Röviden
- Ha többen közösen követnek el egy bűncselekményt, az egyikükkel szemben tett eljárási cselekmény valamennyiükre nézve megszakítja az elévülést, akkor is, ha a többiek nem szereztek róla tudomást.
- Az Alkotmánybíróság egyhangú szavazattal elutasította azt a kifogást, amely szerint a szabály sértené a jogegyenlőséget, a védelemhez való jogot és a tisztességes eljáráshoz való jogot.
- A testület érve: az elévülés a cselekményre vonatkozik, nem a személyre, az ellenkező megoldás pedig társadalmi feloldozást adna azoknak a részeseknek, akikkel szemben nem történt eljárási cselekmény.
Megjelent: romániai Hivatalos Közlöny (Monitorul Oficial) 567. szám, 2026. július 10.
Kihirdetve: 2025. október 16.
A több vádlottas ügyekben az elévülés órája nem külön jár mindenkinek: egyetlen eljárási cselekmény mindenki számára újraindítja. Az Alkotmánybíróság a 2025. október 16-i 451. sz. határozatával erősítette meg a szabályt, amely a romániai Hivatalos Közlöny 2026. július 10-i 567. számában jelent meg, és amellyel megalapozatlanként elutasította a Büntető Törvénykönyv 155. cikkének (3) bekezdése ellen emelt kifogást. Azon határozatok közé tartozik, amelyekben a testület élesen elválasztja az anyagi büntetőjogot a büntető eljárásjogtól, ahogyan akkor is tette, amikor kimondta, hogy a bűnösség beismeréséről szóló megállapodás nem vonja maga után a köztisztviselő felfüggesztését.
A vitatott szöveg egyetlen mondatból áll: „Az elévülés megszakadása a bűncselekmény valamennyi részesével szemben kifejti hatását, akkor is, ha a megszakító cselekmény csak egyesekre vonatkozik.” Részesen ugyanannak a cselekménynek a tetteseit, társtetteseit, felbujtóit és bűnsegédeit kell érteni.
A kifogást egy vádlott terjesztette elő a konstancai törvényszék büntető kollégiuma előtt, amely a 2021. április 26-i végzéssel fordult az Alkotmánybírósághoz. Az előterjesztő azzal érvelt, hogy a büntetőjogi felelősség személyes, a megszakadás in rem hatása pedig olyan helyzetbe hozza, hogy egy olyan cselekmény következményeit viseli, amelyről nincs honnan tudnia, és ez megnehezíti a védekezését.
Milyen hatásokkal jár
Az első hatás a szabály fenntartása. A szöveg hatályban marad, és minden több részest érintő ügyben az elévülés számítása a cselekményhez igazodik, nem a személyhez. Az ügyben elvégzett bármely eljárási cselekmény, bárkivel szemben történjék is, mindenki számára új határidőt nyit.
A második hatás a védelemhez kapcsolódik. A testület kifejtette, hogy az alkotmány 24. cikkében, valamint az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló egyezmény 6. cikkének 3. bekezdésében foglalt garanciák itt nem alkalmazhatók, mert azokat a büntető eljárásjog szabályai biztosítják, a 155. cikk (3) bekezdése viszont anyagi büntetőjogi norma. Ez gyakorlati következményekkel járó megkülönböztetés: a büntetőeljárási cselekmények nem ismeretére vonatkozó kifogásokat az eljárásjog terepén kell érvényesíteni, nem az anyagi jogi norma alkotmányosságának vizsgálatával.
A harmadik hatás egy ítélkezési vonal megszilárdítása. A testület jelezte, hogy ugyanezekről a kifogásokról már döntött a 2017. június 22-i 443. sz. határozattal, a 2023. december 14-i 740. és 757. sz. határozattal, valamint a 2024. február 1-i 70. sz. határozattal. Az ügyészség képviselője az utóbbi kettőre hivatkozva kérte az elutasítást.
A negyedik hatás a folyamatban lévő ügyeket érinti. A határozat a megjelenéstől végleges és általánosan kötelező, így azok a védekezések, amelyek arra épülnek, hogy a megszakadásnak in personam kellene hatnia, alkotmányos alapot már nem találnak.
Mi változott a korábbi helyzethez képest
A törvény betűjében semmi. A határozat nem módosítja a szöveget és nem told hozzá feltételeket. Olyan megoldást erősít meg, amelyet a testület már négyszer kimondott, először 2017-ben.
