Röviden

  • Az Alkotmánybíróság megalapozatlanként elutasította a kifogást, és megállapította, hogy a 263/2010. sz. törvény 170. cikkének (2)-(4) bekezdése, az a cikk, amely bevezeti a korrekciós indexet az első nyugdíjnál, alkotmányos. Tehát sem az index évről évre eltérő értéke, sem az, hogy a folyósításban lévő nyugdíjaknál nem frissítik, nem jelent hátrányos megkülönböztetést.
  • Az index nem emelkedett folyamatosan, ahogyan a kifogás előterjesztője állította. A 2012-ben nyugdíjazottaknál 1,17 volt, és 2013. január 23-ától 1,06-ra süllyedt, majd fokozatosan emelkedett 1,41-ig 2020-ban. Aki 2012-ben ment nyugdíjba, jobb indexszel rendelkezik, mint mindazok, akiket 2013. január 23-ától 2018 végéig nyugdíjaztak.
  • Az ügy tétje számokban: egy pontnyi éves átlagos pontszám és a 2021-es nyugdíjpont-érték mellett az 1,17-es és az 1,41-es index közötti különbség havi 346 lej, a nyugdíj folyósításának egész idejére.
Jogi aktus: az Alkotmánybíróság 2025. december 9-i 733. sz. határozata az egységes állami nyugdíjrendszerről szóló 263/2010. sz. törvény 170. cikke (2)-(4) bekezdése alkotmányellenességére vonatkozó kifogásról
Megjelent: romániai Hivatalos Közlöny (Monitorul Oficial) 770. szám, 2026. szeptember 10.
Kihirdetve: 2025. december 9., egyhangú szavazattal
Végleges és általánosan kötelező: 2026. szeptember 10., a közzététel napja

Az Alkotmánybíróság elutasította egy nyugdíjas kérelmét, aki azt állította, hogy azért érte igazságtalanság, mert olyan évben ment nyugdíjba, amelyben a korrekciós index kisebb volt a későbbinél. A 2025. december 9-i 733. sz. határozatával, amely a romániai Hivatalos Közlöny 2026. szeptember 10-i 770. számában jelent meg, a testület megállapította, hogy a 263/2010. sz. törvény 170. cikkének (2)-(4) bekezdése alkotmányos a megfogalmazott kifogások vonatkozásában. Ugyanezen a napon, a romániai Hivatalos Közlöny 768. számában megjelent a 728/2025. sz. határozat is, amelyet ugyanazon az ülésen hoztak meg, ugyanennek a cikknek a (3) bekezdéséről. A kettő közötti különbség a kérdésben áll, nem a szövegben: ott arról volt szó, hogy ugyanannak a személynek a két nyugdíja közül melyikhez kötődik az index, itt arról, hogy az indexnek joga van-e különböző emberek között évről évre eltérni, és hogy frissíteni kell-e azoknál, akik már folyósításban vannak. Mindkettő a kifogás elutasításával zárult.

A korrekciós index az a szám, amellyel az éves átlagos pontszámot megszorozzák, amikor valakinek először állapítják meg a nyugdíját. Egyetlen esemény jóvátételére szánták, a nyugdíjazási feltételek 2011. január 1-jei szigorodására, és ezért jár egyetlen alkalommal. Amit a törvény szövegéből nem lehet látni, az az, hogy az értéke soha nem volt ugyanaz, és éppen ezen a különbségen folyt a mostani ügy.

A kifogás előterjesztője, Aurel Barz 2012-ben ment nyugdíjba, 1,17-es indexszel. Az Arad Megyei Törvényszéknél a nyugdíja újraszámítását kérte, arra mutatva rá, hogy ugyanazzal az éves átlagos pontszámmal egy 2021-es nyugdíjazás az 1,41-es indexet hozta volna neki. A két érték aránya 1,2051, vagyis 20,5%-kal nagyobb pontszám. Azzal a nyugdíjpont-értékkel számolva, amelyet a saját példájában használ, 1 442 lejjel, egy pontnyi pontszám az ő indexével 1 687 lejt ad, a 2021-es indexszel 2 033 lejt. A különbség minden hónapban 346 lej, élete végéig. Az Arad Megyei Törvényszék a 2021. május 11-i végzésével, a 938/108/2021. sz. ügyiratban fordult a testülethez.

