróság ebben semmi alkotmányellenest nem talált.
Az intézmények közötti különbségek továbbra is jogszerűek. A bíróság megállapította, hogy a törvény nem állapít meg különbségeket az alapbérek vagy a besorolási illetmények szintjén, a hatáskörök, az illetékességek, a konkrét feladatok, a felelősségek és a tevékenység fontossága viszont eltérő lehet azonos vagy hasonló beosztásba sorolt személyzet esetében is, ha az eltérő hatóságoknál vagy közintézményeknél dolgozik.
A felelősség a hitelutalványozóra hárul. A bíróság ugyanezen törvény 3. cikkének (1) és (4) bekezdésére utalt: a bérezési rendszer működtetéséről minden hitelutalványozó maga gondoskodik, és köteles úgy megállapítani a béreket és a pótlékokat, hogy azok beleférjenek a saját költségvetésében erre a célra jóváhagyott összegekbe. A pótlékok konkrét megállapítása tehát intézményi szinten, a törvény keretei között történik.
A pótlékok kiegészítő bérjellegű járandóságnak minősülnek. A bíróság emlékeztetett arra, hogy a pótlékok, kompenzációk, kiegészítések, prémiumok, jutalmak és térítések korlátozása nem egyenértékű az alapbér csökkentésével, és hogy az államnak teljes alkotmányos legitimitása van arra, hogy ezeket az általa elért költségvetési bevételek függvényében nyújtsa. Ezek nem alapvető jogok.
A pótlék felső határként jelenik meg, nem garantált összegként. A bíróság rámutatott, hogy a törvényhozó felfogásában a pótlékok összege nem mindig fix, hanem változó, és a törvényben, valamint az I-VIII. sz. mellékletekben előírt felső határhoz viszonyítva állapítják meg. Konkrétan: egy „legfeljebb 15 százalékos” pótlék nem jelent 15 százalékhoz való jogot.
Az Alkotmány 41. cikke nem segít a pótlékoknál. A bíróság megismételte, hogy a közszférában dolgozók bérjellegű járandóságai nyújtásának elveit és konkrét feltételeit kizárólag a törvényhozó állapíthatja meg, a 41. cikk (2) bekezdése pedig országos bruttó minimálbér bevezetéséről rendelkezik, a kiegészítő bérjellegű járandóságokról viszont semmit nem mond.
Mi változott a korábbi helyzethez képest
Normatív szempontból semmi. A határozat elutasítja a kifogást, tehát a szövegek a 2017-ben közzétett és azóta alkalmazott formában maradnak. A változás más természetű: eltűnik azon kevés út egyike, amelyen az igazságügyi személyzet még remélte, hogy visszaszerzi a különbséget az V. sz. mellékletben az „Igazságügy” foglalkozási családra előírt, legfeljebb 45 százalékos pótlékok és a hitelutalványozónként számított 30 százalékos általános felső határ között.
A bíróság nem épített új indokolást. Teljes egészében átvette három korábbi határozat indokait: a romániai Hivatalos Közlöny 2020. január 15-i 26. számában közzétett, 2019. október 31-i 697. sz. határozatét, a romániai Hivatalos Közlöny 2023. augusztus 2-i 710. számában közzétett, 2023. március 2-i 85. sz. határozatét, valamint a romániai Hivatalos Közlöny 2024. október 21-i 1055. számában közzétett, 2024. április 9-i határozatét. A használt fordulat a megszokott: mivel új elemek nem merültek fel, mind a megoldás, mind az indokolás megőrzi érvényességét.
Ami mégis hozzáadódik a joggyakorlathoz, az annak a helyzetnek a kifejezett megerősítése, amelyben a felső határ egy jogerős bírósági ítéletre telepszik rá. Az előterjesztők érve az volt, hogy azok az ítéletek, amelyek elismerték számukra az ágazati referenciaértéket, nem egyedi tényállásokra vonatkoztak, hanem általános jellegű rendelkezések alkalmazására egy egész foglalkozási család esetében. Az Alkotmánybíróság ezt a vonalat külön tárgyalás nélkül, a már kialakult joggyakorlatára utalva utasította el.
Egy naptári részlet megjegyzést érdemel: a határozatot 2026. január 20-án hirdették ki, és 2026. július 13-án tették közzé, csaknem fél évvel később. A közzétételig nem váltott ki általános joghatást.
Előnyök és hátrányok
Mi a jó benne
- Kiszámíthatóságot hoz: négy azonos irányú határozat után a bíróságoknak világos válaszuk van az ugyanezzel a kifogással folyamatban lévő ügyekre.
