Röviden

  • Egy magánszemély bíróságon kérte annak a határozatnak a megsemmisítését, amellyel a Képviselőház alkotmánybírót nevezett ki. A keresetet elfogadhatatlanként elutasították, ő pedig magát azt a szöveget támadta meg, amely leszűkíti a Parlament határozatainak megtámadására jogosultak körét.
  • Az Alkotmánybíróság elfogadhatatlanként utasította el a kifogást, egyhangúlag, két különálló okból: az alapul szolgáló kereset maga is elfogadhatatlan volt, a bírálat pedig valójában a törvény kiegészítését kérte.
  • A gyakorlati következtetés: a Parlament kinevezésről szóló határozatai nem közigazgatási aktusok, és magánszemély nem támadhatja meg őket, sem a közigazgatási bíróság előtt, sem az Alkotmánybíróságon.
Jogi aktus: 107/2026. sz. alkotmánybírósági határozat
Megjelent: romániai Hivatalos Közlöny (Monitorul Oficial) 572. szám, 2026. július 13.
Kihirdetve: 2026. február 5.

Ha a Parlament kinevez valakit egy közhivatalba, és Ön úgy véli, hogy a kinevezés szabálytalanul történt, nincs hová fordulnia. Az Alkotmánybíróság a romániai Hivatalos Közlöny 2026. július 13-i 572. számában megjelent, 2026. február 5-i 107. sz. határozatában megmagyarázta, miért. Ez a második olyan határozat ebben az időszakban, amelyben a testület megismétli, hogy nem teheti hozzá a törvényhez azt, amit a jogalkotó kihagyott, azt követően, hogy megtagadta az egymásnak ellentmondó ítéletek perújítási szabályainak kiegészítését.

A kiindulópont konkrét. Cristian Munteanu a Képviselőház 15/2010. sz. plenáris határozatának megsemmisítését kérte, amely a romániai Hivatalos Közlöny 2010. június 15-i 394. számában jelent meg, és amellyel alkotmánybírót neveztek ki. Az elsőfokú bíróság elfogadhatatlanként utasította el a keresetet, a Legfőbb Semmítő- és Ítélőszék (ÎCCJ) előtti felülvizsgálati eljárásban pedig alkotmányellenességi kifogást emelt.

A megtámadott szöveg, a 47/1992. sz. törvény 27. cikkének (1) bekezdése megmondja, ki fordulhat az Alkotmánybírósághoz a Parlament szabályzatainak és a két Ház határozatainak alkotmányosságával kapcsolatban: a két Ház egyikének elnöke, egy képviselőcsoport, legalább 50 képviselő vagy legalább 25 szenátor. Az állampolgár nem szerepel a listán.

Milyen hatásokkal jár

Az Alkotmánybírósághoz fordulni jogosultak köre zárt marad. A határozat végleges és általánosan kötelező. A 47/1992. sz. törvény 27. cikkének (1) bekezdése a jelenlegi formájában marad, tehát a magánszemély nem kapja meg azt a jogot, hogy a Parlament valamely határozatának alkotmányossági vizsgálatát kérje.

A Képviselőház határozatai a közigazgatási peres eljáráson kívül maradnak. Az Alkotmánybíróság rámutatott, hogy az Alkotmány 67. cikke a törvényhozó hatalom sajátos jogi aktusainak minősíti őket, és a közigazgatási peres eljárásról szóló 554/2004. sz. törvény 2. cikke (1) bekezdésének c) pontjában szereplő közigazgatási aktus fogalma nem illik rájuk.

A zár az Alkotmányból ered, nem a megtámadott törvényből. Ez a határozat lényegi pontja. Az Alkotmány 126. cikkének (6) bekezdése garantálja a közigazgatási aktusok bírósági felülvizsgálatát, de kiveszi ez alól azokat az aktusokat, amelyek a közhatóságoknak a Parlamenttel fennálló viszonyát érintik. A keresetet e miatt az alkotmányos szöveg miatt utasították el elfogadhatatlanként, nem a 47/1992. sz. törvény 27. cikkének (1) bekezdése miatt.

Innen ered az első elfogadhatatlansági ok. Joggyakorlatában az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az eleve elfogadhatatlan keresetben emelt kifogás maga is elfogadhatatlan, mert a testület határozata semmilyen hatást nem fejtene ki abban az ügyben. A kifogás csak akkor lett volna elfogadható, ha éppen azokat a rendelkezéseket támadják meg, amelyek az elfogadhatatlanságot okozzák, márpedig nem ez történt.