A kritikájának három szintje volt, egy-egy minden megtámadott bekezdésre. A (2) bekezdés azt mondja ki, hogy 2013-tól a formulában szereplő bruttó átlagkereset a végleges, az Országos Statisztikai Intézet által az előző évre közölt érték, az előterjesztő pedig azt állította, hogy éppen itt születik „az évről évre való hátrányos megkülönböztetés”. A (3) bekezdés azt mondja ki, hogy az index egyetlen alkalommal jár, a nyugdíj első megállapításakor, az előterjesztő pedig azt kérte, hogy vagy legyen állandó az időben, vagy frissítsék valamennyi folyósításban lévő nyugdíjasnál. A 160/2017. sz. törvénnyel beillesztett (31) bekezdés előírja, hogy ha az újonnan kiszámított index kisebb a korábbinál, a korábbi marad érvényben; az előterjesztő ezt annak bizonyítékaként olvasta, hogy maga a jogalkotó elismerte a hátrányos megkülönböztetés kockázatát, de csak az új nyugdíjasok javára oldotta meg. A (4) bekezdés, amely szerint az index alkalmazása után kapott pontszám az a pontszám, amelyet a nyugdíj kiszámításánál használnak, az ő véleménye szerint szentesíti az eredményt.

A testület két vonalon válaszolt, mindkettőt a saját gyakorlatából átvéve. Az első: a korrekciós index kiváltképp szociális jellegű intézkedés, a szociális intézkedéseknél pedig az államnak széles mérlegelési jogköre van, szélesebb, mint az alkotmányossági felülvizsgálat más területein. Ezt a 2024. május 28-i 291. sz. határozat 13. bekezdésében és a 2021. október 19-i 670. sz. határozat 33. bekezdésében mondta ki. Hozzátett egy hatásköri érvet is: ha az index konkrét összegét cenzúrázná, a testület átlépne a Parlamentnek az Alkotmány 61. cikke (1) bekezdésében előírt szerepén. A második érv, amelyet a 2024. október 29-i 546. sz. határozatból vett: az index azért egyszeri, mert az őt kiváltó esemény is egyszeri volt, szemben az indexálással, amely azért ismétlődik, mert az infláció is ismétlődik. Ennélfogva a (31) bekezdés nem, ahogyan az előterjesztő állította, egy hátrányos megkülönböztetés félig elvégzett jóvátétele, hanem csupán az (1) és (2) bekezdés közötti összehangolás, amelyet a közigazgatás számítási munkájának megkönnyítésére alkottak.

Milyen hatásokkal jár

A határozat a közzététel napjától, 2026. szeptember 10-étől végleges és általánosan kötelező, az Alkotmány 147. cikkének (4) bekezdése szerint. Ettől a naptól az alkotmányellenességi indokra egyetlen ügyben sem lehet sikeresen hivatkozni, egy bíróság pedig többé nem keresheti meg a testületet ugyanezzel a kérdéssel.

Konkrétan a kérelmek két csoportja veszít. Az első: aki azt állítja, hogy az indexnek ugyanannak kellene lennie mindenkinél, akit a 263/2010. sz. törvény alatt nyugdíjaztak, függetlenül az évtől. A második: aki azt kéri, hogy az első nyugdíjnál megállapított indexet utólag egy jobb év értékére frissítsék. Mindkettőt érdemben, nem eljárási okból utasították el, tehát nem fogalmazhatók újra.

