Röviden

  • A munka összetettségéért járó 15%-os emelést 2017-re és 2018-ra nem lehetett kérni. Az Alkotmánybíróság egyhangú szavazattal elutasította azt a kifogást, amellyel az Országos Szolidaritás Szakszervezet kolozsvári szervezete azt támadta, ahogyan a Legfőbb Semmítő- és Ítélőszék 2018-ban a 153/2017. sz. kerettörvény VIII. sz. mellékletéhez fűzött 2. jegyzetet olvasta. A szöveg alkotmányos marad, a legfelsőbb bíróság értelmezése pedig továbbra is kötelező minden bíróság számára.
  • Négy minisztérium dekoncentrált szolgálatainak köztisztviselőiről van szó. A 2. jegyzet 15%-os alapbéremelést ad a munka összetettségéért azoknak a köztisztviselőknek, akik a környezetvédelmi, az egészségügyi, az oktatási és a munkaügyi minisztérium alárendeltségében, koordinálásában vagy fennhatósága alatt működő intézmények dekoncentrált közszolgálatainál dolgoznak. A gyakorlatban a megyei környezetvédelmi ügynökségek, a közegészségügyi igazgatóságok, a tanfelügyelőségek és a területi kifizetési és szociális felügyelőségi ügynökségek emberei.
  • A menetrend az marad, amelyet 2018-ban rögzítettek. Az emelés nem jár a 2017. július 1. és 2017. december 31. közötti időszakra, sem a 2018-as évre, a 2019 és 2022 közötti időszakra pedig beleolvad a törvény 38. cikke (4) bekezdése szerinti, évi egynegyedes ütemezett növekedésbe. Egyetlen kivétel van: 2018 januárjától jár, illetve attól a naptól, amelyen a bér meghaladja azt a szintet, amelyet a törvény 2022-re írt elő.
Jogi aktus: 2025. december 9-i, 732. sz. alkotmánybírósági határozat a közpénzből fizetett személyi állomány javadalmazásáról szóló 153/2017. sz. kerettörvény VIII. sz. melléklete I. fejezete A. pontja II. alpontjának c) pontjához fűzött 2. jegyzet rendelkezéseinek alkotmányellenességére vonatkozó kifogásról, abban az értelmezésben, amelyet a Legfőbb Semmítő- és Ítélőszék jogkérdések eldöntésére hivatott tanácsa által meghozott 2018. november 26-i 82. sz. határozat adott
Megjelent: romániai Hivatalos Közlöny (Monitorul Oficial) 776. szám, 2026. szeptember 14.
Hatálybalépés: 2026. szeptember 14-től, a közzététel napjától

Egy közszférabeli szakszervezet által 2020-ban indított perhullám nyereség nélkül zárult: az Alkotmánybíróság kimondta, hogy a munka összetettségéért járó 15%-os emelést 2017-re és 2018-ra nem lehet kérni. A 2025. december 9-i 732. sz. határozat a romániai Hivatalos Közlöny 2026. szeptember 14-i 776. számában jelent meg, és azt a vonalat folytatja, amelyet a testület évek óta tart a költségvetési bérezés ügyeiben, ugyanazt, amelybe az a határozat is beletartozik, amely szerint a pótlékokra nem terjed ki az „egyenlő munkáért egyenlő bér” elve. Röviden: amit valaki bírósági ítélettel megszerzett, abból nem lesz automatikusan joga minden azonos beosztású kollégájának.

A tét egyetlen mondat a 153/2017. sz. kerettörvény VIII. sz. mellékletében, abban a mellékletben, amely a „Közigazgatás” költségvetési foglalkozási családot fedi le. Az ottani 2. jegyzet szerint azok a köztisztviselők, akik a környezetvédelmi, az egészségügyi, az oktatási és a munkaügyi minisztérium alárendeltségében, koordinálásában vagy fennhatósága alatt működő intézmények dekoncentrált közszolgálatainál dolgoznak, a munka összetettségéért 15%-os alapbéremelést kapnak. A törvényt 2017. július 1-jétől kellett alkalmazni, az emberek pedig attól az időponttól kérték a pénzt.

