Röviden

  • A szabály marad. Az Alkotmánybíróság elutasította azt a kifogást, amely azt a szöveget támadta, amely a DIICOT hatáskörébe adja azoknak a cselekményeknek a nyomozását is, amelyek egy szervezett bűnözési üggyel összefüggenek, még akkor is, ha ezek a cselekmények külön-külön nem szerepelnek az igazgatóság listáján.
  • Az Alkotmánybíróság indoka. Az ügyek egyesítése nem az ügyész tetszésén múlik, hanem a büntetőeljárási törvénykönyv 43. cikkében leírt feltételek szerint történik, amelyek mindenkire ugyanazok, és a célja az, hogy ugyanannak a bűnözői tevékenységnek a bizonyítékait egyetlen alkalommal, ugyanaz a szerv gyűjtse össze.
  • Kit érint. Mindenkit, aki ellen a DIICOT olyan cselekmény miatt nyomoz, amely nem tartozik közvetlenül az igazgatóság hatáskörébe, a szervezett bűnözési ügyekben eljáró ügyvédeket és az előkészítő ülés bíráit, akik ellenőrzik, hogy a vádirat hatáskörrel rendelkező ügyésztől származik-e.
Jogi aktus: az Alkotmánybíróság 2026. április 16-i, 332. sz. határozata a Szervezett Bűnözés és Terrorizmus Elleni Nyomozó Igazgatóság szervezéséről és működéséről, valamint egyes normatív aktusok módosításáról és kiegészítéséről szóló 78/2016. sz. sürgősségi kormányrendelet 11. cikke (1) bekezdése 5. pontja rendelkezéseinek alkotmányellenességére vonatkozó kifogásról
Megjelent: Hivatalos Közlöny 789. szám, 2026. szeptember 17.
Hatálybalépés: 2026. szeptember 17., a megjelenés napja; az alkotmány 147. cikkének (4) bekezdése szerint az Alkotmánybíróság határozatai a megjelenéstől általánosan kötelezőek, és csak a jövőre nézve hatnak

A Gyulafehérvári Ítélőtábla előtt álló egyik vádlott azt kérte az Alkotmánybíróságtól, hogy semmisítse meg azt a szabályt, amely megengedi a DIICOT-nak olyan cselekmények nyomozását is, amelyek nem szerepelnek az igazgatóság listáján, ha azok egy szervezett bűnözési üggyel összefüggenek. Az Alkotmánybíróság egyhangúlag megtagadta. A 332. sz. határozatot 2026. április 16-án hirdették ki, és 2026. szeptember 17-én jelent meg a Hivatalos Közlönyben. Aki a nyomozást vezeti, arról is dönt, mi lesz az ügyből. Ugyanez a kérdés más formában idén a legfelsőbb bírói fórumhoz is eljutott, abban az ügyben, amelyben a DNA a Korrupcióellenes Főigazgatóság tisztjeivel együtt tartott házkutatást, és ott is eljárási válasz született.

A megtámadott szöveg egyetlen sor. A 78/2016. sz. sürgősségi kormányrendelet 11. cikke (1) bekezdésének 5. pontja szerint a DIICOT hatáskörébe tartoznak „azok a bűncselekmények, amelyek a büntetőeljárási törvénykönyv 43. cikke szerint összefüggnek az 1-4. pontban foglaltakkal”. Az 1-4. pont maga az igazgatóság listája: a szervezett bűnözői csoport céljából elkövetett bűncselekmények, az ember- és a kábítószer-kereskedelem, az ezekből származó pénz mosása, valamint magának a csoportnak a létrehozása. Ezekhez az 5. pont mindent hozzátesz, ami hozzájuk kapcsolódik.