Érintetlen marad az, amit már más alapon megnyertek. Az ugyanezen a cikken született két korábbi helyt adó határozat, a 2019. október 31-i 702. sz. és a 2021. október 19-i 670. sz. határozat azokat a személyeket érinti, akik az első nyugdíjukat a régi törvény, a 19/2000. sz. törvény alatt kapták, és a hatásuk továbbra is érvényes. Szintén más alapon marad nyitva a tényállási jogvita: ha valakire nem annak az évnek az indexét alkalmazták, amelyben a nyugdíját a 263/2010. sz. törvény alatt először megállapították, az a törvény téves alkalmazásának esete, nem alkotmányellenességé, és tovább tárgyalható. Azt a szabályt, amely szerint az időpontot megállapítják, az Alkotmánybíróság 2026 februárjában is megerősítette, a 124/2026. sz. határozattal.

Azoknak az embereknek a köre, akikre a határozat vonatkozik, lezárt, és már nem bővül. A korrekciós index csak a 263/2010. sz. törvény alatt megállapított nyugdíjaknál létezett, vagyis 2011. január 1-je és 2024. augusztus 31-e között. A 263/2010. sz. törvényt a 360/2023. sz. törvény 168. cikke (1) bekezdésének a) pontja helyezte hatályon kívül, amely a 167. cikk szerint 2024. szeptember 1-jén lépett hatályba, az új törvényben pedig már nincs korrekciós index. A testület mégis elbírálhatott egy hatályon kívül helyezett szöveget, a 2011. június 15-i 766. sz. határozatra hivatkozva, mert a szöveg a korábban megindult perekben továbbra is hatást fejt ki.

Egy régen hatályon kívüli szöveg is mai nyugdíjakat dönt el: a 330/2009. sz. kerettörvény 30. cikkének (3) bekezdése 5745 nappal ezelőtt vesztette hatályát, a rajta alapuló újrabesorolás viszont az újraszámítás alapja marad.

A legkevésbé látható hatás az, hogy akinek folyamatban van a pere, annál a nyereség magától elolvad. A 360/2023. sz. törvény 144. cikkének (1) bekezdése valamennyi régi nyugdíjat úgy számítja újra, hogy a pontok teljes számát megszorozza a referenciapont értékével, tehát a korrekciós index bármilyen nyoma nélkül. Ugyanennek a cikknek a (6) bekezdése előírja, hogy ha az újraszámítás kisebb összeget ad, akkor továbbra is a korábbi összeget kell fizetni, de csak addig az időpontig, amíg az újraszámított azt meg nem haladja, a referenciapont értékének emelkedése következtében. Egy bíróság előtt a múltra megnövelt pontszám emeli a megtartott összeget, és elodázza a találkozást, de nem akadályozza meg. Utána a korrekciós index már semmit nem befolyásol.

Mi változott a korábbi helyzethez képest

A törvény betűjében semmi nem változik, a szóban forgó törvény pedig már nincs is hatályban. A testület egyetlen szót sem semmisített meg, és nem is fűzött hozzá kötelező értelmezést, ahogyan 2019-ben és 2021-ben tette. Ami változik, az a kérdés státusa: 2026. szeptember 10-éig létezett válasz a két egymást követő nyugdíjjal rendelkező személy sajátos esetére, de nem létezett nyilvános és megindokolt válasz az általános kérdésre, vagyis hogy az indexnek joga van-e minden évben másnak lennie, és hogy frissíteni kell-e. Ettől a naptól létezik.

Változik annak a nagysága is, amit elutasítottak. A 728/2025. sz. határozat egy szűk kaput zárt be, annak a személynek az esetét, aki a részleges előrehozott nyugdíjról az öregségi nyugdíjra vált. Az itteni határozat egy széles kaput zár be: az előterjesztő tézise, ha elfogadták volna, a 2011 és 2024 között megállapított valamennyi nyugdíj újraszámítását kívánta volna az elért legnagyobb indexszel, 1,41-gyel, mert éppen ezt jelenti az, hogy „valamennyi folyósításban lévő nyugdíjasnál frissítve”. Ezt a következményt a határozat sehol nem számszerűsíti, jóllehet éppen ez magyarázza, miért beszél a testület az állam mérlegelési jogköréről és a Parlament szerepéről.

