Röviden
- Az Alkotmánybíróság megalapozatlanként elutasította annak a polgárnak a kifogását, aki szerint a közérdekű adat kiadásának megtagadása elleni panasz 30 napos határideje alkotmányellenes.
- A támadott szöveg, az 544/2001. számú törvény 22. szakasz (1) bekezdésének utolsó mondata, hatályban marad és alkotmányos. Aki elmulasztja a határidőt, annak kérelmét elkésettként utasítják el.
- A testület érvelése: az eljárási határidő nem a tájékozódáshoz való jog akadálya, hanem a jogbiztonság garanciája, mert a későn közölt információ elveszíti időszerűségét és relevanciáját. A döntés egyhangú.
Közzététel: Hivatalos Közlöny 660. szám, 2026. augusztus 10.
Hatálybalépés: 2026. augusztus 10.
Ha egy polgármesteri hivataltól vagy minisztériumtól közérdekű adatot kér, és semmilyen választ nem kap, 30 napja van bírósághoz fordulni. Egy polgár azt állította, hogy ez a határidő akadályozza azt a jogot, amelyet az Alkotmány korlátozhatatlannak nyilvánít. Az Alkotmánybíróság azt felelte, hogy összekeverte magát a jogot az azt védő eljárással. A 2025. december 11-i 763. számú határozat csak 2026. augusztus 10-én jelent meg a Hivatalos Közlönyben, nyolc hónappal a kihirdetés után. Ez az idei év második döntése, amely megerősíti az 544/2001. számú törvény határidőrendszerét, azután, hogy a testület helybenhagyta azt a 10 és 30 napot, amelyen belül az intézménynek válaszolnia kell.
A kifogás előterjesztője, David Matt-Ian, azután került a Bukaresti Ítélőtábla elé, hogy az elsőfokú bíróság elkésettként elutasította a kérelmét: a panaszt a 30 napos határidőn túl nyújtotta be. A jogorvoslatban alkotmányossági kifogást emelt, arra hivatkozva, hogy magának a határidőnek a léte teszi lehetővé az elkésettségre való hivatkozást, az elkésettség pedig akadályozza azt a jogot, amelyet az Alkotmány 31. szakaszának (1) bekezdése korlátozhatatlannak nyilvánít.
A törvény szerkezete egyszerű. Az 544/2001. számú törvény 7. szakasza szerint az intézménynek 10 napon belül, vagy adott esetben a kérelem iktatásától számított legfeljebb 30 napon belül írásban kell válaszolnia a közérdekű adat iránti kérelemre. Ha ezt elmulasztja, a magát sérelmezettnek tartó személy panasszal fordulhat a lakóhelye vagy az intézmény székhelye szerinti törvényszék közigazgatási peres részlegéhez. A 22. szakasz (1) bekezdésének utolsó mondata, a támadott szöveg, hozzáteszi: „A panaszt a 7. szakaszban előírt határidő lejártától számított 30 napon belül kell benyújtani.”
Az ügyészség képviselője a kifogás elutasítását kérte, jelezve, hogy a szöveg a jogalkotó mérlegelési körében megállapított eljárási norma. A Parlament két házának elnökei, a kormány és az ombudsman nem küldtek álláspontot.
Milyen hatásokat vált ki
A határidő változatlan marad, és pontosan úgy alkalmazandó, mint eddig. A határozat a gyakorlatban semmit nem változtat: a 30 nap az intézmény válaszadási határidejének lejártától számít, nem attól, amikor a kérelmező rájön, hogy válasz nem érkezik. Aki később nyújt be, elkésettség miatti elutasítást kockáztat, épp úgy, mint a kifogás előterjesztője.
A „tájékozódáshoz való jog nem korlátozható” érv többé nem szegezhető a határidő ellen. Végleges és általánosan kötelező határozat lévén ezt az utat minden jövőbeli ügyre lezárja. A bíróságok közvetlenül hivatkozhatnak rá.
A testület két gyakorlati vonalat erősített meg. Az első: egy jog gyakorlási feltételeinek szabályozása, akár határidők előírásával, nem korlátozás, hanem hatékony eszköz a visszaélésszerű gyakorlás megelőzésére, más jogosultak kárára (103/2021. számú határozat, 37. bekezdés). A második: a tájékozódáshoz való jog nem korlátlan, és a jogalkotónak alkotmányos hatásköre van gyakorlási feltételeinek megállapítására (21/2018. számú határozat, 35. bekezdés).
Az érdemi indok az információ időszerűsége. A testület szerint a keresetindítási jog időbeli korlátozása nem szűkíti a tájékozódáshoz való jogot, hanem a jogviszonyok biztonságát garantálja a közlendő információk időszerűsége és relevanciája szempontjából, a kérelmező és az intézmény számára egyaránt. Az évekkel később megszerzett információ már nem szolgálja azt a célt, amiért kérték.