Az alkotmányellenességi kifogás az az eszköz, amellyel egy perben álló fél azt kéri az Alkotmánybíróságtól, hogy ellenőrizze, megfelel-e az alkotmánynak az a törvényszöveg, amelyet rá alkalmaznak. Előterjesztője az előkészítő ülésen hozott végzés elleni panaszban vetette fel, vagyis abban a szakaszban, amelyben a bíró a tárgyalás megkezdése előtt ellenőrzi, hogy a vádirat és a nyomozati cselekmények törvényesek-e. A Gyulafehérvári Ítélőtábla a 2021. november 12-i, 145. sz. büntetőjogi végzésével küldte az ügyet az Alkotmánybíróságra, a 2.049/85/2021/a1. sz. ügyben.

A kifogás magva egyszerű volt. A DIICOT ügyésze olyan cselekmények miatt folytat nyomozást és emel vádat, amelyek nem tartoznak a hatáskörébe, állította az előterjesztő, pusztán azért, mert azok összefüggenek az igazgatóság különös hatáskörébe eső cselekményekkel. A tárgyi hatáskör azt a törvényben megállapított jogot jelenti, hogy egy bizonyos szerv egy bizonyos cselekménytípust nyomozhat, az előterjesztő pedig úgy vélte, hogy az 5. pont ezt megkerüli, és ezzel sérti az alkotmány 16. cikke szerinti törvény előtti egyenlőséget, a 21. cikk (3) bekezdése szerinti tisztességes eljáráshoz való jogot és a 24. cikk szerinti védelemhez való jogot.

Az álláspontja alátámasztására az Alkotmánybíróság két korábbi határozatát hozta fel. Az első, a 2017. május 4-i, 302. sz. határozat, amely a Hivatalos Közlöny 2017. július 17-i, 566. számában jelent meg, alkotmányellenesnek nyilvánította azt a megoldást, amely nem sorolta az abszolút semmisségek közé a nyomozó szerv tárgyi hatáskörére vonatkozó szabályok megsértését. A második, a 2021. június 8-i, 380. sz. határozat, amely a Hivatalos Közlöny 2021. október 13-i, 977. számában jelent meg, megsemmisítette ugyanezen 11. cikk (3) bekezdését, azt, amely megengedte a DIICOT ügyészének, hogy az ügyből elkülönített ügyekben végigvigye a nyomozást, még akkor is, ha a megmaradt cselekmények már nem tartoztak az igazgatóság hatáskörébe.

Az Alkotmánybíróság válasza: a két helyzet nem hasonlít egymásra. A 2017-es határozat a hatáskör megsértéséért járó szankció hiányáról szólt, nem az ügyek egyesítésének lehetőségéről ott, ahol a törvény kifejezetten előírja. A 2021-es határozat az ügyész alanyi választásáról szólt, aki megtarthatta vagy továbbküldhette az ügyből elkülönített ügyet, anélkül, hogy a vádlott előre láthatta volna, mi fog történni. Az 5. pont ezzel szemben semmit nem hagy szabad mérlegelésre: az egyesítés feltételei a büntetőeljárási törvénykönyv 43. cikkében állnak, és előre elolvashatók.

Milyen hatásokkal jár

Annak, aki ellen a DIICOT nyomoz, semmi nem változik. Az a cselekmény, amely nem szerepel az igazgatóság listáján, az igazgatóság ügyében marad, ha a 43. cikk értelmében összefügg egy listán szereplő cselekménnyel. Az a kérelem, amely e cselekménynek az ügyből való kivételét kéri arra hivatkozva, hogy az ügyésznek nem volt hatásköre, többé nem támaszkodhat a szöveg alkotmányellenességére, mert a szöveget megvizsgálták, és átment a vizsgán.

Az érv azonban más terepen továbbra is használható. Az előkészítő ülés bírája továbbra is visszaküldheti az ügyet az ügyészséghez, ha a vádirat tárgyi hatáskörrel nem rendelkező ügyésztől származik, a büntetőeljárási törvénykönyv 346. cikke (3) bekezdésének a) pontja szerint. Amiről ott vitáznak, az többé nem az, hogy a szabály alkotmányos-e, hanem az, hogy a konkrét helyzet valóban beleillik-e a 43. cikk valamelyik esetébe.

