Röviden

  • A bírósági írnokok szolgálati nyugdíját megvágó felső határ áll, és a nyugdíjpénztárak hibája nem tudja felborítani. A 2026. március 26-i, 277. sz. határozatával az Alkotmánybíróság megalapozatlanként elutasította azt a kifogást, amelyet a bíróságok öt volt női alkalmazottja emelt, akik arra mutattak rá, hogy néhány ugyanolyan szolgálati idejű és ugyanolyan tisztséget betöltő kolléganőjük felső határ nélküli nyugdíjjal maradt, miközben nekik felülvizsgálati határozatot adtak ki. A Bíróság azt válaszolja, hogy a szöveg egységesen alkalmazandó mindazokra, akik a tényállásába tartoznak, az pedig, hogy egyes esetekben a nyugdíjpénztárak nem alkalmazták, ténykérdés, nem alkotmányossági hiba.
  • Kiket érint. Közvetlenül a bíróságok és az ügyészségek szakmai kisegítő személyzetét, elsősorban a bírósági írnokokat, a kriminalisztikai szakszemélyzettel és a kriminalisztikai technikusokkal együtt, akik az 567/2004. sz. törvény alapján kapnak szolgálati nyugdíjat. Közvetve mind azt az öt további kategóriát, amelyet ugyanaz az 59/2017. sz. sürgősségi kormányrendelet IX. cikkének (1) bekezdése elkap: a hivatásos polgári repülő hajózó személyzetet, a parlamenti köztisztviselőket, a diplomáciai és konzuli testület tagjait, a Számvevőszék személyzetét, valamint a képviselők és szenátorok jogállásában előírt, életkori határ miatti járadék jogosultjait.
  • A számok és a határidők, amelyek számítanak. A felső határ nem a rendelettel együtt lépett hatályba: azt 2017. augusztus 7-én tették közzé, a IX. cikk (1) bekezdése viszont 2017. szeptember 15-étől vált ki joghatást, 39 nappal később, ugyanazon aktus X. cikke szerint. A szolgálati nyugdíjat az utolsó 12 hónap bruttó bérei átlagának 80%-ában állapítják meg annak, akinek 25 év szakmai szolgálati ideje és 60 éve van, a felső határ pedig ugyanabból a számítási alapból vett nettó jövedelem átlagára szállítja le. A kifogás szerzői hozzávetőleg 1000 lejes havi különbségre hivatkoznak a nettó nyugdíjban, vagyis évi 12 000 lej körülire. Az öt ügyiratot egyesítették, az első, 2021. november 11-i megkereső végzéstől a kihirdetésig pedig 1596 nap telt el, plusz még 187 a közzétételig. A határozat 2026. szeptember 29-étől végleges és általánosan kötelező.
Jogi aktus: Az Alkotmánybíróság 2026. március 26-i, 277. sz. határozata a szolgálati nyugdíjak területén egyes normatív aktusok módosításáról és kiegészítéséről szóló 59/2017. sz. sürgősségi kormányrendelet egészének, és különösen az abban foglalt IX. cikk rendelkezéseinek alkotmányellenességére vonatkozó kifogásról
Megjelent: Romániai Hivatalos Közlöny (Monitorul Oficial), I. rész, 827. szám, 2026. szeptember 29., 2-5. oldal
Kihirdetve: 2026. március 26., egyhangú szavazattal
Végleges és általánosan kötelező: 2026. szeptember 29., a közzététel napja

Két bírósági írnok, akiknek ugyanannyi a szolgálati idejük, ugyanaz a tisztségük és ugyanaz a bíróságuk, csaknem 1000 lejjel eltérő nyugdíjat kaphat havonta. Az Alkotmánybíróság megerősítette, hogy a különbség törvényes, még akkor is, ha abból jön, hogy egyikük szerencsés volt egy olyan nyugdíjpénztárral, amely elfelejtette alkalmazni a törvényt. A 2026. március 26-i, 277. sz. határozat, amely 2026. szeptember 29-én jelent meg, megalapozatlanként utasítja el azt a kifogást, amelyet öt olyan személy emelt, aki a bíróságokról ment nyugdíjba, és akire alkalmazták az 59/2017. sz. sürgősségi kormányrendelet IX. cikke (1) bekezdésének felső határát. Ez a második rossz hír a bíróságok személyzetének ugyanabban a hónapban, azután, hogy 2026. szeptember 25-én megjelent az a határozat, amellyel a Bíróság megerősítette, hogy a bérre járó 10%-os emelés csak a legfelsőbb bíróság, a DNA és a DIICOT bírósági írnokainak marad meg.