Mi változik a korábbi helyzethez képest
A törvény szövegében semmi nem változik. Elutasító határozatról van szó, tehát az 544/2001. számú törvény 22. szakasz (1) bekezdésének utolsó mondata a 2001-ben közzétett formában marad hatályban, a bírói gyakorlat pedig változatlanul folytatódik.
Ami változik, az a jogi érv státusza. Eddig az a felperes, akivel szemben elkésettségre hivatkoztak, megpróbálhatta magát a határidőt támadni, az Alkotmány 31. szakasza szerinti korlátozhatatlan jellegre hivatkozva. A közzététel óta erre a kísérletre kifejezett és kötelező alkotmányos válasz létezik.
Érdemes felfigyelni a csúszásra is: a határozat 2025. december 11-én született, és 2026. augusztus 10-én jelent meg. Nyolc hónap, amely alatt az erre a viszonyítási pontra támaszkodható ügyek nélküle haladtak.
Előnyök és hátrányok
Amit jót hoz
- Egyszerű és kiszámítható szabályt erősít meg: 30 nap a válaszadási határidő lejártától, bármelyik intézményről és bármilyen kért adatról legyen szó.
- Nemcsak az intézményt, a kérelmezőt is védi: a közérdekű adat addig ér valamit, amíg időszerű, a rövid határidők pedig gyors kimozdulásra kényszerítenek.
- Csökkenti a valós esély nélkül emelt kifogások számát, és velük a testület válaszára várva felfüggesztett ügyekét.
- Tisztázza az anyagi jog és az eljárási norma viszonyát, ami a közigazgatási perekben gyakori összekeverés.
Amit rosszat hoz
- A harminc nap kevés annak, akinek nincs jogi képzettsége, annál is inkább, mert az intézmény hallgatásától fut, nem egy olyan irattól, amelyet a kérelmező ténylegesen megkap.
- A határozat semmit nem mond arról az esetről, amikor az intézmény formálisan, de kitérően vagy részlegesen válaszol; ilyenkor a határidő kezdete nehezebben állapítható meg.
- A kihirdetés utáni nyolc hónapos közzététel azt jelenti, hogy a viszonyítási pont épp akkor hiányzott, amikor a folyamatban lévő ügyeket eligazíthatta volna.
- A kifogás előterjesztője számára, mint másoknak is azonos helyzetben, az elkésettség miatti elutasítás végleges marad: az információhoz jutás joga eljárási okból szűnt meg, nem érdemben.
Hasznos tanácsok
- Jegyezze fel a kérelem benyújtásának dátumát. Ebből számít minden: az intézménynek 10 napja van, vagy összetett adat esetén legfeljebb 30 napja, hogy írásban válaszoljon.
- Attól a naptól, amikor az intézmény határideje lejár, indul az Ön 30 napja. Ne várjon olyan válaszra, amely nem érkezik; a hallgatás maga az az elutasítás, amelyet megtámad.
- A panaszt a törvényszék közigazgatási peres részlegéhez nyújtsa be, a lakóhelye vagy az intézmény székhelye szerint. A kettő közül választhat.
- Őrizze meg a kérelem iktatásának bizonyítékát (iktatószám, átvételi elismervény, elektronikus küldés igazolása). Enélkül nem tudja igazolni, mikortól futnak a határidők.
- Ha elmulasztotta a határidőt, ne az alkotmányellenességre építsen. A testület már egyhangúlag válaszolt. Hatékonyabb új kérelemmel újraindítani az eljárást, ami új határidőket indít.
- Ha részleges vagy kitérő választ kap, írásban kérje a kiegészítését, hogy legyen olyan irat, amelyből a határidők egyértelműen számíthatók, ahelyett hogy a hallgatás értelmezésére hagyatkozna.
Gyakori kérdések
Mennyi időm van megtámadni, ha egy intézmény megtagadja a közérdekű adat kiadását?
Alkotmányellenesnek nyilvánította a testület ezt a határidőt?
Miért nem akadálya a határidő a tájékozódáshoz való jognak?
Mi történik, ha a 30 nap után nyújtom be a panaszt?
Hol kell benyújtani a panaszt?
Alkalmazandó a határozat a már folyamatban lévő ügyekre is?
A jogszabály eredeti szövege
Az alábbi szöveg románul, a közzététel hivatalos nyelvén olvasható.
A teljes jogszabályszöveg megjelenítéseA teljes jogszabályszöveg elrejtése
DECIZIA Nr. 763 din 11 decembrie 2025 referitoare la excepția de neconstituționalitate a dispozițiilor art. 22 alin. (1) teza finală din Legea nr. 544/2001 privind liberul acces la informațiile de interes public
KIBOCSÁTÓ: ROMÁNIA ALKOTMÁNYBÍRÓSÁGA
Közzététel helye: HIVATALOS KÖZLÖNY 660. szám, 2026. augusztus 10.