A második ok az Alkotmánybíróság korlátait érinti. A bírálat nem azt állította, hogy a szöveg alkotmányellenes dolgot mond, hanem azt, hogy nem mond eleget: nem engedi meg a per valamely felének, hogy a bíróságokhoz forduljon. Az Alkotmánybíróság azt válaszolta, hogy a 47/1992. sz. törvény 2. cikkének (3) bekezdése szerint nem módosíthatja és nem egészítheti ki a vizsgálat alá vont rendelkezéseket, és nincs hatásköre új normák megalkotására.

Az Alkotmánybíróság ennél tovább ment, és megnevezte a valódi tétet. Megállapította, hogy a kifogás szerzője valójában az Alkotmány 146. cikkének d) pontjában foglalt alkotmányos norma módosítására törekedett, azzal, hogy az alkotmányellenességi kifogás új tárgyaként vezette volna be a Parlament határozatait, „ami elfogadhatatlan”.

A megmaradt út a politikai, nem a bírósági. A Parlament határozatainak alkotmányossági vizsgálata létezik, de csak a törvényben megjelölt jogosultak megkeresésére indul meg. Az Alkotmánybíróság a Kormány álláspontján keresztül emlékeztetett arra, hogy helyt adott ilyen megkereséseknek, amikor az aktusnak alkotmányos jelentősége volt, például a Törvényhozási Tanács elnökének kinevezéséről szóló, 2020. november 18-i 847. sz. határozatában.

Mi változott a korábbi helyzethez képest

Normatív szempontból semmi. A határozat elfogadhatatlanként utasítja el a kifogást, tehát nem érinti a szöveget. Ami változik, az az útvonal világossága: eddig a magánszemély mindkét ajtón megpróbálhatott bekopogni, a közigazgatási peres eljáráson és, kifogás útján, az Alkotmánybíróságon. A határozat mindkettőt kifejezetten bezárja, és megmagyarázza, hogy mindegyik más okból zárt.

Az Alkotmánybíróságnak korábban is válaszolnia kellett ugyanerre a bírálatra, a romániai Hivatalos Közlöny 2024. szeptember 24-i 957. számában megjelent, 2024. március 14-i 127. sz. határozatában, amelyben elfogadhatatlanként utasította el az ugyanazon 27. cikk (1) bekezdésének záró fordulatát célzó kifogást. A 2026-os újdonság az, hogy az indokolás most a teljes bekezdésre kiterjed, nem csak a záró fordulatra, és hogy a két elfogadhatatlansági ok vizsgálati sorrendje lépésről lépésre ki van fejtve.

Érdemes megjegyezni egy eljárási körülményt is: a kifogást a 2020. november 4-i végzéssel emelték, a határozatot 2026. február 5-én hirdették ki, és 2026. július 13-án tették közzé. A megkeresés és a közzététel között több mint öt év és nyolc hónap telt el, egy 2017-ben indult ügyiratban.

Az előterjesztő bíróság álláspontja kezdettől fogva ugyanaz volt. A Legfőbb Semmítő- és Ítélőszék úgy értékelte, hogy a bírált rendelkezések alkotmányosak, arra mutatva rá, hogy a kinevezésről szóló határozatokat a törvényhozó testület saját előjogának gyakorlása során bocsátják ki, nem egyszerű közigazgatási döntések, és a nemzeti szuverenitás megnyilvánulásai.

Előnyök és hátrányok

Mi a jó benne

  • Egyetlen határozatban tisztázza, hogy a Parlament határozatai miért nem jutnak el sem a közigazgatási bírósághoz, sem kifogás útján az Alkotmánybírósághoz.
  • Helyesen különíti el a két elfogadhatatlansági okot, és megmutatja a vizsgálatuk sorrendjét, ami segít minden ügyvédnek, aki hasonló beadványt készít elő.
  • Emlékeztet arra, hogy a Parlament határozatainak ellenőrzésére szolgáló mechanizmus létezik és működik, de csak a törvényben megjelölt jogosultak megkeresésére.
  • Megerősíti az Alkotmánybíróság hatáskörének korlátját, amely nem alkothat új normákat egy meglévő szöveg kiegészítésével, ez pedig állandó és kiszámítható joggyakorlati vonal.
  • A határozat egyhangú, különvélemény nélkül, tehát nem hagy teret arra, hogy ugyanezzel a bírálattal vissza lehessen térni.

Mi marad probléma

  • A törvénysértően végrehajtott kinevezéssel érintett személynek nem marad saját jogorvoslati útja, márpedig éppen ez volt a megfogalmazott bírálat.
  • Az ellenőrzés megindítása politikai szereplők akaratától függ, vagyis pontosan attól a többségtől, amely a megtámadott határozatot elfogadta.
  • Az Alkotmánybíróság a saját hatásköre alapján válaszol a bírálatra, anélkül hogy érdemben megvizsgálná, összeegyeztethető-e az egyéni jogorvoslat hiánya a tisztességes eljáráshoz való joggal.
  • A megkereséstől a közzétételig eltelt öt év és nyolc hónap, egy 2017-ben indult ügyiratban, nehezen indokolható időtartam egy 2010-es kinevezést érintő perben.
  • Sem a Parlament két Házának elnökei, sem a Nép Ügyvédje nem küldött álláspontot, jóllehet az ügyirat éppen az állampolgár jogorvoslathoz való hozzáféréséről szólt.

