Röviden
- Az Alkotmánybíróság egyhangú szavazattal, elfogadhatatlanként elutasította azt a kifogást, amellyel egy giurgiui bíró azt a szabályt támadta, amely korlátozza, mit tehet egyedül egy pályája kezdetén álló ügyész. Az elfogadhatatlanság azt jelenti, hogy a testület nem ment be az érdembe: azt mondta, hogy a kérdés arra vonatkozik, ahogyan a törvényt egy adott ügyben alkalmazták, nem magára a törvényre.
- A vitatott szöveg, a 303/2004. sz. törvény 23. cikkének (2) bekezdése azt mondta ki, hogy a gyakornok ügyészek felszólalhatnak a bíróság előtt, és aláírhatnak aktusokat, de csak egy véglegesített ügyész koordinálása alatt. A bíró arra mutatott rá, hogy a törvény sehol nem írja le, hogyan gyakorolják ezt a koordinálást, tehát nem ellenőrizhető, hogy megvolt-e.
- A régi törvény már nem létezik. A 303/2004. sz. törvény 2022. december 16. óta hatályon kívül van, a bírált szöveg pedig szó szerint átment a 303/2022. sz. törvény 45. cikkének (4) bekezdésébe. A bíró által jelzett hiány tehát ma hatályos jog, a testület pedig sem most, sem 12 nappal korábban nem vizsgálta meg, amikor ugyanezen a cikken emelt kifogást szintén elfogadhatatlanként elutasított.
Megjelent: romániai Hivatalos Közlöny (Monitorul Oficial) 768. szám, 2026. szeptember 10.
Hatálybalépés: 2026. szeptember 10., a közzététel napja
Az Alkotmánybíróság megtagadta, hogy megmondja, konkrétan mit jelent az, hogy egy pályája kezdetén álló ügyész egy tapasztalt ügyész koordinálása alatt dolgozik. A 2026. február 17-i 132. sz. határozat, amely a romániai Hivatalos Közlöny 2026. szeptember 10-i 768. számában jelent meg, egyhangú szavazattal, elfogadhatatlanként elutasítja a kifogást. A megtagadás oka az, hogy a törvénnyel szemben felhozott kritikák valójában arra vonatkoznak, ahogyan a törvényt egy konkrét ügyben alkalmazták, és ez nem tartozik a testület hatáskörébe. Ugyanaz a fajta megoldás, amelyet a MonitorLegal a 2026-os 117. és 139. sz. határozatnál leírt, ahol szintén egy büntetőeljárási kérdés maradt érdemi válasz nélkül.
A gyakornok ügyész a pályája kezdetén álló ügyész. Elvégzi a Nemzeti Magisztratúra Intézetet (Institutul Național al Magistraturii), a Legfelsőbb Bírói Tanács kinevezi egy járásbíróság mellett működő ügyészség állására, és egy évet dolgozik ebben a rendszerben, a képesítő vizsgáig. Nem gyakorlatozó, hatáskörök nélkül: ügyeket visz, aktusokat ír alá, bíróság elé megy. A törvény azonban korlátozza a jogosítványait, mert feltevés szerint kevés tapasztalata van, egy ügyész aktusai pedig letartóztatásba vihetnek egy embert.
A korlát a testülethez eljutott szövegben olvasható. A 303/2004. sz. törvény 23. cikkének (2) bekezdése a 242/2018. sz. törvény által adott formájában így szólt: „A gyakornok ügyészeknek joguk van felszólalni a bíróság előtt, eljárási és perbeli aktusokat végezni és aláírni, egy véglegesített ügyész koordinálása alatt.” Mellette ugyanannak a cikknek két további szabálya állt: a gyakornok ügyésznek nincs joga szabadságelvonó vagy szabadságot korlátozó intézkedést elrendelni, és a döntéseit az őt koordináló ügyész ellenjegyzi. Véglegesített ügyész az, aki letette a képesítő vizsgát, tehát aki már nem gyakornok.