A kifogás öt úton jutott el a Bírósághoz, három törvényszékről. Mariana Scorodeti, Rodica Elisabeta Dudău és Maria Daia a Mehedinți Megyei Törvényszék munkaügyi és társadalombiztosítási perekkel foglalkozó szekciója előtt emelte, a 2021. november 11-i, a 2021. november 18-i és a 2022. január 14-i végzéssel. Elena Maria Bungărdean a Temes Megyei Törvényszék I. polgári szekciója előtt emelte, a 2022. szeptember 15-i végzéssel, Szántó Klára pedig a Kovászna Megyei Törvényszék polgári szekciója előtt, a 2022. december 7-i végzéssel. Az öt ügyiratot az elsőként nyilvántartásba vetthez egyesítették, az Alkotmánybíróság szervezetéről és működéséről szóló 47/1992. sz. törvény 53. cikkének (5) bekezdése alapján. Az érdemi perek esetenként a nyugdíj felülvizsgálatáról szóló határozatok vagy a rendelet hatálya alatt kiadott nyugdíjazási határozatok elleni fellebbezéseket érintik.

A megtámadott szövegnek három bekezdése és egyszerű logikája van, még ha nehézkesen is írták meg. Az (1) bekezdés azt mondja, hogy a nettó szolgálati nyugdíj nem haladhatja meg annak a nettó jövedelemnek az átlagát, amely annak a bruttó jövedelemnek felel meg, amelyből a nyugdíjat kiszámították. A (2) és a (3) bekezdés meghatározza azt a két mennyiséget, amelyet összehasonlítanak: a nettó nyugdíj a bruttó nyugdíj, amelyből levonják a jövedelemadót, a nettó jövedelem pedig a bruttó bér, amelyből levonták a kötelező társadalombiztosítási hozzájárulásokat és az adót. Pénzre fordítva a szabály azt mondja, hogy valaki nyugdíjban nem kaphat többet, mint amennyit kézhez kapott akkor, amikor dolgozott. Papíron ez észszerűen hangzik. A tényleges hatás abból jön, hogy a szolgálati nyugdíjat az utolsó 12 hónap bruttó béreinek 80%-ában számították, egy bruttó összeg 80%-a pedig nagyobb lehet a megfelelő nettó összegnél, mert a bruttóból a hozzájárulások is elmennek, nem csak az adó.

A kifogás szerzői négy kritikát fejtettek ki. Az elsőt a jogegyenlőségre: ugyanolyan szolgálati idejű, ugyanolyan jogosultsági idejű és ugyanolyan tisztséget betöltő kolléganőik, ugyanattól a bíróságtól, az 567/2004. sz. törvény szerint, felső határ nélkül kiszámított nyugdíjjal maradtak, ők viszont megkapták a felső határt, hozzávetőleg 1000 lejes különbséggel a nettó nyugdíjban. A másodikat a tulajdonra: a nyugdíj vagyoni jog, a csökkentése pedig kisajátítással lenne egyenértékű, hivatkozva a jogos várakozás fogalmára is. A harmadik a szolgálati idő utáni pótléknak, románul „sporul de longevitate”, a számítási alapban való el nem ismerését érintette. A negyedik formai volt: a Kormánynak nem lett volna olyan rendkívüli helyzete, amely igazolná a sürgősségi kormányrendeletet, és azzal egy alapvető jogot érintett volna, amit az Alkotmány 115. cikkének (6) bekezdése megtilt. A megkeresés hivatkozott az Alkotmány 1. cikkének (5) bekezdésére is, a jogszabály minőségére vonatkozó összetevőn, valamint az Egyezmény 14. cikkére.

A jogegyenlőségre a Bíróság válasza rövid és hideg. A norma egyformán alkalmazandó mindazokra, akik alá tartoznak, az a körülmény pedig, hogy egyes nyugdíjpénztárak nem teljesítették a felső határ kiszámítására vonatkozó kötelezettségüket, ténykérdés, nem alkotmányellenességi ok. Más szóval egy valaki javára szóló közigazgatási hiba nem keletkeztet jogot a többieknek. Ugyanígy oldódik meg a korábban és a később nyugdíjba vonultak közötti összehasonlítás is: a tempus regit actum elv szerint, vagyis a tény idején alkalmazandó jog elve szerint, a különböző szabályozások alá tartozó emberek nincsenek összehasonlítható helyzetben. A Bíróság itt a 2006. november 28-i, 861. sz. határozatára utal, amely a Romániai Hivatalos Közlöny I. részének 45. számában jelent meg, 2007. január 22-én.