Nem kapták meg. Az ok ugyanennek a törvénynek a 38. cikkében van, abban a cikkben, amely szerint a szöveget ütemezetten kell alkalmazni. A (2) bekezdés a) pontja 2017. december 31-éig befagyasztotta a béreket a 2017. júniusi szinten. A (3) bekezdés a) pontja 2018. január 1-jétől 25%-kal emelte az egész csomagot. A (4) bekezdés a 2022-re törvénybe írt bérekig vezető utat négy éves lépésre osztotta, a különbség egynegyedére évente, 2019-től 2022-ig. Egy ilyen rendszerben egy új jogosultságot nem külön fizetnek ki, hanem beleolvad az általános emelkedésbe.

Pontosan ezt mondta ki a Legfőbb Semmítő- és Ítélőszék a romániai Hivatalos Közlöny 2019. február 19-i 130. számában megjelent, 2018. november 26-i 82. sz. határozatával. A jogkérdések eldöntésére hivatott tanácshoz a Iași-i Ítélőtábla fordult, és a tanács három dolgot mondott: a 15%-os emelés nem jár a 2017. július 1. és 2017. december 31. közötti időszakra, sem a 2018-as évre; a 2019 és 2022 közötti időszakra a 38. cikk (4) bekezdésének feltételei szerint jár; kivételesen pedig 2018 januárjától jár, illetve attól az időponttól, amelytől a bérek meghaladják a 2022-re megállapítottakat. A polgári perrendtartás 521. cikkének (3) bekezdése szerint a jogértelmezés a közzététele napjától, vagyis 2019. február 19-étől vált kötelezővé minden bíróság számára.

A szakszervezet éppen ezt az olvasatot támadta meg. Az érve, amelyet a határozat 5-9. bekezdése ismertet, az volt, hogy a legfelsőbb bíróság értelmezése ellentmond a 2016. december 15-i, 794. sz. alkotmánybírósági határozatnak, és hátrányos megkülönböztetést okoz: aki bírósági ítéletet szerzett, magasabb bérhez jut, mint az a kollégája, aki ugyanazt a munkát végzi, ugyanolyan feltételek között, de nem perelt. Az alkotmány 1. cikkére, 16. cikkének (1) és (2) bekezdésére, 126. cikkének (3) bekezdésére és 147. cikkére hivatkoztak.

A testület röviden válaszolt, a 17. és a 18. bekezdésben. Rámutatott, hogy a romániai Hivatalos Közlöny 2024. július 24-i 721. számában megjelent, 2024. március 21-i 175. sz. határozatával már megállapította: a 38. cikk (1), (4) és (6) bekezdése semmilyen különbséget nem tesz az azonos társadalmi-szakmai kategóriába tartozó emberek között e pótlék megadásának módjában, a legfelsőbb bíróság jogértelmezése pedig nem vezet az azonos jogi helyzetben lévő személyek eltérő kezeléséhez. Mivel új elemek nem merültek fel, a 2024-es indokolás és megoldás érvényben marad. Az ügyészség képviselője szintén az elutasítást kérte, a 2025. január 30-i, 40. sz. alkotmánybírósági határozatra hivatkozva.

Milyen hatásokkal jár

A határozat végleges és mindenkire kötelező. Az alkotmány 147. cikkének (4) bekezdése szerint a testület határozatai a közzététel napjától válnak általánosan kötelezővé, és csak a jövőre nézve van erejük, tehát a hatások 2026. szeptember 14-étől számítanak.