A kérdést szülő ügy a giurgiui járásbíróság büntetőjogi szekciójától érkezett. Egy előkészítő ülésen eljáró bíró a vádemelés után a nyomozás törvényességét ellenőrizte. Megállapította, hogy a büntetőeljárás megindításáról és a nyomozás folytatásáról szóló határozatok, valamint a vádlott előzetes letartóztatása törvénysértő lehet, mert a tevékenységet olyan gyakornok ügyész végezte, akinek nem volt meg a szükséges hatásköre. A kifogást hivatalból emelte, a 2020. október 29-i végzésével, és megkereste a testületet.
A bíró érve nem magukra a gyakornok jogosítványaira vonatkozott, hanem annak a törvénynek a minőségére, amely megállapítja őket. A szöveg előírja, hogy a gyakornok egy véglegesített ügyész koordinálása alatt dolgozik, és hogy a döntéseit ellenjegyzik, de nem írja le, hogyan gyakorolják a koordinálást: hogy a véglegesített ügyész maga bocsát-e ki valamilyen aktust, hogy csak ellenjegyez-e, hogy megsemmisítheti-e a gyakornok aktusait. Az a gyakorlati következmény, amelyet kiemelt: a koordináló ügyész írásba foglalt akaratnyilvánítása nélkül a felettes ügyésznek sincs mit ellenőriznie, a vádlottnak pedig nincs mit megtámadnia. Innen a kritikák az Alkotmány 1. cikkének (5) bekezdésében foglalt törvényességi elvre és a 21. cikk (3) bekezdésében foglalt tisztességes eljáráshoz való jogra, az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló egyezmény 6. cikkén keresztül olvasva.
Az Ügyészség elfogadhatatlanként való elutasítást kért, és egy érdemi elhatárolásra épített. Az őrizetet és az előzetes letartóztatást nem a gyakornok ügyész rendelte el: a letartóztatásról a jogok és szabadságok bírája döntött, a gyakornok pedig csupán azt az előterjesztést készítette el, amelyben az intézkedést javasolta. Javasolni nem azonos az elrendeléssel, tehát a szabadságelvonó intézkedésekre vonatkozó tilalmat nem sértették meg, az előterjesztés pedig nem olyan döntés, amely ellenjegyzést kívánna. Az ügyészség képviselője hozzátette, hogy az előterjesztésnek a két ügyész által való alá nem írása érvénytelenségi okot sem képez, mert az aláírási kötelezettség nem a véglegesített ügyészt terheli.
A testület ugyanazon az úton ment, de rövid indokolással. Megállapította, hogy a szöveg célja a gyakornok ügyészek hatásköreinek szabályozása, összhangban az Alkotmány 132. cikkének (1) bekezdésében foglalt hierarchikus alárendeltség elvével, és hogy a jogalkotó éppen a kevés tapasztalat és az ügyész által elrendelt intézkedések súlyos következményei miatt korlátozta ezeket a hatásköröket. Azután azt mondta, hogy a kritikák nem fogadhatók el, mert kizárólag tényállási elemeken alapulnak, vagyis azon a konkrét módon, ahogyan a gyakornok ügyész abban az ügyben eljárt. Az érvek a büntetőeljárási törvény alkalmazására tartoznak, az aktusok törvényességének megítélése pedig éppen azt az előkészítő ülésen eljáró bírót illeti, aki a kifogást emelte.
Milyen hatásokkal jár
A határozat a közzétételtől, tehát 2026. szeptember 10-étől végleges és általánosan kötelező, az Alkotmány 147. cikkének (4) bekezdése szerint. Elutasítás lévén egyetlen normát sem helyez hatályon kívül, és egyetlen szöveget sem módosít. Aki törvénymódosítást keres, nem talál: a határozat hatása az, hogy bezár egy utat, nem az, hogy megnyit egy másikat.
Az első konkrét hatás a giurgiui ügyben jelentkezik. Az előkészítő ülésen eljáró bíró olyan választ kap, amely visszaküldi a saját hatásköréhez: az ügyben szereplő aktusok törvényességét ő ítéli meg, nem az Alkotmánybíróság. Az ügy tárgyalása mindezen idő alatt nem állt le, mert 2010 óta egy kifogás előterjesztése nem függeszti fel a pert, a megkereső végzés és a határozat közzététele között azonban 2 142 nap telt el, vagyis csaknem hat év.