A tulajdonra a Bíróság az Emberi Jogok Európai Bíróságának gyakorlatára és a saját korábbi határozataira támaszkodik: sem az Alkotmány, sem valamely szerződés nem garantálja a nyugdíj meghatározott összegét, az állam pedig megállapíthat alsó és felső határt egyaránt. Az összeg csak annyiban válik védett vagyonná, amennyiben esedékessé vált. A kérdést bezáró elem azonban ténybeli: a szerzők akkor kérték a nyugdíjat, amikor a rendelet már hatályban volt, így legfeljebb puszta reményük volt egy másik összegre, a puszta remény pedig nem élvezi az Egyezmény védelmét.

A jogok korlátozására vonatkozó és a formai kritika együtt esik el. Az Alkotmány 53. cikke, amely feltételeket szab egy jog korlátozásának, a törvény útján, a szó szoros értelmében, vagyis a Parlament által elfogadott aktussal végzett korlátozásra vonatkozik, tehát nem hívható fel egy sürgősségi kormányrendelettel szemben. A 115. cikk (6) bekezdésére pedig, amely megtiltja a sürgősségi kormányrendeleteknek, hogy alapvető jogokat érintsenek, a Bíróság egy vállalt körkörös szerkezettel válaszol: mivel az érdemi vizsgálatból egyetlen jog érintettsége sem derült ki, a tilalmat sem sértették meg.

Milyen hatásokkal jár

A törvényben egyetlen betű sem változik. A IX. cikk (1) bekezdésében szereplő felső határ pontosan úgy marad, ahogy volt, a nyugdíjpénztárak pedig továbbra is alkalmazzák. A megalapozatlanság miatti elutasítás azt jelenti, hogy a szöveget mérlegre tették, és kiállta a próbát, tehát egy bíró nem hagyhatja már félre alkotmányellenesként, ugyanazt a kritikát pedig nincs értelme másodszor is előhozni.

A második hatás azokat érinti, akiknek a nyugdíjpénztár lefelé vizsgálta felül a nyugdíját. A felülvizsgálati határozat áll, mert a jogalapját nem érintették. Az az érv, hogy valaki másra nem alkalmazták a felső határt, nem működik a bíróságon, és 2026. szeptember 29-e után már alkotmánybírósági megkeresési okként sem működik.

A harmadik hatás az, amely nem látszik a határozatból, és amely a legtöbbet számít egy folyamatban lévő ügyiratnál. A felső határ csak azokra a nyugdíjakra alkalmazandó, amelyeket a 2017. szeptember 15-étől nyilvántartásba vett nyugdíjazási kérelmek alapján állapítottak meg, nem a rendelet közzétételétől. Az időpont a rendelet X. cikkéből jön, a Legfőbb Semmítő- és Ítélőszék pedig kötelező erővel megerősítette a 2025. január 27-i, 12. sz. határozatával, amelyet a jogkérdések eldöntésére hivatott tanács hirdetett ki, és amely a Romániai Hivatalos Közlöny I. részének 206. számában jelent meg, 2025. március 10-én. Ráadásul a rendelet VIII. cikke azt mondja, hogy a 2017. szeptember 15-éig nyilvántartásba vett és el nem bírált kérelmeket a jog megnyílásának idején létező normák szerint oldják meg. Aki a 2017. augusztus 7-e és szeptember 14-e közötti 39 napos ablakban nyújtotta be a kérelmet, nem tartozik a felső határ alá.

A negyedik hatás az, hogy a küzdelem helye elmozdul. Ugyanaz a 2025. január 27-i, 12. sz. határozat szintén kötelező erővel megállapította, hogy a felső határ nem akadályozza a nettó nyugdíjnak a 2019. és a 2020. évre vonatkozó, éves átlagos inflációs rátával való aktualizálását. Más szóval a nyugdíjazáskor megállapított összeg felső határhoz van kötve, az évi növekedése viszont már nem. Itt még lehet pénzt visszaszerezni, a most közzétett határozat pedig semmivel nem érinti ezt a jogot.

Az ötödik hatás keserű, és szintén a szövegen kívülről jön. A bírósági írnokoknak és a bíróságokon, illetve ügyészségeken dolgozó többi szakszemélyzeti kategóriának az inflációval való aktualizálását minden évben leállították eltérés útján, megszakítás nélkül, 2021-től 2026-ig, azt is beleértve, vagyis hat éven át egymás után. A 2025-ös évre a jogalap a 156/2024. sz. sürgősségi kormányrendelet XVI. cikkének (2) bekezdése, amely a Romániai Hivatalos Közlöny I. részének 1334. számában jelent meg, 2024. december 31-én, a 2026-os évre pedig a 141/2025. sz. törvény XXX. cikkének (2) bekezdése, amely a Romániai Hivatalos Közlöny I. részének 699. számában jelent meg, 2025. július 25-én. A most megindult perek gyakorlatilag a 2019-es és a 2020-as évre vonatkoznak.

