Röviden
- Az Alkotmánybíróság egyhangúlag helyt adott a Legfőbb Semmítő- és Ítélőszék kifogásának, és alkotmányellenesnek nyilvánította a büntetőeljárási törvénykönyvnek egy 2026 májusában elfogadott törvénnyel bevezetett négy módosítását. A törvényt a megszavazott formájában nem lehet kihirdetni.
- Megbukott az a szöveg, amely lehetővé tette volna az előkészítő ülés folytatását a felek idézése nélkül, vagyis az a szabály, amely a vádlott vállára tette volna, hogy napról napra maga kövesse, mi történik a saját ügyében.
- Megbukott az a szöveg is, amely ítélt dolog hatályát adta volna az előkészítő ülésen hozott végzéseknek: az ebben a szakaszban törvényesnek nyilvánított bizonyítékokat az ügy érdemében eljáró bíróság többé nem vizsgálhatta volna felül, még abszolút semmisségi okból sem.
Megjelent: romániai Hivatalos Közlöny (Monitorul Oficial) 729. szám, 2026. augusztus 31.
Kihirdetve: 2026. július 15.
A törvényt, amely megváltoztatta volna az előkészítő ülés szabályait, még a kihirdetése előtt megállították, a parlamentnek pedig újra kell írnia. Az Alkotmánybíróság 2026. július 15-i, 838. sz. határozata, amely a romániai Hivatalos Közlöny 2026. augusztus 31-i, 729. számában jelent meg, helyt ad a Legfőbb Semmítő- és Ítélőszék egyesített szekciói által megfogalmazott kifogásnak, és megállapítja, hogy a büntetőeljárási törvénykönyvről szóló 135/2010. sz. törvény négy módosítása alkotmányellenes. Néhány napon belül ez a testület második beavatkozása a büntetőeljárás területén, az augusztus 28-án közzétett két határozat után, amelyekkel a perújításról és a feljelentő tanúról szóló szövegek változatlanok maradtak. Ezúttal fordított az eredmény: ezek a szövegek nem is léptek hatályba, és a megszavazott formájukban nem is fognak.
Az előkészítő ülés a vádemelés és az érdemi tárgyalás megkezdése közötti szakasz. A bíró ott három dolgot vizsgál, és csak hármat: törvényesen fordultak-e a bírósághoz, törvényesen gyűjtötték-e a bizonyítékokat, és törvényesek-e az ügyész cselekményei. A bűnösségről nincs szó, a cselekményre vonatkozó bizonyítást nem folytatnak le, a vád megalapozottságáról semmilyen döntés nem születik. Éppen ez az elhatárolás volt az az érv, amely a négy szövegből hármat megdöntött.
A támadott törvényt a Szenátus mint elsőként megkeresett ház 2026. március 16-án, a Képviselőház mint döntéshozó fórum 2026. május 13-án fogadta el. Május 18-án letétbe helyezték a két ház főtitkárainál, május 22-én pedig a Legfőbb Semmítő- és Ítélőszék megkereste az Alkotmánybíróságot. Május 23-án a törvény már el is indult Románia elnökéhez kihirdetésre. A megkeresés az ötnapos határidőn belül történt, így a kifogást elfogadhatónak nyilvánították. Nem minden megkeresés jut el idáig: a Legfőbb Semmítő- és Ítélőszék elfogadhatatlannak nyilvánította a DNA és a DGA vegyes csapatai által végzett cselekmények semmisségéről szóló kérdést.
Milyen hatásokkal jár
A határozat a megjelenésétől végleges és mindenkire kötelező. A közvetlen hatás a kihirdetés megakadása: az Alkotmány 147. cikkének (2) bekezdése szerint a parlament köteles újratárgyalni az alkotmányellenesnek nyilvánított rendelkezéseket, és összhangba hozni azokat a testület határozatával. A törvény nem szűnik meg, de ezekkel a szövegekkel nem juthat el a romániai Hivatalos Közlönybe.
