Röviden
- Aki elveszíti a pert, megfizeti a nyertes fél perköltségét, akkor is, ha jóhiszeműen járt el. Az Alkotmánybíróság megerősítette a szabályt.
- Az alap nem a rosszhiszeműség, hanem a perbeli vétkesség: aki rákényszerítette az ellenérdekű felet, hogy költséget vállaljon a joga védelmében, viseli a kockázatot, a szándékától függetlenül.
- A 111. sz. határozat elfogadhatatlanként utasít el egy kifogást azzal a szabállyal szemben, amely szerint a polgári perrendtartás csak a hatálybalépése után indult perekre alkalmazandó.
Megjelent: romániai Hivatalos Közlöny (Monitorul Oficial) 712. és 716. szám, 2026. augusztus 27.
Kihirdetve: 2026. február 5. és 2026. április 28.
Elvesztetted a pert, de jóhiszeműen jártál el. A másik fél ügyvédjét akkor is te fizeted. Ezt erősíti meg az Alkotmánybíróság 2026. április 28-i 382. sz. határozata, amely a romániai Hivatalos Közlöny 2026. augusztus 27-i 716. számában jelent meg. Ugyanazon a napon, a romániai Hivatalos Közlöny 712. számában látott napvilágot a 2026. február 5-i 111. sz. határozat is, amely szintén a polgári eljárást érinti, ezúttal a törvénykönyv időbeli hatályának szabályát. Egy héten belül harmadszor jelennek meg az Alkotmánybíróság határozatai, az állampolgársági törvényről szóló két határozat után.
Mindkettő egyhangú szavazással született. A 111. sz. határozat a Bukaresti Törvényszék előtt felvetett kifogásról szól, a 382. sz. határozat két kifogása pedig a Bacău Megyei Törvényszéktől és a Bukaresti Ítélőtáblától érkezett.
Milyen hatásokkal jár
A gyakorlati lényeg a 382. sz. határozatban van. A polgári perrendtartás 453. cikkének (1) bekezdése, amely a pert elvesztő felet arra kötelezi, hogy kérelemre megfizesse a pernyertes fél perköltségét, alkotmányos marad.
Az Alkotmánybíróság érvelését érdemes végigolvasni, mert pontosan arra a kifogásra felel, amely ösztönösen megfogalmazódik mindenkiben, aki rosszhiszeműség nélkül veszít el egy pert. A perköltség viselésének alapja, mondja a testület, továbbra is a perbeli vétkesség és a pernyertes fél teljes kártalanítása. A pert elvesztő fél jóhiszeműsége nem indokolja, hogy mentsüljön a költségek megfizetése alól. A pernyertes fél, akinek a jogát a bírósági határozat elismerte, és az ítélkezést elfogadó, majd a pert elvesztő fél között a helyzet kockázatát a második viseli, aki a magatartásával, még ha nem is volt rosszhiszemű, rákényszerítette az ellenérdekű felet ezekre a költségekre.
A testület egy következmények nélküli szóhasználati eltérésre is felhívja a figyelmet: a hatályos törvénykönyv a pert elvesztő félről beszél, az 1865-ös kódex pedig a „parte căzută în pretenții” fordulatot használta, vagyis így nevezte meg a pervesztes felet. A szavak változása az alapot nem érinti.
Ugyanennek a határozatnak a második részét elfogadhatatlanként utasították el. A törvénykönyv 509. cikke (1) bekezdésének 11. pontjáról és 513. cikkének (1) bekezdéséről van szó, amelyek a perújításhoz tartoznak.
A 111. sz. határozat két másik rendelkezést érint: a polgári perrendtartást hatályba léptető 76/2012. sz. törvény 3. cikkének (1) bekezdését és 4. cikkét. Az első kimondja, hogy a törvénykönyv rendelkezései csak a hatálybalépése után indult perekre és végrehajtásokra alkalmazandók. A második ugyanezt mondja ki a bírósági végrehajtónak arról az elvi hatásköréről, hogy bármely végrehajtható okiratot végrehajtson.