Végül maga az a mechanizmus is megváltozott, amely a különbséget termelte. A 360/2023. sz. törvény lemondott a korrekciós indexről és a generációnként eltérő teljes járulékfizetési időkről, vagyis arról a két okról, amelyek miatt két ugyanannyi ponttal rendelkező ember más nyugdíjhoz jutott. A régi nyugdíjakra alkalmazott járulékfizetési idő újraszámítási szabályát a maga részéről a testület a 126/2026. sz. határozatban erősítette meg. A különbség azonban nem tűnt el az eszközzel együtt: továbbél a 2024-es újraszámítás után folyósításban megtartott összegekben, addig, amíg a referenciapont értéke utol nem éri őket.

Előnyök és hátrányok

Mi a jó benne

  • Lezárul egy hatalmas költségvetési hatású tézis: ha az indexet frissíteni kellett volna, a 2011 és 2024 között megállapított valamennyi nyugdíj felemelkedett volna az elért legnagyobb indexre, 1,41-re.
  • A testület világosan megmondja, hol állnak meg a hatáskörei: az index konkrét összege a Parlament szociálpolitikai választása, nem alkotmányossági kérdés. Az érdemben eljáró bíróságok így megszabadulnak egy olyan kérdéstől, amelyet egyedül nem tudtak megoldani.
  • A korrekciós index és az indexálás közötti különbséget az indokolás elmagyarázza, a kettő összekeveréséből pedig sok kérelem indult: az indexálás azért ismétlődik, mert az infláció is ismétlődik, az index nem, mert az őt kiváltó esemény egyszeri volt.
  • A döntés egyhangú szavazattal született, és két friss határozatra, a 291/2024. és az 546/2024. sz. határozatra támaszkodik, tehát nem hagy maga után különvéleményt, amelyre más ügyek támaszkodhatnának.
  • Az a jogvita, amelynek valós esélye van, nyitva marad, és könnyebben felismerhetővé válik: nem a törvénnyel szembeni kereset, hanem annak ellenőrzése, hogy az alkalmazott index valóban az első nyugdíjazás évének indexe-e.

Mi marad probléma

  • A válasz a testülethez fordulástól 1 673 nap, a közzétételig pedig 1 948 nap után jött, vagyis öt év és négy hónap egy 2021-ben indult nyugdíj-újraszámítási ügyben.
  • Az indokolás 23 bekezdésből áll, ezek közül háromban van a testület saját érvelése, egyik sem foglalkozik a (4) bekezdéssel, jóllehet a rendelkező rész a (4) bekezdést is alkotmányosnak mondja ki.
  • A testület nem mutatja meg, honnan jön tényleges valójában a bírált eltérés. Az index éves értékeit nem az (1) és (2) bekezdésben szereplő formulával számították ki, hanem évről évre közvetlenül állapították meg, az állami társadalombiztosítási költségvetésről szóló törvényekkel.
  • Az előterjesztő előfeltevése, hogy az idősebb nyugdíjasok mindig kevesebbet kapnak, hamis, és egyetlen számmal cáfolható lett volna, de sem a testület, sem az Ügyészség nem használja: az index egyszer csökkent, 1,17-ről 1,06-ra.
  • A tárgyalt szöveg nem olvasható önmagában. A (3) bekezdés két olyan helyt adó határozattal részben megszűnt hatást kifejteni, amelyeket a jogalkotó a 45 napos határidőn belül nem hangolt össze az Alkotmánnyal, tehát az értelmét a bírói gyakorlatból kell összeállítani.
  • Akinek még folyamatban van a pere, annál egy nyereség gyakorlati értéke minden évben csökken, a 360/2023. sz. törvény 144. cikke (6) bekezdésében szereplő mechanizmus révén, és senki nem közli a nyugdíjassal, mennyit ér még és meddig.