A második hatás az, hogy az előkészítő ülés jelenlegi szabályai változatlanok maradnak. Az előkészítő ülés bírája nem kap hatáskört az ügyek egyesítésére és elkülönítésére, a feleket minden határnapra továbbra is idézik, az előkészítő ülésen hozott végzések pedig nem kapnak ítélt dolog hatályt. Akinek folyamatban van ügye, ugyanazokhoz a szövegekhez igazodik, mint 2026 májusa előtt.
A harmadik hatás egy olyan érvelést érint, amelyet a testület ismételten elmond, és amely számítani fog a törvény újraírásánál: a bizonyítékok törvényességének vizsgálata nem merül ki az előkészítő ülésen. Az érdemben eljáró bíróság a tárgyalási szakaszban is megállapíthatja az eljárás abszolút semmisségét, a büntetőeljárási törvénykönyvnek a 201/2023. sz. törvénnyel bevezetett 386^1. cikke pedig lehetővé teszi számára, hogy hatályon kívül helyezze a tárgyalás megkezdését elrendelő aktust, és meghatározza, milyen keretek között kell megismételni az előkészítő ülést. Az a törvény, amely az előkészítő ülés végén véglegesen lezárná a bizonyítékokról szóló vitát, ezzel a szöveggel kerülne összeütközésbe.
Mi változott a korábbi helyzethez képest
A büntetőeljárási törvénykönyv szövegében semmi nem változik, és éppen ez a hír. Ami megváltozott, az négy konkrét javaslat sorsa, és érdemes sorra venni őket.
Az ügyek egyesítése az előkészítő ülésen, a törvény I. cikkének 2. pontja. A szöveg új bekezdést illesztett a törvénykönyv 43. cikkéhez, amellyel az előkészítő ülés bírája elrendelhette volna az egyesítést. A testület rámutat, hogy az egyesítés a mai szabályozásában önmagában is az ügy érdemére vetett pillantást feltételez: kik a vádlottak, milyen cselekményeket követtek el, milyen jogi minősítés alá esnek. Ez a büntetőjogi felelősség kérdésében eljáró bíróság hatásköre, nem azé a bíróé, aki a törvényességi szűrőt végzi. Ráadásul a törvénykönyv 346. cikke, amely felsorolja az előkészítő ülésen hozható döntéseket, nem rendelkezik az egyesítésről, így az intézkedés eljárásjogi alap nélkül maradt volna.
Az ügyek elkülönítése, az I. cikk 3. pontja. Ugyanaz az érvelés, tükörképben. Az elkülönítést a törvénykönyv 46. cikke szerint „egyes vádlottak vagy egyes bűncselekmények tekintetében” lehet elrendelni, tehát a cselekmények és a személyek előzetes mérlegelését kívánja meg. A testület egy gyakorlati következetlenséget is észlel: az előkészítő ülés bírája csak egészében küldheti vissza az iratokat az ügyészséghez, részletekben nem, az ügyész pedig szintén az ügy egészének visszaküldését kérheti.
Az előkészítő ülés idézés nélkül, az I. cikk 45. pontja, a 343. cikk (3) és (4) bekezdésére utalva. Ha a kérelmeket és a kifogásokat nem lehetett elbírálni a 344. cikk (4) bekezdése szerint kitűzött határnapon, az eljárás a további határnapokon úgy folytatódott volna, hogy a feleket többé nem idézik. Az első határnapon szabályszerűen teljesített idézés az egész további szakaszra ismert határnapnak számított volna. A testület hosszú ítélkezési vonalat vesz elő, az 599/2014. sz. határozattól a 496/2015. sz. határozatig, amelyekkel egyenként számolta fel azokat a jogalkotói megoldásokat, amelyek a felek részvétele nélkül engedték volna lefolytatni az előkészítő ülést. Az érv egyszerűen kimondva: az idézés nem formaság, hanem az a hivatalos mód, ahogyan az állam értesíti az embert arról, hogy dönteni készülnek róla.