A hatások a közzétételtől kezdődnek, az Alkotmány 147. cikkének (4) bekezdése szerint, amely előírja, hogy az Alkotmánybíróság határozatait közzé kell tenni a Romániai Hivatalos Közlönyben, és hogy a közzététel napjától általánosan kötelezők, és csak a jövőre nézve van erejük. A számba jövő időpont 2026. szeptember 29-e, nem 2026. március 26-a, amikor kihirdették.

Mi változott a korábbi helyzethez képest

Ezzel a határozattal semmi. Körülötte viszont csaknem minden megváltozott, és ez magyarázza, miért jutottak ugyanolyan pályát bejárt emberek különböző nyugdíjakhoz.

A szakmai kisegítő személyzet szolgálati nyugdíját 2010-ben megszüntették, amikor ezek a nyugdíjak átkerültek az állami rendszerbe, és a 130/2015. sz. törvénnyel állították vissza, amely a Romániai Hivatalos Közlöny I. részének 408. számában jelent meg, 2015. június 10-én, és 2015. július 25-én lépett hatályba. Az a törvény új cikket vitt be az 567/2004. sz. törvénybe, a 685. cikket, 15 bekezdéssel, amely megállapítja a feltételeket: 25 év szakmai szolgálati idő, 60 éves életkor és az utolsó 12 munkában töltött hónap bruttó havi alapbérei átlagának 80%-a, a pótlékokkal együtt.

Két évvel később az 59/2017. sz. sürgősségi kormányrendelet, amely a Romániai Hivatalos Közlöny I. részének 648. számában jelent meg, 2017. augusztus 7-én, kétszer nyúlt bele ugyanabba a jogba, különböző irányokban. A II. cikkel megváltoztatta az aktualizálási mutatót, az éves átlagos inflációs rátát tette a nyugdíjpont értékéhez való kötés helyére. A IX. cikk (1) bekezdésével, amely a rendelet saját szövege, hozzátette a felső határt, amely korábban nem létezett, és amely 2017. szeptember 15-étől alkalmazandó. A kifogás szerzői által felhozott különböző elbánás pontosan innen jön: abból az időpontból, amelyen a nyugdíjazási kérelmet nyilvántartásba vették, nem a szolgálati időből és nem is a tisztségből.

Újabban az a jogalap, amelyen ezeket a nyugdíjakat megállapították, eltűnt és visszatért. A 11/2024. sz. törvény, amely a Romániai Hivatalos Közlöny I. részének 26. számában jelent meg, 2024. január 12-én, felváltotta az 567/2004. sz. törvényt, és hatályon kívül helyezte a nyugdíjakról szóló fejezetét. Ezt a 2024. szeptember 19-i, 402. sz. határozattal egészében alkotmányellenesnek nyilvánították, amely határozat a Romániai Hivatalos Közlöny I. részének 15. számában jelent meg, 2025. január 10-én, és a 49. bekezdésében kifejezetten kimondta, hogy az 567/2004. sz. törvény és a többi hatályon kívül helyezett aktus a határozat közzétételének napján újra hatályba lép. Így tehát a 685. cikk 2025. január 10-étől újra alkalmazandó. A sürgősségi kormányrendelet IX. cikkét viszont az elfogadása óta soha nem módosították.

Előnyök és hátrányok

Mi a jó benne

  • A szabály kiszámíthatóvá válik mindenki számára. Az érdemi elutasítás bezárja a kérdést: a nyugdíjpénztárak tudják, hogy felső határt kell alkalmazniuk, a bíróságok tudják, hogy nem hagyhatják félre a szöveget, a nyugdíjasok pedig tudják, mire nincs értelme újabb keresetet építeni.
  • A Bíróság nem hajlandó közigazgatási hibát joggá változtatni. Ha az ellenkező érvet elfogadta volna, egy nyugdíjpénztár bármely hibája a kedvezmény egész kategóriára való kiterjesztésének alapjává válna, a törvény alkalmazása pedig attól függne, ki dolgozott hanyagabbul.
  • A felső határ megőriz egy kapcsolatot az elvégzett munkával. A korlát az illető személy nettó jövedelmének átlaga, nem egy politikailag megállapított fix összeg, tehát a saját bérével együtt mozog, és nem szakítja el a hozzájárulás és a juttatás közötti viszonyt.
  • Az egyhangúság és a rövid indokolás időt takarít meg. Aki ugyanezekre az érvekre épített ügyiratot, négy bekezdésből megtudja, hogy nincs esélye, és át tud fordulni arra, ami nyitva maradt, vagyis a 2019-es és 2020-as aktualizálásra.