Hasznos tanácsok

  1. Keresse meg a nyugdíjhatározatban a korrekciós indexről szóló sort és azt az évet, amelyre alkalmazták. Az Országos Állami Nyugdíjpénztár által közzétett táblázat szerinti hivatalos értékek: 1,12 a 2011-es évre, 1,17 a 2012-es évre és a 2013-as év első 22 napjára, 1,06 2013. január 23-ától, 1,07 a 2014-es és 2015-ös évre, 1,09 2016-ra, 1,14 2017-re, 1,15 2018-ra, 1,20 2019-re és 1,41 2020-tól 2024. augusztus 31-éig.
  2. Tegyen különbséget két olyan kérelem között, amely egyformán néz ki, és másképp végződik. Ha az Önénél jobb év indexét kéri, a mostani határozat lezárja a vitát. Ha azt állítja, hogy olyan indexet alkalmaztak Önre, amely nem felel meg a 263/2010. sz. törvény szerinti első nyugdíjazás évének, akkor a törvény alkalmazásáról szóló jogvitája van, és az tovább tárgyalható.
  3. Aki 2011-ben vagy 2012-ben ment nyugdíjba, megéri ellenőriznie, megkapta-e az indexet. Az erre a két évre vonatkozó értékeket, az 1,12-t és az 1,17-t, csak a 2013. december 18-i 113. sz. sürgősségi kormányrendelettel állapították meg, tehát egy csaknem két évvel a nyugdíjazás után elvégzett újraszámítással.
  4. Per indítása előtt kérje a nyugdíjpénztártól a 2024. szeptember 1-jei újraszámításból eredő összeget a tényleges folyósításban lévő összeg mellé. Ha az újraszámított már nagyobb, a korrekciós index többé nem befolyásolja a kapott összeget, és a pernek nincs gyakorlati tárgya.
  5. Ne keverje össze a korrekciós indexet az évenkénti indexálással. Az indexálás az inflációtól védi a nyugdíjat, és ismétlődik, az index egyetlen alkalommal jár, és többé nem érintik. Egy olyan kérelmet, amely a kettőt összekeveri, érdemi vizsgálat nélkül elutasítanak.
  6. A teljes indokolás, mind a 23 bekezdésével, Románia romániai Hivatalos Közlönyének I. részében, a 2026. szeptember 10-i 770. számában, a 6-tól 8-ig terjedő oldalakon található, és alább, az aktus eredeti szövegét tartalmazó szakaszban is olvasható.