Az ügyészeknek a határozat megerősíti, hogy a nyomozati szakaszban végzett egyesítésnek van jogalapja. A 43. cikk szövege a bíróságról beszél, az ügyészhez pedig a büntetőeljárási törvénykönyv 63. cikkének (1) bekezdése ver hidat, amely a bíróságok hatásköri szabályait megfelelően a nyomozás során is alkalmazni rendeli.

Az ügyvédeknek a határozat a tényekre tolja a vitát. A normát többé nem lehet támadni, de vitatható, hogy a rendelkezésre álló cselekmények között fennáll-e a törvény által megkívánt összefüggés: folytatólagos bűncselekmény, alaki halmazat, olyan tárgyi cselekmények, amelyek együtt egyetlen bűncselekményt alkotnak, ugyanaz a személy, aki több cselekményt követett el, több személy, aki ugyanabban a cselekményben vett részt, vagy olyan összefüggés, amely az igazságszolgáltatás megfelelő működése érdekében kívánja meg az egyesítést.

Mi változott a korábbi helyzethez képest

A határozat egyetlen szót sem változtat a törvényen. Megváltozik azonban annak a térképe, hogy a rendelet 11. cikkéből mi támadható még. A (3) bekezdés 2021-ben elesett, és a Parlament 2023. július 9-én a 201/2023. sz. törvény VI. cikkével formálisan hatályon kívül helyezte. Az (1) bekezdés 5. pontja most átment az ellenőrzésen, és marad, azzal a minden elutasító határozatnál természetes megjegyzéssel, hogy csak az ebben az ügyben előadott kifogásokhoz mérten vizsgálták.

Magát a szöveget a rendelet 2016. november 22-i megjelenése óta soha nem érintették. A szomszédai ezzel szemben kétszer is mozdultak az utóbbi években: az 1. pontot 2024. május 16-án egészítette ki a 126/2024. sz. törvény, a 2. pontot pedig 2025. december 19-én írta újra a 224/2025. sz. törvény VIII. cikke. Mivel az 5. pont az 1-4. pontra utal, minden ottani bővítés tágítja azt a kört is, amelyből az összefüggő cselekményeket magához vonzza, anélkül, hogy a saját megfogalmazása változna.

A megkeresés és a válasz között 1 616 nap telt el, vagyis négy év és majdnem öt hónap, a kihirdetéstől a megjelenésig pedig további 154 nap. Az egész idő alatt a kérdés nyitva maradt, a gyulafehérvári ügy pedig várt.

Előnyök és hátrányok

Mi a jó benne

  • Azok az esetek, amelyekben egy ügy egyesíthető, egyetlen helyen, a büntetőeljárási törvénykönyv 43. cikkében állnak, és bárki ellenőrizheti őket, mielőtt megtudná, mit döntött az ügyész.
  • Az Alkotmánybíróság első ízben magyarázza el egy DIICOT-ról szóló határozatban, milyen úton jut el az egyesítés szabálya a bíróságtól az ügyészhez: a büntetőeljárási törvénykönyv 63. cikkének (1) bekezdésén keresztül.
  • Egy hálózat nyomozása nem oszlik meg többé eltérő hatáskörű ügyészségek között, ami csökkenti annak kockázatát, hogy ugyanazok a cselekmények párhuzamos ügyekben ellentétes megoldást kapjanak.
  • A határozat világosan megmutatja, hol folyik a valódi vita: az előkészítő ülés bírája előtt, a 43. cikk eseteibe való konkrét besorolásról, nem a norma alkotmányosságáról.
  • A döntés egyhangúlag, különvélemények nélkül született, tehát nem hagy teret a szoros többségről szóló találgatásoknak.
  • Az Alkotmánybíróság nem érte be az elutasítással, hanem pontról pontra elmagyarázta, miért nem illik az előterjesztő által felhozott két határozat az ő helyzetére.