A 2. jegyzet érintetlenül hatályban marad, a Legfőbb Semmítő- és Ítélőszék 82/2018. sz. határozata pedig továbbra is annak hivatalos értelmezése. A négy minisztérium valamelyik dekoncentrált szolgálatánál dolgozó köztisztviselő számára ez azt jelenti, hogy a 2017-2018-as időszakra nem maradt megtámadható alkotmányos alap. Aki pert visz, amelyben az arra a két évre járó bérkülönbözetet kéri, marad az érdemi érveivel, de az alkotmányos érv nélkül.

A kifogást felvető ügyben, amely az Argeș Megyei Törvényszék polgári szekciójának 4.145/117/2020. sz. ügye, a határozatot megküldik a bíróságnak, és a per megy tovább. A 47/1992. sz. törvény nem írja elő az ítélkezés felfüggesztését arra az időre, amíg a testület a kifogást vizsgálja, így a 2021. március 26-i előterjesztő végzés óta eltelt több mint öt évben az ügyet párhuzamosan lehetett tárgyalni.

Egy hiányzó hatást érdemes kimondani: az elutasítás semmilyen perújítási utat nem nyit meg. A polgári perrendtartás 509. cikke (1) bekezdésének 11. pontja csak akkor engedi meg egy jogerős ítélet perújítását, ha a jogerőre emelkedése után az Alkotmánybíróság alkotmányellenessé nyilvánította azt a szöveget, amely a kifogás tárgya volt. Itt a szöveget alkotmányosnak nyilvánították, tehát a már meghozott ítéletek ezen az úton nem nyithatók fel.

Mi változott a korábbi helyzethez képest

A törvény betűjében semmi. A 153/2017. sz. kerettörvényből egyetlen vessző sem módosul. Ami változik, az egy olyan kifogás eljárási státusa, amelyet a szakszervezet 2020 óta hordoz körbe a bíróságokon.

Harmadszor fordul elő, hogy a testület ugyanazt a kifogást ugyanazon a szövegen és ugyanabban az értelmezésben utasítja el. Az első a 2024. március 21-i, 175. sz. határozat volt, amely egyszerre öt ügyet oldott meg, a Bihar, Ialomița, Neamț, Szatmár és Prahova megyei törvényszékekről. A második a romániai Hivatalos Közlöny 2025. június 18-i 564. számában megjelent, 2025. január 30-i, 40. sz. határozat, amely másik hatot oldott meg, Kovászna, Galac, Hargita, Maros, Szucsáva és Vrancea megyéből. A harmadik a mostani, amely a tizenkettedik ügyet, az Argeș megyeit zárja le. Mögötte, a törvény 38. cikkén, ott áll még a 2021. október 5-i, 618. sz. határozat és a 2022. november 3-i, 519. sz. határozat.

Változik még valami, amit a határozat nem mond ki betűkkel, de ami látszik, ha az ember egymás mellé teszi a két hivatkozott döntést. A 2016. december 15-i, 794. sz. alkotmánybírósági határozat, amelyet a szakszervezet fegyverként használt, a 2015. évi 57. sz. sürgősségi kormányrendelet 31. cikkének (12) bekezdésére vonatkozott, és azt állapította meg, hogy az alapbérnek az a legmagasabb szintje, amelyhez a kiegyenlítés történik, a bírósági ítéletekkel elismert emeléseket is magában kell hogy foglalja, ezt a kérdést pedig bőven tárgyalta az az ügy is, amelyben kimondták, hogy az intézményi legmagasabb bér a rendőröknek is jár. A Legfőbb Semmítő- és Ítélőszék 82/2018. sz. határozata egészen mással foglalkozott: nem azzal, mi számít bele a legmagasabb szintbe, hanem azzal, mely években fizetendő egy későbbi törvénnyel bevezetett új jogosultság. Két különböző szöveg, két különböző időszak, és ugyanaz az igazságtalanságérzet az ügyfélablak előtt álló ember számára.