Gyakori kérdések

Mit döntött el pontosan az Alkotmánybíróság?
Megalapozatlanként elutasította a kifogást, és megállapította, hogy a 263/2010. sz. törvény 170. cikkének (2)-(4) bekezdése alkotmányos a megfogalmazott kifogások vonatkozásában. A következmény az, hogy sem az index évről évre eltérő értékei, sem a folyósításban lévő nyugdíjak frissítésének hiánya nem sérti az Alkotmány 16. cikke (1) bekezdésében foglalt jogegyenlőséget.
Miért van két ugyanannyi ponttal rendelkező nyugdíjasnak más nyugdíja?
Mert az éves átlagos pontszámra annak az évnek a korrekciós indexét alkalmazzák, amelyben az első nyugdíjat megállapították, azt az indexet pedig minden évre külön rögzítették. Egy pontnyi pontszám és a 2021-es nyugdíjpont-érték mellett egy 1,15-es index 1 658 lejt adott, egy 1,41-es pedig 2 033 lejt. A testület azt mondja, hogy ez az állam szociálpolitikai választása, nem hátrányos megkülönböztetés.
Kérhetem, hogy az indexemet a mostani értékre frissítsék?
Nem. Éppen ez az a kérelem, amelyet a 733/2025. sz. határozat elutasított. A törvény előírja, hogy az index egyetlen alkalommal jár, a nyugdíj első megállapításakor, a testület pedig megállapította, hogy a szabály alkotmányos, éppen azért, mert az index egyszeri eseményt orvosol, nem olyat, amely ismétlődik, ahogyan az infláció teszi.
2012-ben mentem nyugdíjba, és egy 2013-ban nyugdíjazott szomszédomnak kevesebb van. Hogyan lehetséges?
Azért, mert az index nem emelkedett folyamatosan. A 2012-ben megnyílt joggal rendelkezőknél 1,17 volt, és 2013. január 23-ától 1,06-ra süllyedt, ami 9,4%-os csökkenés. Egy pontnyi pontszám mellett a 2012-ben nyugdíjazott javára szóló különbség körülbelül havi 159 lej. Egy 2012-es nyugdíjasnak nagyobb indexe van, mint mindazoknak, akiknek a nyugdíját 2013. január 23-ától 2018 végéig állapították meg.
Ki állapította meg az index értékét minden évben?
Nem a törvényben szereplő formula, hanem más aktusok. A 2011-es és 2012-es értékek a 113/2013. sz. sürgősségi kormányrendelettel jöttek, a 2013-as az 1/2013. sz. sürgősségi kormányrendelettel, a 2014-től 2020-ig tartóak pedig az egyes évek állami társadalombiztosítási költségvetésről szóló törvényével, vagy 2019-ben sürgősségi kormányrendelettel. 2021-től 2024-ig az érték 1,41 maradt, a (31) bekezdés alapján, amely megtiltja a csökkenést.
A 263/2010. sz. törvény hatályon kívül van. Mit számít még a határozat?
A 2024. augusztus 31-éig megállapított nyugdíjak és a folyamatban lévő perek szempontjából számít, a testület pedig éppen azért bírálhat el egy hatályon kívül helyezett szöveget, mert az továbbra is hatást fejt ki. Nem számít senkinek, aki most vonul nyugdíjba: a 360/2023. sz. törvényben már nincs korrekciós index, és a nyugdíjat úgy számítja ki, hogy a pontok teljes számát megszorozza a referenciapont értékével.
Megéri pert indítanom, ha egy gyenge év indexével rendelkezem?
Ezen az alapon nem, mert a határozat lezárja. Ráadásul még egy más alapon megszerzett nyereség is elveszíti az értékét az idővel: a 2024-es újraszámítás után a 360/2023. sz. törvény 144. cikkének (6) bekezdése csak addig az időpontig fizeti a régi, nagyobb összeget, amíg az újraszámított összeg meg nem haladja, a referenciapont értékének emelkedése révén.
Már elvesztettem egy pert ezen az alapon. Újraindítható?
Ennek a határozatnak az alapján nem. Azok a határozatok, amelyekkel a testület elutasít egy kifogást, nem teremtenek perújítási okot, mert semmit nem állapítanak meg alkotmányellenesnek. Perújítási okot csak helyt adó határozat szül, az ezen a cikken született két helyt adó határozat pedig a 19/2000. sz. törvény alól jött személyeket érinti.
Mi a kapcsolata az ugyanazon a napon közzétett 728/2025. sz. határozattal?
Ugyanazon az ülésen hozták meg őket, 2025. december 9-én, és ugyanazt a cikket érintik, de más a tárgyuk. Az arra a kérdésre válaszol, hogy ugyanannak a személynek két egymást követő nyugdíja közül melyikhez kötődik az index. Ez arra a kérdésre válaszol, hogy az indexnek joga van-e eltérni különböző években nyugdíjazott emberek között, és hogy frissíteni kell-e. Mindegyik a saját indokolásában olvasandó.
Mely időponttól alkalmazandó a határozat?
2026. szeptember 10-étől, a romániai Hivatalos Közlönyben való közzététel napjától. Az Alkotmány 147. cikkének (4) bekezdése szerint az alkotmánybírósági határozatok a közzétételtől általánosan kötelezőek, és kizárólag a jövőre nézve hatnak. Az, hogy 2025. december 9-én hozták meg, ezen az időponton nem változtat.