Mi marad probléma

  • Az egyenlőtlenség megmarad, a határozat pedig megerősíti. A Bíróság nem vitatja, hogy két ugyanolyan pályát bejárt személy hozzávetőleg 1000 lejjel eltérő nyugdíjat kap havonta. Csak azt mondja, hogy a különbség nem alkotmányellenes. Aki a hibából részesült, a pénzzel marad, aki nem, az pénz nélkül.
  • A szolgálati idő utáni pótlék nem kap semmilyen választ. A kritika megjelenik a szerzők indokolásában, a 9. bekezdésben, és azután sehol nem kerül újra elő, noha a rendelkező rész formálisan minden megfogalmazott kritikát lefed.
  • Az az időpont, amelytől a felső határ alkalmazandó, hibásan van kimondva. A határozat kétszer beszél a rendelet hatálybalépéséről, noha a felső határ 39 nappal később lépett hatályba, és a kérelem nyilvántartásba vételének időpontjához kötődik, nem a nyugdíjazás időpontjához.
  • Az időtartam felemészti a nyereség egy részét. Az első, 2021. november 11-i megkereső végzés és a közzététel között 1783 nap telt el, vagyis négy év, tíz hónap és 18 nap. A nyugdíjkülönbségeket a hároméves általános elévülési határidőn belül kell kérni, amely hónapról hónapra telik, tehát a követelés egy része elenyészett, amíg az ügyirat várt.
  • A felfüggesztett aktualizálás kiüresíti a jogot. Hat egymás utáni év minden inflációs indexálás nélkül a szolgálati nyugdíjat olyan összeggé változtatja, amely magától erodálódik, bármit is mondjon a felső határ.

Hasznos tanácsok

  1. Először azt az időpontot ellenőrizze, amelyen a nyugdíjazási kérelmét nyilvántartásba vették, ne a nyugdíjazás időpontját. A felső határ csak a 2017. szeptember 15-étől nyilvántartásba vett kérelmekre alkalmazandó. Ha a kérelmet 2017. augusztus 7-e és szeptember 14-e között nyújtotta be, a rendelet VIII. és X. cikke kivonja Önt a felső határ alól, a Legfőbb Semmítő- és Ítélőszék 2025. január 27-i, 12. sz. határozata pedig a bíróságok számára kötelező erővel megerősíti ezt.
  2. Kérje el a területi nyugdíjpénztártól az ügyirat másolatát, látható nyilvántartási dátummal. A kérelem száma és dátuma nélkül a fenti pontból semmit nem lehet bizonyítani, a régi ügyiratokban pedig a dátum néha csak az iktatókönyvben szerepel.
  3. Ne építse többé a keresetet a felső határ nélkül maradt kollégával való összehasonlításra. Pontosan ezt az érvet utasították el most. A bíróság ténykérdésként fogja kezelni, az ügyirat pedig ezen bukik el.
  4. Vigye át a kérelmet a 2019-es és a 2020-as év aktualizálására. Ott van egy kötelező erejű eldöntés a nyugdíjas javára: a felső határ nem akadályozza az éves átlagos inflációs rátával való aktualizálást. A különbözeteket kell kérni, nem az alapnyugdíj újraszámítását.
  5. Ne vesztegesse az idejét a 2021-től 2026-ig tartó évekre. Mindegyikre kifejezetten, eltérés útján állították le az aktualizálást. Egy ilyen évre vonatkozó követelés már az elején elesik, bármilyen jó is az érvelés többi része.
  6. Tartsa szemmel a hároméves elévülési határidőt. A nyugdíj pénzbeli különbözeteit minden egyes havi részletre külön kell kérni. Ha a per elhúzódik, a legrégibb hónapokra vonatkozó külön kérelem megszakítja rájuk a határidő telését.
  7. Ha mégis az alkotmányos utat választja, változtassa meg a célt. A jogegyenlőségre, a tulajdonra és az Alkotmány 115. cikkére vonatkozó kritikákat érdemben elutasították. Ami vizsgálat nélkül maradt, az a jogszabály minőségére vonatkozó kritika, amely az 1. cikk (5) bekezdésén alapul, az Egyezmény 14. cikkén alapuló kritika és a szolgálati idő utáni pótlékra vonatkozó kritika, de ezeket külön kell megindokolni, nem a többiből levezetni.