A kifogást elfogadhatatlanként utasították el, és az indok tanulságos. A kifogást emelő több alkotmányos rendelkezésre hivatkozott, a bírálatot azonban elliptikusan fogalmazta meg, anélkül hogy megmutatta volna a kapcsolatot ezek és a megtámadott szövegek között. A testület kimondta, hogy másként eljárva a kifogás előterjesztője helyett fogalmazná meg a bírálatot, ami hivatalból végzett vizsgálatnak felelne meg, az pedig elfogadhatatlan. Ezenfelül az Alkotmány 20. és 148. cikkére úgy hivatkoztak, hogy nem jelölték meg az állítólag megsértett normákat azokból a nemzetközi szerződésekből, amelyeknek Románia részese.
Mi változott a korábbi helyzethez képest
Jogilag semmi. Mindkét határozat a meglévő szövegeket erősíti meg. Ami hozzáadódik, az az indokolás világossága egy olyan kérdésben, amely gyakran kerül a bíróságok elé.
A második megjegyzendő dolog a korábbi szabályozással való folytonosság. Az Alkotmánybíróság kifejezetten összekapcsolja a hatályos szabályt az 1865-ös kódexbelivel, ami azt jelenti, hogy a perköltségre vonatkozó régi joggyakorlat a szóhasználat változása ellenére is használható marad.
A harmadik dolog a kifogások előterjesztésének technikáját érinti. A 111. sz. határozat a második, elfogadhatatlanság miatti elutasítás, amely ugyanazon a héten jelent meg, a Legfőbb Semmítő- és Ítélőszék (ÎCCJ) június 22-i határozata után. Mindkettő ugyanazt mondja, más-más területen: aki a fórumhoz fordul, annak magának kell megfogalmaznia a bírálatot, nem hagyhatja, hogy a feletté álló bíróság építse fel helyette.
Előnyök és hátrányok
Mi a jó benne
- A perköltség szabálya kiszámítható marad: aki veszít, fizet, a szándékától függetlenül.
- Az indokolás megmagyarázza, hogy miért, ami segíti a bíróságokat abban, hogy a jövőben válaszoljanak ugyanerre a kifogásra.
- Az 1865-ös szabályozással való folytonosság használhatóan tartja a korábbi joggyakorlatot.
- Az Alkotmánybíróság egy lényeges korlátra emlékeztet: nem végezhet hivatalból vizsgálatot, tehát nem fogalmazhatja át a bírálatot az előterjesztő helyett.
- Mindkét határozat egyhangú szavazással született.
- A törvénykönyv időbeli hatályának szabálya változatlan marad, ami védi a régi jog alatt indult pereket.
Mi marad probléma
- A jóhiszeműen vesztő fél teljes egészében viseli az ellenérdekű fél költségeit, bármilyen magasak is legyenek.
- Az előterjesztőnek az arányosság hiányára vonatkozó kifogását a törvénykönyv 451. és 452. cikkéhez, valamint az ügyben eljáró bíróság mérlegeléséhez utalják, tehát ez az alkotmányossági vizsgálat nem dönti el.
- A költségek összegének vitatása az ügyben eljáró bíróság mérlegelési kérdése marad, alkotmányos támpontok nélkül.
- Az elfogadhatatlanság miatti elutasítás érdemben megvizsgálatlanul hagyja a 76/2012. sz. törvény szövegeit.
- Aki jogi segítség nélkül emel kifogást, azt kockáztatja, hogy formai, nem pedig érdemi okból veszíti el.
- Hét hónap telt el a 111. sz. határozat kihirdetése és a megjelenése között, négy hónap a 382. sz. határozatnál.
Hasznos tanácsok
- Mielőtt pert indít vagy folytat, számolja ki a kockázatot: ha veszít, az ellenérdekű fél költségeit is megfizeti, akkor is, ha korrektül járt el.
- Ha nyert, kifejezetten kérje a perköltséget. A 453. cikk kérelemre ítéli meg, nem hivatalból.