Előnyök és hátrányok

Mi a jó benne

  • Lezár egy bizonytalanságot, amely 2020 óta tartott nyitva pereket. Annak a köztisztviselőnek, aki azon gondolkodott, van-e még értelme kérni a 2017-es és 2018-as különbözetet, most világos válasza van.
  • Megőrzi a bérezési rendszer kiszámíthatóságát. Ha egy új pótlékot külön, a 38. cikk menetrendjén kívül fizettek volna ki, a 2022-es szint felé vezető ütemezett emelkedés egész mechanizmusa alkalmazhatatlanná vált volna több tucat kategóriára.
  • Az egyhangú szavazat és a saját joggyakorlatra való kifejezett hivatkozás szilárd álláspontot mutat, nem éppen csak összejött többséget, tehát kicsi az esélye, hogy az ugyanezen a szövegen alapuló következő beadvány más választ kapjon.
  • A határozat szövege rövid és ellenőrizhető: minden állítása egy korábbi határozatra támaszkodik, amelyet szám, dátum és a közzététel helye azonosít.

Mi marad probléma

  • A szakszervezet által kifogásolt egyenlőtlenség bennmarad a bérekben. Aki bírósági ítélettel rendelkezik, és aki nem, ugyanabból az intézményből és ugyanarról a beosztásról, eltérő bérrel maradhat, a határozat pedig semmilyen orvoslást nem kínál.
  • Az indokolás kimerül a 175/2024. sz. határozatra való hivatkozásban, az pedig a 618/2021. és az 519/2022. sz. határozatra utal tovább. Aki a teljes gondolatmenetet akarja, négy aktust kell megnyitnia, amelyek négy különböző évben jelentek meg.
  • A kihirdetés, 2025. december 9., és a közzététel, 2026. szeptember 14. között 279 nap telt el. A közzétételig a határozat semmilyen hatást nem fejtett ki, tehát a bíróságok nélküle ítélkeztek.
  • A 14. bekezdés a 2. jegyzetet a 2017-es formájában, az akkori minisztériumnevekkel idézi, anélkül hogy megmondaná, ez az eredeti szöveg. Aki a törvényt a mai formájában nyitja meg, ugyanabban a szövegben más minisztériumneveket talál.

Hasznos tanácsok

  1. Ha folyamatban lévő pere van a 2017-es és 2018-as évre járó 15%-os emelésért, kérje meg az ügyvédjét, hogy értékelje újra az esélyeket. Az alkotmányellenességi érv véglegesen elesett, ami marad, az az intézményben fennálló konkrét helyzettől és a tényleges számítási módtól függ.
  2. Nézze meg a bérpapírján, hogy a 15%-os emelés külön szerepel-e, vagy már beleolvadt az alapbérbe. A 38. cikk (4) bekezdése szerinti ütemezés lezárulása után sok esetben már nem jelenik meg külön tételként, ami nem jelenti azt, hogy nem fizetik.
  3. Kérje írásban a humánerőforrás-osztálytól az alapbér számításának módját, minden összetevő jogalapjának megjelölésével. Ez a legolcsóbb ellenőrzés, és írásos nyomot hagy.
  4. Ne keverje össze a két vitát. A 794/2016. sz. határozat arról szól, mi számít bele a folyósításban lévő legmagasabb szintbe, a 82/2018. sz. határozat pedig arról, mely években jár a 15%-os emelés. Egy olyan kérelemnek, amely a kettőt összemossa, kicsi az esélye.
  5. Ha a pert már elvesztette, ne indítson perújítási kérelmet e határozat alapján. A polgári perrendtartás 509. cikke (1) bekezdésének 11. pontja azt kívánja meg, hogy a szöveget alkotmányellenessé nyilvánítsák, itt viszont pontosan a fordítottja történt.
  6. A 2022 utáni időszakokra nézve külön ellenőrizze a helyzetet. A 2018-as értelmezés a 2022-ig tartó ütemezésre vonatkozik, az éves költségvetési törvények és a megszorító kormányrendeletek pedig időközben saját plafonszabályokat tettek hozzá.