- Megerősíti, hogy a felső határ egységesen vonatkozik a közpénzből fizetett teljes személyi állományra, foglalkozási családok szerinti kivétel nélkül, ami lezárja az ágazati kiváltságokról szóló vitát.
- Minden közszférás alkalmazott számára tisztázza, hogy a „legfeljebb” egy adott százalékig megfogalmazott pótlék nem garantált összeg, hanem felső határ.
- A felelősséget a hitelutalványozónál rögzíti, akinek törvényi kötelessége a pótlékokat a saját költségvetése keretei között elosztani, tehát a panaszoknak van azonosítható címzettje.
- A határozat egyhangú szavazattal született, különvélemény nélkül, ami szűkíti a teret az ugyanezen kifogáshoz való visszatérésre.
Mi marad probléma
- Az előterjesztők által jelzett probléma valós és megoldatlan marad: két azonos beosztású, fokozatú és besorolású alkalmazott eltérő összeget kaphat, intézménye személyzeti szerkezetétől függően.
- A bíróság azt feleli, hogy a feladatok intézményenként eltérhetnek, a bírálat viszont éppen arra az esetre vonatkozott, amikor azonosak, és a különbség a felső határ számtanából ered.
- A nehéz, ártalmas vagy veszélyes munkakörülményekért járó pótlék és a fogyatékossággal élő személyeknek járó pótlék kifizetetlen maradhat, ha az intézmény többi pótléka már elérte a 30 százalékos küszöböt.
- Sem a Parlament, sem a kormány, sem a Nép Ügyvédje nem közölt álláspontot, noha az ügy a bérezési rendszer egészét érintő kérdést vetett fel.
- A kihirdetés és a közzététel között eltelt csaknem fél év függőben tartotta azokat az ügyeket, amelyek a megoldásra vártak.
Hasznos tanácsok
- Ha ugyanezzel a bírálattal folyamatban lévő ügye van, beszéljen az ügyvédjével a jogalap megváltoztatásáról. Az alkotmányos út ezeknél a szövegeknél zárva van, azzal az indokolással, hogy új elemek nem merültek fel.
- Ellenőrizze a bérpapírján, mely pótlékokat kapta meg ténylegesen és milyen százalékban. A törvény által „legfeljebb” egy adott szintig előírt pótlék nem jelenti azt, hogy a maximumot kapja meg.
- Kérje írásban az intézménytől a teljes költségvetésre vonatkozó 30 százalékos felső határ betartásának számítási módját. A betartás kötelezettsége a hitelutalványozót terheli, tehát neki kell tudnia megmagyarázni az elosztást.
- Ha nehéz, ártalmas vagy veszélyes körülmények között dolgozik, vagy ha fogyatékosságot igazoló okirata van, kérje kifejezetten az intézmény álláspontját a hozzájuk kapcsolódó pótlékokról. A bíróság megerősítette, hogy ezek ugyanabba a felső határba tartoznak.
- Ne keverje össze ezt a felső határt a béremelések plafonálásával vagy a perben megnyert összegek részletekben történő kifizetésével. Ezek eltérő mechanizmusok, a bíróság külön határozataival.
- Ha másik intézmény helyzetével akar összehasonlítani, kérje ki a közérdekű információkhoz való hozzáférésről szóló törvény alapján a személyi kiadásokra jóváhagyott költségvetést. Az intézmények közötti különbség onnan indul.
Gyakori kérdések
Mit döntött pontosan a bíróság?
Mit jelent a 30 százalékos felső határ?
Miért kap két azonos beosztású kolléga eltérő összeget?
Egy jogerős bírósági ítélet nem véd meg?
Garantált a „legfeljebb 15 százalékos” pótlék?
Meg lehet még támadni a szöveget a jövőben?
Mikortól vált ki joghatást a határozat?
Hibák és ellentmondások a közzétett szövegben
- Az egyik ügy száma a rendelkező részben eltér a határozat többi részétől. A bevezető részben, a 3. és a 8. pontban a Legfőbb Semmítő- és Ítélőszék közigazgatási és adóügyi perekkel foglalkozó szekciójának ügyét, amelyben a kifogást emelték, nr. 2.186/2/2019/a1 számmal azonosítják. A rendelkező részben, amely elutasítja a kifogást és megállapítja, kinek kell kézbesíteni a határozatot, ugyanez az ügy nr. 2.816/2/2019/a1 számmal jelenik meg. Az 1-es és a 8-as számjegy fel van cserélve. A rendelkező rész a határozat kötelező része, és ez alapján azonosítja a bíróság azt az ügyet, amelyben a megoldást alkalmazni kell, a kézbesítés is ennek alapján történik. A közzétett szövegből nem állapítható meg bizonyosan, hogy a két szám közül melyik a valódi, a rendelkező részben szereplő számmal pedig nem található meg az ügy, ha éppen az a hibás.