A második hatás mindenkit érint, aki ugyanezt a problémát fel akarja vetni. Az elfogadhatatlanként való elutasítás nem használja el a szöveget: a 47/1992. sz. törvény 29. cikke (3) bekezdésében foglalt tilalom csak azokra a rendelkezésekre áll, amelyeket már alkotmányellenesnek mondtak ki. Az ajtó nyitva marad, de egy új kifogást másképp kell felépíteni, a normának szóló kifogásként, nem az ügyiratnak szólóként. Az ügy tényállására csak annyiban lehet hivatkozni, amennyiben az bizonyítja az ügy elbírálásával való összefüggést, amelyet ugyanennek a törvénynek a 29. cikke (1) bekezdése kíván meg.
A harmadik hatás az, amely a gyakorlat szempontjából számít. A szabály pontosan ott marad, ahol volt, csak más szám alatt. A ma szolgálatot teljesítő gyakornok ügyészekre és az őket koordináló ügyészekre a 303/2022. sz. törvény 45. cikke alkalmazandó: a (4) bekezdés azonos módon megismétli a bírált szöveget, a (6) bekezdés fenntartja a szabadságelvonó vagy szabadságot korlátozó intézkedések tilalmát, a (7) bekezdés fenntartja a döntések ellenjegyzését. Sehol, az új törvényben sem szerepel, milyen formája van a koordinálásnak.
A negyedik hatás az, ami nem tisztázódott. Az a kérdés, amely az ügy alapjául szolgált, vagyis hogy egy előzetes letartóztatást javasló előterjesztés jelenti-e szabadságelvonó intézkedés elrendelését, kötelező válasz nélkül marad. Minden előkészítő ülésen eljáró bíró a saját ügyében oldja meg, a választól pedig egy letartóztatás érvénytelensége függhet. A testület hallgatása nem erősíti meg az Ügyészség álláspontját, akármennyire hasonlít is rá a megoldás.
Mi változott a korábbi helyzethez képest
Jogilag semmi nem változott. Megváltozott viszont a körülötte lévő törvény, kétszer, abban a csaknem hat évben, amíg az ügyirat a testületnél állt, és az összevetés ennek a határozatnak a hasznos része.
A 23. cikk (2) bekezdésének 2005-es formája, a 303/2004. sz. törvény romániai Hivatalos Közlöny 2005. szeptember 13-i 826. számában való újraközléséből, mást mondott, mint a most elbírált szöveg: a gyakornok ügyészek „eljárási aktusokat” végezhettek és írhattak alá, „olyan ügyész koordinálása alatt, aki stabilitást élvez”. A romániai Hivatalos Közlöny 2018. október 15-i 868. számában megjelent 242/2018. sz. törvény újraírta a bekezdést a testülethez eljutott formában, „eljárási és perbeli aktusokkal” és „véglegesített ügyésszel”, és két új bekezdést fűzött hozzá: az egyik szerint a gyakornok ügyész indokolt tanácsadó véleményt bocsát ki, és megoldja a főügyész által rábízott munkákat, a másik megtiltja a gyakornok bíráknak és ügyészeknek, hogy szabadságelvonó vagy szabadságot korlátozó intézkedést rendeljenek el. A kifogást 2020. október 29-én emelték, tehát a 2018-as forma volt alkalmazandó.
A második változás a törvény felváltása. A romániai Hivatalos Közlöny 2022. november 16-i 1.102. számában megjelent 303/2022. sz. törvény a közzétételtől számított 30 nappal, 2022. december 16-án lépett hatályba, és a 294. cikk (5) bekezdésének a) pontja révén hatályon kívül helyezte a 303/2004. sz. törvényt. A régi 23. cikk a 45. cikkbe került át, ugyanazokkal a szabályokkal és ugyanabban a sorrendben: a (4) bekezdés a bírált szöveg, vesszőről vesszőre; az (5) bekezdés a tanácsadó vélemény; a (6) bekezdés a szabadságelvonó intézkedések tilalma; a (7) bekezdés a döntések ellenjegyzése. A gyakornoki idő egy év maradt, a 44. cikk (1) bekezdésében.