Gyakori kérdések

Ez a határozat csökkenti a nyugdíjamat?
Nem. Egyetlen összeget sem módosít, és egyetlen nyugdíjpénztárat sem kötelez új teendőre. Csak azt erősíti meg, hogy a már létező, 2017. szeptember 15-étől hatályos felső határ alkotmányos.
A kolléganőmnek felső határ nélküli nyugdíja van, noha ugyanabban az évben mentem el én is. Kérhetem én is?
Ezen az érven nem. A Bíróság kifejezetten kimondta, hogy a felső határ egyes esetekben való nem alkalmazása a nyugdíjpénztár ténybeli hibája, és nem keletkeztet jogot a többieknek. Ellenőrizze viszont, hogy a különbség nem valójában a nyugdíjazási kérelem nyilvántartásba vételének időpontjából jön-e, mert az a valódi kritérium.
Mely időponttól alkalmazandó a felső határ?
2017. szeptember 15-étől, az 59/2017. sz. sürgősségi kormányrendelet X. cikke szerint, noha a rendeletet 2017. augusztus 7-én tették közzé. A kritérium az az időpont, amelyen a nyugdíjazási kérelmet nyilvántartásba vették, nem az, amelyen a nyugdíj kifizetése elkezdődött.
Hogyan számolják ki konkrétan a felső határt?
Azt a bruttó jövedelmet veszik, amelyből a nyugdíjat kiszámították, levonják a kötelező társadalombiztosítási hozzájárulásokat és a jövedelemadót, az így kapott átlag pedig a legnagyobb korlát. A szolgálati nyugdíj bruttó összege, amelyből csak az adót vonják le, nem haladhatja meg ezt a korlátot.
A nyugdíjpénztár néhány év után lefelé vizsgálta felül a nyugdíjamat. Van még esélyem?
A most elutasított jogalapon nincs. A Bíróság megállapította, hogy a felső határ alkalmazásában végzett felülvizsgálat törvényes, és hogy a helyzet nem egy folyósításban lévő jognak egy későbbi törvénnyel való csökkentése, mert a rendelet a nyugdíjazás időpontjában már hatályban volt. Nyitva marad viszont a 2019-es és 2020-as aktualizálásról szóló kérdés.
Kérhetem a nyugdíj inflációval való aktualizálását?
A 2019-es és a 2020-as évre igen, és a felső határ nem hozható fel Önnel szemben, a Legfőbb Semmítő- és Ítélőszék 2025. január 27-i, 12. sz. határozata szerint. A 2021-től 2026-ig tartó évekre nem: az aktualizálást mindegyik ilyen évben eltérés útján állították le.
Hatályban van még az 567/2004. sz. törvény? Azt hallottam, hogy felváltották.
Újra hatályban van. A 11/2024. sz. törvénnyel helyezték hatályon kívül, de ezt az Alkotmánybíróság 2024. szeptember 19-i, 402. sz. határozatával egészében alkotmányellenesnek nyilvánították, amely 2025. január 10-én jelent meg, és a 49. bekezdésében a Bíróság kimondta, hogy a hatályon kívül helyezett aktusok a határozat közzétételének napjától újra hatályba lépnek.
Emelhetek még alkotmányellenességi kifogást ugyanazon a cikken?
Formálisan igen: a 47/1992. sz. törvény 29. cikkének (3) bekezdése csak a már alkotmányellenesnek megállapított szövegekre vonatkozó kifogásokat tiltja. A gyakorlatban ugyanazoknak a kritikáknak bármely megismétlését el fogják utasítani. Új kritikát kellene előhozni, amely olyan alkotmányos normán alapul, amelyet nem vizsgáltak.