Mi marad probléma

  • A vádlott nem tudja meg a törvényből, milyen gépezet útján érinti őt a nyomozati szakaszban egy bíróságokra írt szabály. A kapcsolatot egy másik törvénykönyv másik cikke teremti meg, amelyet az 5. pont meg sem említ.
  • Az ügyész által elrendelt egyesítésnek nincs külön, indokolt aktusa, amelyet a fél önállóan megtámadhatna. A kifogás csak az előkészítő ülésen vethető fel, a nyomozás lezárása után.
  • A hat esetből háromban a 43. cikk (2) bekezdése az igazságügyi szerv mérlegelésére bízza az egyesítést, tehát az az előreláthatóság, amelyre a határozat támaszkodik, nem minden esetben azonos.
  • Az 5. pont szövegét soha nem vizsgálták felül, jóllehet az a kör, amelyből az összefüggő cselekményeket magához vonzza, az 1. és a 2. pont 2024-es és 2025-ös módosításaival kitágult.
  • Az ügy 1 616 napot állt az Alkotmánybíróságon, a megjelenés pedig további 154 napot tett hozzá. Egy folyamatban lévő büntetőperben felvetett eljárási kérdésnél ez az időtáv megváltoztatja a válasz tétjét.
  • Az ügyet felterjesztő bíróság nem fejtette ki a véleményét a kifogásról, jóllehet a 47/1992. sz. törvény 29. cikkének (4) bekezdése erre kötelezi, és nem küldött álláspontot sem a két ház elnöke, sem a Kormány, sem az ombudsman. Az Alkotmánybíróság egyetlen intézményi álláspont nélkül döntött.

Hasznos tanácsok

  1. Ha a DIICOT olyan cselekmény miatt nyomoz Ön ellen, amely nem szerepel az igazgatóság listáján, kérje, hogy mutassák meg, melyik listán szereplő cselekménnyel tekintik összefüggőnek az Ön cselekményét. Enélkül az 5. pont nem alkalmazható.
  2. Ellenőrizze, a büntetőeljárási törvénykönyv 43. cikkének melyik esetébe sorolták be az összefüggést. Három közülük kötelezővé teszi az egyesítést, a másik három csak megengedi, és ahol az egyesítés fakultatív, ott az ellene szóló érveknek súlyuk van.
  3. A hatáskör kérdését az előkészítő ülésen vesse fel, ne később. A büntetőeljárási törvénykönyv 346. cikke (3) bekezdésének a) pontja megengedi az ügy visszaküldését az ügyészséghez, ha a vádirat tárgyi hatáskörrel nem rendelkező ügyésztől származik.
  4. Ne az 5. pont alkotmányellenességére építse a kérelmét. A 332/2026. sz. határozat után ez az út zárva van az alkotmány 16. cikkére, 21. cikkének (3) bekezdésére és 24. cikkére alapított kifogások előtt.
  5. Ha az Alkotmánybíróság egy korábbi határozatára hivatkozik, mutassa meg, mely ténybeli és jogi elemek ismétlődnek az Ön ügyében. Itt a felhozott mindkét határozatot éppen azért vetették el, mert ezek az elemek hiányoztak.
  6. Ha bíróként terjeszt fel kifogást az Alkotmánybírósághoz, írja bele a végzésbe a bíróság véleményét is. A 47/1992. sz. törvény 29. cikkének (4) bekezdése ezt kéri, a hiánya pedig az ügyészi indítványon kívül minden álláspont nélkül hagyja az ügyet.
  7. Ha néhány évnél régebbi alkotmánybírósági határozatot olvas, ellenőrizze azoknak a szövegeknek a hatályos formáját, amelyekre utal. A rendelet 11. cikkét 2016 óta négyszer módosították, és sem a számozás, sem a pontok tartalma nem maradt ugyanaz.