Gyakori kérdések

Mit döntött valójában az Alkotmánybíróság?
Megalapozatlanként elutasította a kifogást, és megállapította, hogy a 153/2017. sz. kerettörvény VIII. sz. melléklete I. fejezete A. pontja II. alpontjának c) pontjához fűzött 2. jegyzet, abban az értelmezésben, amelyet a Legfőbb Semmítő- és Ítélőszék 82/2018. sz. határozata adott, a megfogalmazott kifogásokhoz képest alkotmányos. A határozat egyhangú szavazattal született, végleges és mindenkire kötelező.
Kikre vonatkozik a 2. jegyzet szerinti 15%-os emelés?
Azokra a köztisztviselőkre, akik a környezetvédelmi, az egészségügyi, az oktatási és a munkaügyi minisztérium alárendeltségében, koordinálásában vagy fennhatósága alatt működő intézmények dekoncentrált közszolgálatainál dolgoznak. A gyakorlatban e minisztériumok megyei szervezeteinek személyzetére, a környezetvédelmi ügynökségektől és a közegészségügyi igazgatóságoktól a tanfelügyelőségekig és a kifizetési és szociális felügyelőségi ügynökségekig.
Kérhetem még a 2017-es és 2018-as pénzt?
Alkotmányellenesség alapján nem. A Legfőbb Semmítő- és Ítélőszék értelmezése, amely szerint az emelés nem jár a 2017. július 1. és 2017. december 31. közötti időszakra, sem a 2018-as évre, kötelező marad a bíróságok számára, az Alkotmánybíróság pedig most megerősítette, hogy nem sérti az alaptörvényt. Megmarad a 2018-as jogértelmezés által előírt kivétel azokra az esetekre, amelyekben a bér már meghaladta a 2022-re megállapított szintet.
Mi történt az emeléssel a 2019 és 2022 közötti időszakban?
A 153/2017. sz. kerettörvény 38. cikkének (4) bekezdése szerint járt, vagyis olyan éves emelésekkel, amelyek a törvény által 2022-re előírt bér és a 2018. decemberi bér különbségének egynegyedével voltak egyenlők. Nem külön százalékként fizették a bér fölött, hanem beleépült abba a végső célszintbe, amely felé fokozatosan emelkedtek a bérek.
Miért nem alkalmazták a szakszervezet által hivatkozott 794/2016. sz. határozatot?
Mert más szövegre és más kérdésre vonatkozik. A romániai Hivatalos Közlöny 2016. december 21-i 1.029. számában megjelent, 2016. december 15-i, 794. sz. határozat a 2015. évi 57. sz. sürgősségi kormányrendelet 31. cikkének (12) bekezdését érintette, és azt állapította meg, mely elemek számítanak bele az alapbérnek abba a legmagasabb szintjébe, amelyhez a kiegyenlítés történik. A 82/2018. sz. határozat nem a legmagasabb szintről szól, hanem arról a menetrendről, amely szerint egy, a 153/2017. sz. kerettörvénnyel bevezetett új jogosultság jár.
Mikortól fejt ki hatást a határozat?
2026. szeptember 14-étől, a romániai Hivatalos Közlönyben való közzététel napjától. Az alkotmány 147. cikkének (4) bekezdése előírja, hogy a testület határozatait a romániai Hivatalos Közlönyben közzé kell tenni, és a közzététel napjától mindenkire kötelezők, valamint csak a jövőre nézve van erejük.
Újranyitja a határozat a már elvesztett pereket?
Nem. Az alkotmányellenességre alapított perújítás, amelyet a polgári perrendtartás 509. cikke (1) bekezdésének 11. pontja szabályoz, csak akkor működik, ha a testület alkotmányellenessé nyilvánítja a megtámadott szöveget. Elutasító megoldás esetén ez az út nem nyílik meg.
Hány ügy indult ugyanabból a kifogásból?
Legalább tizenkettő, mindegyik 2020-as ügyszámmal és ugyanabból a sorozatból. Ötöt a 2024. március 21-i, 175. sz. határozat oldott meg, hatot a 2025. január 30-i, 40. sz. határozat, a tizenkettediket, az Argeș Megyei Törvényszékét pedig a mostani.