Hibák és ellentmondások a közzétett szövegben

  • A 28. és a 31. bekezdés: az az időpont és az az esemény, amely eldönti, ki tartozik a felső határ alá, kétszer is hibásan van kimondva. Mindkét bekezdés a „nyugdíjazás időpontjára” vagy arra a pillanatra teszi a választóvonalat, amelyben a személy „a nyugdíj megállapítását kérte”, az 59/2017. sz. sürgősségi kormányrendelet „hatálybalépéséhez” mérve. A rendelet a közzétételkor lépett hatályba, 2017. augusztus 7-én, de a X. cikke előírja, hogy a IX. cikk (1) bekezdése csak 2017. szeptember 15-én lép hatályba, a VIII. cikk pedig hozzáteszi, hogy az addig az időpontig nyilvántartásba vett és el nem bírált kérelmeket a jog megnyílásának idején létező normák szerint bírálják el. A valódi kritérium sem nem a nyugdíjazás időpontja, sem nem a kérelem időpontja, hanem a nyugdíjazási kérelem nyilvántartásba vételének időpontja, ahogy azt kötelező erővel megállapította a Legfőbb Semmítő- és Ítélőszék jogkérdések eldöntésére hivatott tanácsa a 2025. január 27-i, 12. sz. határozatával, amely a Romániai Hivatalos Közlöny I. részének 206. számában jelent meg, 2025. március 10-én, a 85-87. bekezdésben. Egy volt bírósági írnok, aki a 2017. augusztus 7-e és szeptember 14-e közötti 39 napos ablakban nyújtotta be a kérelmét, ebben a határozatban azt olvassa, hogy felső határ alá tartozik, holott valójában nem.
  • A rendelkező rész három olyan kritikát fed le, amelyet az indokolás soha nem vizsgál meg. A végső formula „a megfogalmazott kritikák tekintetében”, tehát mindegyik tekintetében, alkotmányosnak találja a szöveget. Az indokolás viszont csak a 16. cikkre, a 44. cikkre az Első kiegészítő jegyzőkönyv 1. cikkével együtt, a 47. cikk (2) bekezdésére, az 53. cikkre, valamint a 115. cikk (4) és (6) bekezdésére válaszol. Egyetlen sor elemzés nélkül marad: az Alkotmány 1. cikke (5) bekezdésének megsértése a jogszabály minőségére vonatkozó összetevőn, amelyet a 8. és a 20. bekezdésben hoztak fel; az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló Egyezmény 14. cikke, amelyet a 20. bekezdésben hoztak fel; és a szolgálati idő utáni pótlék el nem ismerésére vonatkozó kritika, a 9. bekezdésből, amely önálló szemrehányás, nem a felső határról szóló változata. Az a bíró, aki holnap ugyanezeket az érveket kapja, nem tudhatja, hogy érdemben elutasították őket, tehát zártak, vagy hogy nem tették mérlegre, tehát újra fel lehet őket hozni.

A szerkesztőség elemzése

A megoldás helyes, és előre látható volt. Egy olyan felső határt, amelyet minden személy saját jövedelméből számolnak ki, nem támadhatja meg hátrányos megkülönböztetésként az, aki érdemben azt kéri, hogy ugyanúgy kezeljék, mint egy hiba által előnybe jutott kollégát. A probléma abban van, milyen kevéssé segít annak, aki elolvassa. A szöveg pontosan ott áll meg, ahol a gyakorlati kérdés elkezdődik: ki tartozik a felső határ alá, mikortól és milyen következménnyel az aktualizálásra.

A legfurcsább hiányzás a saját gyakorlatának hiánya. A 24. bekezdésben a Bíróság felsorolja az ezen a rendeleten született előzményeit, és kettőt idéz: a 2019. október 31-i, 687. sz. határozatot és a 2023. december 12-i, 723. sz. határozatot. Hiányzik a 2023. május 25-i, 302. sz. határozat, amely a Romániai Hivatalos Közlöny I. részének 796. számában jelent meg, 2023. szeptember 4-én, és amelynek pontosan ugyanaz a tárgya, mint a jelen határozatnak, szó szerint ugyanúgy megfogalmazva: a rendelet egésze és különösen a IX. cikk, megalapozatlanként elutasítva. Ott a IX. cikk (1) bekezdésének szövegét teljes egészében közlik, mind a hat kategóriával, amelyet elkap. Itt csonkítva közlik, megjelölt kihagyásokkal, amelyekből egyetlen törvény marad látható. Az az olvasó, aki először ehhez a határozathoz jut el, azt hiszi, hogy a kérdés csak a bírósági írnokoknál merül fel, és hogy a Bíróság most először néz rá a IX. cikkre. Mindkét benyomás hibás.

A második hiányzás pénzbe kerül. 2025. március 10-én, vagyis 381 nappal azelőtt, hogy ezt a határozatot kihirdették, már megjelent a Legfőbb Semmítő- és Ítélőszék 2025. január 27-i, 12. sz. határozata, amely a bíróságok számára kötelező, és amellyel megállapították, hogy a IX. cikk (1) bekezdésében szereplő felső határ nem akadályozza a bíróságok szakmai kisegítő személyzetének ugyanezen nyugdíjainak a 2019-es és 2020-as évre vonatkozó inflációs aktualizálását. Ez az egyetlen jó hír ennek a normának az egész ügyiratából, és az egyetlen dolog, amit egy a szerzők helyzetében lévő nyugdíjas ma még kérhet. A jelen határozat nem említi, noha az az eldöntés magyarázza meg, miért nem fagyasztja be a felső határ, még érvényesen is, örökre a nyugdíjat. Egy egysoros utalás egy gyakorlati haszon nélküli határozatot hasznossá változtatott volna.