Hasznos tanácsok

  1. Mielőtt bíróságon megtámadná a Parlament valamely aktusát, ellenőrizze, hogy az közigazgatási aktus-e az 554/2004. sz. törvény 2. cikke (1) bekezdésének c) pontja értelmében. A Házak kinevezésről szóló határozatai nem azok.
  2. Jegyezze meg a megkülönböztetést, amelyre a határozat épül: az Alkotmány 126. cikkének (6) bekezdése kiveszi a bírósági felülvizsgálat alól azokat az aktusokat, amelyek a közhatóságoknak a Parlamenttel fennálló viszonyát érintik.
  3. Ha mégis alkotmányellenességi kifogást emel, azt a szöveget támadja meg, amely az Ön keresetének elfogadhatatlanságát okozza, ne egy szomszédos szöveget. Különben a kifogás az üggyel való összefüggés hiánya miatt bukik el.
  4. Ne kérje az Alkotmánybíróságtól, hogy olyan esetkört illesszen be, amelyet a törvény nem tartalmaz. A 47/1992. sz. törvény 2. cikkének (3) bekezdése megtiltja neki a vizsgálat alá vont szöveg módosítását és kiegészítését.
  5. Ha alkotmányos jelentőségű parlamenti határozatot céloz meg, a valódi út a megkeresésre jogosultak valamelyikének meggyőzése: egy házelnök, egy képviselőcsoport, 50 képviselő vagy 25 szenátor.
  6. Tájékozódásul: az ugyanezen szövegre vonatkozó korábbi határozat a romániai Hivatalos Közlöny 2024. szeptember 24-i 957. számában megjelent, 2024. március 14-i 127. sz. határozat. Az ottani indokolást veszi át és fejleszti tovább a mostani.

Gyakori kérdések

Mit döntött az Alkotmánybíróság?
Elfogadhatatlanként utasította el az Alkotmánybíróság szervezetéről és működéséről szóló 47/1992. sz. törvény 27. cikkének (1) bekezdésére vonatkozó alkotmányellenességi kifogást. A határozat egyhangú szavazással született, végleges és általánosan kötelező.
Mit mond a megtámadott szöveg?
Azt, hogy az Alkotmánybíróság a Parlament szabályzatainak, a Képviselőház plénuma, a Szenátus plénuma és a két Ház együttes plénuma határozatainak alkotmányosságáról dönt, a két Ház egyike elnökének, egy képviselőcsoportnak vagy legalább 50 képviselőnek, illetve legalább 25 szenátornak a megkeresésére.
Miért nem támadhat meg egy állampolgár egy parlamenti határozatot?
Mert a Házak határozatait az Alkotmány 67. cikke a törvényhozó hatalom sajátos jogi aktusainak minősíti, és nem felelnek meg az 554/2004. sz. törvény szerinti közigazgatási aktus feltételeinek, az Alkotmány 126. cikkének (6) bekezdése pedig kiveszi a bírósági felülvizsgálat alól azokat az aktusokat, amelyek a közhatóságoknak a Parlamenttel fennálló viszonyát érintik.
Mit jelent az, hogy a kifogás elfogadhatatlan volt, nem pedig megalapozatlan?
Azt, hogy érdemben nem vizsgálták, alkotmányos-e a szöveg. Az Alkotmánybíróság két előzetes akadályt állapított meg: a kifogás nem függött össze az ügy elbírálásával, a bírálat pedig meghaladta a testület hatáskörét.
Mit tehet még valaki ebben a helyzetben?
A törvény szerinti egyetlen út az, hogy a megkeresést a megkeresési jog valamely jogosultja teszi meg: a Házak egyikének elnöke, egy képviselőcsoport, legalább 50 képviselő vagy legalább 25 szenátor.
Vizsgált már valaha az Alkotmánybíróság parlamenti határozatokat?
Igen. A testületnek megküldött álláspontjában a Kormány rámutatott, hogy a 2020. november 18-i 847. sz. határozatával az Alkotmánybíróság helyt adott a Törvényhozási Tanács elnökének kinevezésére vonatkozó megkeresésnek, mivel úgy értékelte, hogy a parlamenti aktus megfelel az elfogadhatósági feltételeknek.
Mikortól fejt ki hatást a határozat?
A romániai Hivatalos Közlönyben való közzétételtől, vagyis 2026. július 13-tól. A kihirdetésre 2026. február 5-én került sor.