Ami tisztázódott, az az ok, amiért a szabály nem kivétel a büntetőjogi felelősség személyes jellege alól. A testület az elévülést a társadalmi funkciójából vezeti le: az idő múlása csökkenti a cselekmény visszhangját, egészen addig, amíg a társadalom elfelejti. Mivel a felejtés a cselekményre vonatkozik, nem külön-külön az egyes részesekre, minden olyan cselekmény, amely a bűncselekményt visszahozza az igazságszolgáltatási szervek figyelmébe, mindenki esetében megállítja az idő múlását.
Innen ered az egyenlőségi érv megfordítása is. A kifogás előterjesztője azt állította, hogy a szabály hátrányos helyzetbe hozza. A testület azt feleli, hogy az ellenkező megoldás kedvezőbb rendszert teremtene azoknak a részeseknek, akikkel szemben nem történtek eljárási cselekmények, holott ők ugyanabban a jogi helyzetben vannak, mint a többiek. Más szóval éppen az in personam hatás lenne az, ami sértené az alkotmány 16. cikkét.
Az is tisztázódott, mi szűnik meg az elévüléssel. A testület úgy írja le, mint az állam felelősségre vonási jogának megszűnését, vagyis az igazságszolgáltatási szervek e jogtól való elesését, amelyet tárgyilagosan, a cselekmények összességén kell nézni, nem alanyi módon, az egyes érintett személyek nézőpontjából.
Előnyök és hátrányok
Mi a jó benne
- Egyhangúlag lezár egy csaknem egy évtizede ismétlődő kifogást a több vádlottas büntetőügyekben.
- Világosan megmagyarázza, miért a cselekményhez igazodik az elévülés számítása: különben a nem vizsgált részesek olyan feloldozást kapnának, amelyet a többiek nem kapnak meg.
- Élesen elválasztja a terepeket: az a sérelem, hogy valaki nem értesült időben egy büntetőeljárási cselekményről, az eljárási szabályokkal orvosolható, nem egy anyagi jogi norma alkotmányossági vizsgálatával.
- Egységes indokolási készletet ad a bíróságoknak, öt határozatból merítve, az emiatt felfüggesztett ügyekhez.
Mi marad probléma
- Egy részes évekig maradhat a büntetőjogi felelősség fenyegetése alatt olyan eljárási cselekmények miatt, amelyek nem rá vonatkoznak, és amelyekről nincs honnan tudomást szereznie.
- A határozat semmit nem mond e hatás felső határáról a nagyon sok vádlottas ügyekben, ahol az eljárási cselekmények folyamatosan követik egymást.
- A hivatkozott három alkotmányos rendelkezés, a 16. cikk, a 21. cikk (3) bekezdése és a 24. cikk közül a határozat kifejezetten csak a 16. és a 24. cikkre válaszol.
- Az Alkotmánybíróság megkeresése és a határozat megjelenése között 1901 nap telt el, egy olyan büntetőügyben, amelyben éppen az elévülés volt a tét.
Hasznos tanácsok
- Ha több részest érintő ügyben vádlott, ne csak az önre vonatkozó cselekmények alapján számolja az elévülést. Kérje meg az ügyvédjét, hogy ellenőrizze az ügy valamennyi eljárási cselekményét, bárkivel szemben történtek is.
- Jegyezze meg a határozat megkülönböztetését: a büntetőeljárási cselekmény nem ismeretére vonatkozó kifogást a büntető eljárásjog szabályaira kell alapítani, nem a 155. cikk (3) bekezdésének alkotmányellenességére.
- Az abszolút elévülési idő marad a felső határ. Bármennyi megszakadás történjék is, a Büntető Törvénykönyv 155. cikkének (4) bekezdése szerinti abszolút elévülés lezárja a vitát, ezért először ezt a határidőt ellenőrizze.
- Ha a pere e határozat bevárása miatt fel van függesztve, kérje az újbóli tárgyalásra tűzést. A határozat a romániai Hivatalos Közlönyben való megjelenéstől végleges és általánosan kötelező.
- A teljes érveléshez olvassa el a 2017. június 22-i 443. sz. határozat 17-26. bekezdését. A későbbi határozatok, köztük ez is, csaknem szó szerint átveszik.
Gyakori kérdések
Mit mond pontosan a Büntető Törvénykönyv 155. cikkének (3) bekezdése?
Kik a bűncselekmény részesei?
Mi szakítja meg az elévülést?
A szabály akkor is érvényes, ha engem nem értesítettek arról a cselekményről?
Van azért időbeli határ?
Változtat a határozat valamit a Büntető Törvénykönyvön?
Miért tartott ilyen sokáig a megjelenés?