Gyakori kérdések

Mit döntött röviden az Alkotmánybíróság?
Megalapozatlanként elutasította a kifogást, és megállapította, hogy a 78/2016. sz. sürgősségi kormányrendelet 11. cikke (1) bekezdésének 5. pontja az előadott kifogásokhoz mérten alkotmányos. A határozat végleges és a megjelenéstől, 2026. szeptember 17-étől általánosan kötelező.
Mit mond valójában a megtámadott szöveg?
Azt, hogy a DIICOT hatáskörébe tartoznak azok a bűncselekmények, amelyek a büntetőeljárási törvénykönyv 43. cikke szerint összefüggnek ugyanezen bekezdés 1-4. pontjában foglaltakkal. Az 1-4. pont maga az igazgatósághoz rendelt bűncselekmények listája.
Mit jelent az, hogy két cselekmény összefügg egymással?
A büntetőeljárási törvénykönyv 43. cikke hat esetet ír le: a folytatólagos bűncselekményt, az alaki halmazatot, azokat a tárgyi cselekményeket, amelyek együtt egyetlen bűncselekményt alkotnak, az ugyanaz a személy által elkövetett több bűncselekményt, a több személy részvételével elkövetett bűncselekményt, valamint azt az összefüggést, amely az igazságszolgáltatás megfelelő működése érdekében kívánja meg az egyesítést. Az első három kötelezővé teszi az egyesítést, az utolsó három mérlegelésre hagyja.
Hogyan alkalmazható a nyomozati szakaszban egy bíróságokra írt szabály?
A büntetőeljárási törvénykönyv 63. cikkének (1) bekezdése útján, amely előírja, hogy a bíróságok hatáskörére vonatkozó rendelkezéseket, köztük a 43. cikket, megfelelően a nyomozás során is alkalmazni kell.
Miért nem alkalmazták itt a 2021-es 380. sz. határozatot?
Mert az a 11. cikk (3) bekezdésére vonatkozott, amely a DIICOT ügyészére hagyta annak választását, hogy megtartja-e az ügyből elkülönített ügyet, jóllehet annak elintézése nem rá tartozott. Ott a vádlott semmit nem láthatott előre. Az 5. pontnál fordítva áll a dolog: az egyesítés feltételei a törvényben állnak, és előre ismertek.
És a 2017-es 302. sz. határozat, amelyre szintén hivatkozott az előterjesztő?
Az a nyomozó szerv tárgyi hatáskörének megsértéséért járó szankció hiányáról szólt a büntetőeljárási törvénykönyvben. A válasz az volt, hogy azok az indokok nem függnek össze az ügyek egyesítésének lehetőségével ott, ahol a törvény kifejezetten előírja, és ahol tárgyi indokok támasztják alá.
Kérhetem még a cselekmény kivételét a DIICOT ügyéből?
Igen, de más érvvel. Már nem állíthatja, hogy maga a norma alkotmányellenes, csak azt, hogy az Ön ügyében nem áll fenn a 43. cikk által megkívánt összefüggés. A kérelmet az előkészítő ülés bírájához kell benyújtani.
Megtámadható a határozat?
Nem. Az Alkotmánybíróság határozatai véglegesek és általánosan kötelezőek. A szöveg azonban újra megtámadható, a mostaniaktól eltérő kifogásokkal, mert az elutasítás csak az ebben az ügyben előadott indokokhoz mérten történt.