Amit a két újraírás egyike sem változtatott meg, az éppen a bíró kifogása. Az új törvény a koordináló ügyésztől egyetlen írásos aktust kíván meg, a 44. cikk (4) bekezdésében foglalt negyedéves egyéni értékelő előterjesztést, és az a gyakorlati ismeretek elsajátítására vonatkozik, nem egy adott ügyre. A 45. cikk (7) bekezdésében foglalt ellenjegyzés csak a döntéseket fedi le. A (4) bekezdésben foglalt koordinálás, amely valamennyi eljárási és perbeli aktusra kiterjed, sem formával, sem írásos nyommal, sem szankcióval nem rendelkezik.
Megváltozott a testület gyakorlata is, abban az értelemben, hogy nem változott. A romániai Hivatalos Közlöny 2026. február 5-i 97. számában megjelent, 2025. szeptember 18-i 408. sz. határozattal a testület már elutasított, elfogadhatatlanként, egy olyan kifogást, amely ugyanennek a 303/2004. sz. törvénynek a 22. és 23. cikkét támadta, egy Târgu Jiu-i járásbírósági ügyben, azon az alapon, hogy az előterjesztő a kritikákat a törvény ügybeli értelmezésének és alkalmazásának szemszögéből fogalmazta meg. A mostani határozat megoldása ugyanaz, ugyanazon a cikken, ugyanazzal az érvvel, 12 nappal a korábbi közzététele után.
Előnyök és hátrányok
Mi a jó benne
- Ott tartja az Alkotmánybíróság hatáskörének határát, ahol van: egy kifogás nem válhat rejtett jogorvoslattá azzal szemben, ahogyan egy ügyész egy ügyben dolgozott.
- Kifejezetten kimondja, hogy az ügyben szereplő aktusok és intézkedések törvényességének megítélése az előkészítő ülésen eljáró bírót illeti, tehát a fél attól a bíróságtól kap választ, amely ítélkezik, nem egy további halasztást.
- Egyhangú szavazattal született, különvélemény és párhuzamos vélemény nélkül, tehát a megoldás nem hagy kétséget afelől, mit akart a testület mondani.
- Nem zárja el a problémát. Az elfogadhatatlanként való elutasítás nem vonja maga után a 47/1992. sz. törvény 29. cikke (3) bekezdésében foglalt tilalmat, tehát a normának szóló kifogásként felépített beadvány újra a testület elé kerülhet.
- Az Alkotmány 132. cikkének (1) bekezdésére hivatkozva megerősíti annak alapját, amiért a gyakornok ügyész jogosítványai korlátozottak, ami minden funkcionális hatáskörről szóló vitában hasznos.
Mi marad probléma
- Az érdemi probléma kezelés nélkül marad, és ma hatályos jog. A bírált szöveg ma a 303/2022. sz. törvény 45. cikke (4) bekezdéseként alkalmazandó, arra a kérdésre pedig, hogy mit jelent a koordinálás, sem a törvényben, sem a testület gyakorlatában nincs válasz.
- A meghozatal és a közzététel között 205 nap telt el, a határozat pedig csak a közzétételtől fejt ki hatást. Egyetlen norma sem szab a testületnek közzétételi határidőt, jóllehet a megkeresési kérelmet elutasító végzés esetén a törvény 48 órát ad a félnek a jogorvoslatra, a felsőbb bíróságnak pedig 3 napot annak elbírálására.
- A megkereső végzéstől a meghozatalig 1 937 nap telt el, vagyis 5 év és 4 hónap, az elbírált szöveg pedig a meghozatal napján már 1 159 napja nem volt hatályban.
- A határozat egyetlen korábbi határozatot sem idéz, még a 12 nappal előbb, ugyanezen a cikken és ugyanazzal az érvvel közzétett 408/2025. sz. határozatot sem. Az olvasó a szövegből nem látja, állandó gyakorlat vagy elszigetelt megoldás áll-e előtte.