A szerkesztőség elemzése

A megoldás helyes, és az egyetlen lehetséges volt, de az indokolás elszalasztja azt az érvet, amely az állam mérlegelési jogkörére való bármilyen hivatkozás nélkül lezárta volna a vitát. A kifogás előterjesztője mindent egy tényállási előfeltevésre épített: arra, hogy az index mindig emelkedik, tehát hogy az idősebb nyugdíjasok mindig az ifjabbak mögött vannak. Az előfeltevés hamis, a bizonyíték pedig éppen az ő esete. Neki 1,17-es indexe van, a 2012-es év értéke, aki pedig egy évvel később ment nyugdíjba, 1,06-ot kapott, 9,4%-kal kevesebbet. Egy pontnyi pontszámmal és a 2021-es nyugdíjpont-értékkel ez 1 687 lejt jelent neki és 1 529 lejt a 2013-ban nyugdíjazott szomszédjának, tehát havi 159 lejt az ő javára. Az ő indexe nagyobb mindazoké, akiket 2013. január 23-ától 2018. december 31-éig nyugdíjaztak, vagyis hat egymást követő nyugdíjasgenerációénál. A testület azonban csak elvben válaszol, az Ügyészség pedig, amelynek az értékek hivatalos táblázata a rendelkezésére állt volna, ugyanígy.

A második észrevétel magát a megtámadott cikket érinti, és két, a határozaton kívüli forrás kinyitását kívánja. Az előterjesztő azt mondja, hogy az „évről évre való” hátrányos megkülönböztetés a (2) bekezdésből születik, abból a sorból, amely rögzíti, milyen bruttó átlagkereset kerül a formulába. Csakhogy a jogszabályportálon közzétett megjegyzések azt mutatják, hogy az index éves értékei nem a formulából jöttek ki. A 2014-es számot a 340/2013. sz. törvény 19. cikke állapította meg, a 2015-est a 187/2014. sz. törvény 19. cikke, a 2016-ost a 340/2015. sz. törvény 18. cikke, a 2017-est a 7/2017. sz. törvény, majd a 160/2017. sz. törvény II. cikke, a 2018-ast a 3/2018. sz. törvény 17. cikke, a 2019-est a 114/2018. sz. sürgősségi kormányrendelet 33. cikke, a 2020-ast pedig a 6/2020. sz. törvény 17. cikke. Mind költségvetési törvények vagy költségvetési hatású sürgősségi kormányrendeletek, decemberben vagy januárban elfogadva, évente egy. Az előterjesztő tehát azt a szöveget támadta meg, amely a mechanizmust leírja, nem azt, amely a számot termelte, a testület pedig pontosan azt bírálta el, amit kértek tőle. Itt látszik, miért lehet, hogy öt év pereskedés semmit nem változtat: a kérdést más cikknek szegezték.

A harmadik dolog, amely a határozat olvasásából nem látszik, az, hogy mennyit nyom a (31) bekezdés, az a bekezdés, amelyet az előterjesztő azzal vádol, hogy megszilárdította a hátrányos megkülönböztetést. A testület az (1) és (2) bekezdés puszta összehangolásaként írja le, amelyet a közigazgatás számítási eljárásának megkönnyítésére alkottak. Az Országos Állami Nyugdíjpénztár által közzétett értéktáblázat mást mond: 2021-re, 2022-re, 2023-ra és 2024-re az 1,41-es érték alapja éppen ez a bekezdés, azzal a megjegyzéssel, hogy az indexet ennek alapján tartották fenn. A hivatalos értéktáblázat tizenöt sora közül négynek nincs más jogi alapja. A csökkenést megtiltó szabály nem megkönnyített egy számítást, hanem felváltott egyet, az eredmény pedig a valaha elért legnagyobb érték megtartása lett, négy nyugdíjasgeneráció számára, éppen azok számára, akikkel az előterjesztő összehasonlítja magát. Az ügy iróniája az, hogy az a bekezdés, amelyet a hátrányos megkülönböztetés megszilárdításával vádolnak, az egyetlen, amely őt megvédte volna, ha később megy nyugdíjba.