Az előkészítő ülésen hozott végzések ítélt dolog hatálya, az I. cikk 50. pontja. A szöveg az előkészítő ülés bírájának a bizonyítékok törvényességére vonatkozó megállapításait végleges döntésekké alakította volna, amelyek az elkülönített ügyekben is érvényesülnek, méghozzá az abszolút semmisséggel sújtott hibák tekintetében is. A testület válasza az, hogy az előkészítő ülésen hozott végzések nem döntik el a büntetőjogi konfliktusviszonyt, tehát sem az ítélt dolog hatályával, sem a ne bis in idem elvével nem összeegyeztethetők. Egy ügyben hozott végzés hatályának kiterjesztése pedig olyan vádlottakra, akik ott nem voltak jelen és nem terjeszthették elő a saját védekezésüket, ellentmond a büntetőjogi felelősség egyéni jellegének.
Egy részlet, amely elárul valamit a törvény politikai útjáról: a testület előtti eljárásban a kormány megalapozottnak találta a kifogást. Nem védte meg a szövegeket.
Előnyök és hátrányok
Mi a jó benne
- Az idézés az előkészítő ülés minden határnapján kötelező marad, tehát a vádlott nem kockáztatja, hogy elveszíti azt a szakaszt, amelyben a bizonyítékok sorsa eldől, csak mert nem a megfelelő napon nézte meg a bíróság portálját.
- Az érdemben eljáró bíróság megtartja azt a jogát, hogy megállapítsa az eljárás abszolút semmisségét, és újra vitassa a bizonyítékok törvényességét, az előkészítő ülés lezárása után is.
- A határozat egyhangú szavazattal született, tehát nem hagy teret annak, hogy ugyanazon az érvelésen gyorsan visszatérjenek.
- A testület nem magát a gondolatot zárja ki, hanem pontosan megmutatja, mit kellene összehangolni: a törvénykönyv 342. cikkét, 345. cikkének (3) bekezdését, 346. cikkének (3) és (4) bekezdését, valamint a 386^1. cikket.
Mi marad probléma
- Az a gyakorlati gond, amelyet a törvény meg akart oldani, megoldatlan marad: az összefüggő ügyek külön kerülnek az előkészítő ülés elé, és nincs semmilyen mechanizmus arra, hogy a tárgyalás megkezdése előtt együtt kezeljék őket.
- A törvény úgy kerül vissza a parlamentbe, hogy az újratárgyalásra nincs alkotmányos határidő, tehát akármeddig ott maradhat.
- A meghozatal, 2026. július 15., és a megjelenés, 2026. augusztus 31. között 47 nap telt el, amely alatt a törvény formálisan kihirdetésre várt, az indokolás pedig nem volt nyilvános.
- A testület a törvény többi módosításáról nem döntött, tehát még nem tudni, hogy a szöveg többi része kiállna-e egy esetleges újabb megkeresést az újratárgyalás után.
Hasznos tanácsok
- Ha előkészítő ülés szakaszában lévő ügye van, továbbra is a jelenlegi szabályokhoz igazodjon: minden határnapra idézést kap, a szabályszerű idézés hiánya pedig semmisségi ok marad. A támadott törvény módosításai soha nem léptek hatályba.
- Ne keverje össze ezt a határozatot olyannal, amely a törvénykönyv szövegét változtatja meg. Egyetlen cikk sem módosul; egy törvényt állítottak meg a kihirdetése előtt. A büntetőeljárási törvénykönyv ma pontosan úgy olvasandó, mint tegnap.
- Ha egy eljárási cselekmény abszolút semmisséggel sújtott szabály megsértésével történt, erre a tárgyalási szakaszban is lehet hivatkozni, nemcsak az előkészítő ülésen. A törvénykönyv 386^1. cikke lehetővé teszi a bíróságnak, hogy hatályon kívül helyezze a tárgyalás megkezdését elrendelő aktust, és meghatározza a megismétlés kereteit.