- Az indokolás azt a fordulatot használja, hogy a kritikák nem fogadhatók el, ami a megalapozatlanság miatti elutasítás nyelve, míg a rendelkező rész elfogadhatatlanként utasít el. A két megoldásnak más a következménye, összekeverésük az indokolásban pedig nem segít az olvasónak.
- A közzétett szöveg nem tisztázza, ki rendelte el a vádlott őrizetét: az egyik bekezdés a gyakornok ügyésznek tulajdonítja, egy másik a rendőri szerv által foganatosított intézkedésként írja le. A törvénysértés egész érvelése ezen a részleten függ.
Hasznos tanácsok
- Ha alkotmányellenességi kifogást emel, írja meg, mi az, ami a normában alkotmányellenes, ne azt, mit hibázott az ügyész vagy a bíróság az ügyben. A tényekre csak azért kell hivatkozni, hogy bizonyítsa az ügy elbírálásával való összefüggést, amelyet a 47/1992. sz. törvény 29. cikkének (1) bekezdése kíván meg. A mostani határozat megmutatja, hogyan veszik el egy megalapozott beadvány, mert alkalmazási kifogásként fogalmazták meg.
- Egy vádlott számára a gyakornok ügyész által aláírt aktus elleni út a büntetőeljárási törvénykönyvben marad: panasz a felettes ügyészhez, az előkészítő ülésen előadott kérelmek és kifogások a 342. és az azt követő cikkek szerint, a 204. cikk szerinti óvás a megelőző intézkedésekkel szemben. Az Alkotmánybíróság nem vizsgálja az ügyben szereplő aktusok törvényességét.
- Ellenőrizze az ügyiratban, milyen írásos nyomot hagyott a koordinálás. A törvény nem kíván koordinálási aktust minden egyes ügyre: a döntések ellenjegyzését kívánja, a 303/2022. sz. törvény 45. cikkének (7) bekezdésében, és egy negyedéves egyéni értékelő előterjesztést, a 44. cikk (4) bekezdésében. Az ügyenkénti koordinálási aktus hiánya önmagában nem törvénysértés.
- Jegyezze meg azt az elhatárolást, amelyre az Ügyészség támaszkodott. A gyakornok ügyésznek nincs joga szabadságelvonó vagy szabadságot korlátozó intézkedést elrendelni, a 45. cikk (6) bekezdése szerint, de egy olyan előterjesztés, amelyben a bírónak javasolja egy intézkedés elrendelését, nem elrendelés. A javaslat és az elrendelés közötti különbség eldöntheti, hogy egy letartóztatás megáll-e a lábán.
- Amikor hatályon kívül helyezett szöveggel dolgozik, a tényállás időpontjában alkalmazandó formát idézze, és ellenőrizze a romániai Hivatalos Közlönyben. A 303/2004. sz. törvény egységes szerkezetbe foglalt formája a jogszabályportálon csak 2016. május 20-áig van frissítve, és nem tartalmazza a 2018-as módosításokat, tehát más szöveget mutat, mint amelyet a testület idézett, „stabilitást élvező ügyésszel” a „véglegesített ügyész” helyett.
- Ne kezelje az elutasítást a szöveg jóváhagyásaként. A testület nem azt mondta, hogy a 23. cikk (2) bekezdése alkotmányos, hanem azt, hogy nem vizsgálja a kritikát úgy, ahogyan megfogalmazták. A különbség számít, ha erre a határozatra támaszkodik egy indokolásban.
Gyakori kérdések
Mit döntött el röviden az Alkotmánybíróság?
Mit jelent az elfogadhatatlanként való elutasítás, és miben más, mint a megalapozatlanként való elutasítás?
Ki a gyakornok ügyész, és mihez van joga?
Ha a törvényt 2022-ben hatályon kívül helyezték, miért bírálták el a kifogást 2026-ban?
Létezik ma is a bírált szöveg?
Mi történik most a giurgiui üggyel?
Felvetheti valaki újra ugyanezt a problémát a testület előtt?
Miért tartott ilyen sokáig?
Hol találom a határozat teljes szövegét?