A szerkesztőség elemzése
A megoldás előre látható volt, és a román alkotmánybírósági joggyakorlat logikájában nehezen vitatható. A pótlékok valóban nem alapvető jogok, a teljes költségvetési szektorra egységesen alkalmazott felső határ pedig pontosan az a fajta döntés, amelyet a bíróság a törvényhozóra hagy. A határozat érdeme, hogy rövid, egyhangú, és nem ígér jövőbeli újraértelmezést.
A gond az, hogy a válasz nem illik a kérdésre. A kifogás előterjesztői nem azt sérelmezték, hogy túl kicsi a pótlékuk, hanem azt, hogy két azonos beosztású, fokozatú és besorolású ember, aki ugyanazt a munkát végzi, eltérő összeget kap amiatt, ahogyan a felső határt kiszámítják, vagyis az intézmény teljes költségvetésére vetítve. A bíróság azt feleli, hogy a hatáskörök és a felelősségek intézményenként eltérhetnek. Lehet; a bírálat viszont arra az esetre vonatkozott, amikor nem térnek el, és a különbség kizárólag a felső határ számtanából ered. Az érv a 697/2019. sz. határozatból van átvéve, ahol a tárgyalt feltevés más volt.
A második gyenge pont maga a mechanizmus, amelyet a határozat érintetlenül hagy. A teljes költségvetésre számított felső határ a pótlékokat korlátozott erőforrássá alakítja, amelyet a hitelutalványozó oszt el. A következmény, amelyet az előterjesztők helyesen jeleztek, az, hogy azok a pótlékok, amelyeknek valós kockázatot, nehéz munkakörülményeket vagy fogyatékosságot kellene ellensúlyozniuk, kifizetetlenül maradhatnak, mert az intézmény költségvetését más pótlékok már felemésztették. Az a jog, amely attól függ, hány kollégának van már más pótléka, már nem egészen jog.
Mit kellene megváltoztatni
- A kompenzációs célú pótlékok kivétele a felső határ alól. A nehéz, ártalmas vagy veszélyes munkakörülményekért járó pótlék és a fogyatékossággal élő személyeknek járó pótlék objektív helyzetet ellensúlyoz, nem teljesítményt. Ha kikerülnének a 30 százalékból, ténylegessé válnának, anélkül, hogy a felső határ a többi pótlék előtt megnyílna.
- Törvényi szempont a felső határ intézményen belüli elosztására. Ma a törvény csak annyit mond, hogy a hitelutalványozónak bele kell férnie a költségvetésbe. Egy leírt szempont ellenőrizhetővé tenné a döntését, és csökkentené az összehasonlítható intézmények közötti különbségeket.
- A felső határ betartása számítási módjának közzétételi kötelezettsége. Egy éves tájékoztató az intézmény honlapján láthatatlan számból minden alkalmazott által ellenőrizhető számmá tenné, anélkül, hogy bárkit perre kényszerítene.
- Törvényi határidő az Alkotmánybíróság határozatainak kihirdetése és közzététele között. A január 20-tól július 13-ig eltelt csaknem fél év ugyanannyi hónapot jelent, amely alatt a megoldásra váró bíróságok nem használhatták, noha az már létezett.
- A felső határ újragondolása ott, ahol a törvény már ágazati maximumot ír elő. Az „Igazságügy” foglalkozási családra az V. sz. melléklet legfeljebb 45 százalékos pótlékokat ír elő, a 30 százalékos általános felső határ pedig alkalmazhatatlanná teszi ezt a maximumot. Vagy a mellékletet javítják ki, vagy a felső határt; a kettő közötti ellentmondás senkinek nem használ.
A jogi aktus eredeti szövege
Az alábbi szöveg románul szerepel, a hivatalos közzétett formában.
A teljes szöveg a romániai Hivatalos Közlönyben megjelent formában
Romániai Hivatalos Közlöny 572. szám, 2026. július 13. 16 oldal PDF, 114 KB a jogi aktus a(z) 2. oldalon kezdődik
A hivatalos PDF megnyitásaPDF letöltése
Kis képernyőn a megjelenítő nem látszik. A fenti gombokkal nyithatod meg vagy töltheted le a fájlt.
Ez a cikk tájékoztató jellegű, és nem minősül jogi tanácsadásnak. Konkrét helyzetekben forduljon ügyvédhez vagy engedéllyel rendelkező adótanácsadóhoz.