- Kövesse a törvény útját a PL-x 228/2026. szám alatt. Az újratárgyalás a parlamentben zajlik, és az abból kikerülő szöveg lényegesen eltérhet a 2026 májusában megszavazottól.
- Az elkülönített ügyekben ellenőrizze, hogy egy bizonyíték törvényességére vonatkozó védekezését a saját ügyében terjesztette-e elő. A testület kifejezetten kimondja, hogy a védekezés egyéni, és egy másik ügyben hozott végzés nem szegezhető Önnel szembe.
Gyakori kérdések
Mi lesz ezután a törvénnyel?
Változik valami a jelenleg előkészítő ülés szakaszában lévő ügyekben?
Miért nem egyesítheti az ügyeket az előkészítő ülés bírája?
Mit jelentett konkrétan „az eljárás folytatása idézés nélkül”?
Ki fordult a testülethez?
Egyhangúlag született a határozat?
Az előkészítő ülésen törvényesnek nyilvánított bizonyítékok vitathatók még a tárgyaláson?
A szerkesztőség elemzése
A törvény valós problémát próbált megoldani. Az előkészítő ülést gyors szűrőnek szánták, de a nagy, sok vádlottas ügyekben, ahol a nyomozást különböző ügyészségi egységek folytatták, a szűrő elakad. Azok az ügyek, amelyeket együtt kellene tárgyalni, külön kerülnek az előkészítő ülés elé, a bírónak pedig nincs semmilyen eszköze arra, hogy összefogja őket. Így érthető, miért írta meg valaki az I. cikk 2. és 3. pontját. Az előkészítő ülésen hozott végzések ítélt dolog hatálya pedig egy másik, ugyanolyan valós bosszúságra válaszolt: ugyanazokat a bizonyítékokat többször is megtámadják, az előkészítő ülésen, aztán az érdemi szakaszban, aztán a fellebbezésben.
A baj az, hogy a szövegek toldalékként készültek, nem reformként. Nem nyúltak a 342. cikkhez, amely az előkészítő ülés tárgyát határozza meg, sem a 346. cikkhez, amely taxatíve sorolja fel a döntéseket, sem a 345. cikk (3) bekezdéséhez, amely szerint az ügyész az ügy egészének visszaküldését kérheti. Az eredmény: két új hatáskör olyan szerkezetbe helyezve, amely nem tudja befogadni őket. A testület nem azt mondta ki, hogy az előkészítő ülés bírája soha nem egyesíthetne ügyeket, hanem azt, hogy ezt nem teheti meg addig, amíg a törvénykönyv többi része a mai formájában marad. A különbség számít a parlamenti újratárgyalásnál.
A legtanulságosabb az I. cikk 45. pontjának kudarca. Az elgondolás adminisztratív volt: kevesebb idézés, rövidebb határidők, kevesebb papírmunka. A jogalkotó azt hagyta ki, hogy megírta a kötelezettséget, de nem írta meg az eszközt. A szöveg kimondta, hogy a feleknek követniük kell az ügy menetét, de nem mondta meg, hol, hogyan, és milyen garanciával arra, hogy az információ teljes és naprakész. Egy olyan rendszerben, ahol a határnapok néhány nap különbséggel is kitűzhetők, ez a védelemhez való jogot a bíróság portáljának reakcióidejétől teszi függővé. A Legfőbb Semmítő- és Ítélőszék által felhozott hátrányos megkülönböztetési érv, amely az idős embereket, a szabadságuktól megfosztottakat és a technológiához hozzá nem férőket érinti, nem elméleti: egy előzetes letartóztatásban lévő vádlott sehogy sem tudja naponta megnézni az ügyét az interneten.