Marad az időbeli aszimmetria, amely függőlegesen olvasható. Az előterjesztő 2012-ben ment nyugdíjba, de csak a 2013. december 18-i rendelettel tudta meg, milyen indexszel számították ki a nyugdíját, vagyis csaknem két évvel a tény után: a közigazgatás maga adta magának ezt a haladékot. A kérdésére a meghozatalig 1 673 nap, a közzétételig 1 948 nap, vagyis öt év és négy hónap után kapott választ. A 2025. december 9-én meghozott határozat pedig 275 napot állt, mielőtt bárkit kötelezett volna. Ebből semmi nem változtatja meg a megoldást, de megmagyarázza, miért nyitottak tovább azonos ügyiratok ebben az egész időszakban, egy olyan szövegen, amely 2024. szeptember 1-jén már kiesett a hatályból.

Mit kellene megváltoztatni

  • A nyugdíj kiszámításába belépő mennyiség értékét az azt szabályozó törvényben állapítsák meg, ne az állami társadalombiztosítási költségvetésről szóló törvényben. 2017-ben látszott, miért számít: a 7/2017. sz. törvény július 1-jétől 1,14-ről 1,05-re vitte le az indexet, a 160/2017. sz. törvénynek pedig el kellett térnie tőle, hogy megtartsa. Hatás: aki januárban vonul nyugdíjba, tudja, milyen számmal számítják ki a nyugdíját az egész évre, az érték pedig nem változhat meg félúton.
  • A nyugdíj megállapításánál használt egyetlen értéket se lehessen visszamenőleg megállapítani. A 2011-es és 2012-es indexeket 2013 decemberében állapították meg, tehát azután, hogy az emberek már nyugdíjhatározatot kaptak. Hatás: a nyugdíjas maga is ellenőrizheti az első határozatban szereplő számítást, a nyugdíjpénztárnak pedig nem kell két évvel később egy egész nyugdíjazási hullám határozatait újrakészítenie.
  • A 360/2023. sz. törvény 144. cikkének (6) bekezdése írja elő mindkét összegnek és annak a becsült időpontnak a közlését az újraszámítási határozatban, amelyen az újraszámított meghaladja a megtartottat. Hatás: a nyugdíjas feketén-fehéren látja, mennyit ér még egy esetleges bírósági nyereség a múltra, és meddig, tehát tájékozottan dönthet arról, megéri-e a per.
  • Egy elutasító határozat indokolása mutassa meg, melyik rendelkezés termelte tényleges valójában a bírált hatást, amikor a kritika elhibázza a szöveget. Itt az eltérés az évenkénti költségvetési törvényekből jött, nem a (2) bekezdésből. Hatás: a határozat olvasója megtudja, melyik szövegnek kellett volna szegezni a kérdést, a téves szövegen indított ismétlődő ügyiratok pedig megállnak.
  • Egy (31) bekezdés típusú kikötést minimumküszöbként írjanak a törvénybe, ne számítási szabályként. Hatás: a valódi hatása, a valaha elért legnagyobb érték megtartása, kilátszik a törvény szövegéből, a közigazgatásnak pedig nincs szüksége egy oldalon lévő táblázatban elhelyezett magyarázó megjegyzésre ahhoz, hogy megmutassa, honnan jön a kifizetett szám.

A jogi aktus eredeti szövege

Az alábbi szöveg románul szerepel, a hivatalos közzétett formában.

A teljes szöveg a romániai Hivatalos Közlönyben megjelent formában

Romániai Hivatalos Közlöny 770. szám, 2026. szeptember 10. 16 oldal PDF, 114 KB a jogi aktus a(z) 6. oldalon kezdődik

A hivatalos PDF megnyitásaPDF letöltése

Kis képernyőn a megjelenítő nem látszik. A fenti gombokkal nyithatod meg vagy töltheted le a fájlt.

Ez a cikk tájékoztató jellegű, és nem minősül jogi tanácsadásnak. Konkrét helyzetekben forduljon ügyvédhez vagy engedéllyel rendelkező adótanácsadóhoz.