- Ha aránytalannak találja az ellenfél által kért költségeket, vitassa őket az ügyben eljáró bíróság előtt, a ténylegesen elvégzett munkára vonatkozó érvekkel. Az összegről nem az Alkotmánybíróság dönt.
- Ellenőrizze, mikor indult a per vagy a végrehajtás. A hatályos törvénykönyv csak a hatálybalépése után indultakra alkalmazandó; a régebbiekre a korábbi kódex marad érvényes.
- Ha alkotmányellenességi kifogást emel, kifejezetten mutassa meg a kapcsolatot minden hivatkozott alkotmányos rendelkezés és a megtámadott törvényszöveg között. E kapcsolat nélkül a kifogás elfogadhatatlanság miatt elbukik.
- Amikor az Alkotmány 20. vagy 148. cikkére hivatkozik, jelölje meg a nemzetközi szerződés konkrét normáját is, amelyet megsértettnek tart.
Gyakori kérdések
Ki fizeti a perköltséget?
Számít, hogy jóhiszemű voltam?
Mire épül a kötelezettség?
Vitathatom a költségek összegét?
Mi lett a 382. sz. határozat többi vizsgált szövegével?
Mit szabályoznak a 111. sz. határozatban vizsgált szövegek?
Miért utasították el a 111. sz. határozatban vizsgált kifogást?
Kötelezőek a határozatok?
Hibák és ellentmondások a közzétett szövegben
- A 382. sz. határozat 28. bekezdése: az „art. 415” hivatkozás téves. A közzétett szöveg szerint a kérhető költségek típusának megjelölése, azok igazolása és az ügyvédi munkadíj csökkentésének szempontjai „se fac prin art. 415 și 452 din Codul de procedură civilă”, vagyis a polgári perrendtartás 415. és 452. cikke útján történnek. A 415. cikk azonban a felfüggesztés utáni eljárásfolytatást szabályozza, és semmi köze a perköltséghez. A helyes hivatkozás a 451. cikkre szól, amely éppen a költségek összegét és a bíróságnak az ügyvédi munkadíj csökkentésére vonatkozó jogát állapítja meg. Hogy a 451. cikkről van szó, azt ugyanennek a határozatnak a 26. bekezdése mutatja, amely néven nevezve elemzi a (2) bekezdését, és pontosan erre a szövegre nézve idézi fel a 2016. június 28-i 463. sz. határozat indokait. Aki a nyomtatott formában szereplő hivatkozást követi, a tárgyhoz nem tartozó normához jut.
- A 382. sz. határozat: ugyanaz az ügyirat két számmal szerepel. A Bacău Megyei Törvényszék megkeresésére indult alkotmánybírósági ügyiratot az 1., a 6. és a 19. bekezdés „nr. 3.643D/2021” néven azonosítja, a 16. bekezdés viszont, amely ugyanennek a bíróságnak az álláspontját adja vissza, „nr. 3.463D/2021” néven. A számjegyek fel vannak cserélve. A valódi szám a 3.643D/2021, az, amelyik háromszor szerepel, és amelyhez a 3.101D/2023. sz. ügyirat egyesítését elrendelték, mert az előbbi volt az, „care a fost primul înregistrat”, vagyis amelyiket elsőként iktatták.
A szerkesztőség elemzése
A 382. sz. határozatnak a perköltségről szóló része a mai napon megjelent jogi szövegek közül a leghasznosabb az átlagember számára, mert arra a tanácstalanságra felel, amely szinte mindenkiben megfogalmazódik, aki perbe kerül: miért fizetem a másik ügyvédjét, ha őszintén azt hittem, hogy igazam van. Az Alkotmánybíróság nem kerüli meg a kérdést. A válasz, hogy az alap a perbeli vétkesség és nem a rosszhiszeműség, és hogy a között, akinek a jogát elismerték, és a között, aki rákényszerítette őt a bírósági jogvédelemre, a kockázatot a második viseli, következetes, és két mondatban elmagyarázható egy nem szakembernek.