Érdemes a számot is kitenni: a meghozataltól, 2026. július 15-től a megjelenésig, 2026. augusztus 31-ig 47 nap telt el. Ez alatt az egész idő alatt a törvény formálisan az elnöknél volt kihirdetésre, a testület indokolása pedig nem volt nyilvános. Az Alkotmány 77. cikkének (1) bekezdése szerinti kihirdetési határidő legfeljebb 20 nap, de nem telik, amíg a törvény alkotmányossági vizsgálat alatt áll. A gyakorlati eredmény az, hogy másfél hónapon át sem a parlament nem kezdhette meg az újratárgyalást, sem a jogkeresők nem tudhatták, mi marad a törvényből. A 47/1992. sz. törvény szoros határidőket, öt napot, illetve sürgősségi eljárásban két napot szab a megkeresésre jogosultaknak, a testületnek viszont semmilyen határidőt nem ad a határozat megszövegezésére és közzétételére.
Mit kellene megváltoztatni
- Az egyesítést és az elkülönítést a 342. és a 346. cikkben kellene újraírni, nem a 43. és a 46. cikkben. Ha az előzetes szűrőnek tényleg össze kell tudnia fogni az összefüggő ügyeket, akkor kifejezetten módosítani kell az előkészítő ülés tárgyát és a döntések listáját, az egyesítést pedig olyan tárgyilagos, az érdem vizsgálata nélkül ellenőrizhető ismérvekre kell korlátozni, mint a cselekmény, a vádlott vagy a vádirat azonossága. Különben minden újabb szövegezés ugyanabba az érvelésbe ütközik.
- Hivatalos értesítési mechanizmus, ha a papíralapú idézésről lemondanak. A visszaigazolt elektronikus kézbesítés, a bíróság kibocsátási kötelezettségével és csak a visszaigazolástól beálló joghatással, megadná a törvény által célzott adminisztratív megtakarítást anélkül, hogy a kockázatot a jogkeresőre tolná. A határnap portálon való megjelenítése nem egyenértékű az idézéssel, és pontosan ezt mondta ki a testület.
- Határidő az alkotmányellenességi kifogásokban hozott határozatok megszövegezésére és közzétételére. Amikor egy törvény a kihirdetésnél áll, az indokolás késedelmének minden napja olyan nap, amelyen a parlament nem tud dolgozni. A meghozataltól számított 30 napos határidő a felére rövidítené az ebben az ügyben eltelt időt.
- Kifejezett összhang az előkészítő ülés és a 386^1. cikk között. Ha a jogalkotó mégis stabilitást akar a bizonyítékokra vonatkozó megállapításoknak, az egyetlen járható út az, hogy világosan megmondja, mely semmisségek szűnnek meg az előkészítő ülés végén és melyek nem, ahelyett hogy általánosságban ítélt dolog hatályt hirdetne. Az eljárás megismétléséről szóló 2023-as szöveg mutatja, hogy a vita már nyitva volt.
- A kormány és a két ház álláspontjának közzététele a törvény mellett. Ebben az ügyben a kormány megalapozottnak tartotta a kifogást, a két ház pedig semmilyen álláspontot nem közölt. Ez az információ csak a másfél hónappal később megjelent indokolásban bukkan fel, pedig a nyilvánosság számára már akkor is hasznos lett volna, amikor a törvény a kihirdetésre várt.
A jogi aktus eredeti szövege
Az alábbi szöveg románul szerepel, a hivatalos közzétett formában.
A teljes szöveg a romániai Hivatalos Közlönyben megjelent formában
Romániai Hivatalos Közlöny 729. szám, 2026. augusztus 31. 16 oldal PDF, 121 KB a jogi aktus a(z) 2. oldalon kezdődik
A hivatalos PDF megnyitásaPDF letöltése
Kis képernyőn a megjelenítő nem látszik. A fenti gombokkal nyithatod meg vagy töltheted le a fájlt.
Ez a cikk tájékoztató jellegű, és nem minősül jogi tanácsadásnak. Konkrét helyzetekben forduljon ügyvédhez vagy engedéllyel rendelkező adótanácsadóhoz.