CURTEA CONSTITUȚIONALĂ D E C I Z I A Nr. 763 din 11 decembrie 2025 referitoare la excepția de neconstituționalitate a dispozițiilor art. 22 alin. (1) teza finală din Legea nr. 544/2001 privind liberul acces la informațiile de interes public
Elena-Simina Tănăsescu
— președinte Asztalos Csaba-Ferenc
— judecător Mihai Busuioc
— judecător Mihaela Ciochină
— judecător Dacian-Cosmin Dragoș
— judecător Dimitrie-Bogdan Licu
— judecător Gheorghe Stan
— judecător Cristina Cătălina Turcu
— magistrat-asistent Cu participarea reprezentantului Ministerului Public, procuror Ioana Codruța Dărângă.
1. Pe rol se află soluționarea excepției de neconstituționalitate a dispozițiilor art. 22 alin. (1) din Legea nr. 544/2001 privind liberul acces la informațiile de interes public, excepție ridicată de David Matt-Ian în Dosarul nr. 16.626/3/2018 al Curții de Apel București — Secția a VIII-a contencios administrativ și fiscal și care formează obiectul Dosarului Curții Constituționale nr. 512D/2020.
2. La apelul nominal lipsesc părțile. Procedura de înștiințare este legal îndeplinită.
3. Președintele Curții acordă cuvântul reprezentantului Ministerului Public, care pune concluzii de respingere, ca neîntemeiată, a excepției de neconstituționalitate, arătând că textul de lege supus controlului, care reglementează un termen de 30 de zile în care se poate face plângerea, are natura unei norme de procedură stabilite în marja de apreciere a legiuitorului, fără a afecta dreptul la informație. C U R T E A, având în vedere actele și lucrările dosarului, constată următoarele:
4. Prin Decizia civilă nr. 1.532 din 28 martie 2019, pronunțată în Dosarul nr. 16.626/3/2018, Curtea de Apel București — Secția a VIII-a contencios administrativ și fiscal a sesizat Curtea Constituțională cu excepția de neconstituționalitate a prevederilor art. 22 alin. (1) din Legea nr. 544/2001 privind liberul acces la informațiile de interes public. Excepția a fost ridicată de David Matt-Ian într-o cauză având ca obiect recursul împotriva unei sentințe prin care s-a admis excepția tardivității introducerii cererii de chemare în judecată și s-a respins cererea de chemare în judecată.
5. În motivarea excepției de neconstituționalitate se arată că textul de lege criticat este neconstituțional, deoarece duce la o restrângere a dreptului la informație, care, potrivit art. 31 alin. (1) din Constituție, nu poate fi îngrădit. Această prevedere legală prin care este reglementat un termen în care plângerea poate fi introdusă creează posibilitatea invocării de excepții precum cea a tardivității introducerii cererii, excepție care îngrădește un drept prevăzut de Constituție și deschide calea spre o neconformitate în baza unei legi inferioare Constituției.
6. Curtea de Apel București — Secția a VIII-a contencios administrativ și fiscal apreciază că excepția de neconstituționalitate este neîntemeiată.
7. Potrivit prevederilor art. 30 alin. (1) din Legea nr. 47/1992, actul de sesizare a fost comunicat președinților celor două Camere ale Parlamentului, Guvernului și Avocatului Poporului, pentru a-și exprima punctele de vedere asupra excepției de neconstituționalitate.
8. Președinții celor două Camere ale Parlamentului, Guvernul și Avocatul Poporului nu au transmis punctele de vedere solicitate. C U R T E A, examinând actul de sesizare, raportul întocmit de judecătorul- raportor, concluziile procurorului, dispozițiile legale criticate, raportate la prevederile Constituției, precum și Legea nr. 47/1992, reține următoarele:
9. Curtea Constituțională a fost legal sesizată și este competentă, potrivit dispozițiilor art. 146 lit. d) din Constituție, precum și ale art. 1 alin. (2), ale art. 2, 3, 10 și 29 din Legea nr. 47/1992, să soluționeze excepția de neconstituționalitate.
10. Obiectul excepției de neconstituționalitate, așa cum a fost reținut de instanța care a sesizat Curtea, îl constituie dispozițiile art. 22 alin. (1) din Legea nr. 544/2001 privind liberul acces la informațiile de interes public, publicată în Monitorul Oficial al României, Partea I, nr. 663 din 23 octombrie 2001. În realitate, din examinarea concluziilor autorului excepției, Curtea reține că obiectul acesteia îl constituie prevederile art. 22 alin. (1) teza finală din Legea nr. 544/2001, care au următorul conținut: „(…) Plângerea se face în termen de 30 de zile de la data expirării termenului prevăzut la art. 7.”