Hibák és ellentmondások a közzétett szövegben

  • A 21. bekezdés olyan szöveget tulajdonít a büntetőeljárási törvénykönyv 43. cikkének, amelyet az nem tartalmaz. A határozat ott azt írja, hogy „a büntetőeljárási törvénykönyv 43. cikke kifejezetten előírja, hogy ezek a rendelkezések azokban az esetekben is alkalmazandók, amelyekben ugyanaz előtt az igazságügyi szerv előtt több azonos tárgyú ügy van folyamatban”. A 43. cikk (3) bekezdése „ugyanaz előtt a bíróság előtt” fordulatot használ, és ugyanez a határozat nyolc bekezdéssel feljebb, a 13. bekezdésben helyesen idézi. A különbség nem stílusbeli: az „igazságügyi szerv” kifejezés az ügyészt is magában foglalja, a „bíróság” nem, márpedig éppen ez volt a vitatott pont. Az egyesítés a büntetőeljárási törvénykönyv 63. cikkének (1) bekezdésén keresztül jut el az ügyészhez, amelyre az Alkotmánybíróság a 14. bekezdésben hivatkozik, nem a külön vett 43. cikken keresztül. Aki csak a 21. bekezdést olvassa, azt a részt, amelyben az szerepel, miért nem alkalmazhatók az előterjesztő által felhozott határozatok, azzal a képzettel marad, hogy a 43. cikk közvetlenül lefedi a nyomozást.

A szerkesztőség elemzése

A határozat szilárdan megépített, és a hivatkozásai kiállják az ellenőrzést. A 2016. december 6-i, 719. sz. határozat 16. bekezdésében szó szerint ott áll az egyesítés céljáról szóló mondat, amelyet neki tulajdonítanak. A 2018. január 23-i, 33. sz. határozat 135. bekezdése valóban tartalmazza azt az állítást, hogy a jogalkotó szabadon hozhat létre szakosított ügyészségi szerkezeteket. A 2017-es 302. és a 2021-es 380. sz. határozatot pontosan írja le, a megjelenésük adatai is helyesek. A megtámadott szöveg szó szerint a rendelet hatályos formájából van átvéve. Az egyetlen repedés az, amely a hibaszakaszban áll, és az egy idézetet érint, nem a döntést.

Amit nem látni a határozat végigolvasásából, az a pillanat, amikor az ügy útnak indult. A 380/2021. sz. határozat, amelyre az előterjesztő támaszkodik, 2021. október 13-án jelent meg. Attól a naptól kezdett telni az alkotmány 147. cikkének (1) bekezdése szerinti 45 napos határidő, amely alatt a 11. cikk (3) bekezdése a törvény erejénél fogva fel volt függesztve, és amely alatt a Kormány vagy a Parlament összhangba hozhatta az alkotmánnyal. A határidő 2021. november 27-én telt le. A Gyulafehérvári Ítélőtábla 2021. november 12-én, tizenöt nappal korábban kereste meg az Alkotmánybíróságot, vagyis pontosan abban az ablakban, amelyben a szomszédos szöveg már elesett. A kérelem egy friss győzelmet próbált átvinni az egyik bekezdésből a másikba, és ez magyarázza, miért jelenik meg a 380/2021. sz. határozat már az előterjesztő indokolásának elején. A Parlament a maga részéről válaszolt: a (3) bekezdést 2023. július 9-én formálisan hatályon kívül helyezte, 634 nappal a határozat megjelenése után, az 5. pontot pedig nem érintette.

A második megfigyelés a tanács összetételére vonatkozik. A 380/2021. sz. határozatot szavazattöbbséggel hozták, két bírónő, Livia Doina Stanciu és Elena-Simina Tănăsescu különvéleményével. Azt a tanácsot, amely 2026-ban kimondta, hogy az a határozat nem terjeszthető ki, Elena-Simina Tănăsescu elnökölte, aki időközben az Alkotmánybíróság elnöke lett. Ez nem kifogás, mert egyetlen bíró sem válik összeférhetetlenné attól, hogy egy rokon ügyben különvéleményt írt, de olyan tény, amelyet az olvasó nem tud meg a határozatból, és amely megmagyarázza, miért ilyen határozottan meghúzott a két szöveg közötti különbségtétel.