A szerkesztőség elemzése
Az a határ, amelyet a testület védeni akar, elvben helyes. Egy alkotmányellenességi kifogás nem lehet jogorvoslat egy ügyésszel szemben, és ha azzá vált volna, a testület az előkészítő ülés fölötti bírósági felülvizsgálati fórummá alakult volna át. Csak hogy a giurgiui bíró kérdésének volt egy normatív magja is, elkülönülve a saját ügyétől: a törvény koordinálást ír elő anélkül, hogy megmondaná, mi a koordinálás, hogyan nyilvánul meg, és mi történik, ha hiányzik. Ez klasszikus egyértelműségi és kiszámíthatósági kifogás, az a fajta kritika, amelyet a testület rendszeresen megvizsgál az Alkotmány 1. cikkének (5) bekezdésén. Az indokolás nem magyarázza meg, miért nem volt szétválasztható a tényállási réteg a normatívtól, jóllehet éppen ez a szétválasztás volt a szükséges művelet.
A legkonkrétabb észrevétel nem a határozat olvasásából, hanem a számításból látszik. A 2020. október 29-i végzéstől a meghozatalig 1 937 nap telt el, a meghozataltól a közzétételig további 205, összesen 2 142 nap, csaknem hat év, három bekezdés érdemi indokolásért. Ezen az időszakon belül az elbírált szöveget hatályon kívül helyezték, a meghozatal napján pedig már 1 159 napja kiesett a hatályból. Az az összevetés, amely fáj, azokkal a határidőkkel való, amelyeket ugyanez a törvény másokra ró: a 47/1992. sz. törvény 29. cikkének (5) bekezdése szerint, amikor a bíróság elutasítja a testület megkeresésére irányuló kérelmet, a félnek 48 órája van a jogorvoslatra, a felsőbb bíróságnak pedig 3 napja annak elbírálására. A saját eljárására a törvény semmilyen határidőt nem ír elő, sem az elbírálásra, sem a közzétételre, a határozat pedig csak a közzététel napjától fejt ki hatást.
A második észrevétel abból jön, hogy ezt a határozatot egy 12 nappal korábban közzétett mellé tesszük. A romániai Hivatalos Közlöny 2026. február 5-i 97. számában megjelent, 2025. szeptember 18-i 408. sz. határozattal a testület elfogadhatatlanként elutasított egy olyan kifogást, amely ugyanennek a törvénynek a 22. és 23. cikkét támadta, szintén azon az alapon, hogy az előterjesztő a norma ügybeli értelmezését és alkalmazását bírálta. Az akkori indokolás állandó bírói gyakorlatra támaszkodott, és a 2009. május 27-i 838. sz. határozatot idézte. A 132/2026. sz. határozat ugyanahhoz a megoldáshoz jut, ugyanazon a cikken, ugyanazzal az érvvel, de három bekezdésben és bármilyen hivatkozás nélkül, sem a 12 nappal korábbi saját határozatára, sem másra. Egy olyan aktusnál, amely azért jelenik meg, hogy általánosan kötelező legyen, a hivatkozás hiánya veszteség: az olvasó nem tudja megkülönböztetni a leülepedett gyakorlatot a pillanat megoldásától.
A harmadik észrevétel a ma hatályos törvény három bekezdésének összeolvasásából adódik. A 303/2022. sz. törvény 45. cikkének (4) bekezdése koordinálást kíván a gyakornok valamennyi eljárási és perbeli aktusához. A (7) bekezdés ellenjegyzést csak a döntésekhez kíván. A (6) bekezdés csak a szabadságelvonó vagy szabadságot korlátozó intézkedéseket tiltja. E három háló között éppen az az aktus esik át, amely a giurgiui ügyiratban szerepelt: az előzetes letartóztatást javasló előterjesztés nem döntés, tehát nem ellenjegyzik, és nem szabadságelvonó intézkedés, tehát nem tartozik a tilalom alá, ugyanakkor a legsúlyosabb következménnyel járó aktus, amelyet egy gyakornok ügyész aláírhat. Ez az egyetlen aktus, amelyre a törvény a koordinálás semmilyen ellenőrizhető nyomát nem kívánja meg, és ez nem látszik a három bekezdés bármelyikének önálló olvasásából.