A kifogást emelő leggyakorlatiasabb ellenvetése, hogy a bíróságok nem ellenőrzik, valóban léteznek-e ezek a költségek, és nem mérlegelik az elvégzett munkához mért arányosságukat, választ kap, de olyat, amely máshová teszi át a kérdést. A testület a 28. bekezdésben azt mondja, hogy ezek a szempontok a törvénykönyv 451. és 452. cikkében állnak, nem a megtámadott szövegben, tehát a bírálat itt nem vizsgálható, a 29. bekezdésben pedig azt, hogy a 453. cikk (1) bekezdése alkalmazhatóságának konkrét megállapítása a jog értelmezésének és alkalmazásának kérdése, amely a bíróságra tartozik, és meghaladja az Alkotmánybíróság hatáskörét. A válasz eljárásjogilag helyes, de talpon hagy egy olyan területet, ahol a szabály világos, az alkalmazása viszont nem.
A mostani tételben szereplő két, elfogadhatatlanság miatti elutasítás, a 111. sz. határozatbeli és a 382. sz. határozat második részében szereplő, együtt mond valamit az alkotmánybírósági jogvédelemhez való tényleges hozzáférésről. A kifogás nem azért vész el, mert a szöveg alkotmányos volna, hanem mert az, aki előterjesztette, nem a megkívánt formában építette fel a bírálatot. Az ügyvéd nélküli jogkeresőnek ez a különbség láthatatlan, az eredmény pedig ugyanaz: az ügy válasz nélkül megy tovább. Az Alkotmánybíróságnak igaza van abban, hogy nem végezhet hivatalból vizsgálatot; a baj nem nála van, hanem abban, hogy senki nem segít a beadványt előterjesztőnek helyesen megfogalmazni a saját kérdését.
Mit kellene megváltoztatni
- Kötelező indokolás az ügyvédi munkadíj csökkentésénél vagy teljes megítélésénél. A szempontok a 451. és a 452. cikkben már megvannak, a törvény azonban nem kéri a bíróságtól, hogy megmutassa, hogyan alkalmazta őket. Az e ponton előírt indokolási kötelezettség ellenőrizhetővé tenné azt az arányosságot, amelyről az Alkotmánybíróság azt mondja, hogy az alkalmazás körébe tartozik.
- Beadványminta az alkotmányellenességi kifogáshoz. Az a követelmény, hogy minden hivatkozott alkotmányos rendelkezést a megtámadott szöveghez kell kötni, egyszerű, de ismeretlen az ügyvéd nélküliek számára; egy hivatalos minta csökkentené a formai okból történő elutasításokat.
- A határozatok gyorsabb közzététele. A kihirdetéstől a megjelenésig eltelt hét hónap, amennyi a 111. sz. határozatnál kellett, bizonytalanságban tartja az ugyanabban a kérdésben ítélkező bíróságokat.
- Kifejezett utalás a régi kódexre épülő joggyakorlatra. Az Alkotmánybíróság a hatályos szabályt az 1865-öshöz köti; egy kifejezett említés arról, hogy a régi megoldások alkalmazhatók maradnak, megkímélné a gyakorlatot a keresgéléstől.
A jogi aktus eredeti szövege
Az alábbi szöveg románul szerepel, a hivatalos közzétett formában.
A teljes szöveg a romániai Hivatalos Közlönyben megjelent formában
Romániai Hivatalos Közlöny 712. szám és 716. szám, 2026. augusztus 27. 16 oldal PDF, 114 KB a jogi aktus a(z) 2. oldalon kezdődik
A hivatalos PDF megnyitásaPDF letöltése
A további hivatkozott lapszámok: nr. 716/2026
Kis képernyőn a megjelenítő nem látszik. A fenti gombokkal nyithatod meg vagy töltheted le a fájlt.
Ez a cikk tájékoztató jellegű, és nem minősül jogi tanácsadásnak. Konkrét helyzetekben forduljon ügyvédhez vagy engedéllyel rendelkező adótanácsadóhoz.