11. În opinia autorului excepției, dispozițiile de lege criticate contravin prevederilor constituționale cuprinse în art. 31 alin. (1) privind dreptul la informație.
12. Examinând excepția de neconstituționalitate, Curtea constată că prevederile art. 31 din Constituție consacră dreptul persoanei de a avea acces neîngrădit „la orice informație de interes public” și obligația corelativă a autorităților publice, potrivit competențelor ce le revin, de a asigura „informarea corectă a cetățenilor asupra treburilor publice și asupra problemelor de interes personal”. În scopul garantării dreptului la informație a fost adoptată Legea nr. 544/2001 privind liberul acces la informațiile de interes public, ce reglementează atât cu privire la informațiile de interes public care pot face obiectul comunicării, cât și cu privire la modul în care pot fi obținute aceste informații — din oficiu sau prin depunerea unei cereri la autoritățile și instituțiile obligate să le comunice. În cazul în care autoritățile și instituțiile publice nu își îndeplinesc obligația prevăzută la art. 7 din Legea nr. 544/2001, respectiv de a răspunde în scris la solicitarea informațiilor de interes public în termen de 10 zile sau, după caz, în cel mult 30 de zile de la înregistrarea solicitării, persoana care se consideră vătămată în drepturile sale poate face plângere, în 30 de zile de la termenul prevăzut de art. 7 anterior menționat, la secția de contencios administrativ a tribunalului în a cărei rază teritorială domiciliază sau în a cărei rază teritorială se află sediul autorității ori al instituției publice. Autorul critică reglementarea acestui termen, care, în opinia sa, duce la o restrângere a dreptului la informație, deoarece limitează temporal posibilitatea introducerii plângerii împotriva refuzului autorităților de a comunica informațiile de interes public la 30 de zile de la expirarea termenelor prevăzute de art. 7 din Legea nr. 544/2001.
13. Cu privire la acest aspect, Curtea a statuat în mod constant că reglementarea de către legiuitor, în limitele competenței ce i-a fost conferită prin Constituție, a condițiilor de exercitare a unui drept, subiectiv sau procesual, inclusiv prin instituirea unor termene, nu constituie o restrângere a exercițiului respectivului drept, ci doar o modalitate eficientă de a preveni
exercitarea sa abuzivă, în detrimentul altor titulari de drepturi, în egală măsură ocrotite (Decizia nr. 103 din 23 februarie 2021, publicată în Monitorul Oficial al României, Partea I, nr. 575 din 7 iunie 2021, paragraful 37). De asemenea, Curtea a statuat că dreptul la informație nu este un drept absolut (a se vedea în acest sens Decizia nr. 21 din 18 ianuarie 2018, publicată în Monitorul Oficial al României, Partea I, nr. 175 din 23 februarie 2018, paragraful 35), astfel că legiuitorul are competența constituțională de a stabili condițiile exercitării acestui drept.
14. Aplicând aceste considerente în cauza de față, Curtea reține că limitarea în timp de către legiuitor a dreptului la acțiune împotriva refuzului autorităților/instituțiilor de a comunica informațiile de interes public nu constituie o restrângere a exercițiului dreptului la informație, ci o garanție a securității raporturilor juridice sub aspectul actualității și pertinenței informațiilor ce urmează a fi comunicate atât pentru solicitant, cât și pentru autoritățile/instituțiile publice.
15. Pentru considerentele expuse mai sus, în temeiul art. 146 lit. d) și al art. 147 alin. (4) din Constituție, precum și al art. 1-3, al art. 11 alin. (1) lit. A.d) și al art. 29 din Legea nr. 47/1992, cu unanimitate de voturi, C U R T E A C O N S T I T U Ț I O N A L Ă În numele legii D E C I D E: Respinge, ca neîntemeiată, excepția de neconstituționalitate ridicată de David Matt-Ian în Dosarul nr. 16.626/3/2018 al Curții de Apel București — Secția a VIII-a contencios administrativ și fiscal și constată că dispozițiile art. 22 alin. (1) teza finală din Legea nr. 544/2001 privind liberul acces la informațiile de interes public sunt constituționale în raport cu criticile formulate. Definitivă și general obligatorie. Decizia se comunică Curții de Apel București — Secția a VIII-a contencios administrativ și fiscal și se publică în Monitorul Oficial al României, Partea I. Pronunțată în ședința din data de 11 decembrie 2025. PREȘEDINTELE CURȚII CONSTITUȚIONALE ELENA-SIMINA TĂNĂSESCU Magistrat-asistent, Cristina Cătălina Turcu
Ez a cikk tájékoztató jellegű, és nem minősül jogi tanácsadásnak. Konkrét helyzetekben forduljon ügyvédhez vagy engedéllyel rendelkező adótanácsadóhoz.