Végül egy megjegyzés annak, aki maga akar ellenőrizni. A testület által a 13. bekezdésben idézett szöveg, „eljárási és perbeli aktusokkal” és „véglegesített ügyésszel”, nem található meg a 303/2004. sz. törvény jogszabályportálon szereplő, egységes szerkezetbe foglalt formájában, amely „eljárási aktusokat” és „stabilitást élvező ügyészt” mond. Ez nem a testület hibája: a portálon lévő forma csak 2016. május 20-áig van frissítve, és nem veszi át a 242/2018. sz. törvény által hozott módosításokat. Aki a kettőt a frissítés dátumának észrevétele nélkül veti össze, arra a téves következtetésre jut, hogy a határozat nem létező szöveget idéz.
Mit kellene megváltoztatni
- A koordinálás meghatározása a 303/2022. sz. törvény 45. cikkében. Egy bekezdés, amely megmondja, milyen formában gyakorolják, milyen aktus rögzíti, és mi történik, ha hiányzik. Hatás: az előkészítő ülésen eljáró bíró egy tárgyilagos követelményt ellenőriz, ahelyett hogy a koordinálás létét egy olyan döntés ellenjegyzéséből kellene levezetnie, amely talán nincs is az ügyiratban.
- Azoknak az aktusoknak a kifejezett felsorolása, amelyeket a gyakornok ügyész a megelőző intézkedések területén elkészíthet. Ideértve az előzetes letartóztatást javasló előterjesztést is, egy vagy másik értelemben. Hatás: eltűnik az a vita, hogy a javaslat egyenértékű-e szabadságelvonó intézkedés elrendelésével, egy olyan vita, amelyen ma egy letartóztatás érvénytelensége függ.
- Törvényi határidő a kifogásokon meghozott alkotmánybírósági határozatok romániai Hivatalos Közlönyben való közzétételére. Hatás: a meghozatal és a közzététel közötti 205 napos időszak nem lenne többé lehetséges, az az időpont pedig, amelytől a határozat általánosan kötelezővé válik, kiszámítható lenne azoknak a bíróságoknak, amelyek közben tárgyalják a kérdést szülő ügyet.
- A saját előzmény kötelező idézése, amikor a megoldás és az érv ugyanazon a szövegen megismétlődik. Hatás: az olvasó és a bíróság látja, hogy állandó gyakorlat áll előtte, a kifogást előterjesztők pedig nem ismételnek meg egy ugyanazon az indokon már lezárt beadványt.
- Annak a dátumnak a látható megjelölése a jogszabályportálon, ameddig egy hatályon kívül helyezett aktus egységes szerkezetbe foglalt formája frissítve van. Hatás: aki a 2020-ban alkalmazandó szöveget keresi, nem jut a 2016-os formához, amelynek más a tartalma, és nem tartalmazza a 2018-ban bevezetett tilalmat.
- Az alkalmazási kritika és a norma egyértelműségére vonatkozó kritika elválasztása az indokolásban. Amikor egy kifogás a kettőt összekeveri, a testületnek meg kellene mondania, mit vizsgált meg és mit nem. Hatás: a normatív magvú kifogás előterjesztője megtudja, mit kell újrafogalmaznia, az érdemi probléma pedig nem veszik el a második évben egymás után.
A jogi aktus eredeti szövege
Az alábbi szöveg románul szerepel, a hivatalos közzétett formában.
A teljes szöveg a romániai Hivatalos Közlönyben megjelent formában
Romániai Hivatalos Közlöny 768. szám, 2026. szeptember 10. 16 oldal PDF, 114 KB a jogi aktus a(z) 9. oldalon kezdődik
A hivatalos PDF megnyitásaPDF letöltése
Kis képernyőn a megjelenítő nem látszik. A fenti gombokkal nyithatod meg vagy töltheted le a fájlt.
Ez a cikk tájékoztató jellegű, és nem minősül jogi tanácsadásnak. Konkrét helyzetekben forduljon ügyvédhez vagy engedéllyel rendelkező adótanácsadóhoz.