A szerkesztőség elemzése

A megoldás helyes, és előre látható volt. A különbség, amelyet a szakszervezet kifogásol, valóban létezik, de nem a 2. jegyzetből ered, és nem is abból, ahogyan a Legfőbb Semmítő- és Ítélőszék olvasta. Abból ered, hogy egy egységes bértörvényt hat éven át ütemezetten alkalmaztak, olyan rendszerben, amelyben emberek ezrei bírósági úton már megszereztek olyan jogokat, amelyekkel a kollégáiknak nem rendelkeztek. Ezt egy alkotmánybírósági határozat nem tudja helyrehozni. Amit egy alkotmánybíróság tehet, az annyi, hogy megmondja, maga a törvényszöveg tesz-e különbséget, és itt valóban nem tesz: a 38. cikk mindenkire ugyanúgy vonatkozik.

Az első észrevétel az időre vonatkozik. A kihirdetés, 2025. december 9., és a közzététel, 2026. szeptember 14. között 279 nap telt el. Az ugyanebből a családból származó két ikerhatározat sokkal gyorsabban kijött: a 175/2024. sz. határozat a kihirdetéstől számított 125 nap, a 40/2025. sz. 139 nap alatt. Még a 794/2016. sz. határozat is, amelyre az egész vita támaszkodik, a kihirdetéstől számított hat nap múlva megjelent a romániai Hivatalos Közlönyben. Az időköz jogilag számít, nem csak igazgatásilag: az alkotmány 147. cikkének (4) bekezdése a kötelező erőt a közzététel napjához köti, tehát abban a kilenc hónapban, amelyben a határozat létezett, de nem volt közzétéve, az Argeș megyei bírónak nem volt mit alkalmaznia. És mivel a 47/1992. sz. törvény nem függeszti fel az ítélkezést az alkotmányossági vizsgálat idejére, nagyon is elképzelhető, hogy a beadványt kiváltó ügy befejeződött, mielőtt a válasz kötelezővé vált volna. Az előterjesztő végzéstől, vagyis 2021. március 26-tól a közzétételig 1 998 nap telt el.

A második észrevétel az ügy valódi méretére vonatkozik, amely a határozatból nem látszik. Az ügyszámok elmondják a történetet: 4 145, 4 146, 4 149, 4 151, 4 153, 4 155, 4 160, 4 161, 4 162, 4 165, 4 166 és 4 169, mind 2020-ból és mind ugyanazzal a bírósági jelzettel, tizenkét törvényszékre eljutva, Argeștől Vranceáig. Ugyanaz a szakszervezet, ugyanaz a szöveg, ugyanaz az érv, tizenkét perre osztva, és a testület által három részletben, öt év alatt megoldva. A testület 2024-ben öt ügyet, 2025-ben hatot egyesített, a 47/1992. sz. törvény 53. cikkének (5) bekezdése alapján, a tizenkettedik viszont kimaradt, és még másfél évet várt arra, hogy pontosan ugyanazt a megoldást kapja, nyolc sornyi indokolásban.