A szerkesztőség elemzése

Technikai szempontból a határozat jól van felépítve. A két elfogadhatatlansági ok elkülönítése, az egyik a felülvizsgálat természetéhez és az üggyel való összefüggéshez kapcsolódik, a másik az Alkotmánybíróság hatáskörének korlátaihoz, valamint a logikai sorrendben történő elemzésük pontosan az, amit egy elfogadhatatlanságról szóló indokolásnak tartalmaznia kellene. Az a megállapítás, hogy a zár az Alkotmány 126. cikkének (6) bekezdéséből ered, nem a megtámadott törvényből, helytálló, és egyben az egész szöveg leghasznosabb eleme: megmondja a felperesnek, hol van valójában a fal.

Ami kimondatlan marad, az az, hogy a fal a helyén van-e. Az Alkotmánybíróság hatásköri alapon zárja le az ügyiratot, és nem jut el az érdemi kérdésig, vagyis addig, hogy összeegyeztethető-e a bírósághoz fordulás jogával, ha a Parlament által tett kinevezéssel szemben semmilyen egyéni jogorvoslat nem áll rendelkezésre. A válasz lehet igen is, és a Legfőbb Semmítő- és Ítélőszék érvei, a Golder-ügyre hivatkozva, ebbe az irányba mutatnak. De ezek a határozatban az előterjesztő bíróság álláspontjaként jelennek meg, nem az Alkotmánybíróság által felvállalt érvelésként.

A második szembetűnő dolog a naptár. Egy 2020. november 4-i megkereső végzés, egy 2026. február 5-én kihirdetett és 2026. július 13-án közzétett határozat, egy 2017-ben indult ügyiratban, egy 2010-es kinevezési határozatról. Öt év és nyolc hónap egy elfogadhatatlanságról szóló döntésért, amely egy már létező joggyakorlaton alapul. Egy olyan ügyben, amelyben a felülvizsgálati eljárás a kifogás elbírálásáig felfüggesztve marad, a késedelem nem adminisztratív részletkérdés, hanem része a hozzáférés megtagadásának.

Mit kellene megváltoztatni

  • Törvényi határidő az alkotmányellenességi kifogások elbírálására. Még egy nagyvonalú, egyéves határidő is lehetetlenné tenné, hogy öt évig húzódjon egy állandó joggyakorlaton alapuló, elfogadhatatlanságról szóló döntés egy olyan ügyben, amelyben a per áll.
  • Határidő a határozat kihirdetés utáni közzétételére is. Az itt eltelt több mint öt hónap hozzáadódik az érdemi késedelemhez, a határozat pedig a közzétételig nem fejt ki hatást.
  • Egyszerűsített eljárás az elfogadhatatlanság miatti elutasításra. Ha a bírálat azonos egy már elbírálttal, mint itt a 127/2024. sz. határozathoz képest, egy szűkített tanács és a hivatkozással történő indokolás forrásokat szabadítana fel az új kérdéseket felvető ügyiratok számára.
  • Meghatározott számú állampolgár kérésére induló megkeresési mechanizmus szabályozása. Az Alkotmány 146. cikkének érintése nélkül a törvény kötelezhetne egy már jogosult hatóságot, például a Nép Ügyvédjét, hogy indokolt döntést hozzon a megkeresés iránti kérelemről, hogy az elutasítás legalább nyilvános és megindokolt legyen.
  • Az álláspontok kötelező megküldése az igazságszolgáltatáshoz való hozzáférésről szóló ügyiratokban. A két Ház és a Nép Ügyvédje hallgatása egy olyan ügyiratban, amely az állampolgárnak a Parlament aktusa megtámadásához való jogáról szól, arra kényszeríti az Alkotmánybíróságot, hogy a közvetlenül érintett intézmények álláspontja nélkül ítélkezzen.

A jogi aktus eredeti szövege

Az alábbi szöveg románul szerepel, a hivatalos közzétett formában.

A teljes szöveg a romániai Hivatalos Közlönyben megjelent formában

Romániai Hivatalos Közlöny 572. szám, 2026. július 13. 16 oldal PDF, 114 KB a jogi aktus a(z) 5. oldalon kezdődik

A hivatalos PDF megnyitásaPDF letöltése

Kis képernyőn a megjelenítő nem látszik. A fenti gombokkal nyithatod meg vagy töltheted le a fájlt.

Ez a cikk tájékoztató jellegű, és nem minősül jogi tanácsadásnak. Konkrét helyzetekben forduljon ügyvédhez vagy engedéllyel rendelkező adótanácsadóhoz.