A harmadik megfigyelés a megerősített szöveg szomszédságára vonatkozik. Az 5. pont a 11. cikk (1) bekezdésének egyetlen olyan része, amely 2016. november 22-e óta, vagyis közel tíz éve változatlan maradt, miközben az 1. pontot 2024-ben kiegészítették, a 2. pontot 2025-ben újraírták, a (3) bekezdést pedig 2023-ban hatályon kívül helyezték. Saját tartalma nincs: mindent az 1-4. ponttól kölcsönöz. Az eredmény az, hogy egy soha felül nem vizsgált norma minden alkalommal megváltoztatja a terjedelmét, amikor valaki hozzányúl a fölötte álló listához. Ugyanebben a listában áll a 3. pont is, amely ma is „a 656/2002. sz. törvényben szabályozott pénzmosás bűncselekményére” utal, arra a törvényre, amelyet több mint hét éve hatályon kívül helyezett a Hivatalos Közlöny 2019. július 18-i, 589. számában megjelent 129/2019. sz. törvény 65. cikkének a) pontja. Az a hatáskör, amelyet az Alkotmánybíróság most megerősített, tehát részben egy halott utaláson nyugszik.

Mit kellene megváltoztatni

  • A 11. cikk (1) bekezdése 3. pontjában a 656/2002. sz. törvényre való utalást a 129/2019. sz. törvényre való utalással kell felváltani. Ma annak az ügyésznek vagy ügyvédnek, aki tudni akarja, melyik pénzmosási bűncselekmény tartozik a DIICOT hatáskörébe, magának kell rekonstruálnia a 2019-ben hatályon kívül helyezett törvény és az őt felváltó törvény megfelelését. Egy egysoros helyesbítés lezárja a vitát, és közvetve az 5. pont terjedelmét is tisztázza.
  • Magának az 5. pontnak kellene kimondania, hogy a szabály a nyomozás során is alkalmazandó. Ma az út a büntetőeljárási törvénykönyv 63. cikkének (1) bekezdésén át vezet, amelyet a szöveg meg sem említ, a tisztázás pedig négy és fél év várakozás után, alkotmánybírósági határozattal érkezett. Egy fél mondat a rendeletben feleslegessé tette volna az egész ügyet.
  • Az ügyész által elrendelt egyesítésnek indokolt, önállóan megtámadható határozat útján kellene történnie. Most annak, aki vitatja cselekményének a DIICOT ügyéhez tartozását, meg kell várnia a nyomozás végét és az előkészítő ülést. Egy külön, valós időben ellenőrizhető aktus hónapokkal vagy évekkel rövidítené le azt az időszakot, amelyben valaki ellen olyan szerkezet nyomoz, amelyről úgy véli, nincs hatásköre.
  • A kihirdetés és a megjelenés közötti időt felső korláthoz kellene kötni. Az ebben az ügyben eltelt 154 napnak nincs látható magyarázata, és mindeközben a határozat nem fejtett ki hatást, jóllehet a döntés már megszületett. Egy legfeljebbi határidő, például 30 nap, előreláthatóvá tenné, mely pillanattól számít a válasz.
  • Következménye kellene legyen annak, ha a felterjesztő végzésből hiányzik a bíróság véleménye. A 47/1992. sz. törvény 29. cikkének (4) bekezdése megkívánja, az Alkotmánybíróság itt megállapítja a hiányát, és továbbmegy. Ha a kötelezettség következmény nélkül marad, az Alkotmánybíróság az ilyen ügyekben csak az ügyész indítványával a kezében ítélkezik, és itt pontosan ez történt.

A jogi aktus eredeti szövege

Az alábbi szöveg románul szerepel, a hivatalos közzétett formában.

A teljes szöveg a romániai Hivatalos Közlönyben megjelent formában

Hivatalos Közlöny 789. szám, 2026. szeptember 17. 16 oldal PDF, 106 KB a jogi aktus a(z) 2. oldalon kezdődik

A hivatalos PDF megnyitásaPDF letöltése

Kis képernyőn a megjelenítő nem látszik. A fenti gombokkal nyithatod meg vagy töltheted le a fájlt.

Ez a cikk tájékoztató jellegű, és nem minősül jogi tanácsadásnak. Konkrét helyzetekben forduljon ügyvédhez vagy engedéllyel rendelkező adótanácsadóhoz.