Érdemes megnézni azt a viszonyt is, amely a rendszer által a nyugdíjasra kiszabott és a saját magának megengedett határidők között van. A nyugdíjasnak három éve van arra, hogy a különbözeteket kérje, a határidő pedig minden hónapra külön telik, tehát állandóan veszít a követeléséből, amíg vár. Mariana Scorodeti ügyirata 1596 napot állt a megkereső végzéstől a kihirdetésig, és még 187-et a közzétételig, összesen 1783 napot, vagyis négy évet, tíz hónapot és 18 napot. A várakozás tehát csaknem két évvel hosszabb volt annál a teljes hároméves határidőnél, amelyen belül a törvény megkívánja tőle, hogy összeszedje a követeléseit. Közben pedig az állam hat éven át egymás után felfüggesztette ezeknek a nyugdíjaknak az aktualizálását, 2021-től 2026-ig, hat különböző normatív aktussal. Egy olyan jog, amelyet minden évben felfüggesztenek, már nem szabály, hanem költségvetési sor.

Mit kellene megváltoztatni

  • Az indokolás a felső határ valódi alkalmazási időpontját vegye elő, ne a rendelet hatálybalépését. Egyetlen mondat, amely azt mondja, hogy „a 2017. szeptember 15-étől nyilvántartásba vett nyugdíjazási kérelmek, a X. cikk szerint”, emberek tucatjait kímélné meg egy elveszített vagy éppen ellenkezőleg, tájékozatlanságból meg sem nyert pertől.
  • A határozatokban idézett szövegeket teljes egészében közöljék, a kihagyásokat pedig magyarázzák meg. Amikor egy norma hat kategóriát sorol fel, és az idézetben egy marad, az olvasó éppen azt az információt veszíti el, amely megmutatná neki, mennyire széles körben alkalmazandó a szabály. A 2023. május 25-i, 302. sz. határozat ugyanazt a szöveget teljesen közölte, tehát nem a helyről van szó.
  • A saját előzmények felsorolása mindegyiket foglalja magában. Egy bekezdés, amely úgy kezdődik, hogy „a Bíróság megállapítja, hogy már döntött”, kimerítő lista elvárását teremti meg. Egy azonos tárgyú, három évvel korábban közzétett határozat kihagyása megtévesztő anélkül, hogy bármi valótlant mondana.
  • A legfelsőbb bíróság ugyanazon a szövegen született kötelező határozatait említsék meg, még ha nem változtatják is meg a megoldást. Az Alkotmánybíróság és a Legfőbb Semmítő- és Ítélőszék ugyanazon a IX. cikk (1) bekezdésén dolgozik. Amikor egyikük már kötelező eldöntést adott, a másik hallgatása azt a látszatot hagyja, hogy az nem létezik.
  • A figyelembe nem vett kritikák kifejezett elutasítást kapjanak. Ha a szolgálati idő utáni pótlék, a jogszabály minősége és az Egyezmény 14. cikke nem érdemelt elemzést, a határozatnak egy mondatban meg kellene mondania, miért. Különben a rendelkező rész többet fed le, mint amennyit az indokolás megvizsgált, a bíróságok pedig nem tudják, mi maradt nyitva.
  • Az aktualizálás éves felfüggesztése a saját törvénybe kerüljön, ne költségvetési és adóügyi intézkedésekről szóló törvényekbe. Hat leállított év hat különböző aktussal, mindegyik a maga cikkével és bekezdésével, még egy jogász számára is nehezen követhetővé teszi a jogot. Ha az aktualizálást le kell állítani, a szabály helye az 567/2004. sz. törvényben van.

A jogi aktus eredeti szövege

Az alábbi szöveg románul szerepel, a hivatalos közzétett formában.

A teljes szöveg a romániai Hivatalos Közlönyben megjelent formában

Romániai Hivatalos Közlöny 827. szám, 2026. szeptember 29., 2-5. oldal 8 oldal PDF, 83 KB a jogi aktus a(z) 2. oldalon kezdődik

A hivatalos PDF megnyitásaPDF letöltése

Kis képernyőn a megjelenítő nem látszik. A fenti gombokkal nyithatod meg vagy töltheted le a fájlt.

Ez a cikk tájékoztató jellegű, és nem minősül jogi tanácsadásnak. Konkrét helyzetekben forduljon ügyvédhez vagy engedéllyel rendelkező adótanácsadóhoz.