A szerkesztőség elemzése
A határozatnak van egy érdeme, amellyel kevés elutasító határozat rendelkezik: elmagyaráz egy jogintézményt, nem csupán elutasít. Az elévülésről adott meghatározás, vagyis a cselekmény társadalmi visszhangjának csökkenése egészen a felejtésig, nem díszítés. Ebből következik minden más, köztük az a végkövetkeztetés is, hogy a megszakadás hatása csak in rem lehet. Ha a felejtést a cselekményen mérjük, akkor az emlékezést is, vagyis azt az eljárási cselekményt, amely a bűncselekményt visszahozza az igazságszolgáltatási szervek figyelmébe, szintén a cselekményen kell mérni.
Érdekes, mi történik az egyenlőségi érvvel. A kifogás előterjesztője azért hivatkozott rá, hogy egyéniesített bánásmódot kapjon. A testület éppen ennek a bánásmódnak az elutasítására használja: ha az elévülés mindenkinél külön futna, azok a részesek, akikkel szemben nem történt eljárási cselekmény, olyan feloldozást kapnának, amelyet a többiek nem kapnak meg, holott ugyanabban a jogi helyzetben vannak. Ez a megfordítás nem a semmiből bukkan elő: ugyanez a szerkezet, amelyben az előterjesztő által hivatkozott szöveg az elutasítás érvévé válik, megtalálható a határozatok teljes sorozatában, amelyet ez a döntés folytat.
Marad viszont egy hézag a válaszban. A 15. bekezdésben a határozat három hivatkozott alkotmányos alapot sorol fel: a 16. cikket, a 21. cikk (3) bekezdését és a 24. cikket. Az elemzés kifejezetten a 16. cikkre tér ki a 25. bekezdésben, és a 24. cikkre a 26. bekezdésben, az egyezmény 6. cikkének 3. bekezdésével együtt. A 21. cikk (3) bekezdése, amely a tisztességes eljáráshoz való jogot garantálja, a vizsgálati részben sehol nincs megnevezve. A 26. bekezdés érvelése, amely szerint az eljárási garanciák nem kérhetők számon egy anyagi jogi normán, rá is illik, de a határozat ezt nem mondja ki.
Egy utolsó, naptári részlet, amely csak akkor látszik, ha egymás mellé tesszük a dátumokat. A 740. és a 757. sz. határozat ugyanazon a napon, 2023. december 14-én született, ugyanabban a kérdésben. Az elsőt 2024. augusztus 5-én tették közzé, a másodikat 2024. június 17-én, 49 nap különbséggel. A mostani határozatot 2025. október 16-án hozták meg, és 267 nappal később jelent meg. Az Alkotmánybíróság megkeresésétől, a 2021. április 26-i végzéstől a megjelenésig 1901 nap telt el. Egy elévülésről, vagyis az idő múlásának jogi hatásairól szóló ügyben ez az időköz nem egyszerű ügyviteli részlet.
Mit kellene megváltoztatni
- Minden hivatkozott alkotmányos alapnak kifejezett választ kellene kapnia. Még akkor is, ha a válasz közös, az egyes hivatkozott szövegek megnevezése megkíméli az alsóbb fokú bíróságokat egy olyan értelmezéstől, amelyet maguknak kell elvégezniük.
- Az ugyanazon a napon, ugyanabban a kérdésben hozott határozatokat együtt kellene közzétenni. A 740. és a 757. sz. határozat megjelenését elválasztó 49 nap az alsóbb fokú bíróságok számára két különböző időpontot jelentett, amelytől ugyanaz a megoldás kötelezővé vált.
- Az in rem hatást érdemes lenne eljárási tájékoztatási garanciával kiegészíteni. Az anyagi jogi szabály következetes, de gyakorlati következménye, vagyis hogy egy részes olyan cselekmény hatásait viseli, amelyet nem ismer, a büntetőeljárási törvénykönyvben orvosolható, pontosan azon a terepen, amelyet a határozat megjelöl.
A jogi aktus eredeti szövege
Az alábbi szöveg románul szerepel, a hivatalos közzétett formában.
A teljes szöveg a romániai Hivatalos Közlönyben megjelent formában
Romániai Hivatalos Közlöny 567. szám, 2026. július 10. 16 oldal PDF, 111 KB a jogi aktus a(z) 3. oldalon kezdődik
A hivatalos PDF megnyitásaPDF letöltése
Kis képernyőn a megjelenítő nem látszik. A fenti gombokkal nyithatod meg vagy töltheted le a fájlt.
Ez a cikk tájékoztató jellegű, és nem minősül jogi tanácsadásnak. Konkrét helyzetekben forduljon ügyvédhez vagy engedéllyel rendelkező adótanácsadóhoz.