A harmadik észrevétel arra vonatkozik, ami nincs benne a határozatban. A 794/2016. sz. és a 82/2018. sz. határozat közötti különbség világos magyarázata sehol nem szerepel a 17. és a 18. bekezdésben. A testület a 175/2024. sz. határozatra utal, az a 618/2021. és az 519/2022. sz. határozatra, azok pedig nem a 2. jegyzetet vizsgálták a legfelsőbb bíróság értelmezésében, hanem a 38. cikket. A legközelebbi hely, ahol a különbséget egyszerű szavakkal megfogalmazzák, vagyis hogy a 794/2016. sz. határozat annak a legmagasabb szintnek a megállapítását érinti, amelyhez a kiegyenlítés majd történik, nem pedig egy új jogosultság menetrendjét, az ügyész következtetése, amelyet a 175/2024. sz. határozat rögzít. Jó érv, olyan helyre téve, ahol senki nem keresi. A 14. bekezdés egy kis ködöt tesz még hozzá: a 2. jegyzetet a 2017-es minisztériumnevekkel idézi, noha a 2018. március 31-e óta hatályos szöveg másként nevezi ugyanazt a négy minisztériumot, és a határozat nem jelzi, hogy az eredeti formát idézi.

Mit kellene megváltoztatni

  • Törvényben előírt legkésőbbi határidőt a testület határozatának kihirdetése és közzététele között. Hatvan nap elég volna, és megszüntetné azt a helyzetet, amelyben egy megoldás létezik, de nem fejt ki hatást, a bíróságok pedig nélküle ítélkeznek. A mostani esetben a különbség több mint hét hónap lett volna.
  • Az ugyanazon szerző által ugyanazon a szövegen felvetett azonos kifogások kötelező egyesítését már a beadványok beérkezésekor. A mechanizmus megvan a 47/1992. sz. törvény 53. cikkének (5) bekezdésében, és ebben a sorozatban kétszer is használták. Kezdettől alkalmazva a tizenkét ügy egyetlen határozatot eredményezett volna, nem hármat, és öt év várakozást spórolt volna meg.
  • A hivatkozással való indokolást kísérje a döntő érv megismétlése. Egy bekezdés, amely elmagyarázza, miért nem alkalmazható a szerző által hivatkozott határozat, tíz sorba került volna, és megkímélte volna az olvasót attól, hogy négy, különböző években megjelent aktust nyisson meg. A határozat címzettje az a köztisztviselő is, aki a saját jogát keresi, nem csak az ügyvéd.
  • A megtámadott szöveg idézése jelölje meg a formát és a dátumot. Ha az aktust a tényállás és az ítélkezés időpontja között módosították, a határozatnak meg kellene mondania, melyik formát idézi. Különben az az olvasó, aki a hatályos törvénnyel veti össze, más elnevezéseket talál ugyanabban a szövegben, és nem tudja, melyik változat számít.
  • A parlament zárja le kifejezetten az ütemezési időszakban megjelent új bérjogosultságok kérdését. Tizenkét per, amelyet egyetlen szakszervezet indított, a Legfőbb Semmítő- és Ítélőszék egy jogértelmezése és öt alkotmánybírósági határozat ugyanabban a tárgyban azt mutatja, hogy a 153/2017. sz. kerettörvény 38. cikke nem mondta meg elég világosan, mi történik egy olyan jogosultsággal, amelyet éppen az ütemezetten alkalmazott törvény vezetett be. Egy értelmező norma kevesebbe került volna, mint hat év pereskedés.

A jogi aktus eredeti szövege

Az alábbi szöveg románul szerepel, a hivatalos közzétett formában.

A teljes szöveg a romániai Hivatalos Közlönyben megjelent formában

Romániai Hivatalos Közlöny 776. szám, 2026. szeptember 14. 16 oldal PDF, 99 KB a jogi aktus a(z) 2. oldalon kezdődik

A hivatalos PDF megnyitásaPDF letöltése

Kis képernyőn a megjelenítő nem látszik. A fenti gombokkal nyithatod meg vagy töltheted le a fájlt.

Ez a cikk tájékoztató jellegű, és nem minősül jogi tanácsadásnak. Konkrét helyzetekben forduljon ügyvédhez vagy engedéllyel rendelkező adótanácsadóhoz.